2016.04.13. 13:02 – Nihil_AK

Külön úton járni alap - Interjú a Grand Mexican Warlock tagjaival

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pénteken az Akváriumban lép fel a harmadik lemezét most megjelentető Grand Mexican Warlock, ahol el is játsszák a teljes albumot az elejétől a végéig. A korábbi dalpremierek után most egy részletes interjút is készítettünk a zenekarral, amiben beszélgettünk dalírásról, az új felállásról, és a jó értelemben vett öncélúságról. 

A Lángolón már három dalt is meghallgathatott a közönség az új lemezről. Mennyiben reprezentálják ezek az új album egészét?

Bodóczy "Undos" Zoltán énekes: Próbáltuk úgy összeválogatni a megjelenésre kerülő dalokat, hogy azok minél szélesebb spektrumot villantsanak meg a lemezből, így elmondható az, hogy nagyjából bemutatják az album szélsőértékeit. Persze ez nem azt jelenti, hogy a másik négy szám tök ugyanolyan, csak ezek talán markánsak annyira, hogy megmutassák, mi lesz most hallható tőlünk.

Szabó "Lac" László gitáros: Igen, de egy másik portálon is kijött még egy szám, illetve hétfőn egy napig meghallgatható volt a teljes lemez. Szóval igazából mire ez az interjú megjelenik, addigra már a szemfülesebbek meghallgathatták az egész cuccot.

Nem feltétlenül háromakkordos rádióslágerekben gondolkodtatok ezúttal sem. Hogyan születnek a dalaitok? Ha tippelnem kéne, akkor a régisulis módszerre, a próbateremben alkotásra gyanakszom. 

Undos: Annyiban szakítottunk a korábbi metódussal, hogy most hosszabb sessionök során írtuk meg a dalok vázait, nem pedig fél évnyi céltalan prüntyögés alatt születtek, mint például az előző lemez. Ezt a munkát még az előző dobossal, Page-dzsel, és az előző gitárossal, Csabival kezdtük el, azonban megtörténtek a tagcserék, jött Nagy Dávid az Óriásból, vele fejeztük be az anyagot. Apey pedig akkor csatlakozott, amikor már megvoltunk a dalírással, ennek ellenére a kivitelezésben nagyon sokat segített, főleg nekem az énekfelvételeknél, hiszen ahogyan eddig minden alkalommal, most is vele dolgoztunk. 

Lac: Annyit azért hozzátennék, hogy az előző lemez céltalan prüntyögése során született egy csomó minden a mostani lemezről, például a Vexed, vagy a 0.00%. De olyan százéves témák is helyet kaptak, amiket korábban nem tudtunk igazán kiforralni. A The Cycle-t még az Idoruból való kiszállás után írtam, az volt a munkacíme, hogy Urodi. Az első és a második lemezről is lemaradt, pedig utóbbira még fel is vettük, csak lekönyörögtem róla, mert nem voltam vele elégedett. A Hummingbird is legalább hét-nyolc éves téma. Szóval a dalok totál vegyes módszerekkel születnek, de a végén azért mindig van egy nagy zenekari szöszmötölés, ami meghatározó.

A legutóbb nálunk premiereztetett Babou című dalt teljes egészében a basszusgitárosotok, Matyi írta.  Hogy alakult most ez a része a dolgoknak, milyen arányban osztottátok meg a zeneszerzést?

Undos: A Babou zenei részét Matyi egy próba előtti várakozás során hozta össze, volt egy régi témája, körbejárta, és abból született meg a dal, később rákerült a szöveg és egy nagyon szép szerelmes dal született belőle, én nagyon szeretem.

Lac: A 0.00% pedig Áron egy Jazzékielből kiselejtezett témáján alapul, a dal második felét szintén Matyi írta. A többi számot én hoztam, a szövegeket viszont teljes egészében Undos írta, és emiatt nagyon büszke vagyok rá. Korábban mindig voltak ilyen segítő arcok, most viszont egyedül küzdött meg a feladattal.

Apey, egy ideje már teljes jogú tagként játszol a zenekarban. Hogy találtatok egymásra?

Áron "Apey" András: Megmondom őszintén, Undosszal már kicsit zavaros a megismerkedésünk eleje. Az biztos, hogy őt ismertem legelőször, ő mutatta meg nekem az R33-at, a Vágóhidat, ezek akkoriban még nem voltak olyan közismert helyek, mint manapság. Utána kerültem képbe a zenekarral, a zenével és Laciékkal. 2010-ben az Aeonsnál dolgoztunk először együtt a szövegeken, illetve segítettem az énekfelvételekben. Nekem ez egy nagyon régóta dédelgetett álmom volt. Azt hiszem, 2012 körül fantáziálgattunk Lacival erről először, de akkor nem volt alkalmas az időzítés, mert kimenekültem Londonba. Tavaly, amikor harmadjára megkért a zenekar, hogy vegyek részt a lemez munkálataiban, akkor jött igazából a kérdés, hogy akarnék-e beszállni. Aztán igazából rájöttem, hogy lehet, nem lesz egyszerű, de ezt most nem hagyom ki.

