2017.08.17. 12:53 – dankógábor

A metálosok mennyországa és extrémsport-pályája - Ilyen volt idén a Wacken Open Air

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

img_7447.JPG

Talán 2004-ben sátoroztam utoljára fesztiválon. Nem volt szörnyű, de mivel 1996-tól kezdődően folyamatosan így laktam a fesztiválokon, úgy éreztem elég volt belőle. Hogy tizenhárom évvel később mi vitt rá arra, hogy mégis sátorral induljak el egy fesztiválra, nem tudom. Tény, hogy a Wacken Open Airre, mint a világ legnagyobb metálfesztiváljára már régóta kíváncsi voltam, de nagyon gyenge pillanatomban kellett elkapni ahhoz, hogy igent mondjak a bulira. Utána meg már nem volt visszaút. Nyugtattam magam, hogy legalább lesz Emperor, meg Morbid Angel, jó lesz ez, kibírom. Aztán végül nem csak kibírtam, de élveztem is, pedig a Morbid Angel még el is maradt. (Fotók: Kozmári Attila*)

A Wacken nem csak egy fesztivál. Gyakorlatilag extrém sportnak is beillik, mivel biztos, hogy sár lesz, még úgy is, ha viszonylag keveset esik. Wacken ugyanis egy kis mezőgazdász falu Hamburgtól északnyugatra, közel a tengerhez, emiatt aztán szépen zöldell minden a környéken, köszönhetően a rengeteg esőnek és a tehénszarnak. Így aztán nincs sármentes Wacken Open Air. Két éve meg egyenesen mocsaras lett, az akkori képek be is járták a világot. Idén nulladik napon nem esett, akár tornacipőben is meg lehetett találni a viszonylag száraz ösvényeket. Aztán első nap kora délután jött egy intenzívebb zápor, és dagonyává változott a marhalegelő. Kérdeztem tapasztaltabb wackenezőket, hogy ez most milyen sárnak számít, erre csak az volt a válasz, alakul, alakul, de azért 2015-öt végül nem érte el.

Ezt a kegyetlen állapotot egyébként úgy kell elképzelni, hogy közvetlen az eső után először minden lágy, csúszós sártengerré változott, mélyebb vízátfolyásokkal. Aztán ahogy száradt az idő, úgy lett amolyan szép somlói galuska állagú, majd csirizes, amivel akár már téglát is lehetett volna tapasztani. Egy dolgot nem lehetett vele csinálni: kikerülni. Alap a gumicsizma, de még úgy is saras lesz az ember ruhája. Nem lehetett úgy elmenni A-ból B-be, hogy az útvonalon ne legyen valami legalább bokáig érő akadály, amibe mindenképpen bele kell gázolni. Na de ez Wacken, ez megy már itt 28 éve, és teljesen megértem, hogy a fesztiválnak fanatikusai vannak, mert aki ezt túléli, még érmet is kaphatna.

img_7724.JPG

Ez a fanatikusság egyébként szemmel látható. Soha nem voltam még olyan fesztiválon, ahol ennyi saját márkás pólós ember mászkál. Nagyjából a látogatók 90 százalékán volt valamilyen wackenes ruhadarab, ennek a fele meg simán az idei fesztiválpólóban feszített. Én még ennyi embert nem láttam sorban állni hivatalos fesztiválmörcsös pultnál, mint itt. Szóval a Wacken Open Air (W:O:A) egy rettenetesen erős brand, és nem csak egy szimplán nagy metálfesztivál. Gyakorlatilag státusz ide kimenni, még a nem kifejezetten metálarcoknak is, de ez mondjuk leginkább a VIP-en látszott.

img_7294.JPG

A metálarcoknak viszont egyenesen a mennyország. A nulladik napon még csak ilyen bemelegítő parti megy, főleg a Metal Battle tehetségkutató versenyzőivel (idén a Nova Prospect ment Magyarországról, tizedikek lettek a 27 indulóból, ami szép eredménynek számít), de már ide is beakad egy két ismertebb név, mint például a mindig jó Crowbar sludge metalja vagy az Annihilator thrash metalja, illetve Henry Rollins, aki már hagyományosan három este is dumál egyet a fesztiválozóknak a Wackenen. Most épp Trump, Merkel, Tom Araya és Lemmy volt terítéken. Az első nap már beindul a fő fesztiválterület is a két nagyszínpaddal, pénteken, szombaton pedig még egy nagyobb helyszín is bekapcsolódik a buliba. Innentől kezdve gyakorlatilag azt kell a metálrajongóknak kitalálni, hogy mit hagyjanak ki. A két ikerszínpadnak köszönhetően a fő helyszíneken nincs átszerelési idő, maximum öt perc szünet, és kezdőik a következő buli, ezt pedig képtelenség pihenés nélkül bírni. Ráadásul ezeken kívül még öt helyszínen megy műsor, és ha még az olyan külön programokat hozzávesszük, mint a pankráció, a spoken word előadások, esetleg egymás csépelése középkori öltözetben meg hasonló bohóckodások, akkor tényleg kijelenthető, hogy unatkozni nem lehet a Wackenen.

Most pedig jöjjön a külön beszámoló pár koncertről, amit örülök, hogy láttam, meg egyről, ami nettó időpocsékolás volt. 

emperor-na-wacken-open-air-2017-galeria_article.jpg

Emperor - Annak idején az Emperor Anthems To The Welkin At Dusk lemeze vitt bele a black metalba. A blastbeatek, gitársikálások mellett úgy volt szimfonikus a zene, hogy megmaradt a giccshatáron belül, szóval lehetett szeretni a cikiség érzete nélkül is. A zenekar ezután kiadott még két lemezt és 2001-ben feloszlott. Azóta csak egy-egy rövid fesztiválturnéra állnak össze, idén pont azért, mert az említett album húszéves lett. Szóval mondhatjuk, hogy nagyon vártam ezt a fellépést. Valószínűleg emiatt aztán a katartikus élmény elmaradt, még ha élveztem is nagyon a koncertet, ráadásul furcsa módon a ráadás dalait nagyobb élmény volt hallgatni, mint az alaplemezt. A trió két kiegészítő emberrel, a Leprous frontemberével a billentyűkön, és a Myrkskog dobosával a basszusgitárosi poszton álltak a színpadra, akik háttérvokáloztak is mellesleg. A koncert stílszerűen alkonyatkor kezdődött, a látvány egy statikus kivetítő, némi pirotechnika meg füst volt és kész. Meg persze a két nagyszínpad közé kirakott lángoló bikafej Wacken-logo, de az alap wackenes díszítőelem esténként. Egyedüli furcsaság a frontember Ihsahn teljesen anti black metal imidzse volt. Ő inkább úgy nézett ki, mintha most kelt volna fel éppen egy jó kis programozásból, hogy zenélgessen a haverokkal. Ezzel persze nincs gond, ettől még jó volt a koncert, csak látványban ez sokkal jobban illik a jóval progresszívebb szólómunkáihoz, mint a norvég black metal ikonikus csapatához.

img_7898.JPG

The Dillinger Escape Plan - Legutóbb a Nova Rockon láttam a Dillinger Escape Plant, az egy elég gyatra koncert volt nagyjából 35 percben, a tűző napsütésen. Persze akkor is ugyanolyan intenzíven játszottak, mint máskor, volt hangládára állás, állványdobálás, csak a hangulat nem volt megfelelő hozzá. A Wackenen ilyen probléma nem akadt, egy órát kaptak, sátorban, kiváló hangzással, amit lelkesen ki is töltöttek. Picit azért érezni a rutint rajtuk, nem voltak nyaktörő mutatványok, nem veszélyeztették a saját testi épségüket, a közönségét meg pláne. Amúgy a szokásos káoszcore-ral kezdtek, lement három szám őrület, majd jöttek a dallamosabb, már-már popos, sok helyen erősen Nine Inch Nails-hatású dalaik, de pont úgy rakták össze a műsort, hogy nem lehetett unatkozni. Azóta lement a budapesti búcsúbuli is, ami természetesen verte mindkét fesztiválos fellépést, de ezen nincs mit csodálkozni, a zenekar az olyan klubokban van igazán elemében, ahol rá lehet a közönség fejére akadály nélkül ugrani.

img_7778_1.JPG

Prong - A Prong a kilencvenes évek első felében élte a fénykorát. A Cleansing és a Rude Awakening lemezével csúcsra járatta azt az indusztriális beütésű hardcore-t, ami miatt azonnal felismerhetővé váltak, még egy multikiadó is szerződtette őket. Itt persze, a viszonylagos sikertelenség miatt földbe is állt a csapat, Tommy Victor főnök pedig hol Glenn Danzig mellett, hol a Ministryben bukkant fel, de aztán úgy döntött, folytatja a szerelemgyerekét is. Ez első nekifutásra nem nagyon sikerült, jött két nem túlzottan erős album, de az utóbbi lemezeken Victor már stabilan gyártja a jó dalokat. Sajnos még ettől nem lett nagy a rajongótáboruk, de legalább egy Wacken szintű fesztiválon kényelmesen lehetett nézni őket elől is. A kezdés egyébként elég old school lett, ugyanis a valaha megjelent leges legelső Prong-dallal indítottak, de aztán normál aranyában keverték a régebbi és újabb számokat. A rövid játékidő miatt persze egy csomó minden nem fért bele, de azt azért túlzásnak tartom, hogy a Rude Awakeningről semmi nem hangzott el. Ennek ellenére jó volt a koncert, még ha rövid is.

img_7499.JPG

Napalm Death - A Napalm Death nem csak egy sima grindcore-zenekar, hanem intézmény. Műfajokon felül álló entitás, amit mindig látni kell, illetve minden zenerajongónak látni kell egyszer. Ahogy tavaly a Metal Daysen, úgy itt sem csalódtam bennük. Sőt, Németországban sokkal jobb is volt a kisebb helyszín miatt. Egyébként meg semmi meglepő nem volt a buliban, Barney Greenway énekes úgyanúgy furcsán karatézott, illetve osztotta az észt, Shane Embury basszusgitáros ugyanolyan mérhetetlen lazasággal játszott hangszerén, mintha csak random törölgetné a húrokat, Danny Herrera dobos meg hát, dobolt. A gitáros egyébként most is John Cooke volt, a családi okokból évek óta távol maradó Mitch Harris helyett (de az új lemezt állítólag vele veszik fel). Szóval jó volt ez megint.

batushka_wacken.png

Bathuska - Ez a lengyel zenekar az új őrület. Gyakorlatilag a black metal Ghostja. Nem lehet tudni kik a tagok, csak azt, hogy ismert zenekarokból vannak. Mindenki csuhában, maszkban van a színpadon, és egyfajta rituálét adnak elő blastbeates zenével, a károgást templomi énekkel vegyítve. Az utóbbi dolgon kívül viszont semmi különleges nincs a zenéjükben. Szimpla black metal mindenféle egyéniség nélkül. Ha nem lenne ez a maskarás dolog, senkit nem érdekelne a zenéjük, de ugye már a Kiss óta tudjuk, hogy kifestve, egy kis majomkodással mindent el lehet adni, még ha tartalom nincs is mögötte semmi. Mert azt ne nevezzük már tartalomnak, hogy metálosan megzenésítenek egy keleti ortodox liturgiát. Kidobott idő volt ezt a koncertet megnézni.

img_8283.JPG

Max & Iggor Cavalera Return To Roots - Teljes mértékben hiszek azoknak a beszámolóknak, amik lehordták a sárga földig a Cavalera testvérek budapesti koncertjét. Max Cavalera már régóta csak színpadi díszlet még a Soulfly-koncerteken is, gyakorlatilag csak betolják, mormog a mikrofonban, kamuzik valamit a gitáron és kész. Csak a régi, klasszikus Sepultura-lemez iránti szeretetből mentem el erre a koncertre, ha már az otthonit kihagytam. Szóval nem tudom milyen volt az a buli tavaly ősszel, de azt igen, hogy ebben hiba nem volt. Oké, Max tényleg kissé elterebélyesedett, de ezt leszámítva, meg persze azt, hogy nem a klasszikus Sepultura teljes tagsága játszotta el a Roots lemezt, kiváló koncert volt. Mintha valami bulibogyót szedett volna be a frontember, vigyorgott, ugrált és… gitározott. Nem kamuból, tényleg szólt a hangszere, ráadásul mintha ezt még bizonyítani is akarták volna, a ráadásban duóban játszották a Beneath The Remains meg az Orgasmatront. Előtte persze lement a full album, teljesen rendben, jammelgetve is egy kicsit, majd az említett dalok után jött még az Ace Of Spades és a Roots Bloody Roots felgyorsított verziója, végül mindenki vidáman távozott.

alice_wacken.jpg

Alice Cooper - A FEZEN-en Alice Cooper teljes értékű koncertet adott, itt viszont berakták hét órára, szóval alap volt, hogy valami csökkentett show lesz. Persze a nagy slágerek így is mind voltak, volt lefejezés, bábcsapkodás, minden ami Alice Cooper showjától elvárható. Ráadásul olyan zenészek vannak mellette, akik klasszikus rock and roll showt tudnak nyomni, mint a régi nagyok, pózokkal, szólókkal, mindennel. Na meg persze ott van Nita Strauss is, akibe a férfiközönség túlnyomó része azonnal bele is szeret, bár egy kollégám szerint a fasszal való zenehallgatás nem feltétlen jelent minőséget is. A slágerek mellett egy meglepő ráadás volt a végén, eljátszották ugyanis ők is a Motörhead Ace Of Spades dalát, ami kifejezetten vicces volt úgy, hogy mindent Tommy Henriksen gitáros énekelt, Cooper meg csak szaladozott fel alá némileg vokálozva. Lemmy hagyatéka egyébként közvetlen a koncert után megjelent, a 2018-as Wacken-himnusz ugyanis a Motörhead Heroes című David Bowie-feldolgozása lesz, ehhez pedig videót is forgattak a gigantikus méretű, sárban ragadt közönséggel.

img_7615.JPG

Mayhem - Nem tudom, hogy a Mayhem meddig fog még turnézni a De Mysteriis Dom Sathanas lemezével, de úgy tűnik, tolják még egy kicsit, folyamatosan jelentik be a dátumokat. Tavasszal Manchesterben már láttam ezt a műsort, most is ugyanazt adták elő. Gyakorlatilag olyan volt, mintha egy lemezt másodjára hallgattam volna meg, ráadásul ugye ki is adták ezt az élő verziót. Kétségtelen, hogy kiváló ez az 1994-es black metal album, de kissé talán már túl lett tolva. Vagy ha az a cél, hogy a világ minden pontjára eljusson, akkor hajrá, de én már inkább rendes koncerten nézném meg ismét a zenekart, ahol nem tudom, mi lesz a következő szám.

img_8467.JPG

Katatonia - Talán az egyik legjobban szóló koncertet adta a Katatonia az idei Wackenen. Már azok közül persze, amiket láttam. Jó is volt emellé a buli, bár aki ismeri a svéd csapat melankólikus metálját, az tudhatja, hogy igazából semmi nem történik a fellépéseik alatt. Felmennek a szomorú zenészek a színpadra, egyhelyben állva eljátsszák a jellegzetesen szomorú számaikat és ennyi. Tényleg csak az adhat pluszt, hogy jó a hangzás, illetve persze, hogy élőben van. Kis túlzással otthon, a sötét szobában bömböltetve is megvan ez az élmény, főleg ha koncertlemezt rakunk fel. Jó, ott olyan metsző hideg nem feltétlen van, mint a marhalegelőn volt a lemenő napban, de bizonyos évszakokban akár ezt is el lehet érni.

wacken-open-air-2017-wacken-2017-possessed-4-622x415.jpg

Possessed - Igen hálátlan időpontban, szombaton délben lépett fel a legnagyobb színpadon a sokszor az első death metal zenekarnak kikiáltott Possessed. Még a legkisebb színpad előtt is hézagosan álldogáltak volna az emberek, nemhogy egy ekkora monstrumnál. A zenekarban ma már csak az énekes Jeff Becerra az eredeti tag, aki eredetileg basszusgitározott is, de a kilencvenes években egy lövöldözésben megsérült a gerince, és deréktól lefelé megbénult, azóta pedig csak énekel. Azt viszont rettenetesen lelkesen teszi, annak ellenére, hogy tolószékben kell ülnie. Én még ennyire örülni ilyen kevésnek tűnő közönségnek senkit nem láttam. A koncert gerincét a klasszikus Seven Chruches nagylemez és a The Eyes Of Horror thrash metalos dalai tették ki, a második, és egyben utolsó, kissé már technikásabb albumot nem erőltették annyira. Igen, hakni volt ez a Possessed-koncert, de még így is a könnyűzene történetének egy fontos fejezetét láthattuk élőben.

(*Kivéve Alice Cooper, Batushka - Wacken Facebook, Possessed - Stagr.de)

Az utazást a Monster Energy támogatta:

monsterbanner.jpg


metál beszámoló fesztivál henry rollins emperor mayhem katatonia 2017 wacken alice cooper prong nova prospect napalm death max cavalera possessed dillinger escape plan batushka iggor cavalera



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.