2019.11.19. 13:46 – Bihari Balázs

Mint a hurrikán - Scorpions-koncerten voltunk

scorpions_2_artlasso_006.jpg

Úgy kezdődött, hogy Zsolt mellettem ült a padban. És mivel a Lövölde tér és a Népköztársaság útja között kicsi a távolság, nagyon gyorsan rácsatlakoztunk a lemezt-kazettára másolós túrákra, ami leginkább a Newport (Szív utca) - Labiritmus (Lenin körút) - Solaris (Szent István körút) közötti tengelyen zajlott. Mégis a legelső hard rock lemez nem a kölcsönzőből, hanem Zsolt bátyjától érkezett, mert neki megvolt: ezt másolta egy 60 perces kazira Zsolt anyukája, amelynek a végéről természetesen pár szám lemaradt vagy csak az eleje maradt rajta. A mai napig így szól a fejemben a Scorpions japán dupla koncertalbuma, a Tokyo Tapes.
1982. 

Nem sokkal később már próbáltunk, pedig nekem még nem is volt elektromos gitárom, Zsolt viszont el tudta dobolni a Top of the Bill dobszólóját, amit el is játszottunk a Vakok Intézetének kultúrtermében, ahol életemben először megrázott egy BEAG erősítő. Nem ütöm le a megrázó-élmény-volt-a-Scorpions-szarszóviccet.
1983.

Az érettségi nyara tényleg menő volt: egy délutánt és egy éjszakát álltunk sorba Queen-jegyért a Népstadionnál, a Queen-koncert után nem vittek el katonának, sőt még jött a Scorpions is az MTK-pályára, amely a World Wide Live-val akkor már szupersztár lett. Hogy előre jussunk, belekeveredtünk a szlovák keménymagba, ahol annyira szorosan tapadtak egymáshoz a csöves fiú- és lánytestek, hogy egyszerre ugrált mindenki és ha ellenkező erőhatást próbáltál kifejteni, meghaltál. Legalább húsz percbe telt, mire sikerült kikeveredni, egyikünk elhagyta a cipőjét, majd zokniban álldogált a keverőpult mellett a Still Loving You-ra. Aztán hazasétáltunk.
1986.

skopijegy_1.JPG

A legutolsó aktív Scorps-emlékem ez, régen elsodort az underground, persze tisztán hallhattam volna őket a gangról is, amikor pár éve a Hősök terén játszottak, de beküldtem a kutyákat és becsuktam az ajtót. Illik-e megzavarni ilyen emlékeket, amikor 2019-ben folyamatosan Nina Kraviz szól a szobámban? Nézzük csak.

A legtöbb veterán előadó nem kísérletezik, egyszerűen megpróbálja mindannak az esszenciáját adni két órába zsúfolva, amiért az lett, aki/ami, míg a drága közönség megpróbálja a legszebb emlékeit, azt a képet, amit az előadó sugallt magáról, újra és újra átélni. Nagyon érdekes, hogy sokszor egyeseknél a rockandroll (ez alatt értem a rock-, hard rock zenekarokat) mennyire okafogyott lesz az idő előre haladtával, hogyan lesz a kezükben egy dinamikus produkció indokolatlanul hangos.

Vegyünk egy példát. A Scorpions karrierjének egyik csúcspontja volt az 1983-ban US Fest, ahol konkrétan lemosták az utánuk főzenekarként fellépő Van Halent (Diamond Dave kissé kiütötte magát). A hangerő mellett dinamika, nagybetűs élet a nagyszínpadon.

Mit lehet tenni, ha egy több mint ötven éves hannoveri zenekar még mindig imád játszani, de korukból adódóan korántsem tudják ezt a fajta akrobatikus rockandroll show-t prezentálni, sőt a főhős Klaus Meine rendesen rocksztárnak beöltözött szatyros bácsi? (Ami amúgy egyáltalán nem baj.) Nos, a Scorps stábja úgy döntött, hogy a látvány mellett minden hangos lesz, ami a digitália minden vívmánya ellenére azt a dinamikát nagyrészt kiölte, amitől lüktetni kezd a zene. Pedig minden lehetőség megvolt erre, hiszen Mikkey Dee nagyszerű dobos, nemhiába érkeztek rengetegen Motörhead-pólóban, Matthias Jabs gitáros pedig azért játszotta a Delicate Dance-t, hogy mindezt kibontakoztassa. Viszont.

Viszont ott vannak a dalok, amelyek közül mindegyik sláger. És ott vannak az emlékek, amik megszépítik, hogy Klaus nem feltétlen tud úgy bömbölni, mint harminc éve, nem ugrál úgy, mint Jagger. Érdekes, hogy pont a ráadás Still Loving You volt az egyetlen, ami úgy szólalt meg hibátlanul, ahogy elképzeltem: mintha erre hegyezték volna ki az estét, minden a helyén volt, majd Rock You Like A Hurricane - a végén mint hurrikán távoztam a villamoshoz.

A hetvenes évek blokkot azért sajnálom, de most Nina Kraviz helyett egy kicsit betettem a Tokyo Tapest.

(Fotók: Artlasso)


scorpions



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

epitkezes1 2019.11.19. 16:45:42

Volt már jobb koncetrjük itt, például az előző, 2015 szeptemberben. Ez kurva hangos és torz volt, meg hát patikamérlegen kimért 90 perc (amaz meg több, mint két óra örömzenélés). Jó volt nosztaligázni, de a fülem még mindig zúg. Talán majd a következő, 2025ben :)

eszeky 2019.11.19. 22:33:51

86 ban láttam öket elöször és most. Azt nem mondom hogy csalodás volt látni őket de a hangzás rettenetes volt. Es nem a hangerőtől. Borzasztoan szolt. Látvánnyal nem volt gond. Többet biztos nem megyek. Ennyi. Ja es 1,5 ora a mai világban? Ez nagyon karcsu volt.

Gaspen 2019.11.24. 19:32:30

Miki egér együttes