2019.10.17. 13:00 – Kovács.Attila

Szombaton a CAFe Budapesten debütál Barabás Lőrinc komolyzenei darabja, a Metamorfózis

loorinc_retus_gn_9089_cut.jpg

Barabás Lőrinc nevét számos formációból ismerheti a közönség, korábbi zenekarával, az Eklektrickel a popzenében teremtett új stílust, kvartettjével mindössze két év alatt került a hazai jazzszíntér élvonalába, szólóanyagával pedig immár ötödször turnézott az Egyesült Államokban. Az utóbbi időben komolyzenei kompozíción dolgozott, melyet a Budapest Chamber Sinfonietta mutat be a közönségnek szombaton a Várkert Bazárban, az idei CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál sorozatában. A koncert, melynek első felében Barabás Lőrinc legutóbbi algorythms című szólólemezéről játszik, amit a Metamorfózis ősbemutatója követ majd, kitűnő apropót jelentett egy rövid interjúra. (Fotó: Galgóczi Németh Kristóf)

A szombati koncerten debütáló Metamorfózis egy komolyzenei darab, ilyesmit most írtál először, ha jól tudom. Hogyan jött az ötlet, hogy ezen a terepen is kipróbáld magad?

Elég régóta foglalkoztatott az, hogy szimfonikus zenekarra írjak valamit, hiszen nagyon érdekes lehetőségeket tartogat egy ilyen felállás, a hangszínek és a hangszerelési megoldások terén is. A szimfonikus zenekar hangzása régóta foglalkoztatott, és végül meg is született az öt tételből álló Metamorfózis, ami egy nagyzenekarra írt darab, de hangulatát tekintve alapvetően olyasmi, ami jellemző rám. A zenekar és a megszólalás az, ami miatt kicsit más lesz. 

Egyáltalán mi alapján döntöd el, hogy valamit szólóban állítasz színpadra, mást meg zenekari környezetben?

Folyamatosan írok zenéket, ötletekből, zenei vázlatokból szerencsére nincs hiány. Ezeket szoktam meghangszerelni. Általában van egy elképzelésem, és ha valami mondjuk a Quartethez lenne jó, akkor abba az irányba fejlesztem, van, amiről meg azt gondolom, hogy inkább szólóban adnám elő szívesen. Ez általában már akkor kialakul, amikor a dalok megszületnek.

Ha be kellene mutatnod a Metamorfózist röviden, mit mondanál róla? Inkább kortárs komolyzenei hangulatú, vagy esetleg klasszikusabb formát követ?

Nem tudnám besorolni valamilyen hagyományos klasszikus zenei formába. Szerintem van benne egy erős filmzenei hatás, elsősorban különböző hangulatoknak, életérzéseknek a megzenésítése ez az öt egymást követő tétel. Bár nem kimondottan repetitív zene, de vannak benne ilyen elemek is. Talán kicsit melankolikus, de azért vidám is emellett. Igazából nem tudom, hogy a hallgatóknak milyen benyomásokat közvetít majd elsőre, az viszont biztos, hogy vannak rokon vonások a korábbi zenéimmel, csak ezúttal más a forma.

A koncerten milyen felállásban adjátok elő a darabot?

A Metamorfózist a Budapest Chamber Sinfonietta adja majd elő, akikhez egy főiskolai barátomon keresztül jutottam el. Ők főleg felvételeket készítenek így együtt, de koncerteznek is, most dolgozunk először közösen. Megírtam a kottákat, hiszen ennyi zenésznél erre is szükség van, aztán elkezdődtek a próbák. Ez egy 34 zenészből álló szimfonikus zenekar, egy hagyományos nagyzenekarhoz képest kisebb, ugyanakkor így is lesz benne első és második hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő szekció, oboa, fagott, klarinét, és fuvola, két kürt, két harsona, két trombita, ütősök, meg egy zongora. A hagyományos felálláshoz képest ez utóbbi extra hangszernek számít.

Maga a koncert hogyan épül majd fel?

Az este első felében egyedül állok színpadra, ahogy a szólókoncerteimen is szoktam, ez a rész elsősorban a legutóbbi, algorhythms című albumom anyagára épül majd. Utána lesz egy szünet, majd a második részben következik a Metamorfózis ősbemutatója, amelyben én nem is játszom, hanem a nézőtérről hallgatom majd a koncertet.  

Ez azért mindenképpen formabontó megoldás.

Ez valahol direkt cél is volt. Zeneszerzőként eddig majdnem mindenben, amit írtam, játszottam is. Érdekelt, milyen az, amikor az ember lent ül a közönség soraiban, és hallgatja, ahogy a zenekar játssza, amit ő megírt. Most ezt is kipróbálom. Értelemszerűen más lesz a két dolog, de alapvetően a zenének a mélyén van egy kapocs, elsősorban amiatt, hogy a szerző mindkét esetben én vagyok. Szóval van egy közös nevező, annak ellenére, hogy az egyiket elő is adom, a szimfonikus zenekaros előadásban viszont nem játszom.

Nem furcsa az, hogy az általad megírt trombitaszólamot mástól fogod hallani a koncerten?

Ahogy mondtam, engem abszolút érdekelt ez ilyen szempontból is. Nagyon profi a zenekar, örülök annak, ahogy ez megszólal, nem is éreztem olyasmit, hogy nekem kellene trombitálnom.

Ha az ember új dologba kezd, az egyik ötlet általában kézen fogja a következőt. Várható később folytatása ennek a darabnak, vagy annak, hogy szimfonikus zenekarra komponálj?

Azt hiszem, ez egy új terep számomra, aminek ez a mostani előadás lesz az első fejezete. Nem zárom ki, ott van a fejemben, hogy lesz még ilyesmi később is.

A szombati koncert után hol találkozhat veled a közönség a közeljövőben?  

Novemberben is lesz Random Szerda, amit most a Budapest Jazz Klubban rendezünk meg minden hónapban. November 16-án egy jótékonysági rendezvényen lépek fel, ezúttal egy zongoristával kiegészülve, duóban,  utána november 20-án játszunk a Barabás Lőrinc Quartettel az A38 Hajón, akikkel a tervek szerint a soron következő lemezt is készítem majd.

További információk a koncerthez kapcsolódó Facebook-eseményen, illetve a CAFe Budapest weboldalán. Barabás Lőrinccel készült korábbi interjúnkat itt olvashatod!


interjú jazz magyar fesztivál kortárs barabás lőrinc komolyzene experimental cafe budapest



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.