Lac: Amikor felhívtam Apit, úgy vette fel a telefont, hogy “Remélem nem valami zenekarba akarsz elhívni, ma már hívtak kettőbe, és kicsit már fasz kivan!” Aztán nyeltem egyet és mondtam, hogy “Hááát….. izé, deeeeee, végülis egy zenekarba hívtalak volna, de akkor mindegy.” Aztán persze belátta, hogy ez egy visszautasíthatatlan ajánlat, főleg amikor átutaltam neki húszmillió forintot előlegként.

Az Apey & the Pea mostanában elég sokat játszik, nincsenek egyeztetési problémák ebből?

Apey: Nem merném állítani, hogy egyszerű összeegyeztetni. Egyelőre még csupán egyszer volt ütközés az idei nyári fesztiválokon, de azt is megoldottuk. Nagyon hálás vagyok az Apey & The Pea többi tagjának, mert ők abszolút pozitívan és rugalmasan kezelik azt, hogy három másik dolgot is csinálok, és néha kellemetlen tud lenni egy ilyen szituáció.

Lac: Apival úgy állapodtunk meg, hogy ha tud, jön, ha nem tud, akkor nem basztatjuk. Lemegy ez egy gitárral is, volt már ilyen nem egyszer.

A nemrég Dreaming Black címmel lemezt megjelentetett Trillionban a zenekar háromötöde szintén játszik. Van egymásra hatása a két együttesnek?

Apey: Jó kérdés, nem tudom, biztos. Rám abszolút hatással van mindig minden, a Trillionban nagy százalékban Matyi, illetve Laci írta a lemez zenei részét, így nem tudnám megmondani, hogy rájuk mi mennyire volt hatással. Ha össze kéne hasonlítanom a GMW-t és a Trilliont, akkor a közös metszéspontok leginkább a hangulati elemek, struktúrák, szerkezetek, az írás metódusa, meg az, hogy mind a kettő borzasztóan törekszik arra, hogy ne lehessen beskatulyázni véletlenül se semmibe.

Lac: Most talán úgy tűnhet, hogy fej-fej mellett haladt a két történet, de ez csak a végén ért össze ennyire. Valójában a Trillion-számok nagy részét már évekkel ezelőtt megírtuk, csak most jutottunk el odáig, hogy csináljunk egy lemezt. Szóval biztos hatnak egymásra, de az én fejemben ez két nagyon különválasztható történet.

Laci, téged a GMW előtt elsősorban dobosként ismert meg a közönség. Mi vitt abba az irányba, hogy gitárosként is kipróbáld magad? Egyáltalán melyik volt hamarabb?

Lac: Dobosnak tartom magam a mai napig, a gitár csak egy eszköz, amivel számokat lehet írni. Sosem tanultam gitározni, fogalmam sincs, mit csinálok rajta, csak igyekszem kihasználni amennyire tudom. Most ez hülyén hangzik, hiszen nyilván gitározni is szeretek nagyon, de a dobhoz szenvedélyesebb a viszonyom. Viszont dobosként nem sok lehetőséged van dalszerzésre. Ha a kreativitásodat a dobolásba fekteted, rendszerint vagy egész nap gyakorolsz, és a “lenyűgöző” technikáddal kápráztatod el a többi dobost, vagy elmész haknizni egy X-faktoros picsa mögé. Persze most lehet, hogy túloztam egy kicsit.

Apey: Laci először brácsázni tanult, később kezdett el harmonikázni, aztán, mivel egyik sem vált be a csajoknál, beleszeretett a dobolásba, mert a dobosok köztudottan nem keresnek pénzt.

Kik azok, akik dalszerzőként, zenészként inspirálnak titeket?

Apey: Neil Young, José Gonzales, Bob Dylan, és Csastag Vaba.

Undos: Minden, ami jó és értékes zene, és igen, ezt el lehet dönteni, az hatással volt rám. Persze nekem is vannak hülye zenei beragadásaim, de ezek korszakosak, folyamatosan változik a zenei ízlésem. Jelenleg ott tartok, lassan egy éve, hogy nem hallgatok zenét, szinte semennyit. Ez a mostani lemez részemről a csöndből született. Persze ha valamelyik barátom megmutatja, hogy mit készített, akkor természetesen meghallgatom, és elmondom róla a gondolataimat, de jelenleg úgy látom, hogy nem nagyon tudok újat találni már, úgyhogy ha a véletlen folytán mégis hallgatok valamit, akkor az vagy klasszikus zene, vagy valami nyugis, akusztikus cucc.

Lac: Hú, túl sok mindenki. Az utolsó nagy löket nekem Nick Cave volt, őt Fürge a Jazzékiel énekese szerettette meg velem. Aztán a Queens Of The Stone Age, és Jeff Buckley sem maradhat ki, de még pár száz nevet biztos fel tudnék sorolni.

Ha jól tudom, a teljes lemezt élőben vettétek fel, ami mostanában azért eléggé kuriózum. Miért döntöttetek így?

Undos: Ez annyiban igaz, hogy a zenekar egyben játszotta fel a lemezt szalagra, de az énekek a próbateremben kerültek fel rá.

Lac: A kiegészítő gitárok is utólag mentek fel, hiszen a stúdiózásnál még nem volt velünk Apey. Amúgy már a Hell Sweet Hellnél is egyben játszottuk fel a nagyját, csak ott sok mindent cserélgettünk, javítgattunk utólag. Itt viszont ténylegesen az élő felvételt domborítottuk ki. Ebben nagy segítségünkre volt Horváth Atish, aki a felvételeket és a keverést is végezte. Úgy gondoltuk, hogy ennek az anyagnak az egyben játszás, a szalag, és végül a vinyl formátum fog igazán jól állni.

Az előző lemezekhez képest mi az, amiben újat hoz a harmadik album? Szóval van-e olyan dolog ezen a lemezen, amit korábban még nem csináltatok?

Lac: Lazább lett az egész. Nem feszültünk rá, és nem akartunk mindenáron különlegeset csinálni. Egyszerűbb, szellősebb, beleszarósabb. Az első két lemezt nehezebb talán megszeretni, mélyebbek, monumentálisabbak voltak, a mostani zsigeribb, könnyebb, a dalok velejére próbáltunk koncentrálni. Olyannyira nem volt koncepciónk, hogy még egy lemezcímet se tudtunk ráaggatni az anyagra. De én ezt szeretem benne, hogy nem akar semmit, csak úgy van.

Undos: Az egész lemez a zenekar egy új arcát mutatja. Sok esetben bátrabb, mint az előzőek, viszont sok “slágeresebb” dalunk került rá. A GMW mindig is egy kísérletezős zenekar volt, ez most sincs másképp.

Talán közhely, de a jelenlegi zenefogyasztási szokások nem nagyon kedveznek a hozzátok hasonlóan több hallgatást, odafigyelést igénylő zenét játszó csapatoknak. Mennyire lehet egy zenekar a szó jó értelmében öncélú 2015-ben?

Undos: Számomra az öncélúság kötelesség, mint ahogyan például társadalmilag egy ember számára a polgári engedetlenség. Öncélú kell, hogy legyen, mert annyi minden kiszolgálja már annyi mindenki érdekeit, hogy ha valaki be akarja magát skatulyázni zeneileg, az nyugodtan megteheti, rengeteg kolléga dolgozik ezen teljes erőbedobással. Nekem - és biztosan állíthatom, hogy a többieknek is - viszont az a célom, hogy leginkább nekünk tessék az, amit csinálunk. Ha a zenekarnak tetszik az, amit rávernyákolok a számokra, akkor én már boldog vagyok. Egyre kevésbé érdekel a külvilág ilyen szempontból, a fontos az, hogy mi élvezzük, mert ha ez megvan és látszik, akkor úgyis lesznek olyanok, akiknek ez tetszik, és őket nevezzük most egyszerűen közönségnek.

Apey: Én tavaly letiltottam magam az ilyesmi témákról, nem tudom. Ezt döntse el magának mindenki, de szerintem manapság zenészként nem szabad azon megsértődni, sírni, ha szarul megy valami, illetve azon sem kell meglepődni, hogy Margit néni felkel reggel hétkor, megeteti a csirkéket, bekapcsolja a rádiót, aztán szól, ami szól. A mai világban mindenki rohan, késik, gürizik és küzd, mert megköveteli a világ. A közönségre utoljára akarnék mutogatni, mert őket is eteti egy nagy Margit néni, mint a csirkéket.

Kik azok a zenekarok itthonról és/ vagy külföldről, akivel zenei / lelki rokonságot éreztek? Itt arra gondolok, hogy sokan olyan különutas csapatok közé sorolnak titeket, mint a Barbaro, az Absence vagy a Turbo. Ti ezt hogy látjátok?

Undos: Itthon az undergroundban szerintem mindenki ismer mindenkit, mindenki zenél mindenkivel, nálunk meg aztán ez pláne így van, szóval így eljárkálunk egymás koncertjeire, aztán megmulatunk. Vannak olyan arcok, akikkel ha zeneileg nem is, emberileg rokonnak számítanak, gyakorlatilag ez egy nagy család.

Lac: Én érzem a rokonságot a régiek közül is sok mindenkivel, Hoboval, az ős-Bikinivel vagy a Beatricével. Külön úton járni alap szerintem.


interjú rock pszichedelikus grand mexican warlock



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása