2015.12.04. 14:47 – Nihil_AK

Amíg az emberek hallgatnak zenét, addig lesz igény minőségi felvételek készítésére

Ötéves a SuperSize Recording

4z1a6034_masolat_2_masolat_nyujott.JPG

A SuperSize Recording indulása óta az egyik, ha nem a legkomolyabb hangstúdióvá nőtte ki magát Magyarországon. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen két elődje szintén az itthoni élvonalba tartozott. A stúdió nemrég ünnepelte ötödik születésnapját, és az önmagukért beszélő eredmények mellett komoly változások, újdonságok is vannak náluk. A vezető hangmérnökkel, egyben stúdióvezetővel, Horváth Attilával beszélgettünk, aki olvasóink többségének a Subscribe gitárosaként is ismerős lehet. Háttér és szakmázás a hajtás után.

Az ötödik évfordulóval szinte egyidejűleg történt néhány változás nálatok. Mesélnél erről egy kicsit?

Elég sok minden változott az elmúlt egy évben. Folyamatosan fejlesztjük a stúdiót, ennek köszönhetően mostanra eljutottunk arra a szintre, amit öt évvel ezelőtt, a SuperSize Recording születése idején megálmodtunk. Idén fejeztük be a kő terem építését, amely egy több mint hat méter belmagasságú félköríves terem, melynek minden fala kővel van borítva. Ennek a teremnek az a különlegessége, hogy jóval hosszabb természetes lecsengést biztosít, mint egy átlagos feljátszó helyiség, ez pedig kiválóan alkalmassá teszi akusztikus felvételekre. Az utómunkák két utolsó fázisára, a keverésre és masteringre optimalizált B stúdiónk is idén nyerte el a végleges formáját. 

Szerényen megkerülted, de arra is vonatkozott a kérdés, hogy Varga Zoli távozásával egy ideje te vagy a vezető hangmérnök. Mióta is dolgozol itt?

2008-ban csatlakoztam a Zoli által vezetett érdi Bakery stúdióhoz, ahová később be is szálltam tulajdonosként.  Öt éve az érdi ingatlan korlátozott adottságai miatt közösen döntöttünk a költözés mellett. Ekkor született meg a SuperSize Recording brand, amit a kezdetek óta közösen építettünk. A törökbálinti P. studió és a Bakery stúdió összevonásával egy nagyobb átalakítás vette kezdetét, melynek köszönhetően számos használaton kívüli helyiség bevonásával mára három differenciált árfekvésű stúdió négy feljátszó helyiséggel, valamint elkülönített apartman és jól felszerelt konyha áll rendelkezésre, összesen több mint 450 négyzetméteren.

Miben változott meg a munkád, amióta úgymond te lettél a főnök? Továbbra is aktívan részt veszel a felvételek készítésében?

Bevallom, soha nem pályáztam a stúdióvezető címre, hisz azon kívül, hogy nagy felelősség, rengeteg elfoglaltsággal is jár. Ennek köszönhetően nem is tudok annyit ülni a pult mögött mint korábban, viszont ezt az időt szeretném azokra a zenekarokra fordítani, akikben látok fantáziát. Alapvetően azt gondolom, hogy a dolgok nem történnek véletlenül, mondhatni hiszek a sorsszerűségben. Persze nem abban az értelemben, hogy nem kell tennünk semmit, hiszen úgyis el van rendeltetve a sorsunk, hanem inkább abban, hogy meg kell ragadni az élet által felkínált lehetőségeket,hiszen azok nem véletlenül jönnek.

Nekem a sors éppen úgy hozta, hogy a zenekarom, a Subscribe épp szünetet tart, így az elmúlt időszakban sokkal több időm volt a stúdióval foglalkozni. Jövőre szeretnék újra aktívabban foglalkozni a zenéléssel, de most a stúdióban volt szükség ezekre az energiákra.

Most kik dolgoznak a stúdióban rajtad kívül?

A SuperSize igazi lelke a csapat, jelenleg rajtam kívül három hangmérnök, és egy asszisztens dolgozik itt. 2011- ben csatlakozott hozzának Fejér Dániel, vagy ahogy a szakmában ismerik, Dexter, aki Londonban végzett a SAE Institute-ban, és a Szonyja zenekarban basszusgitározik. Szintén 2011 óta van nálunk Brucker Bence, aki hangmérnöki munkája mellett az AWS gitárosaként is ismert, valamint Hunka Róbert, aki egyúttal a Hunnia Record & Publishing vezetője is.

A korábbi vezető hangmérnök, Varga Pici Zoltán az alapítástól kezdve emblematikus alakja volt a stúdiónak, emellett közmondásosan az ország egyik legjobb producere. Publikus, hogy miért távozott tőletek, illetve hogy most mivel foglalkozik?

Zoli tavaly ősszel jelezte, hogy ki szeretne szállni a stúdióból, ez a döntése elsőre mindenkit sokkolt. Bevallom, én azt gondoltam, hogy csak átmenetileg elbizonytalanodott a jövőjét illetően, ami maximum pár hétig tart majd, de amikor 2015 elején is változatlanul tartotta magát ehhez, akkor realizálódott bennem, hogy tényleg komolyan gondolja, és ez a változás nem csak az ő életét fogja megváltoztatni, hanem az enyémet is. Saját elmondása szerint azért döntött így, mert amennyiben a jövőben stúdiózni fog akkor a szakma művészi részével akar foglalkozni, ami egy ekkora létesítmény vezetése mellett igen nehezen megy, ezen kívül a családjára is több időt szeretne fordítani

A lemezeladás az utóbbi időben többé-kevésbé megszűnt, Magyarországon főleg. Ezzel párhuzamosan egyre könnyebben elérhető egy csomó eszköz, amelyekkel gyakorlatilag a hálószobában ingyen elkészíthető egy lemezanyag. Hogyan érint ez egy ilyen komoly stúdiót, mint a SuperSize?

Ez már akkor is felmerült, amikor a Bakeryben a költözést fontolgattuk. Nem egy új keletű jelenség, de mostanra valóban eljutott egy olyan szintre, hogy minden stúdió a bőrén tapasztalja a hatását, főleg a kisebbek. Mi azokra a produkciókra fókuszálunk, akiknek valóban stúdióra van szükségük. Sok mindent meg lehet oldani házilag, de például egy teljes zenekar felvételét, amikor szeparáltan kell rögzíteni egy időben több hangszer hangját kompromisszum mentesen, azt már nem igazán.

Ugyanez igaz a videós élő stúdió sessionökre, élő zongorás felvételre, vagy analóg szalagos magnós felvételre. Vagy például a vastag, élő dobhangzás is elengedhetetlen egy magára valamit is adó zenekar számára, ezért is vágtunk bele a kőterem megépítésébe. Továbbá azt gondolom, hogy a stúdió mellett manapság inkább hangmérnököt választanak a zenekarok, akivel jó együtt dolgozni, jó a kommunikáció, akivel biztonságban érzik magukat, és a lemezük munkálatait. Mi ezt a biztonságot teremtjük meg a zenekaroknak, és a hozzánk érkező külsős hangmérnököknek.

A szakma sűrűjében tevékenykedő emberként hogy látod, van még jövője egyáltalán a nagylemeznek, mint formátumnak?

Szintén egy olyan kérdés, ami már korábban felmerült mindenkiben, aki a szakmában dolgozik. A folyamatosan gyorsuló világunkban sajnos nincs idejük az embereknek leülni és meghallgatni egy lemezt. Ez a tény, párosulva a technika fejlődésével okozza azt, hogy a zenefogyasztási szokások folyamatos átalakulásban vannak. A lemezkészítés jövőjét nem féltem, hiszen amíg az emberek hallgatnak zenét, addig lesz igény a minőségi felvételek készítésére. A stúdiók szolgáltatásainak kell idomulnia a technika fejlődése által megváltozott igényekhez.

A magam részéről úgy látom, hogy nemcsak felkelteni, de fenntartani is az emberek érdeklődését hosszabb távon, a zenehallgatók pedig egyre kevesebb esélyt adnak akár egy dalnak is, nemhogy egy teljes lemeznek.

Ebben az értelemben régi motoros vagyok. Nekem fontos az ív, amit csak egy lemezen tud az ember megvalósítani. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy a Subscribe anyagain néha eléggé különböző stílusú dalokkal operáltunk, és ha valaki tegyük fel, nem ismeri behatóan a zenekart, 3-4 kiragadott dal alapján egészen más képet kap a zenénkről, mintha az egész lemezt hallgatná. Persze teljes mértékben tisztában vagyok az EP-k hasznával, de én szeretek végighallgatni egy lemezt, szeretek eljutni A-ból B-be, ehhez pedig végig kell járnunk az egyik pontból a másikba vezető utat.

Érthető, hogy mindenki azt szeretné, hogy egy lemez sikeres legyen, és szeresse a közönség, de nem ösztönzi ez a zenekarokat, vagy akár titeket olyanféle biztonsági játékra, hogy márpedig itt jöjjön egy refrén, különben az emberek átléptetik a dalt?

Nyilván fontos kérdés, hogy mi a célja a zenekarnak a felvett anyaggal, mik az elvárásaik. Ha a Petőfi Rádió rotációjába akarnak bekerülni, akkor szükséges egy olyan kompromisszum, hogy ne legyen öt perces a dal, és ne legyen másfél perces a bevezető. Miután ezt feltérképeztük, mi inkább javasolni szoktunk változtatásokat, ha szükséges, de igyekszünk rávezetni a zenekarokat olyan dolgokra amit a végén úgy mondanak ki, mintha a saját ötletük lett volna. Ezért szoktam mondani, hogy a munkánk 80%-ban kommunikáció és pszichológia.

Kik azok, akik mostanában megfordultak nálatok?

Hosszan lehetne sorolni, hogy kik azok, de szerintem sokkal izgalmasabb, ha ezt képpel együtt nézi végig az ember, már csak azért is, mert csináltunk erről egy rövid videót nemrég. Ami igazán egyedülálló, és ilyen még nem volt a SuperSize történetében, hogy idén novemberben a török Seksendört zenekar egész pontosan beköltözött a stúdióba. Két hónapot töltenek nálunk, itt rakják össze a lemezt egy egy hónapos próbaidőszak alatt, majd további egy hónapot szánnak a felvételekre és a keverésre. A zenekar elmondása szerint az egész régióban csak itt tudják megvalósítani azt, hogy zavartalanul, profi körülmények között dolgozhassanak a stúdióban, miközben ott is laknak.

Idén Al Di Meola is dolgozott nálatok, akit nyilván senkinek sem kell külön bemutatni. Vele milyen élményeket szereztetek?

Al Di Meolának a világhírű gitárkészítő Theo Scarpach ajánlotta a stúdiót, aki Camilo Sauvalle lemezének felvételéhez hozott egyedi tervezésű gitárokat a stúdióba, és Alnek is készített hangszert korábban. Miután a magyar származású gitártechnikus/turnémenedzsere, Tóth Bagi Csaba is minket ajánlott neki, mint az ország legjobb stúdióját, összejött a közös munka, és az Abbey Roadban készült előző lemeze után ránk esett a választása Elysium című új lemezének felvételekor. Az itt rögzített alapanyag olyan sztárproducerek és keverő hangmérnökök kezében kötött ki, mint Eddie Kramer, vagy Katsuhiko Naito.

Borzasztó profi és maximalista ember, végig 100% on pörgött a stúdióban, sokszor hajnalig dolgozott, soha nem volt üresjárat. Ha kellett, huszonötödik alkalommal is nekifutott valaminek, ha a legapróbb hibát is észrevette. Szakmai körökben köztudottan nehéz megfelelni az elvárásainak, ezért is volt számunkra egy hatalmas kihívás, amit szerencsére sikerrel vettünk.

Az országban egyedülálló módon soksávos szalagos magnós felvétel készítésére is alkalmas a stúdió. Van erre kereslet?

Azt érzem, hogy nem csak a zenében éli reneszánszát a hatvanas, hetvenes évek világa, hanem hangzásban is. Egyre többen említenek referenciaként régi klasszikusnak számító lemezeket, amelyeket még szalagra rögzítettek. A 2000-es évek technokrata szemléletével szemben, amikor jellemzően mindent halál pontosra editáltak, minden hangot a helyére húztak, ismét cél lett az élő hatásra való törekvés. Tehát nem kell kipolírozni minden hangot, nem gond, ha van egy kis csúszkálás, az régen mindig is volt, hiszen emberek játszották fel a dalokat, nem gépek. És ha már élő hatást szeretnénk, akkor miért ne vennénk fel a zenét egyben játszva, szalagra? A 24 sávos magnót Pro Toolsszal szinkronizálva kétféleképpen lehet használni. Hagyományos módon egyenesen a magnóra rögzítünk, és közvetlenül a felvétel után digitalizáljuk be az anyagot. A másik felhasználási mód, amikor a digitálisan rögzített és editált anyagot játsszuk ki a szalagra.

Indult egy nyereményjátékotok is mostanában. Erről mit kell tudni?

Ez a jubileumi év igazi mérföldkő a stúdió életében, és szeretnénk minél szélesebb körben eljuttatni, milyen lehetőségek, újdonságok vannak most nálunk. A nyereményjátéknak annyi a lényege, hogy azok között, akik január 1-jéig like-olják a SuperSize Recording oldalát valamint profiljukon nyilvánosan megosztják az új weblap linkjét kisorsolunk egy SSR-pólót és egy stúdiólátogatást! További infókért keresd fel a weboldalunkat, vagy a Facebookunkat!


interjú műhely szakma stúdió háttér supersize recording



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.