2018.02.19. 18:12 – Nihil_AK

Tony Iommi és T. J. Lammers : Iron Man - A Black Sabbath útja mennyen és poklon át

Lángoló könyvajánló

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

ironman.jpg

Ma hetven éves az az ember, aki tulajdonképpen egy személyben tehető felelőssé a komplett heavy metal stílus megszületéséért, már amennyiben elfogadjuk azt a közmegegyezést, hogy a Black Sabbath volt az első metálzenekar. Ilyen alkalmakat általában az érintett legjobb tíz dalával, és hasonló válogatásokkal szokás ünnepelni, ez az ő esetében azonban szinte lehetetlen feladat. Mi legalábbis nem vennénk a bátorságot, hogy nekiálljunk kimazsolázni közel ötven évnyi munkásság tíz legjobb dalát, netán gitárriffjét. Ehelyett inkább a figyelmetekbe ajánlunk egy könyvet, amelyet elolvasva első kézből ismerhetitek meg Tony Iommi élettörténetét.

Az Iron Man – A Black Sabbath útja mennyen és poklon át című, tavaly novemberben megjelent kötet 352 oldalon keresztül, 92 fejezetben meséli el Tony élettörténetét. Szóba kerülnek a birminghami gyermekévek, az egész pályáját meghatározó munkahelyi balesete, melyben két ujjpercét vesztette el, és aminek köszönhetően teljesen új módszereket kellett kifejlesztenie ahhoz, hogy továbbra is képes legyen gitározni, kezdve a saját maga által gyártott ujjprotézisektől a lehangolt gitárokon át a vékony húrkészletekig. Sokan nem is tudják, hogy ezeket neki köszönhetően kezdték el gyártani. A balesete után Iommi számára fájdalmas volt a játék a normál gitárhúrokon, ezért sokáig bendzsóhúrokat használt, mire végre egy kis walesi cég, a Picato Strings hajlandó volt legyártani számára egy vékonyabb szériát. Később aztán az összes gyártó kínálatában megjelentek ezek.

Végigkövethetjük a Black Sabbath több évtizedes, korántsem nyílegyenes pályafutását, a kezdetektől a legnagyobb sikerekig, majd a tagcserékkel terhelt nyolcvanas évekig. Mivel a zenekarban kis túlzással az akkori rockvilág legalább fele megfordult, olyan, saját jogukon is legendás arcok bukkannak fel a lapokon, mint Ronnie James Dio, Ian Gillan, Cozy Powell, Brian May, Frank Zappa, és még sokan mások.

Aki olvasta már a 2010-ben a Libri gondozásában megjelent “Én, Ozzy” című könyvet, annak a történet egy része ismerős lesz az énekes nézőpontjából, ugyanakkor Iommi visszaemlékezései semmivel sem kevésbé szórakoztatóak. Bár általában mindenki Osbourne-t tartja a zenekar bohócának, a gitáros, annak ellenére, hogy olykor egyszerre volt fő dalszerző, producer, és nemhivatalos zenekarvezető is, legalább olyan jó humorral rendelkezik, mint Ozzy, és legalább ugyanannyi sztorit tud a hőskorból - talán még többet is, hiszen Ozzy többször nyilatkozott úgy, hogy a nyolcvanas évekre a folyamatos befolyásoltság okán nem nagyon emlékszik. Iommi rengeteg mókás esetet oszt meg velünk turnékról, lemezfelvételekről, az aktuális zenésztársakról és barátokról, meg persze az elfogyasztott nagy mennyiségű tudatmódosító szerekről is, ha valakit épp az érdekel.

Az anekdotázás mellett ugyanakkor hamar kibontakozik egy olyan ember képe is, aki egyrészt sosem futott el a munka elől, másrészt zenészeknek és nem zenészeknek egyaránt példaképül szolgálhat elhivatottság, kitartás és áldozatkészség terén. Ha belegondolunk, voltaképpen Iommi teljes stílusa abból fejlődött ki, hogy nem akart beletörődni egy derékba tört karrierbe: talán a teljes metálzene története másképp alakul, ha aznap nem ő helyettesít az ominózus présgépnél. Iommi T.J. Lammers által lejegyzett gondolatait bárkinek érdemes megismernie, aki van annyira őrült manapság, hogy zenekarban akar játszani. Sosem szégyen tanulni a tapasztaltabbaktól, és valószínűleg kevesen vannak olyanok, akik többet láttak nála ezen a téren.

A keménytáblás, fotómelléklettel kiegészített, közepesen vaskos kötet a rövid fejezetek, és a letisztult, elegáns tördelés miatt nagyon könnyen olvasható. Vincze Ádám fordítása gördülékeny és megfelelően autentikus, mintha maga a főszereplő ült volna le melléd egy sör mellett sztorizgatni a sarki krimóban. Akit eddig elkerült volna, a kiadó weboldalán még beszerezheti a kiadványt! Ha pedig kiolvastuk, ne szalasszuk el megnézni a legutolsó turnén készült The End DVD-t, ahol az öregek korukat meghazudtoló lendülettel nyomják a klasszikus dalokat, és olyan mókás pillanatokban is részünk lehet, mint amikor a Children of the Grave vége felé Ozzy-t meglepi az egyik embernagyságú léggömb. Boldog hetvenediket, Mr. Iommi! 


születésnap évforduló könyvajánló 70 black sabbath cser kiadó tony iommi



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása