2015.02.16. 15:21 – _Hóember_

Ha nem mondasz szart se, én nem figyelek rád – Öt kiskritika magyar raplemezekről

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Meglepően jó felhozatalból tudtunk válogatni az idei első magyar rapkritikákhoz. Oké, az egyértelműen nevetség tárgyát képező RTM-lemezeket kihagytuk, mert felesleges egymás után nyolcvanszor nevén nevezni a szart, ameddig a divat diktál. Pedig elég nagy kanállal merítettünk, úgyhogy van itt old schoolos első bálozó, instrumentális cumó, Gyémántfater és még Majka őszi lemeze is terítékre kerül.

Duffchy – Jobb később, mint soha

Ugyan a neve már régóta ismerősen csenghet magyar hiphop körökben, Duffchy egy igazán későn kezdő. Első, Jobb később, mint soha című lemeze még csak a debütálás, habár már túl van a harmadik X-en. A magyar-horvát kettős állampolgárságú MC zenéjét leginkább az Erick Sermon-féle csapásvonalhoz lehetne rokonítani. A jó érzékkel összeválogatott funk és jazz hangminták, a minimalista hangszerelés mind a kilencvenes évek eleji atmoszférát idézik. Emellett sajnos elmondható, hogy Duffchy flow-ja nem túl jó, és határozottan olyan érzést ad, mintha papírról olvasná fel az egészet. Amikor pedig horvátul is lök néhány verzét, kitűnik, mennyivel természetesebben hatnak a szláv rímek, mint a magyarok. Mondanivalóban szintén keveset kapunk, és tartalmas szövegek helyett leginkább a mellébeszélés megy – bár a szomorú magyar viszonyokat ismerve, ahol majd’ minden mikrofonista költőnek és/vagy gengszternek képzeli magát, ez még bocsánatos bűn. Duffchy amúgy se akar sokat, nem akar YouTube sztár lenni, nem akar lájkokat gyűjteni, csak zenélni szeretne. Ez a naivnak is mondható hozzáállás azonban érdekes módon meglehetősen szimpatikussá teszi, és a végén még el is hisszük, amit mond. (Értékelés: 4/5)

Sonykraft – Szétment Statement

A Karcosok Klubjából már jól ismert Sonnykraft új lemeze nem annyira borzasztó, mint a cím sejteti. A Szétment Statement ugyanis elég egyben van zeneileg, és az egy tucat tétel végig hozza a sötét, éjszakai kocsikázást idéző hangulatot. Az albumon egyaránt helyet kapnak instrumentálok és vendégekkel közös „szöveges” szerzemények. A dolog hátulütője, hogy a sok MC kicsit megbontja az egységes hangzást, és az egésznek egy kicsit válogatás íze lesz. Tehát egyértelműen jobb ötlet lett volna egyetlen rapperrel karöltve elkészíteni a cuccot, viszont ha már mindenképpen a sokszínűség felé vesszük az irányt, ildomos legalább egy minimumot kitűzni a közreműködőknek. Ugyanis amit a szövegládák produkálnak az nem több, mint ipari semmitmondás. A szövegeknek igazából se füle, se farka, és ez hamar aláássa a sokszor egyébként egészen kiváló alapzenéket. Az instrumentális szerzeményekből a kevesebb több lett volna, ráadásul amikor száznyolcvankettedszer hangzik fel egy skratch Jeru The Damajától, a hallgató kezdi elveszteni a türelmét. A sok apró, ám idegesítő hiba ellenére a lemez nem nevezhető rossznak. Sonnykraft egy üde színfolt a magyar rap producerek szürke egyhangúságában, aki okosan használja a hangmintákat, és nem riad meg egy durvább analóg basszustémától sem. (Értékelés: 3/5)

Majka & Curtis – Swing

A hiphop körökben közutálatnak örvendő Majka még tavaly novemberben jelentette meg új lemezét Curtisszel, Swing címmel. A lemezre egyből legyinthetnénk is, ám ezúttal a cím nem hazudik, és egy egészen eredeti dalcsokrot kapunk, amelyek a régi szerzemények swingesített újragondolásai. A XX. század első felében dívó stílus és a hiphop házasítása persze nem új keletű, de ritka az, amikor valaki egy teljes lemez erejéig bevállaljon egy ilyet – még ha csak remixekről is van szó. Majka és Curtis párosa érdekesen hangzik az elsőre furcsának tetsző zenei alapokon. Aztán az első gyorsabb, valóban swinges számnál először a meghökkenés lesz úrrá az emberen, de hamar letisztul, hogy a műsorvezetésbe, valóságshow-ba, éttermezésbe ez a vonal is belefér. Ugyan a lemez viszonylag hamar monotonná válik, mindenképpen érdemes egyszer végigszaladni rajta, mivel kétség kívül eredeti alkotásról van szó. Valószínűleg Majkáék ezúttal sem Bobafett vagy a Sativus közönségét akarják elrabolni, ám pop-rap (vagy jazz-rap) kategóriában a Swing előremutató és bevállalós. És ez a megállapítás még úgy is igaznak bizonyul, hogy kétség kívül egy nagyon mainstream, lakossági produkcióról van szó. Bár gyorsan tegyük hozzá, hogy a középszerű, már-már a zongorás YouTube-rapperek proliságát súroló szövegekhez nehezen passzolna egy John Zorn-féle jazz-körítés. (Értékelés: 3/5)

Busa & Mujo情 – Vol 1

Talán éppen MF DOOM és Madlib zseniális Madvillainy-je ihlette meg az alkalmi párost. Mindenesetre a Busa Pista és a producer Mujo által összepakolt cucc másfél perces számai talán nem véletlenül kialakult koncepció. Az ígéretesnek tűnő album azonban kicsit összeszedetlen. Az alapzenék nem minden esetben érdekesek, bár kétségtelenül a meglepő stratégiához minden esetben dukáltak volna az ütős instrumentálok. A másik fájó pont a szövegek milyensége. Busa nem sokat mond, de azt nagyon. Technikásan pörget, de ahelyett, hogy elveszne a remek sorokban, vagy a refrént kezdené hiányolni az ember, sokszor inkább az órájára pislant, hogy „na, mikor lesz már vége?” – ami nem túl jó pont egy-két perc alatti szerzeménynél. Ráadásul úgy látszik, Busa már semmivel sem tudja überelni a fantasztikus Nem mindegy című szerzeményét, és az ezen az albumon szereplő legjobb rímei is kicsit utóérzésnek tűnnek, minduntalan visszatér az ott elhangzott koncepcióhoz. Az összkép azonban koránt sem annyira gáz, de az extra rövidre szabott dalokon túl semmi igazán izgalmassal nem kecsegtet. (Értékelés: 3/5)

REST presents SLA - +

Nem elírás, a debreceni MC-producer duó új lemezének címe az a pluszjel, vagyis Pozitív. Talán éppen a hangulat ellensúlyozására született a lemez címe, mivel a srácok olyan brutális outsider rappet pakolnak, hogy azzal maradandó sérüléseket okoznak minden Essemm-fannak. A hagyományos felállás jót tesz az albumnak, hiszen kalandozások nélküli, szépen egyben lévő atmoszféra ömlik ránk a földalatti rapkohóból. A ritmusgyáros neve pedig nem véletlenül ProgRESTa: a fiatalember alapjai annyira előremutatóak, mintha 3015-ből küldték volna vissza őket az időben. Sötét, futurisztikus, néhol Kool Keith-et és El-P-t tisztelettel megidéző alkotások ezek, ahol szinte semmi nem úgy szólal meg, ahogy azt várnánk. Szerencsére a mikrofont bitorló SLA fel tud nőni a feladathoz, és a menő alapokat menő rímekkel köpi tele. Önironikus, kifacsart világot fest fel a páros, olyan remek sorokkal, mint a „Kinyírom a rappet, meg azt is, aki rappeli / Aki nem elég, hogy rappel, amellett még seggfej is” a Tett című etűdben. Másik kedvenc a nihilista attitűd undorában fogant „Unom ezt a dalt is, minek kellett még egy verze? / Mikor tudom jól, hogy nem hallgatja végig egy ember se”. Az ilyen produkciók megerősítik az hallgatót abban, hogy mégis létezik olyan magyar rap zene, ami nem ragad le az Oravecz Nórai bölcsességek mocsarában, és zeneileg sem elégszik meg azzal, hogy olyan Vinnie Paz alapokat majmoljon, amelyekben Vinnie Paz RZA alapokat majmol. Az egyetlen aprócska dolog, amin javítani lehetne, az a keverés, mert a rap sáv néhol kicsit elveszett. Nem baj, mi így is szeretjük. (Értékelés: 4,5/5)


hiphop rap ezt hallgasd



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása