2015.05.21. 11:54 – Lángoló

Amikor a legjobb barátaiddal osztod meg a színpadot - And So I Watch You From Afar-interjú

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

and-so-i-watch-press-2015.jpg

Az ír And So I Watch You From Afar remekül gyúrja össze a csilingelős-nyikorgós emót a matekos rockzenével, megszámlálhatatlan effekt és a vendéghangszer teszi zenéjét azzá a bódító káosszá, ami. Május 21-én ismét fellépnek Budapesten számos hasonszőrű zenekar társaságában a Dürer Kertben. A posztrockfesztiválon bemutatkozik a turnétárs Henry Kohen egyszemélyes loop rock-projektje, a Mylets, de csatlakozik két ausztrál üdvöske, a depresszív posztrockban utazó Tangled Thoughts Of Leaving és az ambientes Solkyri, míg a hazai pályát a győri Rosa Parks képviseli. Az ASIWYFA gitárosával, Niall Kennedyvel beszélgettünk az új lemezről, amely május elején jelent meg, és a turné fáradalmairól is.

Már sokszor jártatok Budapesten. Milyen élményeitek vannak az eddigi fellépésekről?

Igen, legutóbb, amikor Budapesten jártunk, az A38-on játszottunk, és emlékszem, hogy az egy elég jó koncert volt. Arra is emlékszem, hogy még maradtunk pár napig a fellépés után a városban, annyira szép volt, tényleg nagyon várom, hogy visszatérjünk.

Május negyedikén jelent meg az új album. Hogyan írnátok le, miben különbözik az előző lemezektől?

A Heirs az első olyan album, amelynél már én is beszálltam az írásba, szóval azt hiszem, ezzel már önmagában különbözik az előző anyagoktól. Amikor négy éve csatlakoztam a zenekarhoz, épp hogy befejezték az All Hail Bright Futures írását, így amikor hazaértünk az első turnéról, mentünk is a stúdióba befejezni a felvételeket. Ezúttal azonban együtt készítettük az albumot, demóztuk a dalokat, mialatt turnéztunk és aztán hazajöttünk, elkezdtünk dolgozni az anyagon a próbateremben nagyjából fél évig. Miközben az előző album rengeteg száma a stúdióban íródott, a Heirs-nél már a legtöbb a próbateremben, mint általában a zenekaroknál, szóval úgy vittük őket a stúdióba, hogy majd majdnem teljesen kész voltak. Úgy gondolom, ez érezhető is a felvételeken.

Miért döntöttetek úgy, hogy az albumaitokat vinylen is kiadjátok? A közönségetek ráharap az ilyesmi cuccokra? Magyarországon ez egyelőre még különleges dolognak számít, és viszonylag kevesen vesznek vinylt.

Hát igen, imádjuk a vinylt, a hangzása nagyszerű és a grafika is elképesztő tud lenni ezen a nagyobb felületen. Persze minden vinylünk tartalmaz letöltő kódot is az albumhoz, szóval lényegében a legjobbat kapod mindkét világból. Ezen a turnén egy hét alatt eladtuk a Heirs lemezeket, szóval úgy tűnik, a rajongóink is osztják ezt az elképzelést.

Hogy fogadta a közönség, érkeztek már visszajelzések?

Nagyon boldogok vagyunk, mert közel az összes reakció a Heirs-re nagyon pozitív volt, és ez annyira felemelő érzés. Írod a zenét, ami rengeteget jelent számodra, majd megállapítod, hogy az valóban rezonál más emberekkel is. Ezt sosem vesszük magától értetődőnek.

Elég sokat turnéztok. Amikor a hét minden egyes napján van egy fellépésetek, hogyan élitek túl?

Már több mint tíz éve nagyon közeli barátok vagyunk, és tulajdonképpen az elmúlt három és fél évben együtt is laktunk, szóval, amikor csatlakoztam a zenekarhoz, már tudtam, hogy a turnéval nem lesz semmi probléma. Elég mókás együtt lógni a legjobb barátaiddal, együtt írni zenét velük, és meg is osztani velük a színpadot minden este. Néha persze fárasztó is tud lenni az út és néha honvágyam is van, de igyekszem mindig a pozitív oldalát észben tartani, hiszen valami olyat csinálhatunk, amit szeretünk. És ehhez még hozzájön az is, hogy sok embert tehetünk boldoggá szerte a világon.

Terveztek még valamit erre az évre?

Amikor hazaérünk a turnéról, lenyomjuk az éves két írországi bulinkat, aztán kezdődik is a nyári fesztiválszezon. Ha ennek vége, azt hiszem, amerikai turnéra megyünk, majd még néhány európai helyszínt is betervezünk. És persze folyamatosan írjuk és demózzuk az új számokat, szóval szeretjük a nyüzsgést, nincs szabadnapunk soha.

Ismeritek az este többi fellépőjét? Találkoztatok már velük, vagy hallottátok a zenéjüket?

Igazából nem hallottam még a bandákat, akikkel játszunk, de nagyon várom már, hogy lecsekkolhassam őket, ahogy a visszatérést is Budapest gyönyörű városába.

Interjú: Kalocsai Krisztina


poszt interjú rock and so i watch you from afar



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása