2019.07.02. 09:01 – Juhász Edina, Dankó Gábor

Jó érzés, hogy nélkülem is minden működik - Interjú Gerendai Károllyal

gerendai01.JPG

Gerendai Károly 2017-ben visszavonult a fesztiválszervezéstől. Abban az évben volt az utolsó Sziget, aminek létrehozásában aktívan részt vett, azóta már mással tölti az idejét. A gasztrovonal mellett, a hőség miatt most nagyon aktuális Lupa-tó a másik óriásprojekt az életében, úgyhogy erről, de természetesen azért még a fesztiválozásról is beszélgettünk vele. (Fotó: Juhász Dorottya)

Ugyan köztudott, hogy már nem folysz bele a fesztiválok, pláne a Volt és a Balaton Sound szervezésébe, de szerinted mennyire jelenhet meg politika egy alapvetően könnyűzenei rendezvényen? Annak idején te is kaptál hideget-meleget, mikor egy-egy politikus személyesen megjelent a Szigeten, de most a Volton futó társadalmi célú hirdetés jóval nagyobb port vert fel.

A konkrét esetről én is az Index vélemény cikkéből értesültem, fogalmam sem volt, hogy a szünetekben milyen filmek futnak a kivetítőn. Bár vannak ezzel kapcsolatban megfontolandó kritikák is, többségében politikai hangulatkeltés íze volt a háborgó cikkeknek, mintha legalábbis valami aktuális politikai kampánybeszéd hangzott volna el. Ilyesminek persze szerintem sincs helye a fesztiváljainkon, de nem is ez történt, hanem a hivatalos állami ünnepségsorozat reklámfilmjében szerepelt egy pár másodperces részlet a 89-es Orbán-beszédből. Ennek a filmnek az az üzenete, hogy idén ünnepeljük a rendszerváltás 30-dik évfordulóját, amiről emlékezzünk meg együtt. Még az én irányításom alatt, az 56-os jubileum kapcsán is volt pár éve egy kampány a fesztiváljainkon, most miért kritizálnám egy hasonló ügy miatt a kollégáimat? 

Egyébként fura, hogy most lett ebből ügy, hiszen a politika régóta jelen van a fesztiválokon, számos hazai rendezvény például saját helyszínnel is beengedi a pártokat vagy az ifjúsági szervezeteiket. Mi is kaptunk sok ilyen megkeresést, de ettől inkább igyekeztünk távol maradni. Ugyanakkor az emberi jogok, vagy a migránsok kérdésében például elég határozottan kiálltunk, aminek egyesek szintén politikai színezetet próbáltak adni, csak akkor épp a másik oldalról. 

Az eredeti kérdésedre válaszolva: szerintem egy ilyen rendezvény nem arra való, hogy a közönséget arról győzködjük, kire szavazzon, de főleg azért nem, mert akinek ez nem tetszik, az majd nem jön el legközelebb. Persze beköszöntött az uborkaszezon, most a voltos filmnek kattintást generáló hírértéke van, de szerintem van pár árnyalatnyi különbség a rendszerváltás évfordulójának népszerűsítése és a direkt pártpolitizálás vagy a választási kampánytevékenység között. Tudom, vannak akik történelemhamisítást kiáltanak és elvárnák, hogy foglaljunk politikai állást, utasítsuk vissza a reklámfilmet, de ez nem a mi meccsünk. Ha ilyen szinten beleállnánk, az valóban politikai állásfoglalás lenne, pont azt tennénk, amit most az ellenkező nézőpontból kifogásolni próbálnak. Engem ez leginkább arra a szerintem helytelen hozzáállásra emlékeztet, amikor azt hallom, hogy azért nem szabad kokárdával emlékezni a 48-as márciusi forradalmárokra, mert az a jobboldaliak által kisajátított szimbólum.

Ugorjunk vissza egy évet! Hogy telt a tavalyi nyarad? 

Attól függ, melyik része? Kezdjük azzal, hogy nyaralás szempontjából nagyon jól telt. Ez mind nekem, mind a családomnak egy szokatlan, új helyzet volt, mármint, hogy végre nyáron is voltunk nyaralni. Ráadásul egy csomó jó helyen jártunk, Izlandon, Franciaországban, Portugáliában, Amerikában, szóval gyakorlatilag egész nyáron úton voltunk. Ez mindenképp pozitív változás volt. Ugyanakkor ez volt az első év, hogy már nem volt dolgom a rendezvényeken, viszont a gyerekeim nagyon szerettek volna a fesztiváljainkra is elmenni, ezért úgy alakítottuk a nyaralásokat, hogy ott tudjunk lenni mindegyik szigetes rendezvényen. Talán nem kell megmagyaráznom, hogy ez számomra elég fura volt, hiszen először jártam a fesztiváljainkon úgy, hogy csak megnézni mentem őket. Az utazások és a fesztiválok miatt viszont annyira sűrű lett a nyarunk, hogy a végén már lelkiismeretfurdalásom lett, mert a Lupán is szerettem volna többet lenni. Fontos működés közben látni, mert olyankor látod mi nem stimmel és ilyenkor lehet a legjobb ötleteket meríteni a következő időszak fejlesztési irányai kapcsán. De sajnáltatni azért nem szeretném magam, mert tényleg nagyon élveztem, hogy a nyár ilyen módon is eltölthető. 

Ami árnyalja a képet, vagy legalábbis a tavaly nyáron még nem sikerült rendesen feldolgozni, az a fesztiválokhoz való új viszonyom. A gyerekek nagyon élvezték, de én, főleg a Szigeten, nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal. Igazából elbujdostam az emberek elől és nagyrészt a backstage-ben kuksoltam, emiatt aztán nem láttam semmit a Szigetből. Ennek az elsődleges oka az volt, hogy mindenki arról kérdezgetett: milyen így részt venni a bulin? Sajnos nem tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy akár idegen emberekkel is arról beszélgessek, hogyan érzem magamat ebben a szituációban, hiszen új volt a helyzet, még magamnak sem tudtam igazán megfogalmazni az érzéseim, nemhogy másoknak. Ehhez képest, ahogy kitettem a lábam az elzárt területről, mindig odajöttek kérdezgetni és ez annyira zavarba hozott, hogy inkább mindig visszamenekültem oda, ahol nem kellett erről beszélgetnem. Azt hittem, hogy majd végre körülnézek közönségszemmel, de végül nem ez történt. Egyetlen program volt, ahová eljutottam egy éjszakai cirkuszi előadásra, de oda is csak azért, mert teltház volt és nélkülem nem jutott volna be a család. Ezen túlmenően semmit nem láttam a Szigeten, még a nagyszínpados koncertekből se sikerült egyetlen számot sem megnéznem. 

Érdekelt volna valami? 

Igen, lett volna pár olyan dolog, ami érdekel. Nem mondom, hogy a kedvenc zenekaraimról maradtam le, de volt egy-kettő, amire kíváncsi voltam. A nagyszínpadra már réges-rég nem az én ízlésem szerint válogattuk a bandákat, de attól még érdekelt volna, ki, milyen élőben, csak hát ez hátulról a backstage-ből egyáltalán nem látható. 

Azóta tisztult az a kérdés, hogy mihez kezdj magaddal? 

Annyiban tisztult, hogy miután tényleg szinte semennyire nem veszek részt a Sziget életében, már csak stratégiai döntésekben kérdezik a véleményem, ilyen meg az elmúlt időszakban nem igazán adódott, így fogalmam sincs, hogy milyen lesz az idei fesztivál. Mivel nem tudom mire számítsak, így kezdek kíváncsi lenni. Tavaly nyár végén még azt mondtam a feleségemnek, hogy mi lenne, ha a következő nyáron, azaz idén már a fesztiválokra sem jönnénk haza, hanem végig inkább nyaralnánk? Úgy gondoltam az kevésbé lenne számomra zavaró érzés, ha valami idegen helyen vagyok és annak a megismerésével töltöm az időt, minthogy kvázi hazai pályán vagyok, de valójában nem töltöm semmivel az időm. Ez azóta annyiban változott, hogy sikerült jobban feldolgoznom a dolgot, úgyhogy mégsem menekülök el, hanem valami célt, vagyis inkább feladatot kerestem magamnak. A Voltra például a 14 éves, nagyobbik lányommal kettesben mentünk és így már volt dolgom, hiszen én voltam a felnőtt kísérője. A Sound idején ugyan külföldön leszünk, de az egyébként sem az én zenei világom, a Szigetre viszont hazajövünk, és oda lesz amikor a családdal és valószínűleg olyan is, amikor kettesben a feleségemmel, vagy a barátainkkal megyek ki, de elhatároztam, hogy nem bujkálok, hanem mindig a többiekkel tartok és igyekszem az ő szemükkel megnézni a fesztivált.  

A Volton vagy a Soundon egyébként tavaly is könnyebb volt, mert azokat - jogosan - kevésbbé kötik hozzám az emberek, ezért jobban el tudtam vegyülni úgy, hogy nem volt állandó beszélgetéskényszer. Ott sem mondhatom, hogy mindent alaposan meg tudtam nézni, de legalább körbe tudtam sétálni és megnéztem mi változott. Na a Szigeten ezt sem tudtam megtenni, miközben tökre érdekelt volna. 

Viszont közben az meg jó érzéssel tölt el, hogy nélkülem is minden működik, hiszen ezt szerettem volna. Az esetemben nem mondta senki, hogy hagyd már abba, hanem bennem érett meg a hosszú évek alatt a gondolat, hogy előbb utóbb szeretnék kilépni ebből a mókuskerékből. Nagyon szép időszak volt, sok sikerrel, örömmel, de éreztem, hogy belefáradok, öregszem és már kevésbé hajt a kezdeti lelkesedés. Ha ezt felismeri az ember váltani kell, mert se a Szigetnek se nekem nem lett volna jó, ha így is én maradok az első számú döntéshozó.  

Úgy érzed, pont jókor szálltál ki belőle?

Szerintem igen, de van két dolog, ami így is félreértésekre adhatott okot. Az egyik, hogy nagyon sokan összemosták a cég többségi tulajdonának eladásával a távozásomat, mert hasonló időszakban történt. És bár előbb lett egyértelmű, hogy kiszállok, mint ahogy egyáltalán megkezdődtek a tárgyalások, aminek a végén eladtuk a Sziget cég 70 százalékát, mégis nagyon sokan ezt két dolgot összekötik. Ebből a szempontból sokszor még magyarázkodnom kell, miközben a két döntésnek tényleg semmi köze nem volt egymáshoz. Persze lehet, hogy úgy már könnyebben hoztam meg az eladásról is a döntést, hogy előtte már kb. 1 évvel elhatároztam, a 25-dik sziget lesz számomra az utolsó és utána kiszállok a szervezésből. Tiszta a lelkiismeretem, mivel az amerikai vevőnél azt kiharcoltam, hogy a többségi résztulajdon eladás ellenére, nálunk maradt, vagyis a kollégáimnál az irányítás joga, így nem kellett attól tartanom, hogy egy új vezetőséget állítanak fel, akik megváltoztatják majd a Sziget alapértékeit. Miután a menedzsment jogokat megtarthattuk, tényleg csak rajtam múlott, hogy akarom-e tovább csinálni. Persze az én döntésem is egy hosszú folyamat volt. 8-9 évvel ezelőtt a mostani utódomat, Kádár Tomit úgy hívtam a Szigethez dolgozni, hogy már akkor az egyik legfőbb érvem az volt felé: előbb-utóbb szeretném átadni valakinek a stafétát, és úgy gondolom, hogy ő lehetne az, aki alkalmas erre. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, arról persze fogalmam sem volt. Nem volt határozottan kimondva, hogy ez X év múlva lesz esedékes, hanem úgy éreztem, hogy majd, amikor alkalmasnak érzem a helyzetet, akkor lépek. Aztán mikor már több mint 20 év és rengeteg fesztivál volt a hátam mögött, felmerült bennem, hogy talán a 25-dik Sziget lehetne az a pillanat, amikor elengedem. A végső döntést 2016-ban, még a 24-dik Sziget előtt hoztam meg és hamar be is jelentettem a kollégáknak, hogy jövőre visszavonulok, mert fontosnak gondoltam, hogy legyen idejük felkészülni a váltásra. Úgy láttam, hogy csúcsra járattuk a Szigetet, most lehet méltósággal kilépni, ameddig én el tudtam juttatni ezt a fesztivált, addig eljutottunk. A másik félreérthető körülmény pont ezzel kapcsolatosan jelentkezett, ugyanis rögtön utána jött egy olyan év, amikor gazdaságilag picit rosszabbul mentek a dolgok. Bár a mai napig nem tudom megmagyarázni a 2017-es Szigeten a látogatószám visszaesésének okait, de az nagyon szar érzés volt, hogy azt gondolhatta bárki: én már láttam előre, hogy jönnek a bajok, ezért léptem le és adtam el a céget. Tökre nem volt bennem semmi ilyen szándék. Emelkedő pályán voltunk, így fel sem merült a 2016-os rekord év után, hogy a 17-es rosszabb lehet. Emiatt aztán komoly lelki dilemmát okozott számomra, hogy az új tulajdonostársakban nem merül-e fel, hogy az értékesítés előtt direkt tupíroztuk fel a Sziget számait? Ezért is örültem nagyon a 2018-as Sziget elsöprő sikereinek, mert ezek után valószínűleg megnyugodtak a kedélyek. Mert lássuk be, azért azt nem volt olyan egyszerű lenyomni az amerikai befektetőink torkán, hogy bár ők lesznek a többségi tulajdonosok, mégsem szólhatnak bele érdemben a működésbe. 

Nem merült fel benned, hogy akkor mégis visszaszállsz?

Nem, ugyanis nem marketing dumaként mondom, hanem tök komolyan gondolom, hogy már nem érvényes eléggé a tudásom. Ez egy állandóan változó, nagyon trendérzékeny piac, ahol azzal, hogy kimaradtam, rögtön le is maradtam és már nem tudnám a céget versenyképesen irányítani. Például az idei fellépők nagy részéről már fogalmam sincs, hogy kicsodák, persze nem tagadom ez korábban is már egyre nagyobb problémát jelentett számomra, de akkor még görcsösen megpróbáltam utána nézni, most viszont már nincs erre ingerenciám.

Eredetileg azt gondoltam, hogy az egy hosszabb folyamat lesz, amíg teljesen átadom a stafétát, de nagyon hamar azzal szembesültem, hogy ez nem így megy. Nem tudom egy kicsit csinálni is, meg nem is. Sem én nem vagyok ilyesmire alkalmas, sem a rendszer szempontjából nem kezelhető az a mondás, hogy bár mostantól Tamás az első számú vezető, de azért én időként beleszólok dolgokba vagy ellentétes véleményt fogalmazok meg. Szerintem nemcsak az ő mozgásterét, de a személyes ambícióit is rombolnám, ha nem fogadnám el, hogy amennyiben a felelősség az övé, akkor a döntés is az övé kell legyen. Ezért úgy éreztem az a jobb, ha inkább egyik pillanatról a másikra azt mondom, hogy mostantól mindennel tessék hozzá fordulni. Ezt megpróbáltam olyan szinten komolyan venni, hogy még a céges levelezőlistáról is leiratkoztam. A legjobb, ha nem is tudok a felmerülő problémákról, mert így nincs az a kényszerem, hogy beleszóljak valamibe, ha szerintem valamit máshogy kéne. Most azt sem tudom, hogy mihez lehetne hozzászólni. Ha tudnám, valószínűleg sokkal jobban megszenvedném, ha egy olyan döntés születik, amivel nem értek egyet. Mindezt ráadásul abban a biztos tudatban tettem, hogy a kollégák tényleg jól csinálják a dolgukat, sőt jobban csinálják, mint ahogy én tudnám.

Nem gondoltam, hogy ez ennyire könnyen fog menni. Már azt is, hogy idén kik a fő fellépők a gyerekeimtől tudtam meg. Számomra is fura, de van egy érdekes bája, hogy ez tulajdonképpen így is működhet. Ma már inkább élvezem ezt a helyzetet és tetszik, hogy ilyen szinten el tudtam engedni. 

Külföldi fesztiválokra még szoktál menni? 

Nem, most más irányú dolgok kötnek le, egyáltalán nem hiányoznak a fesztiválok. Még koncertekre is ritkán járok el, pedig időm most inkább lenne rá. 

Most ezt úgy kell elképzelni, hogy rengeteg időd és energiád felszabadult, és érzed azt, hogy valamire rá kellene ugyanúgy pörögni, mint a Szigetre, vagy nem érzed ezt?

Az elmúlt években egy csomó mindenbe belekezdtem a Sziget mellett a Costes éttermektől, a WAMP dizájnvásáron át a Budapest Parkig, vagy a pozsonyi Dunaj Klubtól a Lupa-tó fejlesztéséig, ezért már levegőt venni is alig volt időm. Mindig azt éreztem, hogy valahol ég a ház, állandóan el voltam késve valamivel és ez eléggé megviselt. Ráadásul mindig olyan projektekbe kezdtem bele, ami személyesen is érdekelt, amihez kedvem volt, ezért a hobbi és a munka nem különült el az életemben. Aztán mégis azon vettem észre magam, hogy hiába foglalkozom csak olyan dolgokkal, amiket szeretek, túl sokat vállaltam magamra és így már ezek sem élvezet okoznak, hanem problémát. Bár piacvezető, sikeres cégekről beszélünk, az elismerések sem kárpótolnak, ha közben maximum napi 5 órát alszom és még így sem férek bele egy napba.

Ha valamiben az átlagnál jobbnak érzem magam, az az, hogy képes vagyok nemcsak kitalálni, hanem meg is valósítani dolgokat. Ráadásul elég maximalista vagyok, ezért igyekszem nem csak az itthon elfogadott színvonalon elvégezni a dolgom. Az utóbbi években viszont azt éreztem, hogy már nincs megfelelő kapacitásom arra sem, hogy stratégiát alkossak, vagy víziókat állítsák fel, mert mindig a napi dolgokat kell elintézni, ezért nagyon vágytam arra, hogy egy kicsit felszabaduljak. Bár sok mindennel foglalkoztam, a Sziget volt a főállásom, az időm, energiám fő részét ez kötötte le, így azzal, hogy ez nullára redukálódott, úgy éreztem, hogy megint kapok levegőt. De nem akartam abba a hibába esni sem, hogy gyorsan új dolgokba kezdek, hanem egyrészt szeretném rendbe szedni a meglévő dolgaimat, másrészt jó lenne végre több időt tölteni a családommal, a barátaimmal, az utazásokkal, egyszóval élni és élvezni az életet. Az elmúlt év még leginkább erről szólt és most jutottam el addig, hogy a meglévő alapokon már szeretnék tovább építkezni. Most főleg az új gasztronómiai projektjeimre és a Lupa-tó fejlesztésére koncentrálok, mert ott is jó lenne mielőbb megvalósítani a kezdeti vízióm. 

gerendai02.JPG

Hol tartasz ebben a vízióban? 

A Lupa tudott leginkább az eredeti ütemterv szerint haladni, mert az utóbbi 4-5 évben, már a Sziget mellett is arra próbáltam a legtöbb időt fordítani és azóta is ez a fő projektem. De az eredeti elképzeléseimhez képest még így is csak kb. 50-60 százalékos készültségben vagyunk. Ez egy sok lépcsős folyamat, csak az utolsó lépcsőfokok már főleg arra alapulnak, hogy a mi fejlesztéseinkre ráépülnek még további szolgáltatások, mint mondjuk egy szálloda. Nekem erre már se pénzem, se területem, se szaktudásom nincs, de nagyon remélem, hogy az általunk létrehozott strand és a sportcentrum fog annyira menni, hogy a környéken lát majd valaki üzleti fantáziát egy hotelben. 

Milyen volt a tavalyi szezon? 

A tavalyi szezon nagyon rosszul indult, a nyár első felében a hétvégéken mindig rossz idő volt. Összesen két olyan nap volt július második feléig, amikor a hétvégén is strandidő volt, úgyhogy már komolyan kezdtünk kétségbeesni. Július vége felé csináltunk egy összehasonlító elemzést és kiderült, hogy 40 százalékos elmaradásban vagyunk, az első szezonhoz képest, miközben 25 százalékos bővülést terveztünk az évre. De aztán megjött a kánikula egy hónapon keresztül, és végül nagyjából 10 százalékos növekedéssel zártuk a szezont.

És idén hogyan álltok?

Idén megint felemás a helyzet. A május egy az egyben ment a kukába, mert folyamatosan esett és 15 fok volt. Pedig például a wakeboard pálya már akkor is tudna üzemelni, ha nincs még a víz hőmérséklet fürdésre alkalmas állapotban. De az eső és a vihar ellen nincs ellenszerünk. Aztán júniusban hirtelen megjött a kánikula, de pár jó nap után meg jöttek vele a viharok is, és ugyan hideg nem volt, de ha vihart jeleznek előre, akkor nem indulnak el strandra az emberek. Például ma is nagyon jó idő van, de az előrejelzés esőt mondott, és bármilyen furcsa az emberek nem a szemüknek, hanem a híreknek hisznek, ezért ma is kevesebben vannak a szokásosnál. 

Mennyire számítottál erre, mikor egy strandba kezdtél bele?

Hogy van benne időjárási kockázat, azt nyilván tudtam, de hogy ennyire.... Nem szoktam járni kaszinóba, de tudtommal ott igazán sok pénzt azzal lehet keresni, ha valaki tizenötödjére is a feketére tesz és mindig bejön neki, de azért inkább abból érdemes kiindulni, hogy nem valószínű, hogy egymás után tizenötször a fekete jön be. A nagy számok törvénye alapján itt is azt gondolja az ember, hogy ha van száz nap, ami a szezonnak tekinthető, akkor lesz 20 nagyon rossz nap, 20 nagyon jó nap, a többi meg átlagos. Aztán mikor tavaly már eltelt 60 nap, és abból 50 volt nagyon rossz, akkor persze megdőlt ez a stratégia. De mivel a végére mégis jól alakultak a számok, újra elkezdtem bízni a matematikai statisztikákban, csak tudomásul kell venni, hogy ez nem egy rövidtávú műfaj. 

Idén láthatóan nagyobb energiát fektettek az öböl részbe is, ami most már nem csak egy parlagon lévő eldugott valami azoknak, akiknek a beach túl drága vagy csicsás.

Igen, úgy tűnik idén jobban megtaláltuk a szerepét annak a résznek is. Azzal, hogy a Dürer Kert csapata is bekapcsolódott az ottani vendéglátásba és emellett programokat, szolgáltatásokat is nyújtanak, egy kicsit undergroundabb arculatot kapott a dolog. De az Öböl Strand részen van idén már kemping szolgáltatás is, és a látványvilága is erősen eltérő, például itt nem a homokos part a jellemző, hanem egy jelentős részt befüvesítettünk. A belépő árak viszont nem változtak, a legdrágább jegy is csak 1500 Forint (hétvégi felnőtt napijegy). Ez még mindig jóval alacsonyabb, mint a tengerpartokat idéző Lupa beach rész, ahova ugyanez a jegy 3900 Forintba kerül, de a maga kategóriájában szerintem mindkettő kifejezetten megfizethető, jó ár érték arányt nyújtó hely, hiszen egy fürdőbe, vagy egy jobb medencés strandra is elkérnek ennyit. Az Öböl lesz a Lupa legkörnyezettudatosabb része, re-pohárral, szelektív gyűjtéssel és reményeim szerint később biciklisták körében is közkedvelt strand lehet belőle, mivel pont mellette megy majd el a felújított nemzetközi kerékpárút. Egyelőre úgy tűnik, szeretik az idei fejlesztéseket, tetszik az embereknek.

Télen nem lehetne hasznosítani a Lupát?

Ezen már régóta törjük a fejünket, mert leginkább akkor lehetne hasznosítani, ha úgy be tudna fagyni a tó, hogy korcsolyázni lehessen. De két probléma is van ezzel, egyrészt vannak alulról feljövő kisebb buzgárok, ami miatt foltosan fagy be, másrészt az is nehezen tervezhető, hogy Magyarországon mennyi olyan nap lesz, amikor biztonságosan befagynak a vizek. Ha nem tudsz előre tervezni, akkor nem lesz megfelelő személyzeted, ezért valószínűleg el kell engedni, hogy a Lupa télen egy természetes korcsolyázótó legyen. Attól még töröm a fejem azon, hogy mivel lehet a szezont valamennyivel meghosszabbítani. Elsődlegesen a sport funkciók működhetnek elő és utószezonban is, de építettünk egy légkondicionált rendezvényházat, ahol céges eseményeket vagy esküvőket már egész évben lehet majd tartani, és készül a szauna házunk a tó partján, ami szintén 12 hónapos műfaj lehet.

Mi az, amit egy stranddal el lehet érni? 

Több mindent is, az a kérdés, mi az ambíció. Én szeretek nagyokat álmodni és a sok elégedett látogatón túl, szeretném azt is elérni, hogy újra lehessen definiálni főváros környéki emberek viszonyulását a vízhez. A „Budapest Tengerpartja” elsőre fellengzős szlogennek hangzik, de szerintem, ha valaki kijön, azzal fog szembesülni, hogy tényleg olyan, mintha lenne egy klassz tengerparti része a városnak. És ez nem csak a külsőségekről szól, hogy legyen türkizkék víz, fehérhomokos part, meg pálmafa és koktélbárok. A Lupa valahol egy életérzést próbál megadni, aminek persze része az álomnyaralások képeslapjait idéző környezet, de ennél többet szeretnénk nyújtani, akár a gasztronómiai kínálatunkkal, akár a szolgáltatásainkkal. Egy olyan élménycentrumot, ahol a családoktól a fiatalokig, a helyiektől a turistákig, mindenki megtalálja a számítását. Tök fura nekem, hogy miközben Budapestet a „vizek városának” hívjuk, teljesen más az itt élők viszonya a vízzel, mint mondjuk a horvát tengerparton vagy a Barcelonában lakóké. Ott, ha valaki leteszi a ceruzát áprilisban az irodában, tök természetes, hogy utána még kimegy a partra és megiszik egy koktélt vagy strandfocizik kicsit, majd megvacsorázik. A vízparti népek nem úgy gondolnak rá, hogy addig közel se megyünk a vízhez, amíg nem lehet benne fürdeni. Ezen tök jó lenne valahogy változtatni.

Én a Lupát eleve többnek gondolom, mint egy strandnak, vannak mindenféle sportolási lehetőségek, a búvár centrumtól a profi strandsport arénáig, de ma már ott is lehet aludni a tóparti kempingben vagy a gasztro kínálatunk is több mint érdekes. Összesen 27 vendéglátóegységünk van a Costes Beach Club-tól a lángosos kisbüféig, menő koktálbároktól a Divino borbárjáig. Van egy 10 egységből álló komoly gasztro sétányunk a legkülönbözőbb strand kajákkal a halastól a hamburgeresen át a palacsintásig, de az sem mindenkinek egyértelmű, hogy van egy világszínvonalú wakeboard centrum és egy horgászoknak kialakított rész is nálunk. Az idei egyik leglátványosabb elem, hogy egyre jobban belakjuk az 500 méter hosszan a tóba benyúló földnyelvet is. Idén elkészült itt egy díszkővel kirakott sétány, ami mellett a vízparton saját stégekkel rendelkező hangulatos szórakozóhelyek sorakoznak. Az elkülönített családi strand részt is tovább fejlesztettük, amit szerencsére imádnak a gyerekes családok, de igazán akkor lennék nyugodt, ha minden, ami ma a tónál van, az a maga nemében külön-külön is a legjobb lenne, mert akkor talán kinőhetnénk, hogy csak egy strandként gondoljanak ránk az emberek, ahogy anno a Sziget is kinőte magát és egy saját kategóriát teremtett a fesztiválozásban. 


fesztivál sziget gerendai károly lupa



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.