2019.06.06. 16:16 – Lángoló Gitárok

Savról, kezekről, könnyekről - Dalról dalra a Slytract új albuma

slytract_montage_2.jpg

Április utolsó napjaiban jelent meg az extrém metalt játszó Slytract harmadik teljes albuma. A nyolc év szünet után elkészült lemez a zenekar hagyományaihoz híven erőteljesen merít a death metalból, ugyanakkor a tizenkét friss dal jóval többet kínál egy színtiszta műfaji produkciónál, hiszen a zenében bőségesen fellelhetők indusztriális és elektronikus zenei hatások, a stílusban szokatlan hangszerelési megoldások is. A lemezbemutató koncert előtt - ahol a Slytract a Cannibal Corpse vendégeként lép fel - most elejétől végééig meghallgathatjátok az anyagot, amit a fiúk dalról dalra is bemutatnak az olvasóknak. Aki szereti a kísérletezéstől sem mentes extrém zenéket, olvasson tovább! 

A dalokról a zenekar frontembere, Melegh Gábor Balázs gitáros-énekes osztotta meg velünk a tudnivalókat. 

ACID

Ha minden igaz, ez a dal készült el legutoljára a lemezre kerültek közül. Igazi nyitószám, tökéletesen megalapozza a lemez hangulatát. Mindent ugyan nem árul el az albumról, de sokat sejtet. Van benne gyors, lassú, groove-os és akusztikus rész is, utóbbi pont az egyik kedvencem. Mikor elkészült a sokadik demo, Tamás (Galántay Tamás, dobos) mondta, hogy a végére kellene még valami. Mondtam, hogy nézzük, aztán átküldött egy dobtémát, hogy akkor erre jöhet "valamilyen gitár". Annyira megihletett a hangulata, hogy olyan 10 perc múlva vissza is küldtem neki a komplett témát. Egyből éreztük, hogy ez így tökéletes. A szövege nem túl hétköznapi, vagyis inkább úgy mondanám, hogy ilyen jellegű dolgokról nem igazán írtam eddig. Meglehetősen egyedi módon értelmezi a legintimebb viszonyt, amely férfi és nő között létrejöhet. Szóval a szex közben átélt állapotot tükrözi, tele szimbólumokkal, mocskossággal, örömmel és természetesen a beteljesült vággyal. Jöhet bárhol bármi, ha együtt vagytok tabuk nélkül, akkor talán szerelem sem kell?

SILENCE

A Silence az egyik olyan dal a lemezen, ami megítélésem szerint mérföldkő a zenekar történetében. Olyan értelemben legalábbis biztosan, hogy meg van tűzdelve csomó olyasmivel, ami korábban nem volt jellemző ránk. Dominálnak az akusztikus gitárok, az effektek, ugyanakkor a súlyos részek a maguk egyszerűségével csontig hatolnak. Ezúttal mélyebbre hangoltuk a gitárokat, és úgy gondolom, a Silence verzéi ezt a mélységet nagyon jól kihangsúlyozzák. A szöveg személyes érzéseket boncolgat, tulajdonképpen egy visszaemlékezés, hogy nincs mit bánnom, mindent megkaptam, boldogan megyek a másvilágra. A lelkem egy ajándék, akárhogy is lesz ezután.

SON

Erre a dalra készült videoklip, nem véletlenül. Azt már korábban is elmondtuk sok fórumon, hogy ezen a lemezen több általunk elismert vagy kedvelt vendégzenésszel dolgoztunk. A Son refrénjeiben Knapp Oszkár (Wrong Side, Grizzly, ex-Insane) énekel. Úgy gondolom, Oszit nem igazán kell bemutatni, az pedig, hogy ennyire jól eltalálta a refrén énektémáját, csak hab a tortán. Abszolút illik a dal hangulatába, egyébként a refrén szövegét is ő hozta. Amikor az első verziókat átküldtem Tamásnak, hogy nézzen a gitárokra dobot, visszaküldött nekem egy demót, amely egyébként szerkezetileg, illetve elképzelésben is hasonlított a végleges verzióhoz. Ezek közül az egyik az a thrash dob volt, amellyel tulajdonképpen beindul a dal. Ezzel kapcsolatban az első reakcióm az volt, hogy „na ez totál felejtős, nagyon gagyi, nagyon rossz, ultragáz”. Teljesen mást hallottam a fejemben. Aztán aznap este már úgy voltam vele, hogy igazából nem is olyan rossz ez, most meg már nagyon bírom. A Son elég összetett dal, hangulatos, kísérletezős, de az új elemek mellett megtalálható benne az old-school feeling is, példa erre a fent említett thrash téma sztorija. A szöveg kicsit az a megfejtős fajta, a benne szereplő fiút sokféleképpen értelmezhetjük. Szűkebb értelemben apa - fiú, de tágabban véve felfogható Isten - emberiség, univerzum, vagy egyensúly kontra káosz viszonyban is. A fiú kérdéseket tesz fel, dühös, keresi magát, meggyőzhetetlen és szkeptikus. Idővel azonban rájön, hogy bárhogyan is alakulnak a dolgok egy valami tehet csak: csinálja, csinálja és csinálja. 

CIRCLE

A Circle egy igazi menetelős, rifforientált dal, bár a jellegzetességét talán pont a többször visszatérő akusztikus – ahogy mi mondjuk egymás között, Kornos –, gitártéma adja. Ebben a dalban sem spóroltunk az effektekkel, szóval ez is a kísérletezősebb tételek közé tartozik. Nagyon szeretjük játszani, egyszerű, jó a tempója, feszes, mégis nyugisabb az egész. A Circle szövegét Tamással írtuk ketten, és egyfajta körforgásra utal, illetve kérdéseket feszeget azzal kapcsolatban, hogy vajon minden eleve elrendeltetett? Gondolhatjuk azt, hogy számítunk bármit is? Van hatásunk bármire is? Vagy ha igen, akkor csak menjünk végig azon az úton, amelyen végig kell mennünk? A dalban többször visszatér egy kvázi monológ, aminek az értelmezését a hallgatókra bízom, annyit viszont érdemes tudni róla, hogy - a Son refrénje mellett - ezt is Knapp Oszinak köszönhetjük. A felvételek folyamán tettünk egy próbát a Circle szöveges részével is, mondanom sem kell, mennyire illett rá a hangszíne, így aztán nem volt kérdés, hogy ez a változat marad. 

LAW

Ez volt az első olyan dal, amit Gyuszkó (Czeglédi Gyula gitáros) hozott. Dalszerkezetét illetően egy tradicionálisabb szerzeményről van szó, húzósabb verzékkel, meg egy igazán fülbemászó refréntémával. A Law szövege volt az elsők egyike, melyeket a lemezre írtam. Dühös, társadalomkritikus, megmondós: mennyire nem vagyunk képesek magunkat kívülről látni, önző, kicsinyes, semmitmondó, és gyorsan múló felszínes dolgokkal vagyunk elfoglalva, miközben elvesztjük értékrendünket és identitásunkat. Arról nem is beszélve, hogyan teszünk tönkre magunk körül mindent, miközben fogalmunk sincs arról, mi okoz örömet nekünk vagy a környezetünknek. Csak tapogatózunk a sötétben. A Son, Circle, Acid és társai mellett ezt a dalt is szoktuk játszani élőben, igazi koncertdal. 

COLONY

Mikor a Colony elkészült tudtuk, hogy nincs mese, ezzel a dallal ki kell jönni még a lemezmegjelenés előtt, ezért ha igazi klip nem is, de szöveges video készült hozzá. A Colony mindannyiunk egyik személyes kedvence, imádjuk játszani, nekem a szövege miatt különösen sokat jelent. Rendkívül mélyről jövő érzéseket fogalmaz meg a maga sajátos módján és stílusában. A főszereplő, aki az Én, egy jellemzően elrugaszkodott lelkiállapotban szemléli saját magát, majd kérdéseket és válaszokat fogalmaz meg. Talán furán hangozhat, de a refréneknél szinte könnyezem, annyira jól esik minden alkalommal elénekelni, előadni ezeket a sorokat. Az az igazság, hogy igazából szükségem is van rá, hogy hallgassam. Mindig megdöbbenek, hogy mennyire fel tud emelni ez a dal. A Colony a lemez egyik legkomplexebb tétele, minden hallgatásnál fel lehet fedezni benne valami újat. Sokszor még nekem is csak utólag áll össze az egész, és minden alkalommal úgy érzem, hogy ez a dal egyszeri és megismételhetetlen. Nem véletlen, hogy ez a dal készült a leghosszabb ideig, nem beszélve a benne halható zongoraszólóról, amit egy ausztrál lány, Misstiq hozott.

TEARS

Szintén egy hagyományosabb dalszerkezetű tételről van szó, gyilkos riffeléssel, kiemelkedő refrénnel, végig sodró dobbal, és egy hangulatos szólóval. A dal Gyuszkó gitártémájából készült el, és egyből megszerettük. Mikor elérkezett az idő, és azon gondolkodtunk, hogy a klip után melyik dallal jöjjünk még ki, a Colony mellett a Tears volt a másik befutó, de mivel azt mindenképpen ki akartuk hozni, a Tears pedig stílusában hasonló a másik klipes dalhoz (Son), eddig nem készült hozzá vizuális anyag. Ugyanazt a párkapcsolati eseményt dolgozza fel, mint a lemezen később szereplő Hands, annyi különbséggel, hogy a Tears más szempontból közelít és emiatt felszabadultabb az egész. A dal további érdekessége, hogy a fő gitártéma technikailag talán az egyik legnehezebb riff az albumon. Igazi death metal riff, tekerős, gyors, és precíz.

VACANCY

Célunk volt, hogy a lemezen legyenek átvezetők. Elárulom a titkot: kettő van az albumon, és mind a kettő instrumentális. Az egyik a Vacancy, a másik a Pieces, bár tekintve, hogy az utóbbi az utolsó dal, az tulajdonképpen outroként funkcionál. Amikor a Vacancy legelső verzióját felvettem – teszem hozzá, semmi köze nem volt a véglegeshez –, és átküldtem Tamásnak, annyit írt vissza, hogy „te az új Limp Bizkitre írsz most dalokat?”. Aztán kicsit más szemszögből közelítettem meg a dolgot, így készült el a végleges változat. Egyik érdekessége, hogy van benne egy zongoratéma, amit a dobok és az effektek mellett, szintén Tamás hozott. Elsőre megtetszett, kicsit torzítottam rajta, dobtam rá további effekteket, hogy jobban passzoljon a környezetbe. A végeredmény úgy gondolom, önmagért beszél.

HANDS

Szintén Gyuszkó alapötletéből készült el. A Hands semmilyen értelemben nem tartozik a vidám dalszövegek közé, bár felmerülhet a kérdés – laikusként biztosan –, hogy egyébként melyik olyan egy effajta extrém metal lemezen? Valójában viszont mindegyik dalszöveg tele van pozitív gondolatokkal, hiszen kérdéseket teszünk fel, és válaszokat keresünk. Ehhez képest a Hands az a dal, ahol semmi ilyesmi nincsen, eltekintve talán a „Choose the life” mondattól. Mivel a dal egy konkrét múltbeli eseményt dolgoz fel, nem is volt ilyen jellegű célja. Egyszerűen baromi jó érzés volt kiadni magamból, mit éreztem, amikor tönkrement egy nagyon komoly párkapcsolatom. Sajnáltam nagyon, nem értettem, dühös voltam, haragudtam. A Hands ezt az állapotot festi le: nem akar semmit, egyszerűen csak szabadulni az egésztől. A dal egyik érdekessége, hogy Gyuszkó azokat a részeket, amelyek végül a verzék lettek a dalban, eredetileg a refréneknek szánta. Valahogy pont fordítva alakult, de nagyon jól működik. 

GLASS

Ha arról beszélünk, hogy az új lemez tartogat egy csomó újdonságot és meglepetést, akkor a Glass tökéletes bizonyték erre. Nem is igazán tudnám megmondani, hogy milyen stílus, de az biztos, hogy a Slytract korábbi dolgaitól nagyon messze áll. Az énekstílus is elüt az eddig megszokottól, de eleve célunk volt, hogy az énektémák változatosabbak legyenek az új lemezen, ritmika és hangszínek terén egyaránt. Mivel nagyon szeretjük ezt a dalt, felmerült, hogy koncerten is játszani kellene, valamikor talán ennek is eljön az ideje. Egy alapvetően lassú, szintitémákkal megpakolt dalról van szó, és ha már szóba kerültek a billentyűs hangszerek, nagy örömmel mondom el, hogy ebben a dalban Kátai Tamás (Thy Catafalque) közreműködik, aki nem gondolnám, hogy bemutatásra szorul. Eszméletlen jó témát hozott a dalba, igazi katarzist éreztem, mikor meghallottam. Korábban említettük azt is, hogy a lemez keverését és maszterelését Mick Kenney (Anaal Nathrakh) végezte. Nos, arra emlékszem, hogy a keverés alatt a legtöbbet pont ezzel a résszel foglalkoztunk, ugyanis egy csomó akusztikus illetve torzítatlan gitár szól a szintik és effektek alatt. Nem volt egyszerű megtalálni a helyes arányokat, de úgy érezzük, sikerült.

YEARS

A Years refrénje volt az első gitártéma, amit feldemóztam a lemezhez. Nem sokkal később kezdtünk el foglalkozni a Colonyval is, és ebből a szempontból mérföldkő volt, hiszen ezeknél dőlt el, milyen irányba indulunk az anyaggal. A két dal tulajdonképpen párhuzamosan készült, és nagyon erőteljesen közös munka volt. Rengeteget variáltunk Tamással, egy rakás dolgot kipróbáltunk. A Years mindazonáltal egy klasszikusabb vonalon mozgó, metálosabb szerzemény, bár vannak benne meglepő részek, gondolok itt például a vége felé hallható ritmikailag kicsit megbolondított témára, aminek alapötletét Tamás hozta.

PIECES

A Pieces az album másik instrumentális szerzeménye, amely tulajdonképpen a lemezt hivatott lezárni. A basszusgitárt a Slytract egyik korábbi bőgőse, Jakab Viktor írta meg és játszotta fel, akit valószínűleg majd' minden hazai metálos ismer legalább az Undertaking soraiból. Nagyon örülünk, hogy elvállalta, sokat hozzátett a dalhoz. A Pieces akár filmzene is lehetne. Ezt azért emelem így ki, mert ilyen jellegű dolgaink sem voltak korábban. Nagyon szeretem hallgatni, a billentyűk hangzására pedig külön büszke vagyok, mert sikerült olyan hangzást eltalálnom, ami a fülemben volt. Utána a többi már jött magától, gyorsan megvoltunk vele.

A Slytract az albumot jövő hétfőn mutatja be az A38 Hajón, ahol a Cannibal Corpse előzenekara lesznek. További információk a zenekar Facebook-oldalán


magyar hír death metal slytract dalról dalra teljes album Magyarország extrém metál



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.