2018.07.07. 16:05 – Juhász Edina

Kifejezetten fontos, hogy legyenek dalok kemény politikai üzenettel is - Soja-interjú Ryan Berty dobossal

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

soja-pressphoto-02.jpg

Július 11-én lép fel az A38-on a Soja, akik jól ismertek energikus és szenvedélyes élő bulijaikról. Az elmúlt évtizedben átlagosan évi 120 koncertet adtak, és olyan bandákkal turnéztak, mint a Dave Matthews Band, a 311 vagy az Incubus, valamint olyan fesztiválokon léptek fel, mint a Bonnaroo, a Hangout Festival, a Wakarusa, a Cali Roots, a német Summerjam, a lengyel Woodstock, az argentin Personal Festival, vagy akár a Sziget. Most egy budapesti klubban játszanak, ahol Sena lesz a vendégük. Ryan Berty dobossal beszélgettünk telefonon, akinél a menedzsment nem felejettet el kiemelni nekünk, hogy magyar származású zenészről van szó. (A koncert eredetileg a Barba Negra Trackben lett volna, az oda váltott jegyek az új helyszínre is érvényesek.)

Úgy tudom, hogy te magyar gyökerekkel rendelkezel, mesélsz erről egy kicsit?

Budapesten születtem, és hétéves voltam, mikor Amerikába költöztünk, félig vagyok magyar. Sajnos már nagyon rosszul beszélek magyarul, csak néhány szóra és mondatra emlékszem. Még gyerekkoromban néhányszor hazalátogattam, hogy az otthoni családdal találkozzak, aztán néhány éve játszottunk is Budapesten a Sziget Fesztiválon, ami nagyon menő volt, eljött a családom is. Azt hiszem igazából akkor kezdtem el értékelni Magyarországot. Gyerekként látod, hogy jó, látod, hogy más, de ennyivel el is intézed. Felnőtt fejjel pedig teljesen más az egész, elkezded érteni, hogy milyen gyönyörű ez a város, mennyi történelmet látsz minden egyes utcában. Végigmész hajóval a Dunán, és kapkodod a fejed, hogy mennyire szép, aztán felmész a Halászbástyára, és onnan rálátsz az egész városra, és teljesen más képet mutat, mint a Dunáról. Aztán ott vannak a romkocsmák, amik szintén különlegesek. Imádom.

Most is ilyen rokonlátogatós koncertet tervezel?

Unokatesókkal és még másodunokatesókkal is tartom a kapcsolatot, Bálint, Eszter, Tamás, Dávid, Balázs, Gábor, remélem mind tudnak majd jönni mind a koncertre, kicsit azt hiszem túl is léptem a keretet, hogy hány embert írhatok fel vendégnek.

Akkor mondhatjuk, hogy nagyon oda fogjátok tenni magatokat a budapesti állomáson?

Én egészen biztos, nagyon energikus koncerttel készülünk. Van viszonylag új lemezünk, amit én személy szerint nagyon szeretek, és arról játszunk majd sok új dalt. És biztosan lesz egy kis jammelés is.

Ha jól tudom lesz egy különleges vendég, Sena is koncerteteken. Hogy képzeljük el a közös munkát, tudtatok együtt próbálni?

Őszintén szólva én úgy tudom, hogy a promóterünk és a managerünk közös munkájaként született meg ez az együttműködés, amit egyébként nagyon várunk. Azt hiszem nagyon jól illeszkedik majd az ő jelenléte a zenénkhez, és sokat dob majd a koncerten. Egyelőre csak a koncerten dolgozunk együtt, de ki tudja mit hoz a jövő.

Van különbség abban, hogy az emberek hogyan állnak a reggae-zenéhez a világ különböző pontjain?

A mi zenei közegünkben az amerikai közönség nagyjából hasonlóan áll a műfajhoz mint Európában, talán azért mert sem nálatok, sem Amerikában nem számít egy mainstream műfajnak. Azt viszont jó látni, hogy attól függetlenül, hogy underground műfajról beszélünk, mennyire összetett a közönség, mennyi korosztály, mennyi különböző ember szereti ezt a fajta zenét. Ami viszont mindig lenyűgöz Európában, hogy minden ország egy kicsit más. Egy kicsit máshogy buliznak, máshogy tekintenek a koncertekre, szóval bár alapjaiban nincs nagy különbség abban, hogy globálisan hogyan állnak az emberek ehhez a műfajhoz, nüansznyi eltérések azért vannak Európán belül is.

Az ad valami pluszt egy zenekarnak, ha Jamaicából jönnek?

Ott született az egész stílus, úgyhogy mindenki, aki reggae-zenét játszik vagy hallgat, az nagyon sokra becsüli Jamaicát. Ők tették naggyá a stílust, nélkülük nem lennék mi sem, és a többi zenekar sem, akik bár nem oda születtek, mégis ezt a zenét szeretnék játszani. Ma pedig nagyon erős a nemzetközi reggae színtér, és ezért szintén a jamaicai művészeknek tartozunk köszönettel. De személy szerint azt hiszem, hogy az igazi jamaikai reggae-hez képest a nemzetközi előadók egyfajta alműfajba sorolhatóak, mert nem teljesen ugyanaz ha valaki Amerikából kezd el reggae-t játszani mintha valakinek szó szerint a vérében van Jamaica. Én nagyon szeretek egészen autentikus jamaicai reggae-t hallgatni, mert én érzek benne valami kis pluszt, de ez az én egyéni preferenciám.

sojadobos.jpg

Szerinted fontos, hogy minden reggae-dalnak legyen valamilyen politikai üzenete?

Mi nagyon sok dologról éneklünk, igazából bármiről, amiben érezzük azt a szenvedélyt, ami közel hozzá hozzánk azt a témát. Ugyanakkor azt gondolom, hogy kifejezetten fontos, hogy igen is legyen néhány dalnak nagyon komoly politikai üzenete, mert most nagyon fontos, hogy mindenki hallassa a hangját, de legalább ennyire fontos, hogy szerepet kapjanak a dalokban a szociális témák, és igen, ha úgy van akkor a szerelem is. Összességében ami viszont egyik dalból sem hiányozhat, az az, hogy az embereknek felnyissa a szemét, mutasson akár egy új vagy másfajta gondolatsort, és összességében a pozitív üzenet legyen a cél, hogy a világ, amiben élünk jobb legyen.

Kétszer jelöltek titeket Grammyre. Jelent ez nektek bármit?

Jó, hogy elismer és tud rólunk a zeneipar, én például sokáig nem is tudtam, hogy működik az egész. De nem tudtam, hogy itt a más zenekarok, hangmérnökök és a szakma képviselői is szavazhatnak, szóval nem csak egy szűk szakmai réteg gondolta úgy, hogy köztük a helyünk, ami kifejezetten menő érzés. Igazából a legnagyobb dolog ebben, hogy használhatod a zenekar megnevezése mellett, hogy Grammy-jelölt zenekar. Na az menő.

Az emberek fejében a marihuána és a reggae zene kéz a kézben járnak. Ti mit gondoltok erről?

Sok zenekarnak gyakorlatilag összemossa a nevét a fűhasználattal, mi viszont mindig próbáltunk távol maradni ettől. Úgy gondoltuk, hogy ez mindenkinek a magánügye. Nem akartunk olyan zenekar lenni, aki döntésre kényszeríti az embereket, és mindig is olyan zenét írtunk, ami nem csak beállva élvezhető. Mindig is úgy voltunk vele, hogy a kettő működik együtt is és külön-külön is, aki akarja élvezze így a zenénket, aki meg nem akarja, az élvezze máshogy. Élvezzék a gyerekek, élvezzék szülők a gyerekükkel, szóval jöjjön a koncertre bárki, is érezze jól magát.

És mi a helyzet azóta, mióta legalizálták a marihuána fogyasztást néhány államban?

Nálunk nem változott a helyzet, továbbra is úgy gondoljuk, ahogyan az előbb mondtam, de az egészen biztos, hogy azoknak a zenekaroknak sokkal egyszerűbb most, akik a zenekarukat úgy építették fel, hogy a nevük összefonódik a marihuána-használattal. Kicsit szabadabbak, nem kell annyit aggódniuk, és azért ne feledjük, hogy nagyon sok embernek ez a lépés nem arról szól, hogy hogyan élvezik a zenét, hanem arról, hogy nem kell erős fájdalomcsillapítókkal élniük.

Elég sokan turnéztok együtt, hogyan tudja ezt kezelni a turnémenedzseretek?

Türelemmel. Eleve nyolcan vagyunk a zenekarban, és akkor a technikusokat és segítőket még nem is számoltam, szóval nem egyszerű, általában 14-en utazunk együtt, emiatt elég őrült egy napunk a turnébuszban vagy a reptéren. Ugyanakkor mindenki jóban van mindenkivel és olyan mintha a barátaiddal utazgatnál, de még a legjobb barátságban is vannak időként nehezebb periódusok. Az biztos, hogy nagyon sok dolga van a turnémenedzserünknek, de lehetne rosszabb is a helyzete, ha mondjuk utálnánk egymást, lenne, akivel nem egyszerű együtt dolgozni, vagy állandóan veszekednénk, de ez nincs így, szóval nincs is olyan rossz dolga.


interjú reggae soja



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása