Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Egyáltalán nem száguldó riporterünk folytatja gyalogtúráját a Rockmaraton fesztiválra. A szellemfalu után szó esik dominóhatásról, ökomúzeumról, kiürült kempingről, és még sok már hasonlóan érdekes dologról. Mindez a hajtás után. 

Életem párja többször vádolt azzal, hogy nem veszem komolyan ezt az egészet. Igaza lett. Naivan azt gondoltam, hogy végigrohanunk az Alföldön, hiszen egy ember átlagsebessége 5 km/óra, akkor napi nyolc óra gyaloglással lazán lenyomunk negyven kilométert. Ahogy azt Móricka elképzeli! Kitűnő tervemből, melynek egyszerűségében rejlett a szépsége, csupán néhány jelentéktelen aspektust sikerült kifelejtenem. Ezek a következők: nyár közepe, az ilyenkor szokásos hőmérséklet, a menetfelszerelés súlya, a saját testem tömege, a túra hossza, valamint az, hogy az ember hajlamos elfáradni is a gyaloglás során. Mindezek együtthatójaként beindult egy olyanféle dominóhatás, amelynek eredményeként szombat reggelre már úgy néztem ki, mint Torda táltos és Ahab kapitány szerelemgyereke egy baromi nagy hátizsákkal. Így érkeztünk meg Poroszlóra, ahol, mivel a lányok strandra, én meg begyógyult talpakra vágytam, kiegyeztünk egy pihenőnapban.

Megjártam már ezzel a testrésszel Kubában is. Kissé másnaposan* arra jutottam a havannai koncert közben, hogy zenésztársaim úgy állnak a színpadon, mint egy-egy zsák krumpli, de majd én megmutatom nekik, gondoltam. Ugrottam vagy két métert gitározás közben, aztán hallottam egy reccsenést. "András, szerintem eltört a lábam!" - mondtam frontemberünknek kivert kutyákat pirító tekintettel. "Az baj!" - mondta ő, majd a következő másodpercben már a közönségnek konferálta a következő dalt, én pedig kénytelen voltam belenyugodni abba, hogy ez a koncert már így lesz végigjátszva. Még szerencse, hogy a pár hónappal azelőtt egy szemeteskuka mellett talált Nike edzőcipőm** megbízható társnak bizonyult a válságos helyzetben. Tanulságként szolgáljon: a megfelelő cipő elengedhetetlen, akárhová is mész.

Mi végül a Tisza-tavi Ökocentrumot látogattuk meg. Ez a létesítmény négy éve nyitott meg, és azon ritka kezdeményezések közül való, ahol minden érintett jól jár. Az Ökocentrum ugyanis nem titkoltan azzal a szándékkal született meg, hogy a régió idegenforgalmát élénkítse, minél több turistát csábítson Poroszlóra, illetve az egész Tisza-tó vonzáskörzetébe. Mindezt viszont úgy valósítják meg, hogy egész pontosan egy év alatt felhúztak egy tematikus állatkertet, ahol bemutatják a tó faunájának jelentős részét, a látogatók pedig megismerkedhetik a környék föld- és néprajzi történetét, ha figyelmesen követik a falakon elhelyezett
ismeretterjesztő anyagokat. Nem mondom végig, hogy amúgy itt található Európa legnagyobb édesvízi akváriuma, ahol kétméteres vizák úsznak a fejed felett a folyosón, nézze meg inkább mindenki, ha arra jár! Mindenesetre így vagy úgy, de Poroszlón láthatóan pezseg az élet nyaranta. Ezt abból is le lehet szűrni, hogy a helyi diszkó még hajnali kettőkor is teljes erőbedobással nyomatja a lakosságit, ki is kell botorkálnom az mp3-lejátszómért, hogy az utolsó DHG-lemezzel nyugtassam az idegeimet elalvás előtt.

A másnap reggel már a Tisza-tó melletti gáton ér minket. Gyaloglunk becsületesen, először jön Sarud, aztán Dinnyéshát, ahol csatlakozik hozzánk csapatunk másik fele. Eszter és Balázs egyenesen a VOLT Fesztiválról érkeznek, ki is kérdezem őket gyorsan, milyen volt az Iron Maiden. Néhány welcome drink elfogyasztása után továbbindulunk Kiskörére, mondván, az város, biztosan lesz egy bolt, vagy egy kocsma, ahol feltölthetjük étel- és italkészleteinket. Ehhez képest, amikor odaérünk, arra gyanakszunk, hogy egy újabb szellemfaluba
jutottunk el - dacára a nyaralási szezonnak, a vasárnap estének, egy teremtett lelket nem látunk a parton, egy kertésznadrágos idős úron kívül, aki épp telefonál. Ő az az éjszakai portás, aki két kilométernyi tévelygéssel, és jó félórával később felajánlja, hogy aludjunk nyugodtan a kempingben, úgysincs most itt senki, őt meg nem zavarja. Kérdezősködöm, hogy mégis hogy van ez, ő meg elmondja, hogy a rendszerváltás után mindenféle szerencselovagok üzemeltették a hely legtöbb vendéglátóüzemét, akik leraboltak mindent, amit lehetett. Egyikük máig lábbilincsben, szaknyelven házi őrizetben éli napjait, az emberek meg elszoktak Kisköréről. Hétvégén persze voltak sokan, de a rossz idő megérkeztével mindenki elhúzta a csíkot. Nem jó ilyenekről hallani, de a sátrakat azért felállítjuk, hogy aztán reggel fél nyolckor már a helyi kocsma teraszán reggelizzünk, annak ellenére, hogy a négy kávén kívül semmit sem vásároltunk a helyen.

Kisköre az adottságai alapján amúgy a Tisza-tó egyik fővárosa lehetne, üdülőövezet, kilométernyi hosszú, kiépített strand áll rendelkezésre. Persze lehet, hogy csak mi érkeztünk rosszkor. Mindenesetre a Hallépcsőt azért megkeressük. Ez a mesterséges patak biztosítja az ökológiai kapcsolatot a folyó és a Tisza-tó között, itt úszhatnak fel a halak az egyébként gátakkal elzárt tóba, és a Tisza felsőbb szakaszaiba a Kiskörei Vízerőmű alatti vizekből. Lehet is látni őket két ablakon keresztül, bambulunk is legalább egy órát. A magam részéről egy hetet is eltöltenék itt, de mivel időre megyünk, sajnos tovább kell indulnunk.

Ezután következik szűk húsz kilométernyi gyaloglás végig a Tisza melletti gáton. A vizünk persze megint fogy, így amikor pár óra múlva egy nagyobb tanya mellé érünk, be is kéredzkedünk némi utánpótlásért. Szabó János és felesége mangalica törzstenyészetet vezet itt már vagy húsz éve. A víz mellé kapunk még fél kiló mangalica szalonnát is, amiből utána vagy négy napig élünk a túra folyamán, mindezt azok után, hogy elmesélik, ebben az évben ötmillió forintnyi veszteség az eddigi mérleg. Beszélgetésünk közben szóba kerül egy lány, aki egyedül biciklizett tavaly Záhonyból Szegedre, és errefelé is járt. Minden kétséget kizáróan Anikóval találkoztak,
akivel a tavaly elmaradt Hegyalja Fesztiválon mi is. Kicsi a világ, mondhatnánk, ha nem irtóznánk a közhelyszótár lapozgatásától. Ettől persze még az, erre a következő pár napban számos további példa akad majd.