2016.07.20. 21:23 – herma

Jubilál a Temple of the Dog - újrakiadás a láthatáron

temple_of_the_dog.jpg

Az elkötelezett grunge rajongók nyilván betéve tudják, hogy mi fán terem a Temple of the Dog, aki viszont csak kedveli a műfajt, annak is érdemes tudni róluk, hiszen közvetlenül a Pearl Jam megalakulása előtt, lényegében a banda mai felállása rögzített egy lemezt ezen a néven. Igaz, Eddie Vedder csak egy dalban énekel, meg néha vokálozik, a mikrofonnál pedig nem más, mint a Soundgarden énekese, Chris Cornell álldogál. Talán nem túlzás azt mondani, hogy életművének legérzelmesebb darabja ez a lemez, ami valahol nem meglepő, hiszen a Pearl Jam-előd Mother Love Bone énekes Andy Wood korai, hirtelen halálának* állítottak emléket a srácok. 

Amiért mindez most szóba kerül, az pedig az album huszonöt éves jubileuma, aminek kapcsán jön az újrakiadás, mindenféle formátumban, demókkal, élő felvételekkel, új mixekkel, utóbbiak természetesen a "grunge producer" Brendan O'Brian jóvoltából.

Aki nagyon mélyen a zsebébe nyúl, az akár négy CD-s verzióra is szert tehet majd, és a megjelenésig sem kell sokat várni, ugyanis szeptember 30-án már ki is jön.

Külön érdekesség, hogy a formáció most először turnézik, hiszen erre korábban nem volt példa. Na, senki se kezdje dörzsölni a tenyerét, ha nem a tengeren túl, egész pontosan Philadelphiában, New Yorkban, San Franciscóban, Los Angeles-ben, vagy a grunge-főváros Seattle-ben él. Viszont talán egy koncertlemeznek majd mindannyian örülhetünk egy-két év múlva.

Addig is, a hangulat kedvéért örüljünk annak, amink már most van:

Az egyetlen hivatalos videója a csapatnak az elhíresült Cornell-Vedder duettre, azaz a Hunger Strike-ra készült:

Illetve, hogy ne ennyivel kelljen beérni a komolyabb rajongóknak, legyen még itt egy tavaly év eleji felvétel, ami egy Mad Season koncerten készült Cornell közreműködésével, és a gyönyörű Call Me a Dog, meg a jammelős Reach Down hangzik el egymás után a Temple of the Dog lemezről**:

*Ő volt a grunge első nagy halottja, 1990. március 19-én húnyt el túladagolásban

**Az igazán türelmesek a végén, hosszú szünet után elcsíphetik az All Alone-t is, Layne Staley magnóról játszott énekével




Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.