2018.07.08. 14:28 – Kovács.Attila

Barátok, sör, sok röhögés, gonosz riffek - Insane-interjú

Plusz dalról dalra tíz évvel később

04_6.jpg

Jövő kedden, az idei Rockmaraton első napján olyan húzónevek váltják egymást, mint a Cannibal Corpse, az Overkill, illetve punk vonalról a G.B.H. és a The Toy Dolls. Magyar részről egy váratlan, ám igen kellemes meglepetés érkezik aznap, hiszen hosszabb kihagyás után egy speciális koncert erejéig ismét színpadra áll az Insane, hogy felidézzék egyik legsikeresebb lemezüket, az idén tíz éve megjelent Our Island – Our Empire albumot. Úgy gondoltuk, ez az alkalom megér egy beszélgetést a zenekarral, és ha már így alakult, egy spontán Dalról dalra cikkre is futotta az interjún belül. Kérdéseinkre Érsek Gábor dobos, Tóth Bertalan basszusgitáros-énekes, Molnár Bálint énekes és Balogh Dániel gitáros válaszoltak. 

Az első kérdés nem túl nagy meglepetés: hogyan jött az ötlet, hogy az idén tízéves Our Island - Our Empire lemezzel egy speciális bulit csináljatok a Rockmaratonon?

Érsi: Aki ismer minket, az tudja, hogy sokan a régi tagságból ezer éves barátok vagyunk. Az utóbbi években többen megházasodtunk, ez értelemszerűen legénybúcsúkkal, közös bulikkal, ünneplésekkel járt, és ezek az alkalmak talán még szorosabbá tették a köztünk lévő kapcsolatot. Ilyenkor természetesen mindig előkerültek a régi sztorik, így aztán a nosztalgikus hangulat miatt felmerült a kérdés bennünk, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy bulit idén a lemez szülinapja alkalmából. Mindenki őrült lelkes lett, és mindenki azonnal igent mondott, így aztán januárban el is kezdtünk próbálni heti rendszerességgel.

A próbák nagy részén gondolom, már túl vagytok. Milyen volt feleleveníteni a dalokat?

Berci: Január elején Érsinél egy jó kis házibulival „kezdődtek” meg a próbák, ahol felidéztük a régi dalokat. Én már ott tudtam, hogy borzasztó jó lesz ezt újra csinálni. Mindenkit marhára felpörgetett ez az egész. Újra egy próbateremben lenni ezekkel az arcokkal komolyan egy felüdülés. Az első pár próba kicsit nehézkes volt, de csak azért, mert a rengeteg folyamatos röhögés, sztorizás és italozás mellett nehéz volt a zenére is odafigyelni. A helyzet az első próba óta sem sokat változott, mi mindig is jó kedvű bobok voltunk és vagyunk.

Érsi: Zeneileg nagyon döcögősen indult, mert Bécóval – Brünner Béla, gitáros - ketten évek óta nem is nyúltunk hangszerhez. A hangulat már az első próbán fantasztikus volt és az is maradt végig. Közben persze a zenei része is kezdett visszajönni, és mi is egyre biztosabban játszottuk a témákat. Ami nehézséget okozott, az az, hogy ezek a dalok két gitárra íródtak, mi júniusig viszont csak egy gitárral próbáltunk. Addig vártunk Lacira, aki az ötödik tag volt a lemez idején. Nem értük el azóta sem, a bulit pedig – több ismerős és barát tanácsára, akiknek ezúton is köszönet - nem akartuk már lemondani. Gondolkoztunk, mit lehetne tenni. Mindenképp olyan arcot, arcokat szerettünk volna, akikkel jó a kapcsolat. Először Kovács Zolit kérdeztük meg, aki a 2012-es Concord The Word lemez megjelenése óta velünk volt. Sajnos ő egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni, de így is maximálisan támogatta a tervünket, innen is megy a pacsi neki. Utána egyből Balogh Dani és Takács Tibi neve merült fel. Dani gyerekkori barát, egy őszinte, jó srác, mindig segített nekünk, ő volt a mi állandó beugrósunk, többek között az Our Island lemez turnéján is.  Azonnal igent mondott. Közben hívtuk Tibit is, akit ugyan nem ismerünk gyerekkorunk óta, de rengeteget tett a bandáért, amikor az nagyon mélyponton volt. Ő is igent mondott szerencsére, szintén egy remek, tisztességes srác.

Bálint: Így lassan 10 év távlatából, mondhatni nosztalgikus élmény ezeket a dalokat próbálni, de a retro amúgy is nagy divat manapság. A viccet félretéve, kicsit olyan volt, mintha abba sem maradt volna az egész. Pár sor persze kikopott, de ezt leszámítva nekem ez a lemez olyan fontos, illetve annyit játszottuk, hogy kis túlzással álmomból felkeltve is menne.

Dani: Nagyon jó hangulatban teltek és telnek a próbák. Úgy érzem, mindenkinek nagyon jót tesz most a közös zenélés. Én személy szerint egy elég nehéz időszakon verekszem át magam éppen, és ez az időutazás pontosan azt adja, amire ilyenkor szüksége van az embernek: barátokat, sört, sok röhögést, gonosz riffeket!

03_9.jpg

Az Our Island - Our Empire túlzás nélkül jelentős fejezet az Insane pályafutásában, hiszen a közönség és a szakma is egyaránt elismerte értékeit, gondolok itt a Fonogram-díjra például. Mai fejjel hogy emlékeztek rá vissza? 

Dani: Nekem sok szempontból különleges ez a korong. Egyrészt mert itt már Bálint és Berci csatlakozásával az akkori új felállás szerepelt, akikkel külön-külön is volt már zenei múltunk, illetve azért is, mert az élet úgy hozta, hogy a megjelenés utáni években masszívan részt vettem a lemez megturnéztatásában. Egyértelműen ennek a lemeznek a dalait játszottam a legtöbbet, így nagyon közel állnak a szívemhez. Számomra mindig egy különleges lemez lesz.

Berci: Változatlanul hatalmas büszkeséggel emlékszem vissza erre a anyagra, mivel számomra ez volt az első olyan nagylemez, amibe aztán tényleg beleadtunk apait-anyait. Rengeteg munka van benne, ami már a számírásnál is megmutatkozott: egy-egy témával tök sokat szőröztünk, ami előtte szerintem nem volt annyira jellemző. Illetve elég sok vendégzenész is szerepel a lemezen, ami szintén egy következő lépcsőfok volt a zenekar történetében, itt főleg a szimfonikus betétre gondolok. Számomra azért is különleges album ez, mert 2006-ban csatlakoztam a csapathoz, így nekem ez volt az első lemez, amit együtt írtunk. Ekkor éreztem azt, hogy 200%-osan az Insane tagja lettem.

Bálint: Amikor bekerültem a zenekarba, Oszi után egy pokoli nehéz időszak volt nekem és a zenekarnak is. Szóval nem kis nyomás volt rajtunk, hogy valami olyan dolog készüljön, amivel meg tudjuk a közönséget győzni, és be tudjuk bizonyítani, hogy igenis bőven vannak még tartalékai a zenekarnak. Azt hiszem, ez sikerült! A mai napig nagyon büszke vagyok erre a lemezre a gyermekbetegségeivel együtt.

Érsi: Bálint annak idején kötelező turnékellékként járta velünk a világot. Aztán Oszi ment, és ő jött a helyére. Nem volt ez egyszerű dolog semmilyen téren sem, de akkor ez tűnt jó döntésnek. Ki gondolta volna akkor, hogy ennyi idő után újra együtt nyomjuk majd? Szerencsére, ahogy erről már volt szó, az igazi szoros kapcsolatok, barátságok sokáig megmaradnak, még akkor is, ha csináltunk olyan dolgokat is egymással, amiket nem kellett volna.

Nem alakult minden tökéletesen akkoriban, de jól éreztük magunkat. Folyamatosan mentünk, koncerteztünk munka mellett.  Egy évben átlag 70-100 bulink volt, ez volt az akkoriban a prioritás, semmi más nem érdekelt minket, emiatt sok kapcsolatunk tönkre is ment másokkal. Viszont meglett a pozitív hozadéka is: rengeteg turné itthon és külföldön egyaránt, remek koncertek, díjak, és a többi.  Ugyanakkor részben ennek az őrült tempónak köszönhető a zenekar későbbi szétesése. Ma már biztos sok mindent másképp csinálnék, de hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen klassz helyekre eljutottunk.

A Fonogram díjat szintén vegyes érzésekkel éltük meg. Gondolok itt arra, hogy számunkra hatalmas nevek mellett kerültünk be a jelöltek közé. Elmentünk, gondoltuk iszunk egy nagyot, természetesen ingyen. Aztán kimondták a nevünket, mi meg fel sem fogtuk, meg nem is értettük. Utána napokkal később esett le a dolog, meg az is, hogy ez egy nagyon szép elismerés, amire büszkék vagyunk. Nagyobb sikert, közönséget ugyanakkor nem tudtunk ezzel mondjuk nagyobb sikert elérni vele, akkoriban még nem volt jellemző, hogy hozzánk hasonló keményebb kötésű bandákat jelöljenek a díjra. 2008-2009 tájékán kezdett a díjátadó ezekre a bandákra is figyelni, ami tök jó.

Dalról dalra az Our Island - Our Empire - Tíz évvel később

insane_our_island.jpg

1. It Came From Beyond

Berci: A lemezkészítés vége felé megkértük Oszit, hogy ha lenne kedve, akkor csinálhatna nekünk egy jó kis kütyüs intrót, mivel ő ezeket akkoriban nagyon érezte. Tökéletesen eltalálta azt, amire gondoltunk, patinás felvezetése lett ez az egész korongnak. 

2. Something Is In The Wind

Dani: Szeretem ezt a számot. Szépen eljut A-bol B-be, és még gitárszóló is van benne! Ez a korábbi Insane-dalokra nem volt jellemző.

Berci: Emlékszem, ez úgy született, hogy Érsivel előbb értünk le a próbára mint a többiek, és ketten úgy két óra alatt a dal vázának 90%-át körülbelül össze is raktuk. Előtte sosem született dalunk dob-bőgő kombinációból. Nagy kedvenc, sokáig koncertkezdő darab volt, pont a lendületessége miatt.

3. 33

Berci: Talán ez az egyik kedvenc darabom a lemezről. Már a dal kezdése, húzása, a „púp” részek, a hangulata, a refrén, meg úgy minden nagyon patent benne. Abszolút közönségkedvenc, és erre készítettük a legfeelingesebb turnévideónkat is.

Bálint: Nekem a mai napig az egyik személyes kedvencem, ez íródott utolsónak. Ha jól emlékszem, nagyon szorított a határidő, hogy végezzünk a dalokkal, de egy dal még hiányzott. A klasszikus Insane-módszert választottam aznapra, igazából egy fagyos,  téli nap volt, olyan amikor az ember csak azért megy le próbálni, mert kell. Hasonlóan lelkes volt a társaság másik fele is, egészen addig, ameddig meg nem látták a táskám tartalmát, ami, ha az emlékezetem nem csal, két üveg vodka volt. Na, egyből mindenkinek felfelé kezdett görbülni a szája, és megírtuk ezt a dalt. 

4. Hocus-Pocus

Berci: Na, a Hocus az igazi Brünner-sláger!  Mi legalábbis így hívjuk, hiszen ezt Bécó írta teljes egészében. Iszonyat slágeres, szintén közönségkedvenc, koncerteken kötelező volt mindig is. Erre készült egy nagyon profi klip, ami szuperül visszaadja a hangulatot, és a dal mondanivalóját.

5. Ready To Kill

Érsi: Igazi súlyos darab, nagyon jó élőben játszani, mert hatalmas lendülete van.

6. How Dare You?

Dani: Ez egy érdekes dal, sokféle érzelmet felvonultat. Helyenként szép, helyenként akár nyálasnak is nevezhető, máskor pedig keményebb hangvételű. Mindenesetre van egy sajátos hullámzása. Ja és Pinky Sky!

7. Fuerteventura

Berci: Eléggé kilóg a sorból, hiszen teljesen instrumentális, illetve felbukkan benne két fúvós vendégzenész is, akik tökéletesen kiegészítik játékukkal a dalt. 

8. Daredevil In The Dark

Dani: Jó kis húzós szám, a lightos kiállás kifejezetten jót tesz neki szerintem, jobban építkezik tőle a dal. Rövid, tömör, velős, metal.

9. Inside

Érsi: Nálam mindig is ez volt a "Hocus Pocus 2." Egy férfi lelki vívódásairól szól, minden viccet félretéve.

10. Restart

Berci: Ezt a dalt írtuk meg először a lemezre. Nagyon bunkó riff van benne végig, amit imádok.

Bálint: Sweet Home Alabama.... de hál' istennek mégsem. Rengeteget agyaltunk ezen, hogy hogyan mossuk össze a két számot, egyszerűen adta volna magát. Végül elvetettük, mert már maga az ötlet is túl elcsépeltnek tűnt. A dal maga talán a legegyszerűbb minden szempontból, ha jól tudom, ez született elsőként, még az érkezésem előtt. A szövegben leírt szabadságvágyam cseppet sem változott az elmúlt 10 évben, bár ma már nem biztos, hogy ilyen direkten fogalmaznék.

11. Lelkem iránytű

Dani: Ha van olyan dal ezen a lemezen, ami teljesen kilóg a többi közül, az egyértelműen ez. Nem feltétlenül baj egyébként, szerintem sokan meglepődtek, hogy egy ilyen komplexebb textúrájú és zeneibb dal is helyet kapott ezen a korongon. A magyar szöveg miatt is különleges ez a szám. A többi dal után eleinte talán kicsit furcsán hat, de a második felétől már megszokja az ember füle. Varga Zoli vendégszólója óriási. A lemezbemutatón rendes nagyzenekarral előadva ez a szám libabőr volt.

Bálint: A kakukktojás minden szempontból! Magyar szöveg, és hozzánk képest meglehetősen "puha" szerzemény. Ennek ellenére nekem nagyon sok személyes emlékem köthető ehhez a számhoz. A szövege eredetileg egy akkori kis “versemből” lett kiollózva. Bercivel megállapítottuk, illetve kicsit rá is beszélt, hogy ez maradjon magyar. Ezt utólag is nagyon köszönöm neki, mert így ténylegesen átjött, az az érzelmi töltet, amiről ez nekem szól. Bár maga az eredeti vers nem ilyen hurráoptimista, és nem is happy end a vége. Az élet már csak ilyen.

Berci: A szívem csücske, mivel ebben szerepel egy kis szimfonikus betét, amit édesapám jóvoltából tudtunk összehozni. Együtt hangszereltük, és amikor minden elkészült, az öregem elhívta a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarából a legjobb kollégáit a stúdióba, hogy összedobjanak egy kis vonósötöst. Nem kell mondanom, hogy hatalmas élmény és egyben megtiszteltetés volt számomra, nekem is libabőr a mai napig.

A lemezt feléneklő Bálint jelenléte adja magát, viszont az Insane másik meghatározó énekese, Oszi – Knapp Oszkár, jelenleg Wrong Side – szintén ott lesz veletek a színpadon.

Érsi: A koncert a legnagyobb részben az Our Island lemezre épít, de három dal erejéig a King of Fools lemezt is felidézzük, ezekben természetesen ő is felbukkan. Kicsit visszakanyarodok az első kérdéshez. Oszi gyermekkori barát, egymás tanúi voltunk az esküvőinken, ez szerintem mindent elmond. Ráadásul ő az egyik legnagyobb mérföldkő a zenekar történetében. Az első sikereinket vele együtt értük el, együtt éltünk át egy csomó mindent. Szerencsére sokunk közt megmaradt az erős baráti kötődés, és szívesen keressük egymás társaságát, és ha zenélhetünk meg bulizhatunk is együtt, akkor nem egyértelmű, hogy így a legjobb? Ez nem meló, nem hakni nekünk, pusztán egy kikapcsolódási forma.

Más közreműködők megjelenése várható a bulin?

A lemezen több vendégünk is volt, de nemrég tudtuk meg sajnos, hogy valaki már nincs közöttünk. Ő Csapó Adelinda, aki az albumon szaxofonozott. Nem ismertük közelről, de mélyen lesújtott minket a hír. Nem tudjuk mi történt, de ezúton is részvétünk a családjának. Linda nagyon ügyes, képzett zenész volt, és máig emlékszem, hogy nagyon jól érezte magát velünk a stúdióban. Ebben a dalban trombitált Kovács Gergő, aki most a Red Swamp énekese, vele még beszéltünk is erről, de mikor kiderült számomra Linda halálhíre, elvetettem magamban ezt a dolgot, így 33-ban hegedülő Bokodi Bálint sem lesz most ott a színpadon, noha ő is nagyon jó barátunk, és biztosan ott lesz a koncerten.

A zenekar az Err lemez kiadása és az azt követő koncertek óta inaktív. A mostani fellépés esetleg előszele annak, hogy ismét várható valami tőletek?

Berci: Egyelőre csak erről a koncertről beszéltünk. Új anyagról, komolyabb felpörgésről viszont nem esett szó, szóval egyelőre azt mondanám, hogy nem várható ilyesmi tőlünk. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő. Az Insane útjai mindig is kifürkészhetetlenek voltak.

Érsi: Nem gondolkoztunk ennyire előre. Ez most arról szól nekünk, hogy néha lemenjünk, zenéljünk, röhögjünk, és érezzük jól magunkat. Vannak terveink, elképzeléseink, de nem gondolkodunk olyan kötelező dolgokban, mint egy új lemez, vagy egy turné. Nem akarjuk elkövetni ugyanazokat a hibákat, mint régen, és nem akarunk futószalagon zenélni, hiszen mindenkinek van családja, munkája. A koncert és a próbák nekünk most olyan, mint másnak elmenni mondjuk egy meccsre vagy színházba, vagy akár koncertre látogatóként.

A teljes album előadása mellett készültök még valami extra meglepetéssel?

Berci: Igazából ez a koncert önmagában egy nagy meglepetés. A végére azért tervezünk egy kis közös falbontást sok vendéggel és baráttal, de ezt majd mindenki meglátja a helyszínen.

További információk a koncert Facebook-eseményén és az Insane Facebook-oldalán


interjú magyar rock koncert metal rockmaraton insane dalról dalra



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.