2016.06.19. 14:11 – m.adi

Budapest, ahogy még nem láttad – hazai újdonságok

dalmegosztás

Az elrontott refrének hétvégéje ez a dalmegosztásban, nem hiszem, hogy korábban bármikor is lett volna olyan, hogy ennyire sokan nyúltak volna ezzel mellé, még ha egyébként tök jó dalt is írtak. Azért persze messze nem mindenkire vonatkozik ez, ismét van a listán két fiatal tökös rockzenekar, akiket mindenképpen érdemes megismerni, és rajtuk kívül egy érdekes audiovizuális projekttel, az Anton Vezuv új anyagával és a jövő magyar EDM-császárával is találkozhattok lentebb. Még lentebb pedig a szavazással, ahol most is megválaszthatjátok a lista legjobbját.

Fesztiválos élményeket feldolgozó, a címén kívül is meglehetősen nyári dallal jelentkezik a VAGNER, amiben a sajtóanyag szerint a fűben fekvő, álom és ébrenlét határán egyensúlyozó, tánctól és mulatástól elfáradt ember gondolatai fogalmazódnak meg, ehhez hasonló pózban láthatjuk a zenekar énekesét is a poszt elején. Maga a dal nem teljesen új, de jelenlegi formája nemrég alakult ki, amikor belekerültek a lebegős gitártémák, meg a mellotron is, ez pedig sokat adott a Nyár karakteréhez. Az az igazság, hogy ez egy tök jó szám lenne, ha nem lennének az énekben mindenféle hajlítgatások és magas hangok, főleg a refrénen segített volna sokat ezeknek a hiánya.

A Rainbow Clash nem is zenekar, hanem audiovizuális projekt, ami azt jelenti, hogy az általuk elektronikus pszichedelikus rocknak titulált zene pont ugyanannyira fontos, mint a a dalaikhoz készített videók. Ennek jegyében demoscene demo technológiával is alkotnak kisfilmeket, amik gyakorlatilag realtime futtatható 3D animációk, azaz programozva vannak. Az alábbi klip viszont nem ezzel a módszerrel készült, de ettől még eszméletlen királyul néz ki, ilyen színes még soha nem volt Budapest, az tuti. Az már csak hab a tortán, hogy a zene amúgy tökre illik hozzá, és még nem is rossz.

Soma rockzenészként kezdte, de miután szeretett zenekara feloszlott, a hip-hopban találta meg a neki fekvő folytatást. Első klipje bizonyos szempontból a lista előző két tagjának összefoglalása, mert nyár is van benne, meg Budapest is, és nem csak a címben, hanem a klipben is. Meg a zenében is, a BP, Nyár egy igazán hangulatos kis dal, és nekem a szövege is tetszik, a magyar csapat franciaországi hasítását látva még pont vicces is az a sor, hogy focizni már nem tudunk, de azért van még itt sok jó dolog, főleg a lányok. Igazából egy hatalmas hibája van a számnak, a refrén, ami egyrészt önmagában is rossz, másrészt a szöveg is itt a leggyengébb, ráadásul annyira kilóg a dalból, hogy rám jött a frász, mikor először meghallottam.

Az utóbbi időben úgy szaporodnak itthon a valamilyen tökös rockzenét játszó, borzasztóan fiatal zenekarok, mintha tavaly találták volna fel az elektromos gitárhoz a torzítót. A legújabb ezek közül a Lightning Lips, ami körülbelül fél éve működik, és máris kihozott egy EP-t, nemrég pedig az alább hallható két dal következett. Lo-fi zenekarhoz illően a hangzás koszos és karcos, de ez nem rossz, illik a kényelmes tempójú, de mégis erőteljes dalokhoz. Ha azt nézzük, hogy mennyire fiatal a zenekar, akkor mást nem is lehet mondani, mint hogy csak így tovább, ennyi alapján én már mennék is koncertre.

És még nincs vége, a pécsi illetőségű, és szintén nemrég alakult The Beans egy egész lemeznyi tökös rockzenét hozott ki két héttel ezelőtt. Még a stílus sem esik olyan messze a Lightning Lips-től, ez a Beans esetében a Ty Segall-féle garázsrock. Az album tizenkét dala egyébként úgy állt össze, hogy a tavalyi balul sikerült bemutatkozó koncert után dacból csináltak a srácok körülbelül háromszáz demót, és aztán ebből válogattak. Ismét azt kell mondanom, hogy ez bemutatkozó anyagnak kiváló, tele van szórakoztató dalokkal, amik közül talán az Envy a kedvencem, de ez mindegy is, hallgassátok meg az egész albumot.

Másfél évvel bemutatkozó lemeze után hatszámos EP-vel jelentkezik az Anton Vezuv, aminek a Lay Low Butterfly címet adta. Erre az albumra is jellemző a sötét, melankolikus hangzás, amit talán már a címből is ki lehet találni, de vannak reménytelibb pillanatok is rajta, zeneileg pedig kifejezetten intelligens, igényes és finom az egész anyag. Nekem főleg a dalok intrói tetszenek, például a Versions-é, a két legkevésbé működő szám pedig az I’m a Mooch és a Show Me a Love That Lasts. Meghallgatásához esti egyedüllétet és bort ajánlok, szép pohárból. Ja, és azt hiszem, a Beatles után most kaptam másodszor kedvet ahhoz, hogy megtanuljak szitáron játszani.

Závodi Marcel még csak tizenhét éves, de már hét éve foglalkozik zenéléssel, a szolfézsóráktól eddig Marge zenekaráig küzdötte fel magát, ahol ő a billentyűs. DJ-zni négy évvel ezelőtt kezdett el, első klipes dalát pedig nemrég MC Kemonnal írta azzal a céllal, hogy egy különleges és színvonalas új műfajt hozzon be Magyarországra. Azzal egyet is értek, hogy a #MONEYTALK$ elég összetett és érdekes EDM, bár alapvetően nem vagyok oda ezért a stílusért, de mondjuk az arabos hangok tényleg jók. Szóval lehet, hogy ő lesz a magyar Martin Garrix, vagy a kinézete alapján a hazai David Guetta, a kezdés megvan hozzá.

A dalmegosztásban már találkozhattatok az EMLP zenekarral, ami éppen új dolgokkal kísérletezik, nevezetesen a klasszikus hip-hoptól kicsit eltávolodva kipróbáltak egy rockosabb, popdalokba illő refrént. Ez szerintem nyerő ötlet, és nem is lóg ki a dalból, sőt abszolút passzol hozzá, csak az a baj, hogy egyáltalán nem ragadós a szövege, de még a zenéje sem, ez pedig egy refrénnél nem lenne hátrány. A verzékben sokkal szellemesebb mondatok is vannak, ezekből kellett volna tartalékolni egy párat a refrénre, és akkor szerintem egy tök sikeres „mai magyar popdal” is lehetne az Egy világ.

Nemrég láthattátok nálunk a Flatband új dalát, ami már az ősszel megjelenő nagylemezükre készült, de máris itt a következő, Revo címmel, amihez a nagykovácsi erdőben forgattak klipet. A klipnek pedig átvitt értelme is van, ugyanis ahogy az énekes kószál az erdőben, az az életben való bolyongásra akar utalni, de szerencsére a végére megtalálja a társait, hogy együtt zenéljenek egy kicsit. A dal mondanivalóját az elektronikus elemekkel tarkított rockban utazó zenekar így fogalmazta meg: „Az emberek egymás által való elnyomására szerettük volna felhívni a figyelmet, és arra, hogy a negatív dolgok után fel kell állni és továbbmenni.” A közhelyekből a szövegbe is jutott bőven, de amúgy is, nem nagyon találok most olyan pozitív dolgot, amit ki lehetne emelni a dal kapcsán azon kívül, hogy a nagykovácsi erdő szép.

A posztot a Cseh Tamás Program és az NKA támogatta:

cstp_logo.jpg


magyar újdonság dalmegosztás



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.