2019.05.23. 14:26 – Dankó János

Thanos győz? - Elolvastuk a képregényt

fumax-thanos-gyoz-borito.jpg

Nem szeretem Thanost. Nem is azért, mert egy gonosz, agresszív karakter, akiben amúgy nincs semmi szeretnivaló, hanem mert sosem láttam bele azt a potenciált, amitől ő egy olyan hatalmas képregényes világnak az egyik legnagyobb főellensége legyen, mint a Marvelé. Igaz ez a külsőjére, és igaz ez a belsőjére, ami lássuk be, olyan egyszerű, mint a fapapucs. Rossz és kész, és most senki ne mondja, hogy de hát tud ő szerelmes is lenni, mert attól még a motivációja és a létezése szimpla marad.

(Kis kitérő, hogy engem képregényrajongóként sem nyűgözött le a Marvel filmes vonala, így a Thanoshoz köthető összes film sem. Megnéztem őket, alkalmanként jól is szórakoztam, de egy képregény szerintem sokkal több élményt ad, mint ezek a filmek. A képregényolvasás egyik legjobb része, amikor a képkockákat gondolatban összeköti az ember, amikor ráül egy olyan flow-ra, ahol nincs minden megmutatva, de az írók/rajzolók tehetségének köszönhetően mégis ott van előtted. Ezért is gondolom, hogy a képregény nem kevésbé értékes, mint a szépirodalom.)

Szóval ilyen előzmények után mégis megvettem a Thanos győz kötetet. Meg sem tudom magyarázni, miért. Pedig szerintem a Kingpin által kiadott Végtelen Hatalom is rossz. Lehet, hogy csak az akkori időszak túlírtságának köszönhető, de valahogy az a sztori tele volt bicsaklással, kényszeres nagyzolással, és még a képregényekre jellemző túlzásoknál is túlzóbb volt. Kínlódás volt olvasni.

A Thanos győz viszont rögtön berántott, a Szellemlovas (aki amúgy Galactus minden idők legmenőbb hírnöke) feltűnésétől kezdve pedig le sem tudtam tenni. Pedig itt is univerzumokat rombolnak, itt is nagy minden. Kétoldalas, szélesvásznú képek vannak benne, Thanos testfelépítése itt is feleslegesen ormótlan (ha egy energialökettel le tudja fejezni Galactust, akkor miért is ekkora?), de ezek a rajzok egyszerűen gyönyörűek. Ez persze nem lenne elég, de Donny Cates olyan jó ritmusú sztorit kanyarintott alá, amitől Thanos rögtön a helyére került bennem. A karakter „mindenellenlévősége” végre teljes egészében értelmet nyert, amikor még a saját későbbi énjének is ellenállt. Ennél többet bűn is lenne erről a kötetről elmondani, mert minden geek számára kötelező darab. A tökéletesen kerek sztorihoz hozzácsapott Annual anyaga pedig egy szórakoztató és élvezetes koktélcseresznye a habos tortán.

Nem túlzás, hogy a Thanos győz az egyik legjobb magyarul kiadott Marvel-sztori, ráadásul a Fumaxra jellemző igényes fordítással, és szép kiállításban érkezett Magyarországra. Senki ne hagyja ki!

Itt lehet beleolvasni.


marvel thanos



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jancsiszeg1980 2019.05.24. 16:17:08

Lehet, hogy adok neki esélyt, de én gyerekként a 70-es évek (német nyelvű) Pókember könyvein nőttem fel (máig is a legnagyobb kedvencem a Nr18. www.ebay.de/itm/132637641570 számban összegyűjtött epizódok), és így ezek a mai képregények már annyira mély történeteket akarnak elmesélni, és a grafikájuk annyira próbálnak valóságosnak hatni ezekkel a gradienses színezésekkel, hogy nekem nem tetszenek.

De meglátom, hátha mégis.

Kuglóf. Az 2019.05.24. 16:22:58

Nem értem, hát nem Thanos került a Vastrónra, miután Voldemortot megölte Bilbó és csapata?

erkölcsi hulla 2019.05.24. 22:06:29

Thanos volt a kedvencem mindig is. Megtestesítője a nyugati cucked kultúra kihalt fèrfiasságának.
Volt egy meggyőződèse amit vèghez vitt. Volna, ha egy női karakter (ki gondolta volna) el nem árulja.
Kaptunk helyette rövidre nyírt hajú Marvel fapina osztagot, ami nem csinál semmit, ès full haszontalan, feminista rèvèn.