2019.01.19. 19:12 – Kovács.Attila

Témák a kalapból, párok a dalokból - Megnéztük a Kiscsillagot Miskolcon

kiscsillag_facebook.jpg

Ez hülye! - kiáltottunk és nevettünk fel nagyjából egyszerre a mellettem ülő, hatvan körüli kardigános hölggyel a koncert közepe táján. Lovasi András épp édesapja bajszának evolúciójáról mesélt, majd kilátásba helyezte, hogy hamarosan ír egy dalt Apám, a hentes címmel. Többek között ilyen, sorsolás ürügyén elővezetett spontán közjátékok tarkították a Kiscsillag Dalok párban előadását tegnap este a Művészetek Házában, Miskolcon. (Fotó: Ajtay Zoltán, Kiscsillag Facebook*) 

Azt kell mondjam, óriási ötlet megkockáztatni azt, hogy a közönség is befolyásolhassa a műsor alakulását, hiszen így mindkét fél részére garantált néhány meglepetés az este folyamán. Nem kell hozzá más, csak egy zenekar, aki hajlandó meghozni azt az áldozatot, hogy megtanuljon körülbelül kétszer annyi dalt, amennyi egy normál programba belefér, meg persze van elég tökös ahhoz, hogy ne csak a jól bevált repertoárt darálja le újra, mielőtt előveszi a számlatömböt. A Kiscsillag meglépte ezt, nemzetközi szinten is ritka kivételként, és nagyon jól tették - már most, január végén ki merem jelenteni, hogy az év egyik legszórakoztatóbb koncertjét kaptuk tőlük tegnap.

A Dalok párban koncepciója, hogy a vállalkozó kedvű nézők koncert közben egy kalapból húzhatják ki a soron következő rész tematikáját, amihez két dal, vagy esetenként egy komplett műsorblokk kapcsolódik. Egyfajta irányított zenei zsákbamacska ez, hiszen nem lehet tudni pontosan, mi hangzik majd el és milyen sorrendben. Miskolcon olyan címszavakból választhattunk, mint "itt", "idő" "ördög", "apás", "vége", esetleg "Földes Eszter", aki a fellépést más elfoglaltságai miatt lemondani kényszerülő Falusi Mariann helyére ugrott be, és aratott abszolút megérdemelt sikert a Légyszíves és a Tűkön táncol Idáig tudom a történetet-féle változatában.

Maga a koncert a Bújócskával indult, és az első, megbundázott sorsolás után - Erős Márton basszusgitáros választott témát "véletlenszerűen" - a Kényszer, Érdek, Ösztönélet, a Mi lehet?, az abból átvezetett Sound of Silence-feldolgozás és a Somló Cirqusz legutóbbi előadásán is előadott, eredetileg Somló Tamás által énekelt LGT-dal, a Ha a csend beszélni tudna jelentették a nyitó blokkot. Ez a négy dalcím sokat elmond az egész estéről: tulajdonképpen bármi előfordulhatott bármilyen konstellációban és hangszerelésben. Ha úgy jött ki, felvezették a Feketemosót az Another Brick the Wallal, kaphatott jazzes, már-már varietébe torkolló hangulatot a Teremőr, jöhetett korai változatban a Lefekszem a hóba, autentikus, kaparászós altergitározással, ahogy a frontember megfogalmazta. Hallhattunk trópusi szigetről szóló, a Balázs Fecó-féle Évszakokat is megviccelő új dalt, színpadias elégedetlenkedéssel, amiért a lassú felfogású nézők képtelenek voltak megtanulni a nyolc sornyi refrént a pár perccel később érkező közönségénekeltetés idejére.

A programban soron következő dalok kihúzása különösen szórakoztató volt: Lovasi kijött a kalappal, olykor leült a széksorokba, sztorizott egy kicsit, mintha csak egy fröccs mellett adomázgatna, és ez a kötetlen, közvetlen hangulat alapjaiban határozta meg az estét. Természetesen nem volt olyan feszes az iram, mint egy hagyományos klubkoncerten, ugyanakkor ennek a kényelmes lazaságnak köszönhetően igen gyorsan eltelt a több mint kétórányi műsoridő. Emellett az is biztos, hogy utoljára a Galla Miklós és a GM (több mint) 49 koncertjén röhögtem ennyit zenei rendezvényen, úgy öt évvel ezelőtt. Ha Lovasi egy nap megunná a zenélést, későn érő humoristaként még mindig fényes karrier várna rá. Zeneileg és látvány terén sem lehetett belekötni az előadásba: a csillagokat mintázó színpadi lámpák előtt kiálló zenekar minden tagja bőven kapott játékteret a lemezes verzióktól helyenként messzire rugaszkodó, okosan meghangszerelt, gyakorlatilag végig extra húros, billentyűs, vagy ütős szólamokkal felfrissített dalváltozatokban.

Minden épkézláb koncertbeszámoló végére kell tömör, velős lényegmegragadás, de sosem voltam ilyenekben jó, így csak annyit mondok, hogy ha minden zenekar a Kiscsillaghoz hasonló bátorsággal és igényességgel kezelné a tágabban vett életművét, és ez a hozzáállás lenne mérvadó Magyarországon, sokkal szívesebben és gyakrabban járnék hazai koncertekre.

*A fotó egy korábbi koncerten készült. 


rock koncert beszámoló hír art kiscsillag miskolc alter müha



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.