2017.06.07. 14:53 – Lángoló Gitárok

"Arról szól a dolog, amiről egyébként kellene: a zenéről, a komfortzónából való kimozdulásról"

Magyar zenészek a Mastodonról

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

mastodon-in-the-studio-emperor-of-sand_1.jpg

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Mastodont általában véve szakmai berkekben is értékelni szokták, elsősorban kiemelve Brann Dailor dobolását, és a zenekar sajátos hangzását. De mi a helyzet itthon? Megkérdeztünk néhány magyar zenészt, mit gondolnak a csapatról, és közülök néhányan válaszoltak is nekünk. 

vasvari.jpg

Vasvári Gyula (Perihelion): "Mindig azt tudtam leginkább értékelni egy zenekarban, ha folyamatosan képes megújulni. Mivel a metal színtér nagy nevei jellemzően évtizedek óta a jól bevált saját receptjeiket követik, és nem tudnak, vagy nem mernek változni, a Mastodon falakat leromboló őszinte kreativitása, és csakis ömagukhoz való hűsége nagyon üde színfolt. Az már csak hab a tortán, hogy minden nyilatkozatuk és hivatalos megnyilvánulásuk egy allűröktől mentes, két lábbal a földön járó, szimpatikus zenekar képét mutatja, akik ráadásul felvállalják, hogy a koncertteljesítményük sokszor nem száz százalékos, főleg az éneklés terén. Számomra ez az egyik legszerethetőbb és legemberibb dolog a Mastodonban. Az egyik kedvenc dalom tőlük az erőteljes grunge-os éllel bíró Seabeast a Leviathan lemezről."

kt_cut.jpg

Kátai Tamás (Thy Catafalque):  "A Mastodonnal először a March of the Fire Ants videón keresztül találkoztam még a Remission idején. Most megnézve jöttem rá, hogy még egy riffet is elloptam onnan. Ennek ellenére nem voltam ott a 2003-as gödöllői koncerten, amin háromszor annyian voltak utólag, mint amennyien valójában. Igazán a Crack the Skye volt az, ami beütött, azt hónapokig hallgattam megállás nélkül. A későbbiek már inkább elmentek mellettem, bár az új megint tetszik. Amit szeretek a Mastodonban, az a lazaság és szabadság, hogy tudnak ők iszonyúan túrni, de ha nincs kedvük hozzá, akkor nem fognak. Ezt sokan nem engedik meg maguknak, pedig jót tenne a stílusnak."

mikk2016_barbanegra.jpg

Nagy-Miklós Péter (Ørdøg, Wackor) : "A Mastodon a három kedvenc ezredforduló utáni zenekarom közül az egyik. Szarnak a trendekre és a klisékre, náluk tényleg arról szól a dolog, amiről egyébként kellene: a zenéről, a komfortzónából való kimozdulásról és a saját határok folyamatos kibővítéséről. Az első lemez óta rajta vagyok a produkción." Szerkesztői kiegészítés: Miki pár hónapja egy C-64-es feldolgozást is készített a zenekar Blood and Thunder című dalából, amit ide kattintva tudtok meghallgatni. 

img_0353.JPG

Rieckmann Tadeusz (Dalriada, Sunwharf) : "Még a kétezres évek elején a dobsulimból párszor elkunyeráltam a Meinl-es cintányérkatalógusokat, szerintem azokban olvastam először Brann Dailorról és a Mastodonról. A nevük azonnal megtetszett, aztán nem sokkal rá, egy Metal Hammer- interjú nyomán összeakadtam a Seabeasttel egy haver által kiírt válogatás CD-n, ami azonnal megfogott. Az a nyomasztó, settenkedő hangulat, na meg Dailor teljesen indokolatlan pörgetései lenyűgöztek. Ugyanakkor baromi sokáig nem bírtam teljes lemezeket meghallgatni tőlük, túl kaotikusak, túl kuszák voltak nekem, meg az énekkel sokáig kellett barátkoznom. Végül a Hunter volt az az album, amit már rongyosra hallgattam egy időben, az Emperor of Sand pedig remélem, éppen úton van hozzám, bakelit formátumban. Amúgy meg, aki nem ismerné, hallgassa meg a Leviathant az A Taste of Chaos Ensemble feldolgozásában. Iszonyú."

img_1607j.jpg

Kovács Krisztián (Fish!) : "Teljesen hidegen hagy a Mastodon, vezérem! Nem én vagyok az embered."

sear-blisssol_8408.jpeg

Vigh Zoltán (Sear Bliss): "Homályos emlékeim szerint még 2005 környékén hallottam először a Leviathan lemezüket. Akkor nem tudtam teljesen mit kezdeni a hallottakkal, de éreztem, hogy fog ez még nekem meglepetést okozni. Erre egészen 2017-ig várnom kellett, mikor is egy csúnyán átmulatott éjszaka közepén egyik zenésztársammal elkezdtük hallgatni az új lemezt. Pár nóta után már a zenekar által elkövetett erősítőreklámok is pörögtek, amikből egyértelművé vált, hogy ezek egészen biztosan nem normális arcok, így teljesen más megvilágításba helyeződött a dolog.

Amit minden kamu nélkül le tudok írni: ezek a fickók olyan témákat, megoldásokat, hangulatokat hoznak lemezről lemezre, amiket én nem mernék hangzóanyagra rögzíteni, hogy nesztek, új anyag! Szerintem pont ebben rejlik a zenéjük varázsa. Azóta a Leviathan lemez nálam teljesen beérett, ahogy az új is. Tömör, komplex, de mégis iszonyat muzikális, ami nekem sokkal fontosabb, mint az agyatlan témahalmozás. A többi lemez még feldolgozás alatt. Jelen pillanatban a Scorpion Breath a kedvenc az új lemezről. Mi az a téma, és mi az a hangulat?! Emellett kiemelnék még két videoklipet is, bár sose voltam kimondott kliprajongó, szerintem még a kedvenc zenekaraim összes videóját se ismerem: az egyik  a The Motherload (ez ám a meglepetés!) és az Asleep In The Deep. Mindkét klip nagyon tetszik, az összes macskával együtt."


vélemény körkérdés dalriada mastodon perihelion sunwharf mastodon-nap



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása