Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Készen van a Trousers zenekar negyedik nagylemeze. Annyira készen van, hogy itt alább meg is lehet hallgatni az egészet, sőt, Kőváry Zoltán frontembertől még egy dalról dalra kommentárt is kapunk. Ellőtt azonban annyit még elmondunk, hogy a Mother Of Illusion című album 2015 január és április közt készült az Artist Factoryben. Az összes dalt Kőváry Zoltán írta, kivéve az A Different Worldöt, amit Kőváry testvérével, Péterrel közösen szerzett. A felvételeket Cs. Szabó Zoltán, a zenekar dobosa vezette, ő volt a hangmérnök, ő keverte és masterizálta az anyagot, a producer pedig maga a zenekar volt. A borítót Simon-Mazula Tibor képzőművész készítette, a front alapjául Albrecht Dürer Kost fordítva meglovagoló boszorkány című 1500-as rézmetszete szolgált. A lemez elkészültét a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta. (Fotó: Hódosy Enikő)
BUCKLEY FUNERAL HOME
Minden eddigi lemeznél fontosnak tartottuk, hogy a kezdő dal mintegy „nyitányként” funkcionáljon, egyértelműen tükrözve és összefoglalva, hogy mit is akar a zenekar. Bombasztikus, kemény riff, kirobbanó energia, melodikus refrén, valamint autentikus, egyszerre klasszikus és modern hangzás – talán ez az, ami a legjobban jellemzi a The Trousers-t. A dal címe hetvenes évek eleji klasszikus filmből, a „Klute”-ből lett kiemelve, de akár Tim és Jeff Buckley tragikus halálára is lehet asszociálni róla. A középrész lebegős, köszönhetően a tremolo-effektnek és Peti wah-wah témájának, valamint Csészi lefelezett tempóra hozott megduplázott pergőütéseinek. Sokat kísérleteztünk a dob-basszus-gitár arányokkal is, a verzében megjelenő megoldás Ádám ötlete volt.
GUNSLINGER
Gunslingernek nevezték a régi vadnyugat törvényen kívüli fegyverforgatóit, és ez jó metaforának tűnik egy olyan ember ábrázolására, aki úgy érzi, örökké harcolnia kell a személyes szabadságáért. Gyors, Motörhead-tempós nóta, Ádám kezdő basszusriffje is Lemmyt idézi, ám a bridge-ben megjelenő moll-akkord és a Csányi Rita női vokáljával megspékelt pofonegyszerű, mégis nagyon működő refrén egészen más dimenzióba helyezi a dalt. Nagyon tetszik a verze első felében Petinek a dob-basszus hétteréből kibukkanó visszafogott, mégis fenyegető akkordozása. A felvételek során a többihez képest viszonylag kevesebb időt fordítottunk erre a számra, nem volt rá szükség, és talán a spontaneitás miatt sikerült olyan jól, hogy végül a második helyre került a lemezen.
HYSTERICAL ROUTE
Az USA-ban a régi utakat „Historical Route”-nak nevezik. A szójáték, hogy a historicalból hysterical legyen, szinte adta magát, és maga után vonzza az összes lehetséges érzelmi vonatkozását a tipikus férfi-nő kapcsolati konfliktusoknak. Ehhez a számhoz forgattunk videoklipet néhány hete, amiben egy kicsit a 70-es évek bűnügyi filmjeinek hangulatát igyekszünk majd megjeleníteni. Maga a szerzemény zeneileg viszonylag újszerű elemeket tartalmaz a Trousers eddigi dolgaihoz képest. Azt a világot idézi ugyanis mai felfogásban, amikor a 70-es évek közepén az egyre népszerűbbé váló soul és funk kezdte megtermékenyíteni az olyan hard rock bandák muzsikáját, mint a Deep Purple, a Grand Funk Railroad vagy az Aerosmith, csak ez talán valamivel dühösebb. A groove-os jelleget Csészi dobtémái is erőteljesen megtámogatják, különösen a szóló alatt és a felvétel utolsó részében.
BREAK YOUR MIND
Ez egy igazi, a 2000-es évekbeli skandináv bandákat idéző garázsrock- felvétel, szélsebes tempóval, James Williamson-os (Iggy & The Stooges) gitározással. Amiben talán mégis több ez a kompozíció, mint egy tipikus garázs-nóta, az megint a fogós, női vokálos refrén, amit a végén még jobban kiemel Ádám lefelé ereszkedő basszusfutama, miközben az ének és a gitár a helyén marad. Nagyon ütős lett! Egyébként nemcsak a zenében, hanem szövegben is elég sok rock-történeti utalás van, a Stonestól a Facesen át egészen Syl Johnsonig, akit az utóbbi hónapokban rengeteget hallgattam. Aki minden idézet eredetét megfejti, kap két ingyenes belépőt a lemezbemutatóra!
COOL OPERATOR
A „cool operator” kifejezés egy a kapcsolattartást mesteri fokon űző emberre utal, aki a belét is kidolgozza a sikerért, de képes megőrizni a hidegvérét a legabszurdabb helyzetekben is. Az egyik legjobban sikerült felvétel az albumon, szerintem eléggé kislemez-esélyes. A vezértémaként szolgáló riff, amire a végén egy „második” refrén is épül, ugyanúgy lehet AC/DC, mint adott körülmények közt egy Stax Records-os soul-felvétel rézfúvós témája. A lemezeinken viszonylag ritkán hallható slide-szólók egyike után szerintem rohadt jól építkezik a szám: tapsolós-kiállós refrén, sima refrén, riff a második refrénnel, pontozott basszussal, majd ugyanez folyamatos basszussal, az énektémát megtámogató dögös női vokállal – tövig nyomjuk a gázpedált!
MOTHER OF ILLUSION
Már nem is tudom, honnan pattant ki ez a szóösszetétel, de ahogy megszületett, lehetett tudni, hogy ez lesz a lemez címe. A „Mother of Illusion” olyasmire utal, mint a Maja fátyla a hindu filozófiában: ami jótékony homályba burkol mindent, így egyrészt élhetővé teszi a szenvedéssel teli életet, másrészt viszont eltakarja a tényleges valóságot. Lehet választani, kinek melyik tetszik jobban! Zeneileg egy másik nagy régi kedvenc, a Black Sabbath rémlik fel a háttérben, a riff, a nyújtogatós gitár-fillek Petitől, a felgyorsulás a közepén majd a visszalassulás akár szokatlanul ős-metalosnak tűnhet elsőre egy Trousers-lemezen. Ám ha belegondolunk, sabbath-os dolgok mindig is voltak a lemezeinken, de sosem váltak dominánssá. Miért is váltak volna? Sosem értettem az olyan zenekarokat, mint sok stoner-bandát vagy pl. az Airbourne-t, akiknél az ambíció mintha kimerülne abban, hogy egy meghatározott klasszikust utánoznak a végtelenségig
CHINASKI YOU’RE FIRED
Amikor pár éve a Charles Bukowski regényéből készült „Factotum” című filmet néztem, akkor jutott eszembe, hogy ebből a filmben minduntalan visszatérő mondatból dalcímet kell csinálni. A „Factotum”-ban Matt Dillon játssza Bukowski alteregoját, Henry Chinaskit, akit megalkuvás-képtelensége és deviáns viselkedése miatt minden munkahelyéről kirúgnak. A refrénben szereplő „én vagyok Chinaski, és ki leszek rúgva”, gyakorlatilag bármire érthető jelképesen. A zenében nagyon érdekes dolgokat pakoltunk itt össze: a riff AC/DC-sen primitív, a verzében pattogós Motown- ritmus, a refrén - ami szerintem az egyik legerősebb a lemezen - nagyon slágeres, szinte Van Halen-es. A középrészben, ami a végén visszatér hippis női vokállal, „pszichedeliázunk” egyet, akárcsak a megduplázott gitárszólóban; ennek természetesen nem sok köze van az aktuális divathoz, hiszen ez részt még valamikor 2000 körül írtam ifjúkori bandám számára.
SONIC DESERT
Milyen lehet egy „akusztikus sivatag”? Hát olyan, amilyenné a mainstream popzene vált 2015-re: mesterkélt, érzés nélküli, sivár, tartalmatlan. A dalban valamiféle „a dolgok vége”-érzést, félelmetességet akartunk sugározni, erre utal egyrészt a „Standing on the edge of the world” sor a refrénben, másrészt a zenei kidolgozás is. A basszus a riff alatt és a refrénben drop D-re van hangolva, brutálisan mély, az introban és a középrészben pedig olyan a lábcin és a wah-pedálos gitártéma, mint a blaxploitation-filmek zenéjében, alátámasztva Derecskei Zsolt hammond orgona-szólamával. Harmadrészt a zenekar történetében először szaxofont is használtunk, amit Szénás-Máthé Nándor, a Junkie Jack Flash gitárosa fújt. Ezzel amolyan nagyvárosi, dekadens hangulatot igyekeztünk kreálni; a Stooges „Funhouse”-lemezén és Michael Monroe albumain is hallani ilyesmit.
SOUL TO WASTE
Ezt a dalt azért kedvelem, mert kilép a szokásos verze-refrén, verze-refrén sémából, gyakorlatilag csak egy refréntéma és egy B-rész van benne. Gyorsaságával, zaklatott dobtémáival, a kitartott magas basszussal és a zongorapötyögéssel a „Break your mind” mellett talán ez áll a legközelebb skandináv rock n roll-hoz, ami számunkra köztudottan egy fontos referencia. A „Soul to waste” kifejezés az elkárhozásra utal, persze csak köznapi értelemben, és a „Sympathy for the devil” szövegéből vettem ezt a szóösszetételt. A lemezborító, amit Dürer kecskén lovagló boszorkányt ábrázoló festménye alapján készített Simon-Mazula Tibor festő barátunk, úgyszintén a démoni hatást sugallja. Ez kiiktathatatlan a zenéből, és ezt nem csak a rockerek sugalmazták, hanem olyanok is, mint Kierkegaard vagy Gustav Mahler.
A DIFFERENT WORLD
Egy lassabb tempójú, kései Led Zeppelin-t, kései Beatles-t idéző, pszichedelikusabb dallal zárjuk a lemezt, ami valójában egy ön-feldolgozás. Az eredetije 2002 körül jelent meg a testvéremmel és Simon Tibivel közös bandánk, a Rag Doll utolsó EP-jén „Harder than it looks” címmel. Ennek a riffjeit és verzéjét vettem át, és írtam hozzá egy refrént valamint egy középrészt egy kis Brian May-es gitárszólóval. A cím az elvágyódásra utal, valahogyan a „Sonic desert” tematikáját folytatja, és egyúttal keretbe is helyezi az anyagot, hiszen a „a different world” kifejezés a lemeznyitó „Buckley Funeral Home”-ban is szerepel. A felvétel végén, ahol mániákusan ismételjük a refrén alatt hallható zenei témát, még vonósok is felbukkannak, egyfajta patetikus lezárásként.