Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Guruzsmás zenekar már a nevével is kitűnik a sok-sok fiatal zenekar közül, pláne ha megnézzük, hogy milyen zenét is játszanak. Pontosabban nem is zenét, hanem zeneműveket, dalokat és történeteket adnak elő, ahogy ők fogalmaznak. A guruzsmás olyan ember, aki igézést tud előállítani, vagy megigézték. A Guruzsmás pedig valami olyasmi, mintha a zenekar Bartók Béla nyomdokain haladva bekerülne a Simpson család egyik Csángóföldön vagy a Dunántúlon játszódó epizódjába, minden zeneelméleti tudását elveszítve, az ösztöneire hagyatkozva zenélne tovább. Az ősi végtelenség érzés kísérleti leképeződése ez, egy olyan góbé keresztmetszetében akiben egy filozófus veszett el. A Lángoló Gitárok most örömmel mutatja be nektek a zenekar első nagylemezét, ami az elég mókás Üst a gríz felett címmel jelenik meg a mai napon és elsőként nálunk hallgathatjátok meg. Hajtás után pedig kiderül minden, amit a lemezről érdemes tudni.
Timúr, a zenekar vezetője így összegzi a zenekar történetét:
2014-ben alakultunk Budapesten. Előtte már volt egy zenekarunk, ami szintén népi irányban tevékenykedett, de ott ideológiai okokból a szemétbe kerültünk. Túllendülve a 21. század „megmondóember-képén” és a rock and roll közhelyen, az instrumentális zene felé fordultam. Nagyobb kihívást jelentett úgy zenét írni, hogy annak története legyen. A dalszerkezettől a mai fülnek absztraktabb formák létrehozása baromi izgalmas agymunka. A dolgok elején még volt énekesünk, de az Eke rosszabbik oldalán után úgy éreztük, ennek a korszaknak most tényleg vége van. A népzene felé forduló más együttesekkel szemben, mi nem népdalokat dolgozunk fel, hanem a motívumvilág kincseit újraértelmezve fender gitárokat viszünk a skanzenbe. Annyira ügyesek azért nem vagyunk, mint szeretnénk, de Bartók Béla munkássága és hasonló hozzáállása az őspéldája ennek, amit a magunk nagyon tág értelemben vett punkságán át szólaltatunk meg, ami voltaképp csak merész kísérletezést jelent. Sok kategóriába soroltak már minket. Az emberek imádják a címkéket (és talán rendszertanilag is szükséges), így voltunk prog, progresszív folk-rock, psych-folk, experimental, de olyan vad elképzelések is születtek, minthogy népies surf-punk. Mi ugyan a rövid post-folk címkét aggattuk rá, de a lényeg, hogy hallgassák. Kiadtunk egy demót Fordítsd ki a szűrödet! címmel, ami szép sikert ért el a nulla reklámhoz képest. Külföldön és itthon is jó véleménnyel voltak róla, hamar megszaporodtak a felkérések. Játszottunk nyáron egy-két fesztiválon is. Doktor úrral már ismertük egymást, mivel az előző brigádban is együtt pengettünk. Bláziusz kíváncsi volt, és valahogy egy év alatt úgy felhúzta a dobtudását, hogy a világért sem cserélnénk el a palit másra. Tomi az egyik székesfehérvári koncertünk után dobta be az ötletet, hogy csatlakozna. Aznap este az emberek eldobták a cigiket, a piát és berohantak őrjöngeni. Hirtelen teltház lett, szóval azóta négyen vagyunk. A plusz gitár több lehetőséget ad, nem beszélve a népi hangszerek kihasználásának új horizontjairól. Miután felrántottuk az első komoly stúdiólemezt, egy hang azt súgta, hogy próbálkozni kell kiadóknál. Az Inverse Records szinte azonnal válaszolt, és nekik köszönhetően teljesen hivatalosan jelenik meg az Üst a gríz felett. Izgalmas időszak ez. Új lendületet adott mindenkinek, annyira, hogy az instrumentális tételek mellett akarunk csinálni egy, a magyar költészet kevésbé ismert bugyraiból is egy lemezt. Ezen már dolgozunk. A dalos pacsirtánk Aberrált lesz, aki a Gutting Revue-ből, és a Yellow Spots-ból lehet ismerős.
