2015.08.09. 12:09 – Boros Gábor

A beteljesült amerikai álom - Dr. Dre-lemezkritika

Dr. Dre - Compton: A Soundtrack (Universal)

compton-soundtrack-680x680.jpg

A hip-hop világ legmeghatározóbb és egyben legrejtélyesebb producere tizenhat év után teljesen váratlanul új albummal jelentkezett. A Compton: A Soundtrack by Dr. Dre magában hordozza mindazt, amiért évtizedek óta milliók kedvelik a nyugati partot, ugyanakkor friss, összetett és - ha a korábbi Dre-kiadványokkal szembeni összehasonlításban esetleg alul is maradna - minden kétséget kizáróan ebben a műfajban az év egyik legfontosabb lemeze.

Idén februárban Egyesült Államok szerte tematikus partikkal ünnepelték a „jó doktor” 50. születésnapját, mégis augusztus hetedike lett az igazi Dre Day. Nem túlzás azt mondani, hogy a harmadik szólóalbum megjelenésének napján világszerte a zeneipar különböző szegmenseiben minden Dr. Dréről szólt. A marketingesek rémálmaként beharangozó kislemez vagy klip nélkül kihozott albumról először Ice Cube beszélt egy interjúban egy héttel korábban, nyolc nappal később a Compton pedig már 58 országban vezette az iTunes eladási listáját és összesen 75-ben volt Top 10-es. Dre a Straight Outta Compton címre keresztelt N.W.A. életrajzi film forgatása közben döntött úgy hogy felvesz egy teljes lemezt a ’92-es The Chronic és a hét évvel később megjelent 2001 folytatásaként.

A Detox-sztori

Egy olyan multi platina kiadvány után, mint a 2001, mindenki a folytatásra volt kíváncsi. Néhány év várakozás Dre harmadik lemezére reálisnak tűnt, főleg ha figyelembe vesszük ki mindenkivel dolgozott az Aftermath berkein belül ez idő alatt. Eminem, 50 Cent, Truth Hurts, és The Game felvételei megjelentek, míg Rakim, Busta Rhymes és Eve azoknak a táborát erősítették, akik egy teljes lemezt és karrierjük egyik nagy lehetőségét bukták Dr. Dre sajátos munkamódszere, és tökéletességre törekvése miatt. 2008-ban már maga Jimmy Iovine az Interscope Records mindenható atyja is azt nyilatkozta, hogy csak hónapok vannak hátra a Detox megjelenéséig, a következő években pedig minden decemberi összesítésbe úgy került be, mint az újév legjobban várt produkciója. Bishop Lamont és Focus, mint új tehetségek Eminem, Scott Storch és Jay-Z, mint régi szerző társak biztosan szerepeltek volna a korongon. A Rocnation és a Tidal első emberével közös Under Pressure állítólag úgy szivárgott ki, hogy a stúdió előtt autóban várakozó hackerek feltörték a hálózatot. A Kraftwerk hangmintára épülő, még mastering nélküli track, azonban messze nem volt meggyőző, és 207 millió megtekintés ide, vagy oda a négy éve, hét és fél perces, millió dolláros videóval megtámogatott I Need A Doctor sem úgy hangzott, mint a westcoast első emberének dicsőséges visszatérése a hip-hop trónjára. (A 2010-ben kijött Kush, Dre, Snoop Dogg és Akon közös füstkarika eregetése egy fokkal erősebb benyomást nyújtott.) Tavaly végül maga a Doktor kaszálta el végleg a lemezt, mondván lesz új album, de nem Detox címmel. Lássuk be valószínűleg egy újabb Chinese Democracy szintű bukta lett volna a vége, ha több mint tíz éves (!) alapokat, és rímeket hoznak ki az ennyire gyorsan változó hip-hop berkein belül. Aki pedig olyan szintű üzleteket köt, mint Dr. Dre, az pontosan tisztában van ezzel.

Fuck the money, yo this shit could never change me” – rappeli Dre az Issues második verzéjében. 3 milliárd dollár valóban nem változtat meg? Ennyit fizetett az Apple a Beats cégért tavaly, ebből „csak” 650 millió Andre Youngé, de már a hozamokkal is minden évben vezette a legjobban kereső zenészek listáját, és messze maga mögött hagyta a hip-hop-előadók olyan elitjét, mint a Ciroc vodkával kereskedő Diddy, vagy az egyre inkább sportmogul Jay-Z. Mondjuk, aki saját elmondása szerint már az N.W.A.-korszak előtt is jó pénzt keresett, az arra sem szorul rá, hogy „kibontsa a folyamatosan érkező Eminem csekkeket”.

A Compton elkészítését egy film inspirálta, Dre maga is soundtracknek nevezte el és sok tekintetben tényleg olyan, mint egy filmzene-lemez. Fegyverropogás, erőszakos közjátékok, a kötelező helikopterzaj, és súlyos basszusok emlékeztetnek bennünket milyen is volt a westcoast-sound már a kilencvenes évek elején. A trap hangzás, a sok sávon kevert ének, a torzított gitár és a széteffektezett hangminták pedig eszünkbe juttatják, hogy milyen a hip-hop most, 2015-ben. Tagadhatatlan, hogy Dr. Dre flow-jára óriási hatással volt Eminem vagy még inkább Kendrick Lamar. Az a végtelenül laza, kimért, lassú rap, amit megszoktunk tőle, - és ami annyira karakteressé tette - már a múlté, ő is csavarja a rímeket, technikázik, teljesen feleslegesen. Comptonban a mindennapok azonban cseppet sem változtak, így alapvetően Dre témái sem. Megelevenednek a gyilkossági statisztikai adatok, utcai hitelesség, milyen is valójában a napfényes Kalifornia. Újdonságként kapunk egyfajta visszaemlékezést a 90-es évek elejére, mikor Snoop csak úgy beugrott látogatóba, sőt még az elhunyt Eazy-E hangját is hallhatjuk két sor erejéig a Darkside végén. Suge Knight neve itt már szitokszó (It’s All On Me), vagy ha úgy tetszik a folyamatosan narancssárga overállt viselő volt rapmogul már említésre sem érdemes. A To Pimp A Butterfly egyik egyértelmű hatása a határozott politikai gondolatok megjelenése, Eric Garner és Michael Brown meggyilkolása egyaránt szóba kerül, az Animals központi témája pedig, hogy ha a rendőrök egyáltalán erre a környékre merészkednek, akkor „azt mondják mi mind csak egy csapat állat vagyunk.

Azt már megszokhattuk Drétől, hogy az általa korábban és aktuálisan felfedezett tehetségekkel tölti fel a lemezeit. Előbbi kategóriát olyan platina plakett és Grammy gyűjtő egykori protezsáltjai jelentik, mint Snoop Dogg, Eminem, Xzibit, The Game vagy Kendrick Lamar. Utóbbit pedig, olyan újoncok, akikre garantáltan felfigyel a zenei sajtó, most hogy a Compton megjelent, a Rolling Stone pedig lenyűgözőnek nevezte, négy csillag kíséretében. Az újoncok ráadásul éhesek, sokkal inkább szomjazzák a sikert, mint mondjuk az önmagát ismétlő, fáradt Ice Cube. Jon Connort korábban Statik Selektah lemezein hallhattuk és két éve szerződött az Aftermath-hez, és ha Eminem nem remekelt volna a Medicine Man-ben, övé lehetett volna a Compton csúcs verzéje (One Shot One Kill). Candice Pillay, korábban Rihannának és Christina Aguilerának írt dalokat, King Mez egyértelműen a trap oldalt képviseli a lemezen, Anderson .Paak pedig Los Angeles új énekhangjaként ősszel Earl Sweatshirt előzenekaraként turnézik. Meglepetés vendégként Dj Premier (Animals) és (az éppen aktuális Bilboard No.1.) Jill Scott (For the Love of Money) és Dontae Winslow (Talking to My Diary) baltimore-i trombitás is beugrottak, hogy csatlakozzanak a lemez legemlékezetesebb pillanataihoz. Egyedül MC Ren hiánya szúr szemet, de a szűk körű N.W.A.-újjáalakulást már úgyis eljátszották még 2000-ben Ice Cube lemezén, a Hello-val.

Egy géniusz!” – mondja a közös munkát bemutató interjúban Dj Premier az Aftermath fejéről. Timbaland pedig még évekkel ezelőtt a Source magazinnak nyilatkozta a következőket: „Én és Dre olyanok vagyunk, mint Keanu Reeves és Al Pacino Az ördög ügyvédjében.” Könnyű elképzelni ezek után a hip-hop-világ felső körei hol helyezik el őt a legjelentősebb producer címért folytatott kimondatlan versenyben. Az is nyilvánvaló, hogy nem pénzügyi okokból jelentetett meg váratlanul mégis egy lemezt, miután úgy döntött végképp halálra ítéli a Detox projektet. (A bevétel ráeső részét azonnal fel is ajánlotta egy Comptonban felállítandó művészet oktatási intézmény javára.) A célja sokkal inkább az örökségének fenntartása lehetett, amihez tökéletesen választott formát és időpontot. A To Pimp A Butterfly évében, egy héttel - a trailere alapján nagyon erős, F. Gary Gray (Az olasz meló, Friday) által rendezett - Straight Outta Compton film előtt váratlanul megjelentetni a több mint másfél évtizede húzódó visszatérő albumát, akkora húzás, hogy az év hátralévő részében minden csak a westcoastról fog szólni. Hiába tölti meg J. Cole a Madison Square Gardent, hiába a 2014 Forest Hills Drive sikere, eldőlt, idén senki sem szoríthatja meg a nyugati partot. És hogy a lemez végképp minden sajtótermékben szerepeljen, a bulvár-beefek kedvelői találgathatják vajon Kendrick tényleg Drake-re célzott-e a Compton bizonyos erős soraiban, úgyis unalmas volt már a Meek Mill vagy az Action Bronson/Ghostface-balhé. Igazán hosszú út vezetett a World Class Wreckin Crew electro-funkjától a Compton hangzásvilágáig, ez az út pedig kitűnő lemezekkel volt kikövezve, és ha Dr. Dre valóban betartja azt az ígéretet – amit Jay-Z-től Prince-ig, már annyian megszegtek – és tényleg ez lesz az utolsó albuma, akkor köszönjük Dre, nagyon köszönjük.

Az ihletet adó N.W.A.-film korhatáros trailere:


lemezkritika hiphop rap dr dre ezt hallgasd



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DomiShalhoub 2015.08.10. 00:48:16

Ez az album jól mutatja, hogy az amerikai mainstream hiphopnak befellegzett. Ugyanazok a csattogós dobok, nyervogás a refrénekben, megalkuvó és ötlettelen zenék. Dre egy legenda, ez a lemez viszont nagyon gagyi.

gorillaso 2015.08.10. 06:45:53

usa lakosságának több mint fele már nem fehér ember (fekete, latino, sárga), meg is látszik - csúsznak le a picsába. Géniusz szvsz Hawking, Einstein, Bach, Voltaire, Michelangelo, stb. A kamu dr meg szánalmas.

shitgun 2015.08.10. 07:28:16

Namost én nem értem, hol itt a lemezkritika, én csak azt látom, hogy a poszter nagyon tájékozott Dre, hiphop, meg miegyéb témákban, és ezt jól meg is mutatja. De mi van a lemezzel?

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.08.10. 08:47:46

1. Örülök, hogy az index heti lemezajánlója óta sikerült utána nézni, hogy ez nem a film OST-ja ahogy ott állítjátok.

2. Eddig is minden a west coast-ról szólt idén. az eddigi két igazán jó (RAP) lemez kendrick új lemeze, meg vince staples duplája. Ehhez jött most ez és ha csak nem történik valami nagyon durva akkor ezzel meg is van az év végi top 3 (még a sorrend nem tuti).

@shitgun: nem is kritika mostanában egyik kritika se, hanem olyan lemezajánló. De nem csak itt, a rendes oldalak újságok se nagyon szoktak kritizálni, csak ilyen összefoglalókat írni aztán max a végére dobnak valami pontozást és kész.

Hol van már a régi korok csípős odamondós kritikája?! Sehol nem olvasni már olyat. Itt néha a magyar "hiphop" cuccokról leírják, hogy szarok, de azok meg azok abban semmi csípős, vagy kritika nincs csupán ténymegállapítás.

dankógábor 2015.08.10. 10:09:19

@doggfather:
1. Soha nem is írtuk azt a Lángolón, hogy a film zenéje. ;)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.08.10. 11:31:56

@dankógábor: nem is írtam, azt írtam, hogy az index ajánlója óta. ;)

Boros Gábor Venom 2015.08.10. 16:14:50

@shitgun: A Compton az a lemez, amit nem lehet elszakítani a keletkezése körülményeitől. Mivel Dre múltja, vagy a Kendrick lemez miatt isteníti, vagy szidja valaki. Ezért ilyen hosszú a bevezető. A keretes és a befejező rész közt csak arról olvashatsz milyen maga a lemez: a sound, a témák, a közreműködők, melyek az erősebb darabok.

Boros Gábor Venom 2015.08.10. 16:24:17

@doggfather: 1.Ha megnézed a két cikk, kb egy időben jött ki, egymástól függetlenül, senki sem olvasta a másikét korábban. Szóval az "azóta sikerült utánanézni" itt nem igazán játszik...

2. Asap Rocky és J. Cole is erős keleten, szóval a Compton lesz/lett az az album, a Straight Outta Comptonnal együtt, ami végleg a nyugat javára billenti a mérleget. De hogy ez a mérleg pontosan mikor billen, az már nagyon részletkérdés.

Cervisia 2015.08.10. 20:33:55

Hatalmas csalódás, újhullámos gagyi lett, olyan stílus, amiért Eminem újabb lemezein kívül nincs egy tíz évnél újabb hip-hop szám sincs a lejátszási listámban. Az I need a Doctor-t kivéve, ami szerintetek gyenge lett, szerintem meg egyedül kenterbe veri az egész lemezt. Ha a többi csak fele olyan jó volt a Detox-on, inkább adta volna ki azt. A hip-hop halott, és valahol szomorú, de valahol illő is, hogy pont Dre temette el. Innentől tényleg kár több lemezt kiadni.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.08.11. 13:17:22

@Boros Gábor Venom: van egy finom bája annak, mikor az index zeneblogján úgy csináltok mintha semmi köze nem lenne az indexhez. a comment-en is ezt szokta sixx...

De elfogadom, MEGKÖVETLEK, kollégáddal ellentétben te utána tudtál nézni, hogy ez nem a film OST-ja.

Nem mondtam, hogy ne lenne erős keleten a zene.

Csak azt jegyeztem meg, hogy mikor kendrick ugyan így bejelentette, hogy lesz lemez jövő héten felrobbant a net és 1 hónapig csak róla szólt minden.

Vince Staples lemezét az év lemezének tartják már most nem egy helyen. a critical responsion részt kell olvasni ( en.wikipedia.org/wiki/Summertime_%2706 )

Dre, iletve nem is ő, hanem Cube bejelentette, hogy lesz lemez egy hét múlva és a net/tv/rádió ugyan úgy felrobbant, mint kendrick esetében.

Ha hírek, hype, rajongói őrület alapján írtam, hogy 2015 eddig is a nyugatról szólt.

(és akkor Snoop bush-át még meg se említettük, de a körül is volt hírverés rendesen előtte, utána meg rajongói reakciók hetekig.)

Volt érdeklődés rocky , cole, vagy joey badass illetve action bronson iránt is, de ahogy én olvastam a különböző oldalakat közel se akkora, mint az általam mondottak iránt.

Vagy az eladások: kendrick 600e fölött, asap rocky 200e fölött (ez a minőségéről nem mond el semmit tudom, de azt igen, hogy kiről mennyire szól az év azt igen)

thegoddamnbatman 2015.08.14. 16:11:37

Ez egy kurva jó és kurva erős lemez. Mondom ezt úgy, hogy 2Pacen, Ice-T-n meg NWA-n szocializálódtam általános suli óta. Nem is értem a fanyalgókat. Egyrészt zeneileg nagyon össze van rakva, nem csak pár kósza szólam van rábaszva random 20 perc alatt összepötyögött dobokra, hanem profin fel van építve minden hang. Másrészt meg André bácsi egyszerre csinált nosztalgikus old school rap albumot és new school hip hop filmzenét. A szövegek még mindig személyesek, amiben Dre (meg Eminem) mindig is jó volt.
A cikkel kapcsolatban én is hiányoltam egy alaposabb elemzést, több szám kivesézését, de hát ez van, a LG-tól idén Action Bronson istenítésén kívül még nem igazán láttam épkézláb kritikát.

zajrambo 2016.05.07. 23:49:38

Hol a faszomba újhullámos, meg mainstream, meg gagyi nektek ez a lemez? A fületeken ültök?
Totálisan oldschool az egész anyag azt a pár trap számot kivéve, classic verhetetlen west coast hangzás uralkodik végig, amivel Dre-t én még nem hallottam mellélőni. Én mondjuk a közreműködőket felettébb sokallom, legalábbis túl sok trekkben fordulnak meg, elég lett volna néhány ilyen dal.
Az pedig, hogy "a hip-hop halott", az egyik legrosszabb vicc, amit valaha hallottam... Pont hogy most él csak igazán, bár valóban temérdek a kalap szar a piacon, viszont ha az ember mélyebbre kukázik, rengeteg irányzatból tud válogatni, ami azért valljuk be őszintén 10-15 éve még nem volt ilyen egyszerű.