Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Először tavaly októberben olvashattatok a Lángolón a Hét Jelről. Az év második felében érkező album az énekes, Pócsi István szerzői projektjeként is aposztrofálható, hiszen a rajta szereplő tizenegy dal másfél évtized termése: régebbi és újabb keletű, fiókban maradt szerzemények mai köntösbe öltöztetett változatai jelennek majd meg a közel harminc élvonalbeli magyar zenész részvételével készülő lemezen. Most itt az első teljes terjedelmében nyilvánosságra hozott dal, a Mi vagyok, amelyhez klip is készült. A folytatásban jön a videó, valamint egy rövid interjú, és egy galéria a forgatás werkfotóiból. (Fotók: Csanaki László)
A Mi vagyok az év második felében megjelenő Hét Jel album első felvezető dala. Mit kell tudnunk róla?
Valamikor tavaly decemberben futottunk neki először a forgatásnak, akkor még egy másik dalra, nagyon szerettem volna már kijönni egy videóval. Aztán a felvett anyagot visszanézve, szakmai véleményeket figyelembe véve arra jutottam, hogy várjunk még ezzel. Időközben szerveződött egy teljes csapat a videóklip elkészítésre, ugyanakkor nem egy jól megszokott, már ismert filmes társasággal dolgoztam. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mellém állt néhány ember, akikkel együtt gondolkodtunk a klip elkészítéséről. Végighallgattuk az anyagot és végül négy dalra szűkítettük a potenciálisan klipesélyes számok körét, majd további közös meghallgatások eredményeként a Mi vagyok mellett döntöttünk.
Mint minden dalnak a lemezen, ennek is van egy kis különlegessége, már akkor is, ha csak zenészgárdát nézzük. Csányi Zoli dobol, Lukács Peta gitározik, Megyaszay Pisti basszusgitározik, illetve a Honeybeastből Kővágó Zsolti közreműködik billentyűs hangszereken, ő a vokálokba is besegített. Akárcsak a teljes anyagon, a főének, illetve a vokálok nagy része az én munkám. Ahogy ez már lenni szokott, a premier előtt többeknek megmutattam, és nagyon sokan megjegyezték, milyen hatásos, fülbemászó a refrén. Erre csak visszakérdezni tudtam: "Segítsetek, melyik a refrén?" Az én olvasatomban ennek a dalnak a szó klasszikus értelmében nincs refrénje, sokkal inkább a verzékben van visszatérő szövegi és zenei motívum, amit a hallgatók annak kódoltak.
Ettől függetlenül nem az a szokásos, egyszerű felépítésű klipsláger.
Az egész lemezre jellemző, hogy nem klasszikus, kiszámítható szerkezetű dalok születtek, és úgy látom, mostanában itthon is egyre több zenekar van, akik elrugaszkodnak a szokásos felépítésű számoktól. Ez a dal, ahogy az összes többi is, viszonylag régi történet. 2002-2003 környékén született az eredeti demó, amit még Domokos Tibi barátommal raktunk össze, ő jelenleg az Óperentziában, illetve a Korai Örömben is zenél. A szöveg érdekessége az, hogy megírása idején egy valós élethelyzet spontán feldolgozása volt: leültem, toll, papír, és azonnal megszületett a szöveg. Nem volt benne egy percnyi plusz gondolkodás sem, akkor és úgy elnyerte a formáját, és most, tizenpár évvel később, a feléneklésnél sem változtattam rajta semmit.
Zeneileg viszont nyilván változott az eredeti formájához képest.
Az eredeti, kétezres évek eleji változat teljesen gépi alapokkal született, tehát élő hangszert nem látott. Mielőtt stúdióba vonultunk, pontosan hét hónappal ezelőtt, Lukács Peta elkészítette hozzá a már végleges gitársávokat. Tehát nem mankógitárokat játszott fel, hanem azokat a motívumokat, szólamokat, amelyek most is hallhatók benne. Erre dobolt utána Csányi Zoli, aztán fel lett énekelve, és végül Pisti feljátszotta a basszust. Kissé eklektikus módszerekkel készült a lemez, és mind a tizenegy dalnál más volt a felvétel módja.
Mennyire mutattál irányt a közreműködőknek?
Minden dalban mindenkinek teljesen szabad kezet adtam. A cél az volt, hogy ne az én vélt vagy valós elképzeléseimnek próbáljanak megfelelni, hanem száz százalékban saját magukat adják. Most, hogy már a munkálatok vége felé tartunk, úgy látom, minden feladatra a leginkább megfelelő embert sikerült megtalálnom. Senki sem kapott számára stílusidegen dolgot, mindenki otthonosan mozoghatott az adott számban. Szerintem pont ettől válik az eklektikusság mellett egységessé a végeredmény.
Akkor mondhatjuk, hogy az album elkészítése mindenkinek egyfajta örömzenélés volt?
Bízom benne, hogy ezt a többiek is így érezték. Talán hülyén hangzik, de senkinek sem volt kötelezővé téve a közreműködés, nyilván volt is egy-két ember, aki már az elején teljesen korrekt módon azt mondta, hogy nem tudja vállalni, mert nincs ideje, vagy mert nincs ilyen projekthez kedve. Akik viszont vállalták a szereplést, azokból egy teljesen őszinte, zsigeri dolog gördült ki, és a dalokat utólag visszahallgatva ezt még inkább így érzem.
Volt egy nagyon jópofa történet épp Petával, ami jól illusztrálja a felvételek szellemiségét. Nagyon sokáig nem volt ideje foglalkozni a számmal, ezért megkért arra, hogy adjak meg egy végleges határidőt, amikorra szükségem van a gitárokra. Aztán egy csütörtöki reggelen, augusztus végén felhívott, hogy Pisti, akkor mit csinálhatok a dallal? Mondtam neki, hogy Peta, mészárold le, vagy legyél belé szerelmes, vagy amit akarsz. Ez volt délelőtt 10 órakor, és háromkor már ott voltak a dropboxban az elkészült sávok. Feltételezem, hogy ha pár órával előtte még a tempókról, irányelvekről érdeklődött, akkor nem volt sok ideje arra, hogy túlagyalja a dolgokat, és ez így van jól.
Milyen volt a tizenpár éve írt szövegedet visszaolvasni mai fejjel?
Maga az érzés jól esett. Azt gondolom, kellett az azóta eltelt idő, az életem minden területén. Már csak a korból fakadóan is másfajta érettségi szinten van az ember, így sokkal inkább objektív a véleményed, amikor sok év után visszahallgatsz egy demót. Ha ennyi idő után továbbra is azonosulni tudok az akkor írt szövegemmel, az azt jelenti, hogy sikerült annak idején jót írni, olyan módon szavakba önteni az akkori érzéseket, hogy azokat ma is érvényesnek tartsam. Ilyesmi csak úgy lehetséges, és ez minden dalra áll, hogy az akkori szövegeim őszinték voltak. Nem a frankót akartam megmondani huszonöt évesen, az akkori időknek megfelelően, vagy akár túlforgatva, szebben, jobban, másképp megfogalmazni, hanem inkább úgy születtek, hogy volt egy hangulat, egy gondolatkör, és az egyszerűen kiömlött belőlem.
Maga a videó hogy készült?
Mint azt mondtam, nem egy alkotócsapatról van szó, hanem a baráti körömben található filmes szakemberekről. A klipet, mily’ meglepő, a Barba Negrában rögzítettük, de nem azért, mert egy ilyenkor szokásos koncertvideóban gondolkodtunk, hanem mert forgatási helyszínként teljesen alkalmas volt erre a feladatra. A helyszín arra kellett, hogy fizikálisan valahol rögzítsük a videót.
A főszereplőt Balogh Annának hívják, aki amúgy bűvész, és remek improvizatív színházi előadó is, aki a kisfilmben, mondjuk úgy, furcsa, álombeli tettekkel kutatja magában azt, hogy ki is ő valójában. A másik szereplő, Kosztor Attila régi, gyerekkori barátom, aki ma már kaszkadőrként dolgozik, nemzetközi produkciókban is látható. Kellett egy férfi karakter, akit ki lehet tenni a kirakatba, és Anna kiélheti rajta perverzióját, ami ebben az esetben egy Hét Jel logo késsel vésése volt. Elég beteg képek lettek, de én személy szerint imádom.
A klip különlegessége az is, hogy nincsenek benne zenekaros snittek, és én sem jelenek meg benne. Ennek a magyarázata az, hogy az elejétől szerettem volna megtartani izgalmasnak, kifürkészhetetlennek a Hét Jelet, már amennyire ez manapság lehetséges. Ne azért szeresse, vagy ne szeresse a közönség, akiket lát benne, hanem adjuk meg az esélyt a dalnak, hogy önálló életet éljen. Ezért kapott ez a mostani videó egy mondhatni teljesen outsider képi világot.
Élő bemutatkozásra van esély valamikor?
Az egész Hét Jelnek az a lényege, hogy addig és úgy csináljam, ameddig jól tudom benne érezni magam. Nem pénzkeresetről, vagy a nagybetűs sikerhez vezető útról szól. Nem szeretnék belefulladni azokba a szervezési feladatokba, amelyek egy ilyen sok zenészt mozgató produkcióval járnak, úgyhogy a jövő februárra tervezett lemezbemutatót egyelőre elengedtem. Most a legfontosabb az, hogy június végén leadjuk a lemezanyagot a kreatívokkal együtt. Aztán ha az megvan, meglátjuk, rá tudom-e venni magam a pihenésre, vagy megint bizseregni kezd a talpam.
További információk a Hét Jel Facebookján!
