2016.04.10. 14:55 – m.adi

Az ütem rúg, mint László Petra – hazai újdonságok

dalmegosztás

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Annyi jó friss magyar zene született az elmúlt időszakban, hogy az bele sem fért volna egy megszokott hosszúságú dalmegosztásba. Mutatunk például rengeteg női frontemberrel rendelkező zenekart, akik mind új anyaggal jöttek ki, ilyen például a Péterfy Bori & Love Band, a Magashegyi Underground, a Jónás Vera Experiment, a kevésbé ismertek közül pedig többek között a Voler Mouche. Aztán van itt még politikakritkus paródia, indiándal, és punk rock a Bankrupttól, de mindet fel se sorolom, inkább nézzétek meg, aztán szavazzatok a legjobbra a poszt végén.

Április tizenötödikén jelenik meg a Péterfy Bori & Love Band új lemeze, a Szédülés, amelynek borítóképét a poszt elején láthatjátok, és amelyről a Szép halott című szám kapott most klipet. Vagy inkább kisfilmet, magából a dalból ugyanis az első három percben egy hangot sem hallunk, van viszont helyette egy történet egy olyan párkapcsolatról, amelyben nagyon sok rossznak kellett történnie, hogy így érjen véget a gemenci erdőben. A dal abszolút beleillik a zenekar stílusába, természetes folytatásnak tűnik, még ha ennyiből nem is látszik az, hogy az új lemezzel milyen irányba mennek el Boriék, és a klip is illik hozzá, viszont szerintem ezúttal hatásosabb lett volna a fekete-fehér helyett a színes verzió.

Több, mint százhetvenezerszer nézték már meg a WNTS közmédiából viccet csináló dalát, ami elég jól sikerült, mi is foglalkozunk vele. Várható volt, hogy jön majd a folytatás, a zenekar pedig jelentkezett is egy hatszámos EP-vel, ami elég vegyes képet mutat. A Köszmédia utáni második dal, a Különvélemény hallgatása közben például még arra gondoltam, hogy ez tök jó és szellemes, a rapper hülye hanghordozásán kívül nem is lesz semmi bajom vele, és a Klisé is időnként viccesen figurázza ki a mai magyar pop élvonalát. Aztán egyre inkább úgy tűnt, hogy a srácok túltolták egy kicsit az utalásokat, és így időnként vásári, na meg Irigy Hónaljmirigyes lett az eredmény. Pedig önmagában vicces az, hogy az ütem rúg, mint László Petra, csak kicsit túl sok ilyen van. Azért persze ebben a műfajban nehéz elkerülni a gagyiba való átcsúszkálást, és mivel a zenekar valószínűleg nem is igazán törekedett arra, hogy ezt elkerülje, nincs semmi gond.

Új arcát mutatja meg nemrég megjelent lemezén a Jónás Vera Experiment, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szép hang és az ügyes dalszerkesztés kiegészült egy rockosabb hangzással. A címadó Tiger, Now! például rögtön annyira tökös, hogy azt jópár kiöregedett rocker megirigyelné, de az egész lemez teljesen egyben van, és igazán profi produkciónak tűnik. Ezzel együtt igaz az is, hogy a színvonalat nem sikerül végig egységesen magasan tartani, de azért igazán mélyre sem esik le egyszer se, még a lemez szerintem leggyengébb pontjára, a Halász Judittól ismert Szél hozott, szél visz el-re se mondanám azt, hogy rossz. Ja, és még minimalista Beatles-feldolgozás is van az albumon.

Új lemezzel jelentkezik az idén tízéves Magashegyi Underground is, amelyről több szám is napvilágot látott már, és amit április másodikán teltházas koncerten mutatták be az Akváriumban. Az első klip a lemezről a Végtelen kékséghez készült, ami igazából nem is klip, hanem a Balcony TV sorozatának egyik tagja, aminek forgatására a zenekar meghívta saját rajongóit, hogy énekeljék el a refrént. A dal egyébként egy kicsit légiesebb, elvontabb, és kevésbé slágeres, mint a zenekar leghíresebb számai, és a következő időszakban természetesen jópár helyen lehet majd még hallani élőben.

Egyik dalmegosztásos kedvencem, az idén már húszéves Bankrupt a Tövisházi Ambrus-fémjelezte stíluskitérő után úgy néz ki, végleg visszatért eredeti műfajához, a punkhoz, de ettől még szellemes maradt. Aktuális daluk, a Tizenöt perc a tehetségkutatók árnyoldalait foglalja össze, sőt, a klip végén látható üzenettel azok bojkottjára szólít fel. Ehhez pedig megint sikerült szuper klipet készíteni, amiben a hetvenes évek amerikai televíziózásának egyik mélypontjából, a Gong show-ból láthatunk egészen elképesztő jeleneteket, a zacskófejű őrülttől a bajszos apácákon át a jégkrémet nyalogató lányokig, mindemellett pedig még Russ Meyer, a sexploitation egyik vezéralakjának felfedezettjéről is nézhetünk felvételeket. A dalból egyébként szokás szerint van angol nyelvű változat is, a zenekar pedig nemrég megjelentette negyedik nagylemezét Kívülálló címmel, amin a punk rock mellett a tövisházis dalok is rajta vannak, és amit itt lehet meghallgatni.

Nem kevés ötlet és munka van abban a négyperces videóban, amit a MOX Tribe készített Middle Crisis című számához. Kezdjük ott, hogy tizennégy különböző helyszínen játszódik, amik viszont elég kaotikusan összekeverednek. Ez a rétegződés egyrészt a látvány mélységét kívánja megadni, másrészt arra utal, hogy a zenében is egy dallammá rendeződnek az elsőre össze nem illőnek tűnő szólamok, zajok. Az egész mű pedig a kortárs nagyvárosi ember spirituális útkeresését jeleníti meg, kritizálja a konzum spirituális turizmust, és azt üzeni, hogy mindennek Buddha-természete van, még ha nem is egyértelmű, hogy komolyan teszi-e. Sőt, a klip szereplői is térben és időben egymástól távol helyezkednek el, de a képernyőn mégis találkoznak, meg még saját készítésű bambusz-xilofonon is játszanak. Ez az egész így együtt igazából tök jól néz ki, és eléggé el is vonja a figyelmet a magáról a dalról, ami már kevésbé izgalmas, és leginkább pszichedelikus elektrónak lehet nevezni.

Utoljára másfél éve írtunk a Voler Mouche-ról, akik ezúttal egy sejtelmes és feszültséggel teli dallal jelentkeznek. A Secret Dances hangulatához tökéletesen sikerült klipötletet találni, a csilingelő hangokhoz például annyira jól illik a villanykörték fényének ingadozása, hogy tuti így indítanám a következő horrorfilmemet. Maga a dal eléggé elvont és különleges, de azért nem túlzottan, inkább csak olyan, mint amilyenre igazából érdemes lenne használni az alternatív jelzőt.

Nem csak jó női énekeseket lehet hallani a dalmegosztásban, itt van például a Fangler’s, ami azért kapta ezt a nevet, merthogy a frontembert K. Fangler Péternek hívják. És ha már nála és az énekeseknél tartunk, a zenekar zenéjében Fangler hangja a legnagobb pozitívum, amivel együtt a kislemez pont úgy tud a könnyed és kellemes, érzelmes popzenénél maradni, hogy nem megy át tipikus fiúzenekaros giccsbe. És bár a magvas mondanivaló átadása, amit a zenekar is fontos célnak jelölt meg, egyelőre még nem igazán fellelhető, így, tét nélkül rendben van a Budai felhők, és előbb-utóbb majd a mondanivaló is érik még. Most a Gyere szédülj-höz készült szövegvideót mutatjuk meg a kislemezről, ami a különböző streamingszolgáltatóknál megtalálható.

A Lightning Field egy budapesti zenekar, amelybe a tagjaik összetalicskázták korábbi zenei tapasztalataikat, és az így létrejött popos, folkos, pszichedelikus keveréket megtoldották egy kis ambient hangulattal. Az eredmény a kétszámos, nyugodt és finom lullabies EP, amit leginkább ahhoz az élethelyzethez tudnék ajánlani, amikor egy végigdolgozott nap után elalvás előtt egy kicsit lelassulsz, és kiereszted a gőzt.

Furcsa összevisszazenét csinál a Fák Alatt Zenekar, amiben mindenféle, Magyarországon meghonosodott stíluselemek felfedezhetőek, és leginkább talán olyan, mintha összegyúrták volna a Csík zenekart valamilyen magyaralter együttessel. Sőt, még a dalok szövegvilága is olyan kicsit, mintha a népdalokat és a Lovasi-iskola egyik tagjának sorait keverték volna össze, a Mindenütt jó refrénje pedig elég nagy nyúlás Bérczesi Robitól, bár egy kicsit azért tovább is viszi a R&R 2000 szövegét. Ezt az egészet ők úgy hívják, hogy bölcsészdance, ami vicces név, és egész találó is. Nekem mondjuk általában nem tetszenek ezek a hegedűdiszkósított popdalok, de azok között a Társadalmilag érzékeny kislemez dalai a jobbak közé tartoznak.

A Stukkert akár alternatív supergroupnak is lehet nevezni, hiszen a zenekari tagok a Korai Öröm, a Colorstar, a Pluto és a Cabaret Medrano tagjai közül kerültek ki. A zenekar eddig évente egy-egy számmal jelentkezett, ez 2016-ban az Indián dal, ami az indiánok szemszögéből mutatja be a fehér ember életét és rosszalkodásait. A klippel együtt elég elvontra sikeredett a produktum, de akinek ez bejön, az már egy teljes albumon is meghallgathatja a zenekart, itt.

A posztot támogatta:

cstp_logo.jpg


magyar újdonság dalmegosztás



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása