2019.01.12. 16:49 – Prieger Zs.

Pokoljárás, kompromisszumok nélkül - Itt a Rien du Sol bemutatkozása

Lángoló Premier

rds.jpg

Különös, érzékeny és elektronikus elemekkel is felturbózott gitárzene a Rien du Sol-é. Debütáló EP-jüket, mely ambivalens hangzással és néhol tébolyító szövegvilággal tüntet, a Lángoló mutatja be. A csapat három M-betűs tagjával, Manuellel, Martinnal és Marióval beszélgettünk, a lejátszó alatt pedig a dalokról is beszélnek.

Zenétek érzékeny rockzene, tele elektronikával. Direkt kísérletezőbb zenét akartatok vagy csak így alakult?

MMM: Amikor elkezdtük írni az első számunkat, a Saola-t, teljesen kötetlenül indultunk neki. A zenekar gondolata sem volt bennünk, csak meg akartunk írni egy dalt és megnézni, hogy mi lesz belőle. Minden, ami ezután jött, az organikus úton, egymásra épülve került bele a zenénkbe. Ha volt valami szempont, akkor az az volt, hogy ne kövessünk semmilyen stílust. Nem volt előttünk konkrét zenekar, amire azt mondtuk volna, hogy na, mi ilyet szeretnénk csinálni. Természetesen mindegyikünknek megvan a maga forrása, amiből inspirálódik. De mindhárman más oldalról közelítjük meg amit csinálunk, s valahol középen mindig találkoznak elképzeléseink.

Próbák során áll össze a kép, vagy otthon egy szál gitárral és jegyzetfüzettel?

MMM: A munka oroszlánrésze otthon történik. Minden alkalommal Martinnál ülünk össze és festjük le a dalok vázát. Általában egy ötletből építkezünk, ami lehet akár egy érzelmi foszlány is, egy teljesebb koncepció vagy akár csak egy szó, mint például a Martyrs-nál, ahol ez a kulcsszó az “ambivalencia” volt. Átbeszéljük, hogy ezt hogyan tudnánk lefordítani zenei nyelvre és aszerint hangszereljük és írjuk meg a részeket. Fontosabb a dalok különböző szegmenseinek érzelmi töltete, mint az, hogy éppen milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre. Ha egy adott belső dolgot csak egy bizonyos hangszerrel vagy egyetlen módon tudjuk kifejezni, akkor addig kutatjuk, amíg nem találjuk meg azt, ami igazán működik.

Milyen nyomvonalon haladtok, mik voltak/vannak nagy hatással rátok? Nemcsak zenére gondolok, persze.

Martin: Elsősorban nyilván a zene, amiket hallgatok. Emellett amikor saját zenéről van szó, nagyon fontosnak és izgalmasnak tartom, hogy milyen különböző módokon lehet kiváltani érzelmi hatásokat. Emellett nagy hatással van rám a keleti hitrendszer és spiritualitás, minden más művészeti ág, a pszichológia, de még a mentális betegségek is. Cast Aside című dalunknál rengeteget merítettem saját tapasztalatokból a szám megírásánál, de főleg az elektronika hozzáadásával tudtam megjeleníteni egy elcseszett, tébolyult elme állapotát. Szóval mondhatnám persze azt is, hogy az emberi érzelmek is nagy hatással vannak rám, főleg azok eltorzult és sötét oldala.

Mario: Huzamosabb ideig éltünk a családommal Indiában és sokat táplálkozom az ott kapott impulzusokból a mai napig. Ezen felül sokat kapok persze az adott periódusomban ért zenei hatásoktól is.

Manuel: Az érzelmeket sokkal egyszerűbben meg tudom azt fogni, mint egy motívumot, akár egy képről beszélek egy filmben, vagy egy szövegrészletetről egy számban. A hétköznapi életemből merítem a legtöbb ihletet és ezt fogalmazom meg a szövegekben és a zenében is.

Jól érzem , hogy ez többnyelvű zenekar, sokféle indíttatásból, származásból? Mit ad hozzá az alkotáshoz, hogy nem egy teljesen homogén csapat vagytok, hanem sokfelől érkeztek?

MMM: Manuelnek olasz az apukája, aki a 70’-80’-as évek zenéin nevelkedett. De az egyetlen latin hatású elem a zenénkben a dobban mutatkozik meg. Ez például a Saolának a refrénjében figyelhető meg a leginkább.

Lesz bármikor is magyar nyelvű dalotok, vagy ti is azt gondoljátok, hogy az ilyenfajta gitárzenének csak az angol lehet az anyanyelve?

MM: Manuelnek sokkal jobban fekszik az angol illetve az olasz nyelvű szöveg. Szóval szerintünk előbb várható akár egy olasz nyelvű szám, mint egy magyar. De a fő profilunk mindig is az angol marad.

Nem fogalmaztok egyértelműen, sok teret adtok az asszociáiónak.

MMM: Pedig minden szám szövege valós történeteken alapszik. Viszont elég többértelműek ahhoz, hogy mindenki tudjon asszociálni saját életének eseményeire. A szövegekkel próbálunk egy utat felvázolni a hallgatónak, s ennek igazából nincsenek határai. Azt szeretnénk, ha a konkrét történet elmesélése mellett a hallgató tudna rezonálni saját érzéseire és élményeire is a zenénk segítségével.

Merre tovább? Hogyan tud továbblépni egy olyan gitárzenekar Magyarországon, amelyik nem a könnyebbik végén fogja meg a dolgot? Nem tartotok “a két szék között a padlóra esés” veszélyétől?

MMM: A nagy álmunk, hogy külföldre tudjuk vinni a zenénket. Nyilván még az út elején vagyunk, de minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy minél több emberhez eljusson, amit csinálunk és folyamatosan tanuljuk mi is, hogy milyen módszerekkel tudjuk ezt a legjobban megvalósítani. Viszont nem akarunk kompromisszumokat kötni zenei szempontból, mert hiszünk benne, hogy amit csinálunk az úgy lesz egyedi, ha nem szabunk határokat magunknak az alkotásban.

Mi indukálta a klipet? Mi az alapüzenet?

MMM: A szám alapkoncepcióját felhasználva jutottunk a klip képi világának megalkotására. Ezt viszont a klip rendezője, Ladány Jancsó Jakob tudja legjobban szavakba önteni, aki szerint “az elnyomott és elnyomó pokoljárását fogalmaztuk meg egy szürreális, szimbolikus történetben, aminek a homályos, arc nélküli kívülállók kényelmes díszletet adnak az agresszoroknak és segítenek az áldozatoknak is megtalálni önmagukat ebben a szerepben.” 

Az EP:

A dalokról:

Drifting:

Lágy, lebegős hangulatú szám, ami a háromnegyedétől teljesen megváltozik. Ez a szám tökéletesen megalapozza az egész kislemez hangulatát és zenei képét.

Martyrs (SOS):

A jelszó az ‘ambivalencia’, hangulatban valami számalkotó elem mindig üssön el a többitől. Nagyon izgalmas volt úgy hangszerelni és írni, hogy közben próbáltuk vegyíteni a boldog és szomorú hangulatokat. Ezáltal minden hangszernek megvan a saját maga ‘feladata’ a számban, van, ami az upbeat, trance-es party feelinget hozza, viszont alatta biztos hogy megy valami, ami letargikus. Tele van ilyen részletekkel, megoldásokkal, ami megadja a szürreális hangulatát a számnak.

Saola:

Az első szám, ami született és meghatározta a születendő dalok stílusát. Tudatosan dominál az élő és elektronikus zene benne. Egy olyan szerelmes szám, de nincs konkrétan elmagyarázva, hogy egy kapcsolatról szól.

Cast Aside:

Ez a szám a legmelankolikusabb a lemezen. Direkt lassan bontakozik, épül a katarzis felé, ahol az összes eddig felhalmozódott érzelmet kiadjuk magunkból, így válik számunkra tökéletes záródallá. A szám alatt a mesélő hosszú ívben járja be az elkeseredettség állomásait és a legvégén jut el a teljes megtébolyuláshoz.

Legközelebbi Rien du Sol-koncert január 26-án lesz a Dürer Kert kistermében a Planemo és a Fleet Goes North társaságában. A srácok már dolgoznak egy új dalon, ami a koncerten is hallható lesz, illetve az lesz majd az első single a következő EP-ről.


premier rien du sol



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.