2018.09.20. 14:48 – Lángoló

Weird pop Imitation-módra - Itt a The Original című első lemez

Lángoló Premier

photo_by_kertesz_peter_1_webre.jpg

The Original címmel megjelent az Imitation első nagylemeze. Valahol a James Blake- The Knife- Björk-háromszögben helyezkedik el az önmagát weird popként definiáló duó zenéje, amiben Pápai Zsanett énekel a legkülönbözőbb hangszíneken és hangulatokban Gödri Bulcsu furcsa, hol karcos, hol melankolikus alapjaira.
A frissen megjelent első album „eklektikus, szilánkosabb, hidegebb, kísérletibb hangzásokra épülő” anyagában protest songok éppúgy helyet kapnak, mint személyes és lírai megszólalások és bizarr szerepdalok. Minderről alább dalról dalra beszélnek is, és természetesen a lemezt is meg lehet hallgatni alább, de itt egy csomó opció van erre. (Fotó:Kertész Péter)

A lemezbemutató egyébként október 5-én lesz az A38 kiállítóterében egy különleges összművészeti est keretében a kortárstánc egyik legkiemelkedőbb alakjával, (a Frenák Pál Társulatból ismert) Maurer Milánnal, az egyik legprogresszívebb tenorszaxofonossal, Varga Gergellyel, (az Anna & the Barbies zongoristájaként ismert) Vághy Tamás klasszikus zongorista és electro zeneszerző warm-upjával, valamint a Grounded csapatából ismert oustand vizuális performanszával. 

A lemez:

A dalkommentárok:

Border Patrol

Határvédelem. A belső és külső határoké. A paralizáló, de sürgető önvédelmi ösztön és az önmagából kiforduló személyiség paranoiája, ami kicsapódik általa.

Brad Is Sick

„Szeretem, ahogy trashes és az akusztikus zenei elemek birkóznak egymással és Zsanett hangjával ebben a dalban.” – Bulcsu  

Well-furnished Maze

„A dal egy bántalmazó kapcsolatról, illetve az ez által okozott poszttraumás stressz szindrómáról, a PNSD-ről (Post-Narcissist Stress Disorder) szól.” – Zsanett

„Az alappal megpróbáltam egy klausztrofóbiás, tehetetlen dühöt kifejező hangulatot leírni. Látszólag a szám fejlődik, emelkedik valami csúcspont felé, de valójában ugyanaz a motívum kísért végig, szinte lemondólag, vagy vigasztalólag.” – Bulcsu

Not Tonight

„Számomra az egyik legszemélyesebb dalunk, talán ez áll hozzám a legközelebb, így nem nagyon tudok mit mondani róla…” – Zsanett

„Nekem egyrészt arról a hangulatról szól mindez, amikor egy bulin túl sokat ittál, és hirtelen minden rohadt távolivá, homályossá, fenyegetővé és groteszkké válik, közben ott maradtak a háttérben az este chilles, táncos, oldott zenei díszletei, de már nem tudsz bennünk kikapcsolni.” - Bulcsu

„Találó, csak nekem ehhez nem kell túl sokat inni…” – Zsanett

Bright As Fear

A Bright As Fear volt az első szám, amit együtt írunk. Egy rajongóról/stalkerről szól, illetve az ő szemszögéből a rajongás tárgyáról, és a hozzá fűződő furcsa viszonyról.

„Én sosem voltam egy rajongó alkat, tehát alapvetően távol áll tőlem ez a pszichés állapot, viszont nagyon érdekesnek tartom, ahogy bizonyos emberek egy másik ember megszállottjává válnak. Egy dal erejéig megpróbáltam beleélni magam ebbe a téveszmékkel teli világba, amelyben az illető naivan valóban elhiszi magának, hogy rajongása tárgyával valahogy egymásnak teremtődtek, különleges kapocs van köztük. Úgy gondolom, sikerült zeneileg visszaadnunk valamit ebből az az instabil, veszélyes, felfokozott és változékony lelkiállapotból.” – Zsanett

„Írtam ezt a elidegenedett, hideg, szilánkos alapot, ezzel a katatón basszussal, biztos voltam benne hogy Zsanett nem fog tudni vele mit kezdeni. Aztán meghallottam ezt a pszichotikus szerepdalt, amit ráénekelt, és bele tudtam ebbe a kicsavart lírai énbe kapaszkodni, és visszacsempészni a zenébe ezt a zaklatott lelket, akiről szól.” – Bulcsu

Before Work

Spoken word egy negyvenes arcról, aki munkába menet a kocsijában kiakad az életén, és ámokfutásba kezd. Jon Lajoie Everyday Normal Guy-a közép-európai frusztrációval keverve.

Rimini

A Rimini egyrészt az idő múlásáról szól, arról a folyamatról, ahogy a dolgok egyre élesebbé, sötétebbé és komplexebbé válnak, ugyanakkor a szépségről, amit találunk útközben (az életben), amire majd visszaemlékezünk – vagy akár az öregedés és az elmúlás szépségéről. (Nem véletlenül egy Sorrentino idézetet választottunk ehhez a dalhoz.)

Bonobo Dreams

„A szám a gondtalanság elmúlásáról szól. Kb. egy olyan fiatal utolsó fesztiválélményéről, aki majd holnaptól elkezd dolgozni, és sokkal nagyobb felelősségek rakódnak a vállára, mint valaha hitte volna. Egy utolsó alkalom, amikor még felhőtlenül bulizhat, teljesen elengedheti magát. Valami ilyesmit érezhettem volna az utolsó gondtalan bulizásaimkor – ha tudtam volna akkor, hogy azok az utolsó gondtalan bulizásaim…” – Zsanett  

Too Much Life

„Ez a dal nekem túl mély ahhoz, hogy érdemben kommenteket tudjak fűzni hozzá…” – Zsanett

„Szerelmes dal az kell, nem?” – Bulcsu

„Ez nem egy szerelmes dal.” – Zsanett

Survivor Skills

„A Survivor Skills az elnyomás, bántalmazás alóli felszabadulásról (önmagunk felszabadításáról) szól – vagy az erről való álmodozásról –, legyen az egy egyén, egy kisebbség, egy nép felszabadulása. Van egy kis The Handmaid’s Tale-es beütése, azt hiszem.” – Zsanett

„Diszkó-feel, rebellis fordulattal” – Bulcsu

Rendezvous With a Comet

Leírtuk a történetét az artworkben.


premier imitation



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.