2016.11.09. 14:26 – Lángoló

Két faszi női ruciban bankot rabol - The Kolin-videópremier és dalról dalra kommentár

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemrég jelent meg a Kolin Krixkrax című második nagylemeze, aminek már a bemutatója is megvolt az Akváriumban. Erről készített egy videót a zenekar, amit most itt alább be is mutatunk, illetve hogy sok szöveg is legyen a posztban, megkértük Linczényi Márkó frontembert, hogy kommentálja már dalról dalra a Schram Dávid társproducerkedésével készült lemezt, szóval mindent meg lehet tudni róla.

Szóval ez a lemez:

Itt jönnek a kommentárok:

Antakateiro

Nagyon meg szerettem volna csinálni az "Antakatéró szóólá, ománá ománá, ománáonáotititi" kezdetű gyerekdalt. Nem a Jimmy című számunk sikere miatt (amely szám egy másik gyerekmondókát dolgoz fel), hanem azért, mert, mivel semmi értelme nincs a szövegnek, én dönthetem el, hogy mi legyen a kontextus körülötte. Értelmet adhatok értelmetlen halandzsázásnak. Ha már gyerekmondóka, az Itsy-bitsy spider című angol gyerekmondókával gyúrtam össze, amit Papp Emma, egy kilenc éves ének-zene tagozatos lány szaval tökéletesen. Később még a refrénben is énekel. Amúgy simán van keresnivalója ennek az angol szövegnek magyar környezetben, hiszen az itsy-bitsy egy magyar jövevényszó az angolban, méghozzá az icipiciből származik, és ez a nyelvi etimológiai találat nyilván minden Lángoló-olvasót mindennél jobban foglalkoztat.

Ego

A szám azokat a pillanatokat igyekszik megragadni, amikor úgy érezzük, hogy itt az ideje csak és kizárólag a saját érdekeinkkel foglalkozni. Persze, annyira nem kell komolyan venni, 2:03-nál például van egy direkt rontás a zenében, ahol szétesik a zenekar, és csak a következő ütemben talál vissza a grúvra. Ugye mondanom sem kell, hogy a direkt rontást volt a legnehezebb felvenni az összes hangszeren? 

Kaleidoscope

A szövegek a KRIXKRAX lemezen sokkal fontosabbak, mint a zenekar eddigi élete során voltak. A Kaleidoscope például egy olyan szám, ahol előbb fogalmazódott meg bennem egy probléma, és azt követte maga a zene megírása. Ez az első lemeznél elképzelhetetlen volt, hiszen ott csak üres pózok és pózolás volt, üres szerepekbe való belehelyezkedés, ironizálás, de leginkább buzulás. 

Golden Bridge

Nekem talán ez az egyik legfontosabb szám, amit valaha írtam. Az atmoszféra, amit megteremtettünk köré, megint csak jóval komolyabb, és borongósabb, mint amihez szokva voltunk akár mi, akár a közönség. Rengeteget gyúrtuk, amíg elértük ezt a végeredményt hangzásban. Azt szerettük volna, hogy az elszigeteltség és a társra találás kettőssége a zenében is megjelenjen, és legyen egy fizikai kiindulópont, ahonnan a főhősök eljutnak valahova, miközben más terekbe, más anyagok közé keverednek. A középrésznél például elszáll a grúv, olyan, mintha csak kiszűrődne valahonnan. Ezt a hatást azzal értük el, hogy a dobok direkt hangját ezekben a részekben csak alig használtuk, viszont élő visszhangokat, teremzajokat vettünk fel hozzá folyosókon, lépcsőházakban és még egy vécében is.

Recycled

Szintén egy eddig szokatlan hangulat, és komoly téma a zenekartól. De ez a Kolin 2016-ban. Ez érdekel bennünket, ez tetszik nekünk. Talán ez a zenekar legmonumentálisabb száma. Itt nagyon fontos szerepet kap a zongora (akár a lemez többi számában is), amely itt egy Bösendorfer hangversenyzongora a markánsabb hangszín érdekében. A többi számnál egy Steinway D modellt használtunk a BMC-ben. Nagyon szeretjük ezt a számot, és azt vettük észre a külföldi turnék során, hogy talán ezt emelik ki a leggyakrabban a koncertek után.

Soda Lime

A téma pontosan annyira komoly, mint amennyire a címe sugallja: l-i-m-o-n-á-d-é. Viszont ez egy olyan szám, ami alatt össze lehet jönni bárkivel, aki mellettünk áll a közönségben. Ezért csak felelősséggel hallgassuk! Amúgy a refrénben egy tornateremben énekeltem fel a vokálokat úgy, hogy mindig a terem más-más pontjaira álltam, és így jött össze a 16 szólamú háttérvokál.

