2018.07.18. 14:26 – Lángoló

Eleve már black metalt akartunk - Tormentor-interjú Csihar Attilával

dsc_0916.JPG

Idén 30 éves a legendás magyar black metal zenekar, a Tormentor első hivatalos albumaként nyilvántartott felvétele, az Anno Domini.  A kerek évforduló miatt a zenekar újra aktivizálta magát egy turné erejéig, aminek második hazai állomása előtt (az elsőért teljesen odáig voltunk), a Rockmaratonon beszélgettünk a zenekar frontemberével, Csihar Attilával.

A Tormentor első fellépése az Aorta tehetségkutatón volt. Milyen volt akkoriban egy ilyen esemény? Hogyan sikerült ilyen extrém műfajjal bejutni? Milyen volt a fogadtatása?

1985 végén alakultunk, a tehetségkutató pedig ’86-ban tavasszal volt. Összesen csak két számunk volt, és azokkal jelentkeztünk, ott pedig pont kettőt kellett előadni. Azt se tudtuk mire számítsunk. Én akkor tizenöt éves voltam, a többiek is tizennyolc alatt. Mi már eleve black metalt akartunk játszani, ez volt a kiindulópont. Hatalmas élmény volt.

A tehetségkutató az Almássy téren volt. Emlékszem, hogy a backstage közös volt minden zenekarnak. Ott volt vagy harminc együttes, mindenki jóval idősebb nálunk. Én totál lámpalázas voltam, próbáltam emlékezni a szövegekre. Lement a verseny, iszonyúan beindultak az emberek. A nap végén ott maradtunk az eredményhirdetésre. Legutoljára közölték, hogy közönségszavazattal a Tormentor továbbjutott. Nem hittük el. A második fordulóban már nem csak metál volt, hanem pop, rock, jazz is. Ott már természetesen nem jutottunk tovább.  Ez azonban megnyitotta a kapukat, játszhattunk egy teljes koncertet, de visszatérve a második fordulóra, írnunk kellet egy új számot, mert nem lehetett ugyanazt előadni. Ezek után megnyíltak a lehetőségek, és kisebb klubokban is játszhattunk. Viszonylag gyorsan beindult a dolog.

Ha jól tudom a „nyertes” koncertre feldolgozásokkal is készültetek. Mik voltak azok?

Ott, az Almássy téren, azok a zenekarok akik továbbjutottak, kaptak egy lehetőséget egy teljes bulira. De még akkor se voltak nagyon dalaink, nagyjából 4-5 számunk volt a többi pedig feldolgozás. A Kreatortől a Total Death, a Destructiontől a Total Disaster, és még a Life is Life-ot elnyomtuk poénból. Azt gondoltuk vicces lesz az Opus-szám megmetálosítva.

Nemrég egy korai videó is felkerült rólatok a netre.

Az Aorta második fordulóján a szervezők készítettek több kamerával videót, amit mi is megkaphattuk. Aztán átmásolgattuk VHS-en rajongóknak meg a barátainknak. A The Seventh Day of Doom mostani kiadásán van egy DVD melléklet, amin az összes régi videó rajta van.

Ha már a The Seventh Day of Doom-ot szóba hoztad, azt olvastam arról a demóról, hogy két különböző helyszínen készült. A zenei felvételek egy raktárépületben, a vokálokat pedig te magad vetted fel otthon. A kor technológiájával hogy készült el a demo?

Egy helyen lett felvéve, a legolcsóbb „stúdióban” úgymond, amit akkor találtunk és mi raktunk össze. Fejenként ezer forintunk volt benne. Egy éjszaka alatt vettük fel, egy négysávos magnóra, házilag készített keverőpulttal. Valahol az Árpád hídnál egy volt háborús óvóhelyen, iszonyatos körülmények között született meg.

Egy kritika szerint ezt a demót és akkoriban a zenekart erőteljes punkattitűd jellemezte.  Van ebben igazság, hatott rátok a punk?

Lehet, hogy van. Személy szerint én ilyen 13-14 éves koromban, mikor minél extrémebb zenéket kerestem beleakadtam néhány punklemezbe. Például az Exploitedtől a Troops  Of Tomorrow vagy a GBH-től a City Baby Attacked by Rats, a Dead Kennedystől a Plastic Surgery Disasters. Ezek nagyon bejöttek és nagy hatással voltak rám. Mikor a demót felvettük, akkor szállt be a zenekarba Machát Zsolt dobolni, aki a magyar punk/hardcore-színtér ismertebb dobosa volt. Miatta ezután már inkább hardcore-zenéket, például Discharge-ot hallgattam.

unnamed.jpg

Azt mondják nem volt Tormentor-koncert balhé nélkül. Mi volt a legdurvább eset amivel találkoztatok? A Petőfi Csarnokban tartott koncertre eltűntek már a balhék?

Az első pár évben ’86-tól ’88-’89 ig tényleg botrányok voltak. Nem  voltak biztonsági őrök. Sokan, akik balhézni akartak, eljártak a koncertjeinkre. Mi a metálnak is a perifériáján mozogtunk. Több alkalommal jöttek el punkok, skinheadek, mindenféle arcok. Rengetegszer volt pogó is. Többször láttam olyat, hogy az embereknek vér folyt az arcából. Lemezeket égettek, ruhákat. Volt, hogy a színpadon folyamatos füst volt, de nem füstgép, hanem az égő bakelitek miatt. Azt hittem megfulladok. Az egyik  legdurvább eset az volt, mikor a kőbányai sörgyár épületében léptünk fel. Először egy diszkós zenekar játszott előttünk Modern Talking-szerű zenét. Ott már tudtam, hogy balhé lesz, de akkor még nyugi volt. Utánuk jött egy Misszió nevű hard rock zenekar. Hátul ültünk az öltözőben, ők meg bejöttek vérző arccal, és ledobták a hangszereiket. Teljesen ki voltak borulva. Állítólag a koncert alatt felmentek a rajongók a színpadra, és lerugdalták őket. Utána meg dörgött, hogy "TORMENTOR-TORMENTOR". Eléggé érdekes volt ezek után felmenni a színpadra.

Volt olyan is, hogy a közönséget alig láttam, mert a színpadtól számított első öt-tíz méteren ugyanaz a 15-20 ember pogózott. Ők voltak mondhatni a keménymag. Ha valaki előre akart jutni, velük kellett megküzdeni, néha fizikálisan is.

Az Anno Domini felvételei idején heti 3-4 alkalommal is próbáltatok. Mennyi idő alatt íródott meg egy dal? Mennyire volt nehéz felvenni, kik voltak a zenei illetve a szövegi ötletgazdák?

A The Seventh Day of Doom után egyre ismertebb lett a zenekar. Egyszer megtalált bennünket egy ember, ha jól emlékszem Faragó Zoltánnak hívták valami állami lemezkiadótól. Nem a Hungarotontól, hanem valami kisebb pécsi kiadótól, nem vagyok ebben száz százalékig biztos. Kaptunk egy ajánlatot, hogy felvehetünk egy lemezt. Ez ’88 elején volt. Úgy döntöttünk decemberig összerakjuk, úgyhogy gőzerővel próbáltunk. A zenéket főleg a gitárosok, Farkas György és Szigeti Attila, a szövegeket pedig általában én írtam.

Kinek az ötlete volt, hogy az Omen című filmből felhasználjatok részeket az Intróba/Outróba?

Maga a film nagy hatással volt ránk, a többi intro pedig úgy készült, hogy hozzánk került egy kazetta, amin különböző zajok és zörejek voltak. Ezekből tákoltuk össze az intrókat a számok közé, de ezt még a The Seventh Day Of Doom idején használtuk inkább.

A két demo sikerét és a te pályafutásodat a kazettacserélő mozgalmak is elősegítették. Te is foglalkoztál ezzel?

Olyan szinten, hogy én másoltam otthon a kazettákat, amit aztán a rajongóknak vagy odaadtunk vagy árultunk, illetve rendelni lehetett. Zsobrák János is csinálta ezt, koncerteket szervezett nekünk és a kazettákat árulta. Az Anno Domini végül nem jelenhetett meg a kiadónál. Maga a cég végül eltűnt, rendszerváltás is volt. Minden eltűnt, az ember, az egész mesterszalag. Az volt a szerencse, hogy a stúdióban is felvettük kazettára, illetve hifi videó kazettára is, ami akkor nagy szám volt. Később arról sikerült megmenteni és kiadni normális minőségben. Eredetileg mi csak a rajongóknak vettük át. Ők kezdték el cserélgetni és terjedt el nemzetközileg is. Amikor már a zenekarnak vége volt, akkor hallottam először, hogy például Mexikóban felkerült egy válogatásra. A következő lépés pedig az volt, hogy a Mayhem zenekar felvette velem a kapcsolatot.

Közrejátszhatott ebben az, hogy a Tormentorban egy ideig a művészneved Mayhem volt?

Nem hiszem. De meglepett a felkérés mert nem hallottam a Mayhemről. Én is csodálkoztam, hogy ez miféle összecsengés. Azt hittem valami vicc. Később el is hagytam a Mayhem nevet, maradtam csak Attila.

A kritikák azt mondják, hogy a humor és a lokálpatriotizmus is tetten érhető az Anno Dominin. Ez miben nyilvánult meg?

Én nem gondolom így, az Anno Dominin szerintem nem annyira érezhető ez. Inkább a Recipe Ferrumon (2000-ben jelent meg, másik felállással, másik műfajban - a szerk.) mutatkozik meg a sötét humor. Ott nagyon erre mentünk, meg a magyaros témákra.

A Lyssa című dalotokról azt mondják, hogy erős Iron Maiden-hatása van. Hatott rátok valaha is a Maiden bármely száma vagy lemeze?

Korábban szerettem a Maident, de mikor az Anno Dominit írtuk, akkor csak extrém zenét hallgattunk. Annak a dalnak az a története, hogy volt egy közönségtalálkozó, ami természetesen botrányba fulladt. Volt egy másik zenekar, akikkel összeszólalkoztunk, a gitárosok egymásnak estek. Azt mondtuk, hogy írunk egy számot, amit nem fogtok tudni eljátszani.

Most, hogy újra összeálltatok, mik a terveitek? Egyszeri alkalom? Esetleg új kiadványra is számíthatunk tőletek?

Lehetséges. Szeretnénk majd csinálni egy új lemezt. De most azt élvezzük, hogy ezeket a dalokat játszhatjuk. A zenekar feloszlásának is az volt az oka, hogy nem jött ki a lemez. Maximum egyszer-kétszer játszottuk ezeket a számokat. Akkor nem nagyon tudtuk őket kiélni, most viszont megpróbáljuk.

Interjú: Goldmann-Görög Viktor
Interjúfotók: Rockmaraton / Dancs Enikő Bianka
Koncertfotók: Rockmaraton


interjú metál black tormentor csihar attila



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.