2016.09.01. 15:30 – dankógábor

Red Hot Chili Peppers-lemezek a legrosszabbtól a legjobbig

red-hot-chili-peppers-2016-tour-dates-tickets-info-750x376.jpg

Nagy dolog történik a héten csütörtökön (azaz ma) és pénteken (azaz holnap). Igazi zenei mérföldkő az ország életében, hogy a Red Hot Chili Peppers két koncertet is ad Budapesten. A negatív emberek persze rögtön óbégatnak, hogy már megint csak akkor jut el hozzánk egy egykor meghatározó zenekar, ha már lejárt lemez. A pozitívak meg egyből jönnek azzal, hogy hogyan lehet lejárt lemez valami, ha duplán tölti meg a Sportarénát, ráadásul mindkettőre nagyon gyorsan elment az összes jegy. Na most az van, hogy a Red Hot Chili Peppers most is ugyanolyan kedvelt zenekar világszerte, mint tíz évvel ezelőtt volt. Az viszont egy másik kérdés, hogy milyen lemezeket tesznek le mostanában az asztalra. A Lángolónál mi most szerkesztőségileg sorba állítottuk őket a legrosszabbtól a legjobbig. (A címekre klikkelve lehet is hallgatni a lemezeket.)

11. I'm With You (2011)

im-with-you-extralarge_1309988140128.jpg

A sok huhogó most biztos arra számított, hogy az új lemez lesz a legrosszabb, de nem. Az öt évvel ezelőtti I'm With You azt is alulmúlja. Ez az első lemez Josh Klinghoffer gitárossal, de nem feltétlen miatta lett ilyen az anyag. Ezt írtuk róla akkor:

Annyira egyszerű az album, hogy az ötödik hallgatás után már teljesen kiismerhető, a háttérben elcsorog, de tizedszerre már oda is inkább mást választanánk, annyira émelyítő. Nem az elvárások miatt érzi kevésnek az ember, hanem önmagában ártalmatlan, tíz évvel ezelőtt sem lett volna elég tőlük, egyszerűen mert nem elég tökös.

Érdekes, hogy a lemezről lemaradt dalokkal teli kislemezsorozat jóval érdekesebb volt, mint maga az album.

10. The Getaway (2016)

thegetaway_cover-final-1024x1024.jpg

Az idén megjelent új nagylemez egy fokkal jobb, mint az öt évvel ezelőtti, de lényegében ugyanolyan langyos, semmilyen háttérzene. Annyira semmilyen, hogy akármennyiszer is hallgatom, nem marad meg belőle egy hang sem. Kellemes, amikor szól, a dalok is ismerősek, mikor már huszadjára rakom be, de amint kikapcsolom, elmúlik az egész, (pedig a záró Dreams Of A Samurai még egész jó dal is). Vagy éppenséggel mikor elindítom, rögtön kedvem támad egy másik Red Hot Chili Peppers-lemezt hallgatni.

9. Stadium Arcadium (2006)

redhotstadium.jpg

A híres dupla lemeznél nem tököltek azzal, hogy majd megjelenés után, külön kislemezen kiadják a megmaradt számokat, egyben rázúdítottak mindent a hallgatókra. Jó, ez nem teljesen igaz, mert már itt is annyi daluk volt, hogy még egy tripla albumon is elgondolkoztak, de szerencsére csak dupla lett belőle. Persze ez még így is sok, pedig itt még velük volt az agyonajnározott John Frusciante gitáros is, de pont ez a lemez a bizonyítéka, hogy nem kizárólag Klinghoffer miatt lett langyos víz a zenekar. Jó dalok ugyan itt is vannak, de a háttérzenekorszak már ekkor elkezdődött.

8. The Red Hot Chili Peppers (1984)

the_red_hot_chili_peppers_1984.jpg

A bemutatkozó lemezük, amivel lényegében semmi baj nincs azon kívül, itt csak megmutatták mire is lehet tőlük számítani. Eklektikus, teljesen bolond funk-rap-punk-rock egyveleg, amitől valószínűleg messze szaladnának azok, akik mondjuk a Californicationnel ismerték meg őket. Pedig például Flea basszusgitározása már itt kitűnik az átlagból, illetve a Fruscianténak tulajdonított gitárhangzásról is kiderül, hogy már jóval korábban megszületett. Érdekesség, hogy ugyan ez az első lemez, de az alapító gitáros Hillel Slovak nem szerepel rajta csak mint szerző, mert már volt egy zenekara a What Is This?, ami miatt a szintén RHCP-alapító Jack Irons dobos is kilépett.

7. Freaky Styley (1985)

freaky_styley_1985.jpg

A második lemezre már kerekedtek a dalok, Slovak is visszatért. A Freaky Styleyra már rá lehet mondani, hogy jó lemez, és azt is, hogy már látszott, hogy lehet valami a teljesen flúgos zenekarból. Ez már ráadásul sokkal inkább funk rock, bár Anthony Kiedis fura rappelés megmaradt. Persze ebben nagy szerepe volt George Clintonnak, a Parliament-Funkadelic vezérének, aki a producere volt az anyagnak, de a zenekart sem kellett sokat noszogatni, hogy jobban feküdjenek rá a groove-okra. Szintén vicces adalék, hogy míg az első lemeznél Jack Sherman játszotta fel Slovak előzőleg megírt gitártémáit, itt pont fordítva történt, miután Shermant kitették az alapító jóbarát visszatérése miatt.

6. The Uplift Mofo Party Plan (1987)

the_uplift_mofo_party_plan_1987.jpg

A The Uplift Mofo Party Plan viszont már egyértelműen jó lemez tele jó számokkal. Ez az egyetlen album, amin a Red Hot Chili Peppers mind a négy alapítója játszik, ugyanis Jack Irons dobos is visszatért pár kanyar után. A lemezt támogató turnén derült ki, hogy Slovak nem képes még annyira sem úrrá lenni a drogfüggőségén, mint Kiedis, így helyettesítő gitárost kerestek a helyére, Slovak pedig annyira elmerült a heroinban, hogy 1988. június 25-én túladagolta magát és meghalt. Két nappal később talált rá a rendőrség a hollywoodi otthonában.

5. By The Way (2002)

by_the_way_2002.jpg

A By The Way talán az utolsó igazán jó lemeze a Red Hot Chili Peppersnek. A Californicationön hallható új, slágerorientáltabb irány folytatása, de itt még maradt bennük annyi kraft, hogy ne legyen langyos a lemez. Frusciante sem fásult még bele a stadionrockba, engedték is kreatívkodni rendesen, de csak annyira, hogy hallgatható legyen a végeredmény. Az ezen hallható Can't Stoppal szoktak kezdeni a koncerten, ami egy jammelésből vált át a dalba. 

4. Mother's Milk (1989)

mother_s_milk_1989.jpg

Slovak halála után a Red Hot Chili Peppers tagjai teljesen összeomlottak, még a feloszlás is felmerült egy pillanatra, de ezt gyorsan elvetették. Jack Irons dobos viszont nem bírta a stresszt és kivált, a helyére pedig Chad Smith érkezett, aki addig inkább a hard rock közegben volt ismert, és józan életet élt. Illetve kellett keríteniük egy gitárost is. A tizenéves John Frusciantéra esett a választás, aki egyébként fanatikusan rajongott az elhunyt Hillel Slovakért, mondhatni a stílusát is tőle nyúlta, emellett viszont tele volt kreatív energiával is. A Mother's Milk pedig úgy lett egy kemény, már-már metálos és dühös lemez, hogy közben egy csomó sláger van rajta. A legfülbemászóbb közölük természetesen a Knock Me Down.

3. Californication (1999)

californication_1999.jpg

A lemez, ami az egekbe repítette a zenekart. Ez volt a Blood Sugar Sex Magik után kiszállt Frusciante visszatérése, és lényegében egy faltól falig jó album, tele popslágerrel. Viszont bele volt kódolva, hogy ha maradnak ennél a jóval lágyabb alternatív rocknál, akkor kifogy belőlük a szusz. Ki is fogyott.

2. One Hot Minute (1995)

one_hot_minute_1995.jpg

A Red Hot Chili Peppers utolsó tökös húzása a One Hot Minute lemez. Ez persze nagyban köszönhető a markáns stílussal rendelkező, önálló jogon is sztár Dave Navarro Jane's Addiction-gitárosnak is, aki Frusciante első kiszállása után lépett be, amolyan barátilag. Aztán a nagy bulizás közepette született egy nagyon jó lemez, ami egyszerre volt Red Hot Chili Peppers és egy kicsit Jane's Addiction is. Utálták is a rajongók ezt a kissé pszicheledikus rock-metal-alter-funk hibridet, így jelenleg ez a poptörténelem egyik legalulértékeltebb lemeze. Persze mivel a tagok, leginkább Kiedis és Navarro tényleg bulinak fogták fel az egészet, így a drogok annyira mélyre húzták őket, hogy véget kellett vetni az aktív barátkozásnak, úgyhogy Navarrót kitették. Ebben az időszakban jártak először Budapesten is, ahol egy nagyon pocsék koncertet adtak a beszámolók szerint.

1. Blood Sugar Sex Magik (1991)

blood_sugar_sex_magik_1991.png

Nem is kétséges, hogy a Blood Sugar Sex Magik az ultimate Red Hot Chili Peppers-lemez. Ebben minden benne van, ami a zenekarban valaha jó volt. A tökös rockdalok, a dallamok, a szertelenség, az érzelmesség, a lemezfelvételt jutalomjátéknak felfogó, kreativitásuk csúcsán lévő zenészek, minden. Minden a helyén van, és ennél a lemeznél a mai napig nem zavar, hogy 74 perces.


funk rock red hot chilli peppers



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.09.01. 16:28:09

szerenscétek h a BSSM lett az első....

scrimer 2016.09.01. 16:41:57

Én azt amúgy sosem értettem, miért nem csipázzák annyira a zenei blogok a stadium arcadiumot. Szerintem kibaszott jó lemez lett, tele baromi ötletes dolgokkal. :)

Trottervoltam 2016.09.01. 17:47:47

Mert a zenekritikusok túlnyomó többsége sznob. A SA egy bivelyerős lemez lenne, ha duplából simát csináltak volna és lett volna szívük kislemez b oldalt csinálni pl a Snow-ból, és társaiból.

scrimer 2016.09.01. 17:59:11

@Trottervoltam: Persze, akad rajta töltelékszám, de pusztán sznobságból ilyen hátra sorolni szegény korongokat... :( Fáj érte a szívem. (No, nem mintha sokat számítana, hogy egy blog mit mond róla.) Nekem dupla lemezként is megállja a helyét, egyébként, de kétségtelen, hogy ki lehetne szortírozni belőle ezt-azt.

NZperX 2016.09.02. 10:01:26

A Stadium Arcadium 9. helye nevetséges. Egy kiváló, közel hibátlan lemez.
Ha a mögöttes történéseket nem nézzük, csak magukat a lemezeket, akkor az sem kérdés, hogy a By the way egyértelműen jobb album, jobb dalokkal, mint a Mother's Milk, ami egy eredeti, de kifejezetten idegesítő útkereső lemez.
Nálam:
1. Californication
2. By the Way
3. Stadium Arcadium
4. Blood Sugar Sex Magik
A többit önszántamból nem hallgatom.

Cipher 2016.09.02. 11:13:53

Korrekt lista a SA-t kivéve. Én úgy vettem észre, hogy a Stadiumon valamilyen szinten keveredik a Californication és helyenként a BSSM stílus. A Snow lehúzását pedig nem értem, nem egy Me and My Friends, de nem is akar az lenni. A szövege pedig elsőosztályú, a top 5 dalban benne van nálam.
A By the Way szerintem kitűnő album lett, de nehezen tudnék dönteni a SA és közte.
A Californication nekem életem egyik legmeghatározóbb albuma, mondhatni pubertás koromon "ez segített át". Nem mellesleg, ezzel az albummal ismertem meg a bandát.
Ennek ellenére is a BSSM-et teszem első helyre, mert azon tényleg érezni, hogy az egész "ki van forrva". A Suck My Kiss, BSSM, If You Have To Ask, Give it Away, Under the Bridge és még sorolhatnám.
És a One Hot Minute...
Ezen nemrég rágtam át magam és azt kell mondjam, hogy akik fikázzák az albumot, azoknak a nagy részét valószínűleg elvakult Frusciante rajongók alkotják, mert csak Dave Navarro miatt lehúzni az albumot...
Szerintem a OHM kifejezetten jó album lett, nem egy BSSM (stílusát tekintve), de sok jó dal található rajta.
Külön érdekesség számomra a Warped c. dal, aminek a refrénjében én valahogy nagyon a Pearl Jam-et hallom, de említhetném még a Coffee Shop-ot is, vagy akár a My Friends-et, ami személyes kedvencem az albumról.

Az új lemezek kapcsán pedig annyit, hogy az I'm With You-n nagyon zavaró volt Josh háttérbe való "száműzetése", azaz a gitár nagyon halk volt az előző lemezekhez képest. A The Getaway pedig amolyan elmegy kategória. A lemez első fele egész jó, nekem tetszik, de a másik felét képtelen voltam meghallgatni (a Detroit-ot és a This Ticonderoga-t kivéve). Az ilyen Go Robot nóták után pedig a Raindance Maggie-re mostantól klasszikusként fogok tekinteni.
Egyébként a The Longest Wave, vagy éppen a Sick Love dalok is egész jól sikerültek.

Szerintetek amúgy van esély arra, hogy mondjuk 2019 környékén JF újból visszajöjjön és csináljanak egy minimum SA-szintet megütő albumot?

SzA89 2016.09.02. 12:17:13

A Stadium Arcadium sima top 5. A One Hot Minute második helyével nem tudok mit kezdeni.

Tudom az első három album még ismeretlenebb meg kezdetleges, nálam éppen ezért ezek sincsenek túl magasan a listán, pontosabban ezek vannak a végén.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2016.09.02. 12:17:40

Nekem a One Hot Minute a kedvenc RHCP lemezem a mai napig. Semmi erőlködés, semmi megfelelni akarás.

A Stadium Arcadium duplalemeznél éreztem először azt hogy ez már nem az a jó öreg RHCP, akiket megszerettem. Vannak rajta kiváló dalok - pl. She's Only 18, Especially in Michigan, She Looks to Me - de többségében már inkább egy rendesen felhígult rockzenekar képét mutatja.

SzA89 2016.09.02. 12:21:01

Továbbá, ezt az albumot sem húznám le, nagyon nem. Főleg az elfeledett dalok ütnek róla nagyot.
Az Encore vagy a The Hunter, The Longest Wave...Egyébként nekem pont a Detroit olyan, ami nélkül nagyon meglettem volna tegnap a koncerten.

SzA89 2016.09.02. 12:33:25

@-Britpopper-: Szerintem ott is olyan számok voltak, amik a megismételhetetlen kategóriát verdesik nálam. Wet Sand, Strip My Mind, Charlie...

kovácspéterke 2016.09.02. 13:45:04

Sztem a One hot minute a legjobb lemezük, nem is értem, hogy lehet nem szeretni

Dr. Trejo 2016.09.02. 13:47:17

Van olyan egyén, aki olvasta a cikket és mindegyik lemezt végighallgatta életének különböző fázisaiban?

Rhythmeen (törölt) 2016.09.02. 14:02:48

Mintha én raktam volna sorba őket!

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2016.09.02. 14:07:06

A Mother's Milk volt az első lemezem tőlük, még bakeliten. Akkor méretben hatásos volt méga borító. A BSSM nekem már újszerű volt, de nagyon jó. One Hot nekem a másik kedvenc, és én kint voltam azon koncerten, de mivel semmi emlék nem maradt, nem lehetett túl jó.
A Californication jó album, de semmi több, az utána valókat belehallgatás után dobtam.
Remélen nem sértő a dolog, mert a U2-t is szeretem, de kb azonos vonalon ment mindkét banda a lemezek szintjén.
91-ben mindeketten letettek egy remekművet, utána még volt egy szusszanás, és azóta unalmas sorlemezek.

Gazz 2016.09.02. 15:17:47

@jackman: Korrekt észrevétel. Coffee shop, Airplane a legjobb csili dalok között vannak.
Kár hogy erről a lemezekről nem játszanak dalokat koncerten.