2018.06.25. 13:55 – m.adi

Orfűn semmi sem változik, és ez még jól van így

fesztiválbeszámoló

img_0366.jpg

Vissza a gyökerekhez – ez volt a jelszó a 2018-as Fishing on Orfűn, ami idén is nagyjából olyan volt, mint amilyen mindig szokott lenni, és ami miatt már zsinórban ötödik éve telt házas – barátságos, gondtalan, és boldog.

Na de mit jelent az, hogy a fesztivál visszatért a gyökereihez? Igazából csak annyit, hogy idén nem lépett fel Orfűn a Halott Pénz, a Punnany Massif, vagy a Wellhello, hanem teljes egészében a hazai alternatív rockra épült a program, ahogy a kezdet kezdetén is. De igazság szerint a popelőadók sosem voltak hangsúlyosak a Fishingen. A Wellhello például, ha jól emlékszem, eddig egyszer játszott itt, és akkor is a harmadik számú színpadon. A szervezők jól érezték azt, hogy a fesztivál közönsége nem ezekre a zenekarokra vesz jegyet, nyugodtan ki lehet őket hagyni, az így felszabaduló pénzt pedig lehet mondjuk Subwaysre költeni. Össze is jött a teltház idén is, annak ellenére, hogy jó pár éve először nem voltak Kispál-számok a fesztiválon, se Lovasi-, se Kispál és a Borz-címke alatt.

Illetve egy szám azért mégis volt, a fesztivál nagyszínpadának programját hagyományosan záró Kiscsillag-koncerten ugyanis eljátszotta a zenekar a Csillag vagy fecskét. Nem kellett volna. A Lovasi-életműkoncerteken, ahol vegyesen jöttek a különböző korszakok dalai, kevésbé volt feltűnő, de szombat este, az egy szem Kispál-dallal a Kiscsillag-számok között nagyon lehetett érezni, hogy régen minden jobb volt.

Voltak azért a Falusi Mariannal felturbózott koncertnek jól sikerült pillanatai, de a nagyszínpadon a Kiscsillag előtt játszó 30Y jobb hangulatot csinált. Beck Zoliéknál a visszatérés a gyökerekhez azt jelentette, hogy több szám is előkerült a koncerten a 2007-es Semmi Szédítő Magasságról, és a Mentés Másként pont ugyanolyan jól szólt a ráadásban, mint tíz évvel ezelőtt.

Az az érdekes a Fishingen, hogy a headlinerek sora a fent említett idei poptalanításon kívül gyakorlatilag egyáltalán nem változik az évek alatt. És a közönség se nagyon. Az orfűi fesztiválozók együtt öregszenek kedvenc zenekaraikkal, de a szervezők erre is tök jól reagáltak: egy helyszínen például népdalokat játszottak a kisgyerekeknek, és volt egy apamegőrző is, ami gyakorlatilag egy sörcsap volt, de a pultos srác szerint a legtöbbször tényleg apukák sörözgettek ott.

Persze azért vannak még fiatalok a Fishingen, és az utánpótlás pont a fesztivál kulcskérdésévé nőtte ki magát szerintem, de mielőtt erre rátérnék, meg kell említenem a legjobban öregedő magyar alterzenekart is, ami nem más, mint a hiperkarma. A zenekar az utóbbi években mindig éjfélkor kezdett a nagyszínpadon, amit én a dolgok természetes rendjének véltem, minél később van, annál jobban működik a zenéjük érzésem szerint. De lehet, hogy ez hülyeség, mert idén pont ugyanannyira tök jó koncertet adtak fél tízkor is. A hiperkarmának sikerült a legjobban beépíteni új dalait a setlistbe, és érezni lehet rajtuk, hogy egy élő zenekarról van szó, ami folyamatosan változik. Sokkal boldogabb ma egy koncertjük, mint pár évvel korábban: péntek este nem játszották se az Amondót, se a Mitévőt, volt viszont Napsütötte rész és Délibáb. Meg azért persze sok régi szám is, a zenekar nem veszítette el az identitását, csak gazdagította egy kicsit, ez pedig tök jó.

img_0314.jpg

És akkor jöjjön az utánpótlás kérdése, ami láthatóan a Fishinget is egyre jobban izgatja, idén először például saját tehetségkutatót indított a fesztivál. Az a helyzet, hogy bár tizenegy éve töretlenül működik, hogy a nagyszínpadnak csak a neve változik évről-évre, a fő sávjaiban ugyanazok a zenekarok játszanak, ezt örökké nem lehet így folytatni, mert nagypapakorban már viszonylag kevesen járnak fesztiválozni.

Kellenek az új zenekarok, akiknek persze most sokkal nehezebb dolguk van, mint akkor lett volna, amikor a Petőfi Rádió még jó zenét játszott, de ha valahol, hát Orfűn pont lehet ugródeszkát találni a további fejlődéshez. A fesztivál ad is teret ennek bőven, az újabb zenekarok kisebb színpados vagy délutáni koncertjein pedig érezhetően fiatalabb volt a közönség.

Az Elefánt fellépése alatt, ami egyébként teljesen rendben volt, csináltam egy gyors közvéleménykutatást a színpad előtt, és többen is úgy voltak vele, hogy ők már ugyanúgy várnak egy Elefánt-koncertet is, mint egy Quimbyt. Ki tudja, lehet, hogy pont ők lesznek azok, akik 5-10 év múlva eladják majd a jegyeket a Fishingre.

De az is lehet, hogy semmi ilyenre nem lesz szükség, mert az emberek akkor is eljönnek majd, ha az ég világon semmi nem változik Orfűn. És igazuk is van. Nem azért, mert két alter zenekar között itt óriási pogó van Prosecturára vagy Apey & the Pea-re is, és még csak azért sem, mert olyan zenekarokat lehet itt megnézni, amilyeneket máshol már nem (a Marlboro Man-koncert idén is nagyon állat volt). Hanem azért, mert a Fishing még mindig az egyik legjobb hely arra, hogy néhány napra magunk mögött hagyjuk a mindennapi gondokat, és nyugis környezetben, kedves emberek között ne csináljunk semmi mást azon kívül, hogy jól érezzük magunkat.

Fotók: Kozmári Attila


fesztivál kiscsillag elefánt hiperkarma fishing on orfű 30Y



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.