Lángoló Gitárok

Egyes szuperképességekkel bíró médiumok még 2018-ban is érzékelnek olyan entitásokat, akik személyes sérelemként értékelik a heavy metal műfajon történő - vélt vagy valós - élcelődést, és vérfagyasztó kirohanásokra ragadtatják magukat. (És az ominózus létformák állítólag nem a Manowar tagjai.) Az ég szerelmére, ne tegyék! Ne csak azért, mert ennek utoljára a Pécsi Kesztyű-reklám idején volt valódi létjogosultsága! Hanem, mert a tény, miszerint az Iron Maiden két éven belül kétszer csinál telt házat egy Volt-kaliberű fesztiválon nagyon is indokolttá teszi lazább hozzáállást. Akárcsak az a tény, hogy ezek a jóvágású hatvanas bácsik – túlzás nélkül - bármikor, bárkivel felmossák a színpadot. És ezúttal sem cselekedtek másképp. Ráadásul most a setlist azok számára is ideálisnak bizonyult, akik nem tudtak maradéktalanul megbarátkozni a Book Of Souls lemezzel. A best of műsor az Aces High-jal vette kezdetét, mikor is Bruce Dickinson színpadra robbant Besenyő Anti bácsi pilótasapkájában. Ám a Maiden esetében a színpadiasság ezen formája sosem hatott kínosnak, sőt, mindig is átkozottul szórakoztató volt. És ha már itt tartunk: azt már az átszerelésnél sejteni lehetett, hogy a díszletet ezúttal sem egy Marlboro-háttérvászon fogja szolgáltatni, most viszont látványelemek terén minden eddiginél jobban kitettek magukért. A nyitódal alatt egy gigászi 2. világháborús vadászgép tűnt fel, a Flight Of Icarusnál a szárnyas címszereplő hatméteres szobra, a Revelations közben pedig a firenzei dóm sátánista restaurátorok által átépített belterében érezhettük magunkat. Ja, és természetesen a mindig snájdig kabalafigura, Eddie is megjelent a Trooper alatt, hogy megvívja szokásos harcát a zenekari főhülyével, Janick Gersszel.

Európai posztapokaliptikus sorozat viszonylag kevés van, de a dánok bevállaltak idén egyet a Netflix jóvoltából. Young adult a kategória, északi a stílus és bár néhol kicsit elcsépelt paneleket kapunk, a The Rain összességében működik.

Hamarosan indul a Dunakanyar legnagyobb fesztiválja, a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó. Míg sokan a Balatonnál szeletelnek, a július 5-8. között a váci Duna-parton megrendezett fesztivál egy olyan közönségnek nyújt alternatívát, akik olcsón, meghittebb hangulatban, festői helyszínen, laza fröccsök mellett élveznék a legnagyobb hazai együttesek koncertjeit, négy ország színházi előadásait, a Duna, valamint a váci strand nyújtotta fürdőzési lehetőségeket.

Ahogy a hét elején már olvashattatok róla, jövő héten kezdődik az Anna and the Barbies saját szervezésű fesztiválja Ópusztaszeren. A Woodstock az Ugaron tulajdonképpen minden, ami nem egy hagyományos, több tízezer embert mozgató tömegrendezvény, és a zenekar menedzsere, Dénes Adél szerint a négynapos rendezvény különlegességét épp ez adja. Ha idén nyáron szeretnél másképp fesztiválozni, mert a zsúfoltság helyett térre, a dömping helyett követhető programtáblára, és a folyamatos szelfizés helyett igazi élményekre vágysz, érdemes elolvasnod a most következő, interjúval egybekötött programajánlót.

Egy fesztivál természetesen arról szól, hogy szórakozz, engedd el magad, és szabadon élj egy hétig, de gondolkoztál már azon, hogy talán kicsit kevesebb szeméttel még jobb lenne a buli? Nem csak arra gondolunk, hogy nem feltétlenül felemelő érzés leülni az előző csoport által az asztalon hagyott gyrosmaradék felé jóízűen vacsorázni, és nem is arra, hogy mennyire szomorú látvány, ahogyan a nagyszínpados koncertek után a reflektor fénye megcsillan a térdig érő szemétkupacon. Hanem arra, hogy minimális odafigyeléssel, és anélkül, hogy bármilyen buliról le kelljen mondanod, te mennyit tehetsz azért, hogy kicsit kevesebb szemetet termelj. A nagyobb fesztiválok úgy tűnik már elég határozott elképzeléssel dolgoznak azon, hogy minél kevesebb szemét legyen a rendezvényen, de nézzük mit is tesznek egészen pontosan azért, hogy a bulik is jók maradjanak, és a jegesmedvék se haljanak ki idő előtt.

This Calling név alatt adott ki egy dalt Fellegi Ádám (Newborn, Bridge To Solace, IN LAK’ECH) és Bödecs András (The Idoru, New Dead Project, Poison Alley). A Sheep Shearing In The Downtown, illetve a Methods Of Protest címmel majd még később érkező nagylemez "határozott tisztelgés a klasszikus, dallamos, öreg iskolás hardcore zene előtt, azonban a refrének terén számíthatunk majd egy kis zenei finomhangolásra, aminek eredményeképp akár egy átlag zenehallgató boldogsághormon termelése is az egekig szökhet." - ezt írták nekünk, mi meg elhisszük, mivel az alább is hallható dal igazából az, amit leírtak. A hardcore kapkodástól kezdve a fülbe ragadó énekig van benne minden, ami egy bő másfél perces dalba beleférhet. A dalt egyébként ketten vették fel, Fellegi felelt a zenéért, Bödecs az énekért. A csapat várhatóan még idén élőben is be fog mutatkozni. A teljes felállás még nem fix, amit biztosan lehet tudni, hogy a duóhoz csatlakozott Herczeg László (Sedative Bang, Penalty Kick, Sunday Fury, Magma Rise) gitáron.

Természetesen ezt úgy érti, hogy csak a feketék joga legyen a nigger szó kimondása. Lamar most reagált először arra az esetre, mikor színpadra hívott egy fehér rajongót, akinek aztán betettek egy olyan dalt, ami tele volt ezzel a szóval, és amikor a lány szépen elrappelte a szöveget, Lamar leállította, hogy fehérként cenzúráznia kellett volna magát. Most a rapper, aki egyrészt jelenleg a világ egyik leghíresebb, legtöbbet hivatkozott popsztárja, másrészt fellép az idei Sziget nyitónapján, megvédte a saját akcióját. Elmondta, hogy ő 30 éve él ezen a földön, de a "kaukázusi ember" annyi mindent nem engedett neki (vagyis a feketéknek), hogy hadd legyen már meg a joga, hogy ez a szó az övé legyen (vagyis a feketéké). Lamart egyébként próbálták védeni, hogy korábban egyenesen bátorította színpadra hívott rajongókat, hogy mondják ki a nigger szót, szóval ez az eset valami más lehetett, de úgy tűnik, hogy Lamar tényleg nem csak a közönség haragjától akarta megvédeni a lányt, hanem egyet értett velük.

Szinte hihetetlen belegondolni, hogy jövőre már negyvenedik születésnapját ünnepli a Karthago. A zenekar természetesen nagy erőkkel készül a jubileumi évre, melynek megkoronázásaként egy új album is megjelenik majd, amelynek felvételei jelenleg is zajlanak. Emellett az idei nyár egyik kiemelt eseményének ígérkezik az idei egyetlen budapesti koncert, mely szombaton lesz a Barba Negra Trackben. Ebből az alkalomból Szigeti Ferenccel, a zenekar alapító gitárosával beszélgettünk. Az aktualitások mellett olyan témák is szóba kerültek, mint a Karthago majd’ négy évtizede stabil felállásának titka, a tudatos zenekarvezetés fontossága, és persze néhány klasszikus zenekari történetet is felidéztünk.

Jelentős átalakulás történt a Cosmos Calling februári lemezbemutatója óta kissé csendbe burkolózó Ozone Mamában: a zenekar oszlopos tagjának számító Székely Márton énekest a közelmúltban Szeleczki Dávid (Jaggers) váltotta a fronton, a billentyűs hangszereken 2016 óta vendégként közreműködő Lukács László (maj'beszélünk) pedig állandó tagként folytatja a zenekarban.

Közel húsz éves pályafutásuk során már nem először járt nálunk a chicagói punkrock-zenekar, viszont a Budapest Parkban most léptek első ízben színpadra. A koncert előtt a basszusgitáros-alapítótag Joe Principe-pel sikerült beszélgetni.

Július 4-én, szerdán lép fel az Exodus a Dürer Kertben. Ezt már tudják a Lángoló olvasói, hiszen mi jelentettük be magát a koncertet is. Most viszont személyes meghívást kap mindenki a koncertre magától a legendás thrash metal zenekar énekesétől, Steve "Zetro" Souzától. Itt a buli linkje a részletekhez.