Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A zenekart csak tavaly alapították, eddig lényegében ismeretlen zenészek. Ehhez képest, amit produkálnak, az a black metal ereje teljében. Elemi erővel, hurrikánszerűen söpör végig rajtunk a zene, csak romokat, és átláthatatlanul kavargó port hagyva maga után. Briliáns a gitárjáték, tökéletes harmóniában a ritmusszekcióval, amin főként a sokszor megállás nélkül pörgetve kétlábgépező dobot kell érteni. Letaglózó erejük mellett nagyon kreatívak is a témák, az előadásmód és a hangzás elsőrendű. Kell ennél több?
A vehemencia folytán a Dissection és az Emperor rettegett világai is felsejlenek, vagy épp a Marduké, bár náluk mindenképpen zeneibbek, drámaibbak. Viszont félreértés ne essék, senkit sem másolnak, legalábbis szerény ismereteim alapján. Illetve az tagadhatatlan, hogy a záródal java akár Bathory is lehetne, de ezt tekintsük inkább tisztelgésnek. Természetesen északias dallamok is áthatják a zenét, azonban annyira nincsenek előtérben, mint sok pályatársuknál, és ezeket is kizárólag a gitár hozza.
A repedt fazék károgásával Ihsahn extrém vokálját idéző Doedsadmiral egyébként a szintén idén debütált Svartelder frontján is tevékenykedik, Fredrik Widigs dobos pedig a Mardukban is üti a bőröket.
Mindent összevetve egy meggyőző skandináv black lemez a Nordjevel bemutatkozása, a műfaj híveinek igencsak ajánlott!
