2019.12.02. 15:00 – Szponzorált Tartalom

Ismerd meg a Jägermeister Brass Band leendő tagjait! Első fejezet: a dobosok

jbb_montage_dr_20191128_v2b.png

December 12-én éjfélig tart a Jägermeister Brass Band projekt második szakasza, melyben az előválogatóból továbbjutottak közül a közönség választhatja ki a végleges zenekart. A formabontó, interaktív szavazásról, melyben a szó szoros értelmében összeállíthatod a számodra legszimpatikusabb felállást, egy-egy poszton akár minden jelentkezőt meghallgatva, nemrég már olvashattatok a Lángolón, most pedig itt az ideje, hogy bővebben is bemutassuk nektek azokat, akik közül a zenekar leendő tagjai kikerülnek majd. Mivel általában minden könnyűzenei produkció alapja a ritmus, ezáltal a dob, logikusnak tűnt, hogy először a Jägermeister Brass Band dobosjelöltjeivel, László Zsolttal, Szabó Sipos Ágostonnal és Gyebróczki Mátéval beszélgessünk többek között eddigi karrierjükről, zenei hatásaikról, és arról, milyen kihívást látnak a projektben.

Ha nincs ellenetekre, kezdjük egy rövid bemutatkozással!

László Zsolt: Erdélyben születtem, Kovásznán, de ott csak megszülettem, mivel édesapámnak volt egy távoli rokona, aki ott dolgozott szülésznőként. Aztán tíz évig éltünk Baróton, ott nőttem fel a patakparton, egy eldugott kis utcában. Gyerekként ez nagyon jó volt, megtanultam úszni, korcsolyázni. Utána Székelyudvarhelyen élt a család. Néhány éve pedig Budapestre költöztem, mert otthon nem volt olyan zeneiskola, ahol lett volna dobtanszak, és érettségit is adott volna.

Szabó Sipos Ágoston: 2002 óta dobolok, előtte hegedültem. A Zeneakadémia jazz-tanszakán végeztem, és voltam kint Lengyelországban Erasmusos cserediák program keretében is, játszottam egy csomó zenekarban nagyon sokféle stílust a nép- és világzenétől a jazzen és a rockon át az elektronikus zenéig. Elsősorban a zene maga érdekel. Fő zenekarom jelenleg a Freakin' Disco, de játszom a BG 5 és az  Organism nevű jazz formációkban, illetve van a Nana Vortex, ami egy világzenés ügy. A Freakin’ Disco talán a legismertebb, a többivel viszonylag kevés lehetőséghez jutunk, de rajta vagyunk, hogy ez változzon.

Gyebróczki Máté: Nyíregyházán születtem, jelenleg Budapesten élek, zenélek, emellett pszichológia mesterszakon tanulok. Két zenekarban vagyok aktív, az egyik az Altum nevű pop rock csapat, a másik pedig a Rosé Acoustic, ahol cajonozom és perkázom.

Hogyan kezdtetek érdeklődni a zenélés iránt, illetve miért a dobot választottátok hangszereteknek?

Zsolti: Édesanyám szolfézstanár és kántornő, általa egész életemben jelen volt a zene. Baróton ő volt az ottani művelődési ház igazgatója, és a városi rendezvényekre mindig hívott zenekarokat, zenészeket, ott szerettem bele a dobba. Ötévesen már összeraktam egymás mellé mindenféle edényt meg tányért, és a család nagy örömére fakanállal hangoskodtam. Azért is költöztünk Székelyudvarhelyre, mert Baróton nem volt dobtanár. A családom részéről maximális támogatást kaptam, utólag nem is tudok elég hálás lenni nekik ezért, hiszen mindkettejüknek jó állása volt Baróton. Miután a helyi lehetőségeket kimerítettem, volt egy időszakom, amikor Marosvásárhelyre meg Csíkszeredára jártam át tanulni.

Ezután három éven keresztül jártam a Bordás József által szervezett Dobmánia táborba, akivel sokszor beszélgettünk arról, hogy otthon nincs ilyen suli, és pár év után egyszer csak felhívott, hogy felkérte a Rajko-Talentum Művészeti Iskola, hogy indítsa el a dobtanszakot, ahol érettségi is van, meg dobtanszak is, ami nekem tökéletes volna, és szólt, hogy ha van kedvem, jöjjek el felvételizni. Így a 9-10. osztályt elvégeztem még Udvarhelyen, de a 11.-et már a Rajkoban kezdtem.

Ágoston: Hegedűvel kezdtem, magamtól találtam ki, hogy ez érdekel, és máig meg is maradt ez valamennyire, de közben elkezdett érdekelni a dobolás is. Igazából a zene érdekelt, a dob meg rám talált. Először, mint nyilván mindenki, az asztalon doboltam, aztán kaptam egy kis bongót karácsonyra. Nem sokkal később volt nálunk valami családi buli, amiről én megszöktem a szobámba, ahol volt egy ilyen összetákolt dobszerkó, ezt pedig meglátta az egyik jelenlévő rokonunk. „Ó, hát te dobolsz? Van a padlásunkon egy régi orosz dobszerkó, nem kell?” – kérdezte. Dehogynem! Miután megkaptam, először Nirvana-számokat kezdtem gyakorolni, eleinte magamtól, de édesapám is besegített olykor, aki klasszikus zenész, de egy kettő-négyet azért le tud dobolni, majd egy év múlva elmentem tanárhoz.

Máté: A zene szeretetét elsősorban szüleimnek köszönhetem, bár ők maguk nem játszanak hangszeren, de az érdeklődés mindenképpen tőlük jött. Elmondásuk alapján már egész kiskoromban ütögettem mindent, először, ahogy ez lenni szokott, fakanállal, aztán dobverőt kértem névnapomra, születésnapomra, azzal csapkodtam az edényeket, meg mindenféle dobozokat, úgyhogy végül kaptam egy dobfelszerelést. Koncerteken mindig a dobosokat néztem, az ő játékukat élveztem a legjobban, és szerettem volna én is megtanulni ezen a hangszeren. Tanultam több tanárnál is, Nyíregyházán Papp Csabánál, mióta pedig elköltöztem, és egyetemre járok, azóta Nesztor Iván növendéke vagyok, és autodidakta módon is igyekszem fejleszteni magam. 

Ki az, aki dobosként, vagy más hangszeresként hatással volt rátok, illetve milyen zenéket hallgattok általában? 

Zsolti: Legnagyobb korai hatásom Kátai Jocó volt, aki egy időben édesanyám munkatársaként dolgozott, ő segített a különböző koncertek lebonyolításában. Később, hála az internetnek, megismertem olyan dobosokat, mint Eric Moore, Chris Coleman, de nagyon szeretem Dave Weckl játékát is. Mindenképp meg kell említenem Bordás Józsefet is, hiszen zeneileg talán ő volt a legnagyobb hatással az életemre, rengeteg kaput kinyitott előttem. Zeneileg nagyjából mindenevő vagyok, ezzel együtt a nyolcvanas évek hard rockja és glam metalja áll hozzám legközelebb. A Mad Riot nevű első zenekaromban olyan srácokkal játszottam együtt, akik kicsit idősebbek voltak nálam, folyamatosan hallgattuk ezt a hollywoodi Sunset Strip vonalat, ahol szintén voltak jó zenészek, nagy fazonok. Chris Coleman talán képzettebb dobos, mint Tommy Lee, de az is biztos, hogy ő az egyik kedvenc formám.

A Mad Riot már nem aktív: nagyon fiatalon kezdtük el, ma már mindenki más városban él, kicsit szétszóródtunk, de amikor összejövünk a srácokkal, mindig eltervezzük, hogy milyen lesz majd a jubileumi koncert. De olyan is előfordul, hogy valami mai popzenét hallgatok, nagyon szeretem például Katy Perry dalait, megfog a lazaságuk. Amikor úgy érzem, hogy túlzottan belemerültem már a kottákba, szoktam olyat csinálni, hogy berakok valami ilyen típusú zenét, és akkor viszont nincs mese, szétszólózom, ahogy azt kell. Az ilyesmi teljesen ki tud kapcsolni.