Nonononono

A pletyka korában egyre fontosabb téma, hogy mennyit engedünk láttatni magunkból, vagy mennyire látnak bele mások az életünkbe. Ennek az eltúlzott világával játszik ez a szám. A félelemre, és a félelmeket egyáltalán nem eloszlató megnyugtatásra szánt válaszokra épít a versszak és a refrén egymásutánisága, majd a végén egy teljesen irreális világba érkezünk, ahol semminek nincs textúrája, és az egész világ atomjaira esik szét, ahogy a zenei rendszerekből is kilépünk a szám legvégére. Felvételtechnikailag a hátulról követő emberek hangját egy kőfolyosón rögzítettük, két irányból énekeltem a mikrofon hátuljába úgy, hogy a folyosó visszaverődései is hallhatóak legyenek.

Alpha

Szerintünk ez a legjobb számunk. Mind közül és minden szempontból. Ezt szeretjük a legjobban hallgatni és játszani is, és erről gondoljuk azt, hogy az egyik legelőremutatóbb. Itt is számtalan hangzásbeli kísérlet forr össze a témával és a szerkesztéssel. A szám valamiféle eredetet keres, és fel akarja állítani az egyetemes hierarchiát, miszerint én vagyok a legnagyobb király. Ki más is lehetne. De nem egydimenziósan karcolgatja csak az önzés felszínét, mint az Ego, hanem valódi istennek képzeli magát a főhős. Hangszerelését tekintve ez a legösszetettebb szám, a valódi zörejektől kezdve alig hallható zizegéseken és hangszeres mojolásokon, pengetgetéseken keresztül hullámzó szintetizátor szekvenciákon át egészen a torzított üvöltésekig jutunk, persze rengeteg vonós által kísérve. A legfontosabb elem azonban a basszus monoton lépkedése és a gitár nagyon meghatározó delay-e, amely az énekre is nagyon jellemző.

You And I

Semmi komoly, csak két faszi női ruciban bankot rabol. Lötyögős szintipop zene, amelyhez a lemez első klipjét készítettük. A Marci nevű barátom ihlette, egészen pontosan a kettőnk barátságáról szól a szám. Valahogy, ha róla van szó, nem is tűnik annyira irreálisnak, hogy pezsgőt kortyolgassunk és a La Bambát dúdolgassuk, miközben a rendőrség elől menekülünk.

Spiral Of Silence

Most mondjam azt, hogy a szövegnek egészen konkrét aktuálpolitikai vonatkozásai vannak? 

Reflection

Amikor megírtam a számot, sokáig nem mertem megcsinálni, mert nem vidám táncolgatós valami. Mire Pipó, az akkori managerünk rám nézett, és megkérdezte: “miért, te sosem vagy szomorú?”. Be kellett látnom, hogy de, csomószor, és hogy szomorúság nélkül nincs boldogság, de hogy ne coelhozzunk, amúgy is vannak elegen, akik jelentés nélküli bulizenét játszanak csupán, én pedig ennél többet akartam. Szóval nevezhetjük ezt a számot vízválasztónak, ugyanis itt döntöttük el, hogy igazán komolyan vesszük a számokat, amiket írunk.

Outro

Ezen nincs mit magyarázni, búcsúzunk aranyosan, illetve a számban szerepel egy dinoszaurusz is.

The Streets Of San Francisco

Igen, felvettük újra a San Franciscot. Egyrészt azért, mert hozzátartozik a magunkról alkotott új képhez is, másrészt pedig, amikor tavaly Angliában turnéztunk, több kiadó is jelezte, hogy ha nem tesszük fel az új lemezre, akkor ne is álmodjunk róla, hogy valaha is kiadják majd. Szóval felvettük megint. De sokkal jobban figyelve a részletekre, így a tempóra, az élő zongorára, vagy a vokálokra, amelyek mind sokkal jobbak ebben a verzióban. Egyúttal szent fogadalmat is tettünk, hogy olyanok leszünk, mint a Europe a Final Countdownnal, és azzal borzoljuk a kedélyeket, hogy minden kiadványunkon megjelentetjük ezt a számot életünk végéig. Ami Ferigerinél még max 5 év amúgy.

Ez pedig a videó a lemezbemutatóról:


pop szintipop the kolin



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása