2019.03.25. 13:42 – Lángoló

Kövekkel kirakott út - Itt a nís bemutatkozó lemeze

Lángoló Premier

eimg271_p_resize.jpg

 

Ahogy azt a nís bemutatkozó dalánál írtuk, jelenlegi formájában a zenekar 2017 óta működik, tagjai Kleinheincz Zoltán (Pearls of Long Loved Years, Bálnalovas, Doomsday Funk, Zetta Flo) Máris Viktor "Nárcisz" (Dereng, Yornkék, Bálnalovas) és Zsíros Ádám. A most, itt alább debütáló első lemezüket az egerszalóki Standing Waves stúdióban rögzítették, Sohajda Péter felügyelete alatt. A lemezfelvétel során Pap Dávid "Page" (Antares, Dereng) játszotta fel a dobokat, de mivel ő nem állandó tag, így a csapat várja dobosok jelentkezését. A premier felett még többet is olvashatunk a lemezről, de a lényeg a legalul lévő zene.

A lemez szétszedhető dalokra, de az élmény akkor teljes, ha végig haladunk a számok vezette úton. Sokat kerestük, hogy milyen hangzással vezessük be azt az anyagot, ami már egy ideje érlelődött bennünk. Kísérletezgettünk különböző sample-ökkel, szokatlan hangokat, ritmusokat kerestünk - többek között egy ágy rugóját is rögzítettük. Ez a furcsán idegen hatás adja a Beyond hangulatát, innen indul a hullámvasút.

Miközben az Act I Icarus formálódott a próbateremben, éreztük, hogy valami sajátos atmoszféra vesz körül minket. Maguk a próbafolyamatok is ilyenek nálunk, általában Zoli hoz egy témát, ami az első pillanattól kezdve ráül a társaságra és addig formál minket, amíg a dal meg nem mutatja magát teljes valójában. Ez volt a mi közös utunk első állomása. Van valami jellegzetesség ebben a dalban, ami az Act II Hiatus-nak is meghatározója, ezért gondoltuk úgy, hogy ennek a két dalnak egy történet különböző részeit kell bemutatnia. Lazán kapcsolódnak egymáshoz, nincs összefüggő kronológia közöttük, inkább egy nagy egész apró részletei, olyan mintha rövid novellákat olvasnánk, vagy mintha kapukon lesnénk be, amik egy másik világra - vagy önmagunkba - nyitnak. 

Kontrasztként a Bitchcraft az az ellenszenv, amit a világot belengő képmutatással és közönyösséggel szemben érzünk. Innen a groteszk hangulat, az őrültség és az alámerülés gyomorrezgető mocsárba.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan szól a zenénk magyarul, ezért Nárcisz írt egy szöveget az eltemetett, elnyomott problémákról. A fő kérdés az volt, hogy a tisztulni vágyók mit találnak, ha elkezdenek ásni magukba, és hogy el lehet-e csendesíteni a zajt ami körülöttünk van, hogy csend legyen bennünk. 

A lemez zárlata a Nine, ami nagyon különleges helyet tölt be az album végén. Ez a dal egy intim vallomás, hatalmas érzelmi spektrumot jár be a haragtól a megnyugvásig. Egy személyes történetről van szó, amit a zenekar többi tagja először nehezen fogadott be, de annyira őszinte lenyomata az elmúlt közel egy évtizednek, hogy minden tudásunkkal azon voltunk, hogy ez a dal olyan formát öltsön, ahogy Zoli fejében megszületett. A dal befejezése a korábbi zaklatottsághoz képest egy fellélegzés, olyan kicsengés ez - nem csak a dalnak, hanem az előtt lévő fél órának is - ami után nem akartuk, hogy bármi megszólaljon. 

Ezek a számok a lenyomatai a zenekar első pár évének, a megismerkedésünknek. Elindultunk egy ösvényen, ami most még kövekkel van kirakva, de ezek majd lekopnak és út lesz belőlük. 

És akkor a lemez:


premier nís



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.