Ágoston: Nekem az egyik kedvenc dobosom Joey Baron, egy amerikai bácsi, mindenki nézzen utána, nagyon sokféle stílusban tevékenykedik a finom jazztől a free punkig. Felsorolhatnám az összes klasszis jazzdobost, Elvin Jonest meg Tony Williamst is, vagy nagyon szeretem például Steve Jordan dobolását, aki a John Mayer tróban játszik. Vinnie Colaiuta játékát természetesen régóta ismerem, de épp a napokban néztem meg vele egy interjút, és igazán szimpatikus lett zenei gondolkodóként is, nagyon jókat mondott a zenészéletről. Más hangszeresek közül nagyon szeretem John Scofield dolgait, a Led Zeppelint, Miles Davist, vagy akár a Chemical Brotherst. Nagy kedvencem például a magyarpalatkai népzene is, ami nyilván teljesen más, mint mondjuk a Chemical Brothers.

A népzene mit ad neked?

Ágoston: Ősi igazságokat hallok benne, őszinteséget, természetközeliséget. Zenészként is nagyon sokat lehet tanulni azokból az egyszerű, mégis nagyon kreatív, izgalmas megoldásokból, amiket a népzenészek használnak.

Máté: Én alapból a rock felől indultam, de sokféle műfaj közel áll hozzám. Ha neveket kéne mondanom, fontos hatásom John Bonham a Led Zeppelinből, de említhetem Chad Smith, Steve Gadd, Harvey Mason, Benny Greb, vagy akár Dave Grohl nevét is. Mostanában előszeretettel hallgatok jazz, vagy funk zenéket, a stílus igazából nem fontos, inkább az a lényeg, hogy érzéseket keltsen bennem, amit hallok, és hogy inspiráljon a zene. Nagyon változatos a lejátszási listám, tényleg van rajta minden a jazztől a kemény rockig.

Valószínűleg minden zenész számára sokat jelent a választott hangszere. Mi az, amit különösen szerettek a dobokban? 

Zsolti: Már kisgyerekként hatalmas élmény volt számomra, amikor ott lehettem a hangszerek közelében, a dobfelszerelés meg eleve egy csoda: nagy, hangos, rengeteg mindent lehet rajta ütni. A gitár kicsit megfoghatatlan volt számomra, szép, húros hangszerként, viszont a dob egyből adott ki hangot.

Ágoston: Szeretem a sokszínűségét, hogy lehet rajta halkan is játszani finom dolgokat, de iszonyatosan szeretem az erejét is, óriási energiákat lehet vele közvetíteni. Nemrég játszottam egy jazzkoncertet úgy, hogy áthangoltam ugyanazt a dobot, amivel egy nagyszínpados rockhangzást is ki lehet hozni, és nagyon jól szólt ilyen finomabb közegben is. Izgalmas az a felelősség, ami a dobosra hárul. A mai zenékben, akár a jazzben, akár a modern elektronikus zenékben, vagy popzenékben, a ritmus az, amit először meghallasz, és vagy elkap, vagy nem kap el. Ez az, ami nagyon izgat, hogy el tudjam kapni.

Annyira érdekes, hogy jó dobos és jó dobos között is micsoda különbségek vannak, hogy mennyire megváltozik egy szám karaktere, ha más ül le a dobokhoz. Én is megpróbáltam cserélgetni a Brass Band tagjait, és bár ez egy olyan eresztés, ahol alapvetően mindenki jó, mégis más lesz a szám, ha más a dobos, vagy mondjuk a tubás. Persze sokszor azon is múlik, hogy bizonyos emberek hogyan játszanak együtt, itt meg ugye külön vettük fel a részeinket. De próba- vagy koncertkörülmények között akár csak négy-négy embernél is máshová kerülnek a hangsúlyok, más lesz a dolog íze, és pont ez az izgalmas az egészben.

Máté: Úgy érzem, ki tudom kifejezni magam általa. Szeretem, hogy meg tudom szólaltatni a dobot lágyan, vagy akár nagyon energikusan is, és persze azt, hogy egy alapot tudok adni egy zenekarban, egy zenei környezetben.

Egy olyan sok zenészből álló zenekarban, mint amilyen a Jägermeister Brass Band lesz, fontos a zenei alázat. Hogyan lehet az ember jó csapatjátékos, hogyan lehet legyőzni a késztetést, hogy a lehető legtöbbször megmutassuk, mit tudunk a hangszerünkön? 

