2017.04.23. 19:00 – Lángoló

Bemutatjuk az eddigi legszínesebb Amber Smith-lemezt

Lángoló Premier

amber_smith_2017_2_kicsi.jpg

Két év szünet után új nagylemezt jelentet meg az Amber Smith, amiről egy dalt már korábban bemutattunk a Lángolón, most viszont itt a teljes nagylemez, amit szintén a Lángoló olvasói hallhatnak először. Az indie rock zenekar friss albuma annyira új, hogy a címe is erre reflektál: New. Poniklo Imre frontember szerint pályafutásuk egyik legszínesebb és legpozitívabb lemezéről beszélhetünk. Alább a premier és bőséges információ a lemezről, élőben pedig május 5-én lehet őket elcsípni a Kuplungban, a Bluebay Foxes és a Minimyst társaságában.

A két évvel ezelőtt megjelent Modern című lemezünk után, mely erősen épített a szintetizátorokra, szerettem volna újra többet gitározni, de nem akartam tipikus gitárlemezt készíteni. Azt hiszem ez sikerült is. Kilenc dal szerepel az albumon, ami, persze az Amber Smith értelmezési keretén belül, eléggé eklektikus, van sok minden a rocktól a funkos és a punkos hatásokig. A legtöbb dalt Tooffal, a zenekar basszusgitárosával írtuk, aki öt éve zenél az együttesben, és akivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Vannak közreműködők is, az EZ Basic-ből és más projektjei felől is ismerős Szarvas Árpi, valamint Jónás Vera. Azt gondolom, hogy ez a lemez a 2012-es cím nélküli albumunk pozitívabb párja

- mondja az albumról Poniklo Imre, aki a hazai indie színtér veteránjának számít a lassan húszéves Amber Smith vezetésével. 

Az elmúlt közel két évtizedben több tagcserén átesett zenekar eddigi pályafutása során hat nagylemezt jelentetett meg. Az áttörést jelentő 2006-os rePrint című albumon a legendás angol Cocteau Twins zenésze, Robin Guthrie, a két évvel később megjelent, Introspective című, Fonogram-díjas nagylemezen a korábban a Radioheaddel és a Muse-zal stúdiózó Chris Brown dolgozott. A legutóbbi, Modern című Amber Smith-nagylemez két évvel ezelőtt mutatta be a Lángoló. Az alkotóként igen aktív Poniklo az elmúlt években dolgozott Yonderboi-jal, készített két szólólemezt is, dolgozott Poster Boy nevű másik zenekarával is, és írt egy lemezt Hámori Gabriella énekesnőnek is.

Most pedig jöjjön a nagyon színesnek ígért nagylemez teljes egészében, alatta pedig ott olvasható Poniklo Imre dalról dalra kommentárja.

Ezen a lemezen szakítottam ez eddigi szövegírási szokásaimmal, kissé meguntam a magam életéből vett ilyen-olyan múltbeli vagy jelenlegi bánatokat, üzengetéseket. Igazából semmit sem akartam ''feldolgozni'' sem, szóval ezen az albumon csak kitalált történetek vannak, így nem írtam még amúgy sem.

1. Last Lines - ez a dal egy olyan valaki szemszögéből szól, aki otthon sík idegen varja éjszaka haza a csaját/pasiját de az mar sokadszorra nem jön. Azt gondoltam, míg korábban én írtam saját tapasztalatból szakítós szövegeket, vicces lenne, ha most egy ilyennel indulna a lemez.

2. Straight to Video - egy idősödő, talán karrierje vége fele járó író összegzi az eddigi munkásságát, miután besokallt a határidőktől, a nyomástól, a sajtószövegektől. Mit ért el a sok kitalált sztorival és karakterrel, változtatott ez egyáltalán bárki életében barmit is? Megérte a sok átdolgozott éjszaka, ahelyett, hogy a saját életét élte volna? A verzéket Szarvas Árpi (EZ Basic) énekli. Eléggé sokszínű lett szerintem ez a lemez és szerettem volna több vendéget ez alkalommal a dalokba. Árpival egyrészt ezer éve barátok vagyunk, másrészt mindig is nagyon bírtam a dolgait (az EZ Basic mellett a többi projektjét is), csak idő kérdése volt, mikor kérem fel egy featuringre

3. Pyrrhic Victory - egy szerelmi háromszögben van úgy, hogy az elhagyott azt érzi, a semminél az is jobb, ha a többiek boldogságát tönkreteszi, miközben valójában senkinek sem győzelem ez.

4. Monkey - egy lány szemszögéből szól ez a szám, akit tinédzser korában nem sokba vettek, nem a menő lányok közé tartozott, aztán huszonéves korara ''jó nő'' lett belőle, és hirtelen az összes régi srác ismerőse fel akarja szedni. Jól esik ilyenkor elküldeni a francba ezeket az arcokat. Verát (Jónás Vera) tavaly februárban ismertem meg és barmikor találkozunk feldobódom, olyan pozitív kisugárzása van. Szerintem nagyon jól passzol a dalba, ráadásul szerintem teljesen másképp énekel, mint a saját dalaiban.

5. Numbers - ezt a dalt Toof énekli, és kicsit arra az elképzelt (ki tudja) imidzsre játszottam rá, hogy egykoron ő egy hatalmas csajozós fickó volt, akinek száz fele különböző csaja volt - így aztán jöttek a mindenfele hülyeségek, hogy hardcore-dobos, meg koreai kém, meg svéd istennő. Nagyon szeretem ezt a számot, és a 2006-os 'Identity' óta az első, ami zeneileg A-B-C szerkezetű, nincs verze, meg refrén, hanem 3 tök különböző rész.

6-7. No Truce - ez a dal annyiban kilóg a lemezről, hogy egyrészt meg a 2015-ös Modern idejében írtam (egészen konkrétan annak a lemeznek a felvételei közben, a stúdióban), másrészt olyan alakokról szól, akik zenészként sokkal erősebbek abban,hogy sokat dumálnak, gitárral pózolós profilképet készítenek magukról, meg sokat piálva megfejtenek, de ha konkrét munkára kerül a sor, valami mindig közbejön. Ehhez kapcsolódik egy outro rész is, ami Ism címmel különálló track, ezt egy próbán jammeltuk össze, legfőképpen Toof irányítása alatt.

8. Cape - Barni, a fiam júniusban lesz négy éves. Nagyjából fel éve egy Lego-katalógusban látta meg a Star Wars-os karaktereket és azóta állandóan előjön a ''sztávooz'', teljesen lenyűgözte. Még kicsinek tartom, hogy megnézzük (bár várom már), de egyszer addig nyúzott, amíg leültünk és megnéztük a New Hope elejét. Mondogattam neki, hogy a fehér katonák a rosszak stb., és kíváncsian vártam hogy reagálja le, amikor Darth Vader megjelenik, megijed, félni fog? Vártam, vártam, és mikor megjelent nevetett és azt kérdezte ''miért visel palástot?'' Mondjuk kb. az utolsó dolog ami eszembe jutna, de neki ez ugrott be először Darth Vadert látva. Amennyire spontán és gyorsan összerakott ez a szám, annyira banális és vicces a szövege is, amit ez ihletett.

9. Someday - az egyik első szám amit csináltunk erre a lemezre, és a kiállást leszámítva ezt is Toof írta, úgyhogy bizonyos értelemben testvére a Numbersnek, szövegileg is. Nekem soulos, korai 70-es évekbeli hangulata van, ez is egy fickóról szol, aki azt mondja magáról, hogy ő egy felénk, gátlásos arc, valójában ez a csajozós szövege.

A posztot a Cseh Tamás Program támogatta:

cstp_logo.jpg


indie rock hír amber smith



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.