2018.10.16. 12:39 – Prieger Zs.

Hagyomány, üzenet, Felabration! - Halmos Andrással beszélgettünk

halmosandras.jpg

Halmos András nemcsak sokoldalú zenész, dobos és szervező, hanem Afrika-mániás zenekaralapító is. Fela Kuti bűvöletében született legújabb projektjéről, demokratikus működésről és a hétvégi trafós koncertről mesélt a Lángolónak. 

Honnan ez az olthatatlan Afrika-rajongás? Zenészként és szervezőként is számos hasonló ügyben érintve vagy.

Nem tudok pontosan visszaemlékezni, de dobosként a kottázhatatlan tempóérzetekre és a poliritmiára való rácsodálkozással kezdődött. Ezek nagyon sok tradicionális zenei forma sajátosságai Ázsiától a magyar népzenén át Dél-Amerikáig és elképzelhetőnek tartom, hogy ha a ma élő ember Afrikából származik, akkor ezek a zenei tartalmak is ott születtek. Akárhogy is, az afrikai zenéből rengeteg választ kapok a ritmus megértésének folyamatában. Eleinte a Cream poliritmikus improvizációi, később Elvin Jones és Ed Blackwell dobolása, John Coltrane, az Art Ensemble of Chicago és számtalan további zenész volt rám nagy hatással, az általuk játszott zene pedig nagyon gyakran Afrika felé mutatott. A Mediawave Fesztivál zenei workshopjai 2004-2006 között hatalmas lökést adtak, ahol William Parker és Hamid Drake útmutatása alapján elkezdtem a marokkói gnawa zenét tanulmányozni. Nagy segítségemre van ebben a Budapesten élő, Marokkóból származó Said Tichiti, aki igazi adatközlő, a Tariqában zenélünk jópár éve.

Fela Kuti - noha munkássága a modern popkultúra egyik sarkköve és fiai is többször jártak már Magyarországon fellépőként - elszigetelt személyiség itthon, igazából most “vezetődik be” általatok a mainstream hazai zenei kultúrába.

Valószínűleg egy kis szubkultúra része vagyok, itt sosem volt ismeretlen Fela Kuti zenéje és munkássága. Sokszor került szóba, hogy jó lenne afrobeatet játszani, tanulni, de Bognár Szabi volt az első, aki 2017 májusában egy konkrét és életképes ötlettel állt elő, hogy szervezzük meg itthon is a Felabrationt, hozzunk össze egy zenekart erre az eseményre. Annyira élveztük a próbákat és a koncertet, hogy együtt maradtunk, ebből született a Mabon Dawud Republic.

Mi a szakértő szerint, ami őt megkerülhetetlenül fontossá teszi?

Rendkívül izgalmas számomra a korai amerikai funk, a jazz és különböző nyugat-afrikai zenei hagyományok találkozása. Nyilván a jazzre és funkra is nagy hatással volt az afrikai zene, tehát az ihlet oda-vissza vándorolt. Többek között ez hozta létre az afrobeatet, aminek bár Fela Kuti a vezéralakja, nagyon sokan tettek hozzá Tony Allentől kezdve számtalan legendás és kevésbé ismert highlife előadóig. Fela Kuti által teljesedett ki és lett világszerte ismert az afrobeat, ehhez szükség volt egy ilyen formátumú vezetőre, zeneszerzőre, mint amilyen ő volt. Nem ismert félelmet, annak ellenére terjesztette megállíthatlanul az emberi jogok eszméjét, hívta fel a figyelmet a korrupt és elnyomó politikai rendszerek visszásságaira, hogy több, mint kétszázszor tartóztatták le, húsz hónapot ült Nigéria legkegyetlenebb börtönében, valamint az anyját is egy ellene irányuló razzia során ölték meg. Az egyik legjelentősebb szabadságharcos, aki ha csak zenélt volna, akkor is megkerülhetetlen lenne az életműve.

Fela és a körülötte lévő zenészek/komponisták erősen és érzékenyen reagáltak a kor politikai és társadalmi folyamataira. Mit gondol erről az alapattitűdről egy magyar zenész 2018-ban?

Mások nevében nem nyilatkozhatok, bár nyilvánvaló, hogy a zenekar tagságát is érzékenyen érinti nagyon sok aktuális folyamat itthon és világszerte. Ezek egyáltalán nem újkeletűek, emiatt is aktuális Fela Kuti üzenete a mai napig. Mindenesetre hiteltelennek érezném, ha ebben a zenekarban válnánk szabadságharcosokká. Minden tag a személyes attitűdje és belátása szerint viszonyul a publikus véleménynyilvánítás kérdéséhez, ezért nem is ez, hanem a zene áll a figyelmünk fókuszában. Másrészről a Fela Kutira való emlékezés fontos része, hogy ne csak a zenéjét, hanem az üzenetét is életben tartsuk, ehhez pedig nem kell feltétlenül sokat beszélni.

A földrész és Fela iránti elfogultságod ráadásul sok hazai zenészre is átterjedt, egész komoly kompánia alakult ki mostanra körülöttetek, ráadásul a közönség is átvette a ritmust, nem véletlenül rendezitek meg az eseményt másodjára. Kik ők, mik az alap erővonalak közöttük, mennyire demokratikus a szerveződés?

Hosszú lenne most felsorolni és bemutatni a tagokat, viszont érdemes utánajárni a munkásságuknak. Kölcsönösen hatunk egymásra, természetes és mindenképpen szerencsés, hogy egymásra találtunk. Nagyon sok beszélgetés, zenék megosztása, a lehetőségeinkhez mérten sok közös zenélés és a barátság köt össze minket. Már a megvalósulás előtti tervek is arról szóltak - Hock Ernőnek köszönhetően - hogy nyitott kollektívaként működjünk. Ezért is van, hogy például jóval több dobos van a zenekarban, mint ami ésszerűen fenntartható lenne, de ez is a szépsége, hogy a zene szeretete tart együtt minket. Inspiráltak vagyunk, demokratikusan működünk és remélhetőleg az ebből születő öröm hatással van a közösségre, tehát mindazokra, akik bármilyen formában részt vesznek az általunk is játszott zene átélésében, megosztásában.

Miben lesz a mostani esemény más, mint az előző?

A tavalyi Felabration óta saját repertoárral is rendelkező zenekarrá váltunk, végigdolgoztuk az évet, remélem ez már önmagában érzékelhető lesz. Ezen kívül részben új Fela Kuti-programmal, három vokalistával, két ghánai táncossal, még több fúvóssal és élő vizuállal készülünk. Vendégünk lesz a Londonban élő ghánai énekes-producer, M3nsa, a tavalyi szólisták közül pedig Sena Dagadu, Dele Sosimi és Said Tichiti idén is velünk lesz.

Itt lesz veletek egy Fela-közeli nagyágyú, Dele Sosimi is, miképp kerültetek vele kapcsolatba?

Mertünk nagyot álmodni és megkerestük. Azóta Ghánában és itthon is koncerteztünk együtt, felvettünk egy közös számot a készülő lemezünkre.

Júniusban megjelent már egy két számot tartalmazó vinyl lemezetek a Budabeats Records gondozásában, ami ha jól tudom, még nyáron el is fogyott. Mit lehet tudni a most készülő albumról?

A Hangfoglaló Program támogatásának köszönhetően nagyjából el is készültünk a nagylemez anyagával, a tervezett nyolc számból hat elnyerte a végleges formáját, jelenleg olyan kiadót keresünk, akik komolyan tudnak segíteni a nemzetközi promócióban. A meglévő hat számon Dele Sosimi mellett három ghánai zenész is szerepel: a high life legenda, Pat Thomas, Stevo Atambire és Joseph Ajusuwine, a lemezen pedig további vendégszólisták is lesznek.

Milyen egyéb zenekarokkal lehet hallani téged mostanában?

Az állandó zenekaraim a Mabon Dawud Republic mellett a Bajdázó, a Jü (mindhárman játszunk a Mabonban is), velük a harmadik lemez anyagát írjuk, ami ismét a londoni Rarenoise Recordsnál jelenik meg jövőre, a Tariqával leginkább klub koncerten vagyunk hallhatók, legközelebb a Jedermannban okt 12-én. Készülünk egy dobtrióval is Baló Istvánnal és Porteleki Áronnal, Gadó Gáborral is lesz néhány trió koncert, legközelebb október 23-án a Lumenben.

A tavalyi esemény főpróbája mutatóban:




Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.