2019.10.09. 16:00 – Prieger Zs.

Gondolkodó, élő szövetségkötés, a pop-raptől távol - zïp-premier a Lángolón

Lángoló Premier

pb_20190911_008.jpg

Más zenekarból is ismert figurákkal, okos hip-hop és kattant jazz ötvözésével, fura címmel debütál a zïp a Lángolón új kislemezével. A Végtelen Próbaidő című anyagról a Fran Palermo dobosaként megismert Pivarnyik Péter és a szövegíró/MC Paizs Dávid Layerson beszélt nekünk.

Tudjuk, hogy sokoldalú vagy, Peti, de felmerül a kérdés: hogy kerül egy Fran Palermo-dobos egy jazz-hip-hop formációba?

Pivarnyik Péter: Pont fordítva történt. A Keret Blog Kikeltető nevű tehetségkutatóján nyertünk meg egy nagyszínpados Bánkitó Fesztivál koncertlehetőséget, ott pont a Franpi előtt játszottunk. Elég jól is sikerült, utána megismerkedtem Henrivel és beszéltünk random vagy másfél órát. Erre rá pár évre megkeresett, hogy lenne-e kedvem velük zenélni. Szerintem nagyban hozzájárult az a bánki este és a jól sikerült koncert ahhoz, hogy most két ilyen izgalmas produkcióban is dobolhatok egyszerre.

Zenei mindenevő vagy? 

PP: Hát, két teljesen különböző projekt, más jellegű dobolást és zenei nyelvet igényelnek, mégis mindkettőt ugyanúgy tudom élvezni. Sokféle zenét hallgatok, kisiskolás korom óta bele vagyok buzulva a különböző elektronikus zenei műfajokba, a hiphopba és persze ugyanúgy a rockzenébe is. Mikor megkaptam az első mp3- lejátszómat, telepakoltam System of Down, Red Hot, Belga, Xzibit és Pendulum számokkal, ezekre aludtam el kb minden este. Ma már persze teljesen más dolgok érdekelnek. Pár éve csak hip-hop- vagy jazz-orientált zenéken pörgök, legyen az élőhangszeres, vagy elektronikus, illetve megállás nélkül BBNG-t, Vulpeck-et és Future Beats-producereket hallgatok, viszont bármi IS tud tetszeni, a jó zene  az enyém, műfajtól független. Szerintem ha az ember töménytelen mennyiségű jó zenét hallgat, előbb-utóbb amúgy is ráragadnak olyan dolgok, amiket aztán fel tud használni a színpadon is. 

Szövegileg ez egy érett anyag, sokszor elég alapos mélyreásással, ami mostanában annyira nem jellemző a mainstream hip-hop-ra. Direkt, szándéka szerint nem “mainstream" az anyag vagy csak így sikerült?

Paizs Dávid: Abban a szerencsében volt részem, amikor bekerültem a zenekarba, hogy olyan arcok közé csöppentem, akiktől legalább annyira távol áll a fősodor meg az úgynevezett pop-rap, mint tőlem. Wacuumairsen nőttem fel, meg New York-i hip-hopon, Radioheaden, Quimbyn, Kispálon, Heaven Street Seven-n, Hiperkarmán, Kistehénen meg drum and bass-en. Apám megszállott jazz kedvelő, hi-fi guru és lemezgyűjtő volt régebben. Szakács vagyok, vendéglátos meg repper, szóval két szubkultúrához is tartozom.

Ez a cucc olyan "amoebásan" élő, vagyis pillanatnyilag nem a DJ-MC-felállásban toljátok meg.

PD: Pedig van DJ-MC felállásunk is, Peti szokta alámpakolni az alapokat ilyen megmozdulásokon. Van is egy havonta szerveződő hip-hop-open-jamünk az Edison Bar & Inkben, a Bítlovaglók, ide mindenkit várunk mindig szeretettel! A zïpbe is tervezünk beépíteni bítméker elemeket, szemplert, szkreccset. De nem akarjuk túlzásba vinni, mert ez elsősorban élőzene, egyéb vágyait meg kiéli mindenki máshol.

Hallom, romantikus, puritán körülmények között vettétek fel az anyagot.

PD: Igen. Lementünk  Balatonboglárra, Silling Marciék nyaralójába, berendeztük a nappalit stúdiónak, néztük a befagyott tavat meg a havat, röhögtünk és zenéltünk négy napig. Mindenkinek hatalmas élmény volt. Családiasabb is azóta a légkör a csapatban.

PP: Konkrétan egy stúdió session-nel egybekötött csapatépítő-tréninghez tudnám hasonlítani. Hallatszódik is a végleges anyag hangulatán és hangzásán is, hogy nem hetek-hónapok teltek el a számok felvételei közben, hanem egy négy napos állandó workflow és folyamat eredménye. Eleinte azt hittük, hogy nem lesz elég 4 nap 6 szám összerakásához, de ahhoz képest, hogy a munka mellett azért bőven jutott idő a szórakozásra is, úgy autókáztunk vissza Budapestre, hogy utána már nem kellett semmit pluszban felvenni egyik zenei alaphoz se.

Keverésben Zomblaze-zel dolgoztatok. Majdnem kész anygaot kapott, annak minden bajával és bájával, de nagyon esküszik rátok, szereti a produkciót.

PD: Nagyon dögre keverte a cuccot. A tüdőszaggató basszus amúgy is a védjegye. Addig ment, amíg el nem érte a megfelelő hangzást. Elég maximalista. Több dolgon is munkálkodunk vele mostanában. 

PP: Gyorsan és precízen dolgozik. Külön nagy megtiszteltetés, hogy benne van az ő keze is a végeredményben, bitangul szólnak a masterek!

Mik a tervek? Áttörni a közhelyhip-hop falát? Vagy csak simán jó koncerteket adni?

PD: A közhelyhip-hop falán igazából szerintem mindig is volt egy rés, amin viszont nem könnyű átmászni. Szerintem vannak ma olyan produkciók, akik ezt zseniáliasan csinálják. Nekünk elsősorban annyi a célunk, zenekari és egyéni szinten is, hogy olyat csináljunk, amit mi is szívesen hallgatnánk. Bízom az ízlésünkben. 

PP: Én úgy látom, hogy egyre több teret kap ma már az igényes-gondolkodós hip-hop is, persze nagyobb számokat generálnak az egyszerűbb, kirakatbavaló, eladhatóbb zenék. Magyarországon alig tudok mondani olyan élőzenés rap\hip hop produkciót, ami nem egyértelműen csak a mainstream köröknek szól, szerintünk lehet ezt máshogy is csinálni. Természetesen mi is szeretnénk pörögni, megmutatni magunkat fesztiválokon és klubokban, szervezzük a koncerteket, mozgolódunk, kortársakkal kötünk szövetséget és persze szeretnénk fejlődni minden szempontból.

Mik a legfontosabb tudnivalók, sztorik, történések a lemezzel kapcsolatban? Lesz-e folytatása, készül is már esetleg? 

PD: Ez az első anyagunk, a Gegével közös single trekket, a Steezt leszámítva. Ez elsősorban meglévő szövegeim feldolgozására épült. Viszont a jövőben egy kicsit élesebb határvonal lesz a szóló Layerson- cuccok és a zïp között. December elején megyünk a Balatonra megint, tele vagyunk ötletekkel, skiccekkel, számkezdeményekkel, szövegekkel. Nagylemezt szeretnénk, kb 8 számosat. És persze koncertezni agyba főbe, itt a klubszezon! Meg próbálni sokat, fejlődni mindenben. Az alázat a hobbink, meg a műfaj szeretete.

PP: Azért kedves a Végtelen Próbaidő az egész zenekarnak, mert tiszta önerőből készült. Nem kellett súlyos pénzekért stúdióba vonulni, Ariel megoldotta az egész procedúrát a hozzáértésével, setupjával\mikrofon-arzenáljával. Samu két zenekadémiás vizsga között vonatozott le Balatonboglárra, hogy egy délután alatt felfújja a szólamait és a szólóit. Mindenki sokat tett bele. Már tervezzük a következő balatoni megmozulást, összeraktunk a próbákon azóta vagy 4-5 új számot, amiket koncerteken már játszunk is egy ideje. Ezek mellett van egy szám, amit ugyanúgy tavaly Balcsin vettünk fel, csak végül nem került rá a kislemezre, szóval: igen, tényleg körvonalazódik már egy album-jellegű sztori. Az én fejemben meg alakul már egy remix-EP is, amit mind háztáji producer cimbik remixeivel tudok elképzelni, de ez egyenlőre csak egy ötletcsíra. A (kis)lemezbemutató koncertünk egyébként a Szimpla Kert-ben lesz október 10-én, csütörtökön, teljesen free. Érdemes jönni, lesznek vendég MC-k, új számok, minden.

Premier:

Dalról dalra:

Nyistenk

Dávid: Ez a leginkább jazzes számunk és a legösszetettebb is. Egy olyan szöveget választottam rá, ami velős, de egyben vicces és alapvetően nem túl melankolikus. A végén a “lötyi" beat meg nekem fullra a Tribe Called Quest-et idézi, ami számomra maga "A hiphop".

Peti: Az az érdekessége, hogy ez a legrégibb számunk a koncertanyagunkból, konkrétan vagy 4 éve írtam, azóta pofozgattuk, variáltuk és mára már tökéletes intrónak funkcionál koncerteken és a kislemezen egyaránt. A címét még az legelső basszusgitárosunkkal, Grőbivel találtuk ki, bár most meg nem mondom, hogy mit is jelent pontosan.

Várjuk a tavalyi évet 

Dávid: Elvontabb tétel, brutális pergődobokkal. A címét Philip K. Dick egyik őrületes könyvéről kapta, amiben semmi sem az, aminek látszik, semmi nem biztos, minden a feje tetejére áll a világban, amitôl annyira messze igazából a mostani valóságunk sem áll. Ez is kicsit erre az analógiára épül, majdnem minden két sor kiad egy erőteljes, asszociatív, vagy adott esetben kicsit konkrétabb képet, amibôl aztán tovább lehet menni, "mire gondolt a költő?" jeligére.

Peti: Ennél a számnál szálltunk el legjobban a felvétel közben. Nagyon sokat kísérletezgettünk különböző pergődbob-soundokkal, kulcsokat\kulcscsomókat, csavarokat és mindenféle zörgőbörgő bizbaszt tettünk a bőrre és elég izgi lett a végeredmény. 

Hiperventillátor

Dávid: A leggyorsabb szám a lemezen. Egyszer felkeltem másnaposan, vert a szívem, kapkodtam a levegőt, azt sem tudtam hol vagyok, kérdeztem a barátnőmet, aki amúgy biológus, hogy mi történik, azt mondta: hiperventillálok. Aznap írtam ezt a szöveget. Olyan, mint egy vad buli utáni reggel felülni egy körhintára, ami nem akar megállni.

Peti: Ez a legrövidebb, de talán legtömörebb számunk, amit mindig játszunk koncerten is. A menetelős, mocsok, húzós basszussal ellátott első téma után egyre többféle hangulatot szerettünk volna kibontani. Ha megfigyeled, nincs két ugyanolyan periódus a trekkben, végig változik pedig ugyanaz az A és B téma megy le kétszer, mindig más körítéssel. 

Toldi

Dávid: Ez az első olyan szövegem, amit megmutattam nagyobb közönségnek. Elég erős képekkel operál, odamondogatós, a leginkább utcaszleng-hangulatú a lemezen megjelenő dalok közül. 

Peti: Itt tök nagy kontraszt van a verzék és a rendhagyó módon csak egyszer felcsendülő refrén között. A verze téma már tök régóta kész volt, viszont úgy álltunk neki felvenni a számot, hogy nem volt semmi refrén ötletem\ötletünk. Ariel, a basszusgitárosunk aztán tök random eljátszotta ezt az akkordmenetet, egyből megtetszett, fel is vettük a következő pillanatban és kész lett a cucc. Azért érdekes ez ebben a formában, mert általában a saját témáimat szeretem én befejezni, refrént írni hozzá, ebből általában makacs módon nem engedek. Viszont itt a Toldi esetében biztos vagyok benne, hogy jobban jártunk, hogy végül nem ragaszkodtam a a saját konokságomhoz.

Mértnembelém

Dávid: Fülledt verzék, katartikus refrének. Szerelmes szám, annak minden előnyével és hátrányával. 

Peti: Nagyon vicces, hogy végül ez egy lovesong lett, viszonylag undorító piaszagú delíriumos állapotban írtam hajnalban egy tivornya után, kb fél óra alatt. Akkor nem mertem volna rá esküdni, hogy ilyen tematikájú szöveggel működni fog. Talán ez a legelektronikusabb hangszerelésű szám az egész EP-ről.

Végtelen próbaidő

Dávid: Ez a megfejtős dal a lemezen. Egy zenekari jam-sessionön állt össze, ezért ez ilyen együttfeljátszós zene lett a maga nyersességével. Erről felesleges is sokat beszélni, minden bennevan a szövegben.

Peti: Egyik tavalyi késő nyári estén Perrin barátommal hajnalig mulattunk és dobattuk ki magunkat minden egyes helyről, másnap kurvára elaludtam és nem mentem próbálni. A többiek végül nélkülem is próbáltak, és az aznapi jamelésből aztán megírták ezt a számot, és de jól tették! Ez az egyetlen szám amit egybe vettünk fel és nem nagyon effekteztünk rajta semmit.




Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.