A lemez tételeiről:
Kegyelmet + Intermező: Imádom a citera hangját, és valahogy be akartam építeni a lemez struktúrájába. A barátnőm öccse pedig nagyon is boldogul a hangszeren. A többieknek említettem, hogy mi lenne, ha bedobnánk két citerás etűdöt, mintegy rétegelve az autentikus népzene hagyományát az újraértelmezéssel. A kísérlet eredménye után egyszerre bólogattunk.
Nyitás a Kozmosz felé: Mikor elmentem zenét tanulni Cziránku Sanyi bácsihoz (Barbaro, Kárpát Möbiüs, Ködkonda, Gépfolklór) azzal nyitott, hogy nem azt fogja megtanítani, hogy úgy gitározzak mint ő, hanem bemegyünk egy csillagkapun, ahol én meghalok és feltámadva kitágul az eddigi látásmódom. Ezután eljátszotta az egyik szerzeményét, miközben azt mondta: Felfelé indítani egy témát olyan, mint egy nyitás a kozmosz felé. Ez annyira megmaradt bennem, hogy aztán a Balkán éteri zenéjén át ez született belőle.
Üst a gríz felett: A Balkántól nem tudok szabadulni. Imádom ezt a pattogással és töréssel teli ütemvilágot, ugyanakkor a csángó zenében is van valami hasonló, és ennek a kettősnek a nászából jött össze a címadó tétel. Ez már egy újabb, kitágultabb formavilág. A végét addig improvizáltuk, amíg nem kerekedett belőle egy nyitott tetejű perpetuum mobilé. A címét leginkább egy másik hasonlattal magyaráznám el: „Üres tálban egy kanál leves.”
Az eke rosszabbik oldalán: Ez volt az Ős-szám. Egyedül írtam öreganyám konyhájában. Először a Mi Kutyánk Kölyke nevű side-projecttel rögzítettük, aztán áthoztam a Guruzsmásba. Valahogy ezután kifordult a zeneiségünk magából, és egy olyan dimenzió nyílt meg, amiről azt sem tudtuk, hogy létezik. Emlékszem, 5 próbán keresztül küzdöttünk vele, ma is az egyik kedvencünk, és a közönség is imádja. Jellemző egyébként, hogy a számok folyamatosan variálódnak egy kicsit. Tomi belépésével a digeridoo olyan alátámasztást ad a középső résznek, hogy attól a csillagok is leesnek az égről. Élőben nagyon szokott dörmögni.
Éjjeli hús: A cím egy csujogatóból jött. „Ez a kislány azért bús, nem kapott a éjjel húst.” Talán a következmények okozta érzelmi sokkot próbáltuk elmesélni, amiben a sztyeppei muzsika is támogatott minket. A végén megint átmegyünk egy csángó témába, amiből azért kiderül, hogy már mégsem olyan szomorú a kedves.
Hegyitangó: Olvastam egy könyvet. Mihailo Lalic: Hadiszerencse. A montenegróiak életéről írt benne. Érdekes és izgalmas olvasmánynak találtam. Sok minden kiderült belőle a néplélekről – ezt az örökké zubogó feszültséget és dinamikát céloztam meg az írásakor- és olyan érzékletesen írta le a tájat, hogy jó 1 év kísértés után megszületett a Hegyitangó. Így persze más jelentéstartalmat hordoz, mivel alapvetően a Vajdaságban csúfolják így a turbo-folkot, ami lényegében a balkáni mulatós.
Engedelmet: A régiek a Dunántúlon így búcsúztak el egymástól, és úgy köszöntötték egymást, hogy Kegyelmet. Maga az etűd Tomihoz köthető. Volt egy témája dombrán, amit szorgosan pengetett a studióban, aztán megszólalt a többi hangszer a fejemben, és gyorsan kikísérleteztük a dolgot. Mit mondjak? A végén nagyon büszkén vigyorogtunk egymásra.
Smoke on the water - Füst a víz felett - Üst a gríz felett
A posztot az NKA és a Cseh Tamás Program támogatta:
