2018.11.20. 14:00 – Lángoló Gitárok

A méltósággal viselt betegségtől a szerelem kártyaváráig - Hallgasd végig a MÖRK új EP-jét!

Dalról dalra

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

photocredit_sinco_hu_horizontal_lq.jpg

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb magyar zenekara, a zenéjében jazz, soul, funk, rock és elektronikus hatásokat bátran ötvöző MÖRK stílszerűen október 31-én jelentette meg új EP-jét. A The Death of Mörk a tervek szerint húsvétkor érkező The Resurrection of Mörk című anyaggal együtt egy teljes albummá áll majd össze. A most kiadott öt dal a sötétebb árnyalatokat villantja fel, hiszen elsősorban halál és a különböző félelmek témájával foglalkoznak. Hogy ez pontosan mit takar, azt a zenekar tagjai most dalról dalra osztják meg veletek. (Fotó: Sinco.hu)

A teljes album a Spotify-on elérhető. A dalok hátteréről, ahogy ez ilyenkor megszokott, a zenekar tagjai,  azaz Zentai Márk énekes, Ifj. Novai Gábor Novan billentyűs, Szeifert Jason Bálint basszusgitáros és Szabó Dániel Ferenc dobos mesélnek, ezúttal viszont annyiban eltérünk a szokásos formulától, hogy mindenki egy-egy szerzeményt mutat be az olvasóknak. 

As Long As It Hurts 

"A rák népbetegség; korunk egyik legnyomasztóbb népegészségügyi problémája. A rákbetegek, családjuk, környezetük szenvedése számokkal mérhetetlen."

Ez a dal egy valós élményemen alapul, édesanyám egyik tanítványáról szól, akinél kisiskolás korában diagnosztizáltak daganatos betegséget. Amikor a kislány betegsége olyan stádiumban volt, hogy már nem tudta elhagyni az otthonát, egyik utolsó kívánságaként azt kérte, hogy édesanyám járjon el házhoz angolórát tartani neki. Bár én sajnos személyesen nem ismertem a lányt, anyukám sokat mesélt arról, milyen méltósággal és türelemmel viselte a betegségét. Rengeteget gondolkodtam akkor ezen az egész helyzeten, hogy mi zajlik le a gyermek lelkében, vajon ilyen fiatalon szembe tud-e nézni azzal, hogy vége lesz, és hogy az élettel való utolsó élménye a fájdalom.

Sokat gondolkodtam azon is, vajon hogy lehet ebben a helyzetben szülőként, családtagként a lehető legtöbbet tenni. A lány anyukájával személyesen is találkoztunk, sokat gondoltam rá, mikor megszületett a dal. Ezzel a dallal az együttérzésemet szeretném kifejezni mindazok iránt, akiknek "korunk egyik legborzasztóbb népbetegsége" bármilyen formában fájdalmat okoz, vagy okozott.

(Szeifert Jason Bálint) 

Listen to the Cracks

Az új számok közül ezt az egyik legfelszabadítóbb érzés előadni újra és újra. A zenei kontrasztokkal való játék és struktúra jól fejezi ki azt a belső feszültséget amiről a dal szól, valamint arról az érzelmi állapotról, amiben született. Az énekdallam és a gitárkíséret nagyon lágy, közben egyszerre valahol kísérteties és visszafogott. Ezzel ellentétes módon, a dob és a basszus az első refrénig csendben van, utána viszont szinte berobban és vadul dübörögni kezd.

Alapvetően egy könnyűzenei szerzeményről van szó, de ennek ellenére teljesen szabad részek is megférnek benne. Leginkább a szám végére gondolok, ahol minden káoszba fullad és gyakorlatilag free és noiz elemeket használva cincáljuk szét a saját és a minket hallgatók lelkét egyaránt. Úgy gondolom, hogy a közös élményeken keresztül tudunk létrehozni kapcsolatot azokkal, akik hallgatnak minket. Szerintem aki már átélt hasonló élményeket, mint amiről a szám szól, érzett magában ehhez hasonló belső feszültséget és szomorúságot egyszerre, könnyen azonosul majd ezzel a dallal.

(Ifj. Novai Gábor Novan) 

Going Under

 

A Going Undert már régóta őrizgetjük, és nagyon örülünk, hogy végre elnyerte végső formáját, bár állandóan alakítjuk a számainkat, ki tudja még mi lesz belőle. Több mint másfél éve vettük fel először, azóta csak élőben lehetett hallani. Az első verzió főleg a dobgroove-ban volt más. Nem volt ilyen nagy a dinamikai emelkedés az első refrénben, sokkal több szellemhang szerepelt benne, illetve a többi hangszer játékában is változtattuk egy-két dolgot. A fő groove-ot Jimmel (Jim Macrae, a lemez társproducere és hangmérnöke) találtuk ki. Szerettük volna, ha van egy masszív négy ütemes hip-hop beathez hasonló ostinato, ami végigkíséri a versszakokat, mindig ugyanaz marad, és nem szerepelnek benne szellemhangok.

Maga a dal nemhogy másfél éve, hanem majdnem két éve íródott egy érzelmileg nehezebb, sötétebb, kiábrándult időszakomban. Már nem először éreztem, hogy egyedül vagyok, és valahogy ezt ki akarom fejezni. Ez a bizonytalanságérzet már Gáborral egy régebbi zenekarunkban is megjelent, a Zomboriban az Egyedül vagyok című számban, még 2015-ben. Azt hiszem, ez az érzés végül ebben a dalban csúcsosodott ki.

Koncertek után nem éreztem semmi jót, tele voltam negatív érzelmekkel, éjjel a buszban szorongás kerített hatalmába, úgy éreztem, nem a helyes úton járok. Bizonytalan voltam abban, amit csinálok, csinálunk. Ebben az önbizalomhiányban pedig előtört a halálfélelem, amit nem tudtam rendesen kezelni. Aztán egyik reggel random megfogtam a gitárt, és kitaláltam a riffet. Körülbelül 5 perc múlva már elküldtem a többieknek, és hétről hétre próltam Márknak átadni azokat a gondolatokat, érzéseket, amikből megszületett végül a dalszöveg. 

Amúgy talán ez az a dal, amire a legtöbb pénzt, energiát, és időt szántuk, de azt hiszem, megérte!

(Szabó Dániel Ferenc)

Life’s a Bitch

A Life’s a Bitch a Doubt mellett mondhatni a kedvenc számom az EP-n.

Amikor ezt a dalt elkezdtük összerakni Bálint basszusdallama alapján, épp egy elég bonyolult és nagyon megterhelō szakításban voltam. Nagyon szerettem azt a lányt, de úgy éreztem egy percig nem bírok tovább vele lenni, mert annyira nem illünk össze és annyi az ebbōl fakadó konfliktus. Érdekes módon szinte minden eddigi kapcsolatom végén ezt éreztem. Közben azért valahol reménykedik az ember, hogy megoldhatók, áthidalhatók ezek a problék, de mégsem sikerül. Ez egy húzódó, folyamatosan ingázó vonzás-szenvedés dinamikát hoz létre, amit egyébként az élet számos területén meg lehet figyelni. 

Ennek a patternnek az önellentmondásosságát próbáltam feldolgozni.

Ehhez a témához akkoriban társult a fejemben egy gondolatmenet, melyet egy számomra inspiráló spirituális tanítótól, Rupert Spiratól hallottam. Nem tudom pontosan idézni, de lényegében azt fejezte ki, hogy szerinte elsōsorban nem a másik embert szeretjük a párkapcsolatainkban, hanem a szeretet, a kapcsolódás, a megnyílás, a sebezhetōség érzését magát. Tehát magába a szerelembe vagyunk szerelmesek. Ez végül is egy elég egyszerū gondolat, de rám nagy hatással volt.

Elkezdtem úgy tekinteni a szerelemre, azaz a perszonális szeretetre, mint az univerzális szeretetnek egy olyan módozatára, melynek a megélésére visszatérōen lehetōségünk van, de az elménk kondicionáltsága miatt csak bizonyos körülmények között, illetve leginkább bizonyos, számunkra különleges emberekkel kapcsolatosan.

Egy állandó fonal, ami mindig új formában mutatkozik meg nekünk, de formához kötöttsége miatt el is kell tūnnie néha, tehát egyszerre van eredendōn bukásra ítélve, mégsem értelmezhetjük tragikusan, mert sosem hal el, és mindig ugyanahhoz a ponthoz térünk vissza. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy az egész élet a tragikusnak tūnō epizódjaival együtt igazaból egy kozmikus-spirituális vicc.

Well it ain’t now or never

We’ll always be together

We’ve always been together

Till the day that it’s all over

This life’s a bitch remember"

A dal monumentális vége, melyben számomra feldoldódik az emberi élet keserédes tragikomédiájának feszültsége szerintem az EP-nk egyik legerōteljesebb momentuma.

Érdekesség, hogy zeneileg egy nagyobb átalakuláson ment keresztül a dal, mert a lemez társproducere és hangmérnöke, Jim Macrae a felvétel során az eredeti, finoman játszott D’n’B dobgroove-ot kicserélte egy felezett érzetű, komplex dob-loopra, amit az eredeti dobfelvétel kiemelt részletekbōl rakott össze. Annyira megtetszett nekünk az újítás, hogy alig bírtunk betelni a finomításával. Azóta is így játsszuk persze, bár néha eszembe jut az eredeti groove is, és olyankor gyorsan meggyújtok egy gyertyát a zenetörténelem eddigi összes kifázott zenei ötletéért.

(Zentai Márk)

Doubt 

Két évre rá egy nagyon hasonló helyzetben találtam magam, de ez a dal inkább az eleinte ritkán, majd pedig egyre gyakrabban felbukkanó kételkedés folyamatáról szól. Úgy éreztem, mindent megteszek azért, hogy változtassak, hogy mūködōképes legyen a kapcsolat hosszútávon, de ugye bizonyos mennyiségű kompromisszum és önmegerőszakolás feletti súly alatt összedől a szerelem kártyavára”. Hónapokig írtam ezt a dalt, sorban az A, B, a második B, majd végül a C részt, tehát kronológiailag végig lehet követni a kételkedés egyre súlyosbodó folyamatát, ami végül kimerült kétségbeesésbe torkollik.

"I’m stuck here like in a maze

Can’t get out of here

Out of fear

Lost in your embrace"

Rengeteg ideig tartott a Doubt megkeverése, két nagyon különbözō hangszerelés is született, végül ez a hibrid megoldás tetszett mindnyájunknak a legjobban.

(Zentai Márk)

A zenekarról további információk a MÖRK Facebook-oldalán

 

 

A posztot a Hangfoglaló Program és az NKA támogatta:

nka_hangfoglalo_logo_650.png


jazz funk magyar pop rock soul teljes elektronika mörk dalról dalra EP #hangfoglaló2018



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása