2018.06.28. 11:25 – Lángoló

Mintha már 18 éve mindennap ugyanaz a nap lenne - Rise Against interjú Joe Principe-pel

rise_against_artlasso_004.jpg

Közel húsz éves pályafutásuk során már nem először járt nálunk a chicagói punkrock-zenekar, viszont a Budapest Parkban most léptek első ízben színpadra. A koncert előtt a basszusgitáros-alapítótag Joe Principe-pel sikerült beszélgetni.

Hiányzott Magyarország?

Abszolút! Az apósom családja budapesti. Ő már az államokban született, de az ő szülei... mikor is? Talán a hatvanas évek körül? Nem tudom.

1956-ban volt a forradalom, akkortájt sokan emigráltak.

Igen, ez az! Ők is '56-ban mentek ki. Szóval Toledóba, Ohio államba költöztek, azóta is ott élnek. Még mindig folyékonyan beszélik a magyart. Karácsonykor mindig csinálnak valami tojásos sajtos kaját, de már nem emlékszem a nevére. Szika? Cika? Lehet, hogy nem jól ejtem ki.

Akartam is kérdezni, sok évig vegetáriánusként éltél, és nemrég váltottál vegánra. Milyen érzés?

Épp most ettem egy jót a Vegan Love-ban. Már egy éve vegán vagyok és 18 éve vegetáriánus, a feleségem már legalább 15 éve vegán. A happy cow appot használom, ami nagyon jó, mert miközben vegán éttermeket, kávézókat keresek, gyönyörű helyeken sétálhatok a városban. Nagy kávérajongó vagyok, és az elején nagy nyűg volt a tehéntejre vegán alternatívát keresni, főleg Kelet-Európában, de már egyre elérhetőbb a növényi alternatíva. A Tamp and Pullban voltam, zabtejjel ittam a kávém.

Beszéljünk kicsit a zenéről. Miközben a Wolves című albumot készítettétek, közben zajlottak a választások. Mekkora befolyással volt ez a munkátokra?

Tim írja a dalszövegeket, és mikor a választás zajlott, akkor már három dallal kész volt, és kicsit mindannyian ugyanabban a hangulatban vártuk az eredményeket. Számítottunk rá, hogy megválasztják az első női elnököt, Hillary Clintont, és majd egy mérföldkőnek lehetünk tanúi. Timnek két lánya van, nekem egy, és nagyon izgatottak voltunk, hogy ezt együtt megélhetjük, hogy első alkalommal lesz női elnöke az Amerikai Egyesült Államoknak. És amikor Trump nyert... az egész olyan volt, mint egy film. Mikor a választási eredményeket néztem, olyan volt, mintha egy sci-fi horrort néztem volna. Ez picit változtatott a már elkészült számokon, de nem akartuk, hogy az egész album egy negatív hangulatot kapjon. Szerettünk volna inkább reményt nyújtani. Ezért jött be a farkas, mint koncepció, mert épp úgy, ahogyan a falkában is működik, használnod kell a hangod, ha változást akarsz elérni. Ha csendben maradsz, senki nem fogja tudni, mit érzel, úgyhogy próbáljuk az embereket bátorítani, hogy beszéljenek, sőt ha kell, kiabáljanak.

Trump megválasztásával, a BREXIT-tel, és a határok köré épült kerítésekkel nem érzed úgy, mintha visszafelé sétálnánk?

Mintha egyet lépnénk előre és kettőt hátra? Kicsit tényleg olyan. De úgy érzem, főleg nálunk az államokban, hogy éppen Trump miatt kezdtek el a fiatalok is a politikával foglalkozni, néhányan talán életükben először - mert érzik, hogy szükség van erre. Főleg a rasszista és a homofób felhang miatt úgy érzem a fiatalok végre kiálltak, és azt mondták: 'Basszátok meg! Nem kérünk ebből!' Ezért is van egyre több megmozdulás, felvonulás, tüntetés, több, mint ami valaha volt. Még a gyerekeink is hallanak róla az iskolában, ami tök jó, mert amikor én kölyök voltam, akkor nem nagyon beszéltek nekünk ezekről, ezért nem is voltunk annyira jelen.

Akartam is kérdezni, nagy támogatója volt a zenekar a 'March for our lives' mozgalomnak. Hogy érzed, elkezdődött valami változás ez ügyben? (A mozgalom főleg az Egyesült Államokban szinte mindennapossá vált iskolai lövöldözéseket megelőző fegyvertartási törvények szigorításáért kampányol. Márciusban rengeteg zenekar vonult fel Amerika nagyobb városaiban, többen gyerekeiket is vitték. - szerk.)

Szerintem ez az egész a tudatosságról szól, és arról, hogy felhívd az emberek figyelmét arra, hogy valami nem jó. Ha bizonyos értékek szerint éled az életed, és ezeket a gyerekeidnek is át tudod adni, vagy akár a barátaidnak, az már jó. Nem akarok nyálasnak tűnni, de ha megpróbálsz pozitív lenni, akkor az könnyebben átragad másokra is. Úgy érzem, ha jó példát mutatsz, akkor beültetheted a bogarat az emberek fülébe, de ha nagyon szónokolsz, akkor inkább az ellenkező hatást éred el, és inkább elkerülnek. De ha tisztában vagy a pontos tényekkel, és ezt adod elő, akkor abból nem jöhetsz ki rosszul. A Rise Againsttel is mindig így csináljuk. Meg amikor találkozom a szomszédaimmal, vagy megyek a gyerekekért a suliba, és találkozom más szülőkkel, és esetleg szóba kerül a politika, akkor mindig próbálok tényekkel érvelni, és nyitott lenni mások véleményére, és nem pedig úgy hozzáállni, hogy 'az én nézeteim jobbak a te nézeteidnél'. Ez persze néha nagyon nehéz, sok embert a saját véleményén kívül nem érdekli más.

Amúgy a szomszédaik tudják, mennyire híres a zenéd?

Nem hiszed el, de mindkét szomszédom 82 éves. Egyikőjük viszont már hallott a Rise Againstről, méghozzá az unokáitól. Nagyon menő a bácsi amúgy, általában jazzt hallgat, meg sok Genesist, Peter Gabrielt, meg ilyesmit, nagyon király. A másik bácsi már annyira nincs jól, de néha látja, hogy 2-3 hetekre eltűnök, mikor turnézunk. Az utcánkban sok a fiatalabb szülő, ők mindig kérdezgetnek, hogy milyen érzés mindig úton lenni. Már olyan régóta csináljuk, hogy kicsit olyan ez, mint az Idétlen időkig című filmben, mintha már 18 éve mindennap ugyanaz a nap lenne. Rengeteg hely van, ahol már többször felléptünk, úgyhogy minden alkalommal próbálunk az adott városban valami olyat megnézni, amit előtte még nem láttunk. A turnézásnak a pozitív lelkiállapot a titka.

Ezt hogy éri el az ember ennyi utazás mellett?

Most, hogy a gyerekeim már idősebbek, tudunk videochatelni, ez könnyebben átsegít a nehezén, amikor honvágyam van. Ezen kívül fontos, hogy mindig elfoglald magad lelkileg is, fizikailag is. A turné üres napjain mindig edzek, ezen kívül próbálok annyit kávézni, amennyit csak lehet, felfedezni a helyi vegán éttermeket. Most nagyon király volt a Vegan Love-ban a chilis hotdog, és érdekes, hogy egy picit máshogyan készítik itt, mint nálunk az államokban. De nagyon finom volt.

Mesélj kicsit az új projectetekről, a Ghost Note Symphoniesről!

Elkezdtük új köntösbe bújtatni a régebbi nótáinkat.. Az első nagy szerelmem a punkrock, és a gyorsabb ütemek, szóval sok dal, amit én írok már-már sötét hangulatúak, de ha elég gyorsan kötöm össze az akkordokat, és a nüansznyi dolgok elvesznek, akkor ez szinte fel sem tűnhet. Szóval pár régi dalt összefogtunk, és felpakoltuk a Ghost Notes-ra. Előkerült a Voices off Camera a Revolutions per minute című albumról, a Like the Angel ugyanerről, a Faint Resemblance.. Máshogy nyúltunk ezekhez a számokhoz és így nagyon jól kihallatszódnak az akkordok. Én főleg emiatt szerettem volna ezt a projectet, de mindenkinek megvolt rá az oka természetesen. Jó móka volt vonós hangszereken hallani a basszustémáimat, jól áll ezeknek a daloknak a zenei lemeztelenítés.

Interjú: Korbély Veronika


interjú punk rock rise against



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.