Ágoston: A zenei alázat nagyon fontos, de szerintem nem az a kérdés, hogy le kell-e győzni, amit tudunk, hiszen vannak zenei szituációk, ahol meg kell tudni mozdulni. Mint egy jó autónál: nem azért tud valami kétszáznegyvenes sebességet, hogy állandóan kétszáznegyvennel menjen az ember, hanem hogy amikor kell, akkor oda is lehessen lépni a gázra. Ilyen helyzetekben viszont kell a tudás. Több tanárom is mondta, hogy egy bizonyos tempójú dalt el kell tudni játszani gyorsabban is. Nem azért, hogy gyorsabb legyen, hanem hogy felkészültebb legyen az ember, mint amit az adott zenei szituáció megkíván. Ugyanakkor nagyon gyorsan elveszítem az érdeklődésem olyan zenéket hallva, amik csak arról szólnak, hogy ki mennyire virtuóz, az ilyesmi nem érdekel. Az érdekel, amikor emberek együtt játszanak, és persze lehetnek virtuóz részek, amikor hagyjuk egymást kibontakozni, de nekem a zene nem azt jelenti, hogy ki mennyire gyors és technikás, hanem hogy ezeket a tulajdonságokat hogyan tudjuk egy közös mederbe terelni.

Zsolti: Felemelő és megtisztelő érzés, amikor egy zenekar részeként állhatok színpadra. Mindig próbálok úgy játszani, hogy egy olyan alapot biztosítsak a többieknek, amibe kényelmesen bele tud ülni mindenki, hogy aztán a saját hangszerén kiteljesedhessen. Fontos, hogy szórakoztassuk a közönséget, de legalább ennyire fontos az is, hogy kialakítsunk a zenésztársainkkal egy olyan közeget, amiben mindenki jól tudja érezni magát. Nem baj, ha van lehetőségem dobosként megmutatni, mit tanultam életem során, de alapvetően nem ez a cél. Jobb az egésznek hasznos részévé válni, mint ledobolni a csillagokat az égről, hogy a saját képességeid villogtasd. 

Máté: Nagyszerű érzés más zenészekkel egy színpadon állni, játszani. Egyfajta extázisba kerül ilyenkor az ember. Ahhoz, hogy megéljük a zenét, a flow-t, nem feltétlenül szükséges megmutatni minden tudásunkat a hangszeren, sokszor az egyszerű a nagyszerű! A zene iránti alázat szerintem megvan bennem, mindig azt igyekszem játszani, amit maga a zene megkíván. Szeretem, ha van egy alapkoncepció a fejemben, akár egy dalt, akár egy szólót illetően, de szeretek improvizálni, a két megközelítés egyszerre működik jól szerintem. Koncerteken is szoktam rögtönözni, még a kötöttebb keretek között is jó néha kicsit más ízzel ütni, kalandozni, de ha arra van szükség, akkor tudok stabil alapot hozni. Igyekszem alkalmazkodni ahhoz, ami a csapatnak a legjobb.

Technikailag is kihívás” - A zenekarvezető gondolatai

viktor_7_1.jpg

Kapusi Viktort arról kérdeztük, milyen kihívásokra kell számítania a Jägermeister Brass Band leendő dobosának.

„Attól érdekes ez a projekt, hogy se nem jazz, se nem komolyzene, amit játszunk, voltaképpen abszolút popzene, csak nem a hétköznapi megközelítéssel. Ami nagyon lényeges a Jägermeister Brass Band minden hangszeres posztjánál, hogy a zenészeink hallgassanak elektronikus zenét, és próbálják meg imitálni más hangszerek megszólalását - egy tubás például a basszusgitár hangszínét. A dobokat illetően talán a legfontosabb az, hogy a dobosok nagyon pontosak legyenek, és persze szükség lesz megfelelő hangszínekre. Mostanában nagyon divatos például a trap zene*, és lesz olyan dal, amit abból a stílusból dolgozunk majd át. Az egy kifejezetten minimál dolog, de nagyon nehéz megvalósítani, hogy úgy szóljon, mintha dobgép lenne, és bizony technikailag is kihívás, hogy ezt valaki tényleg ledobolja. Emellett kísérletezünk majd olyan perkás, ütőhangszeres hangszínekkel, amelyekkel reprodukálni tudják ezt az elektronikus jellegű megszólalást, az effekteket.” 

*A kétezres években népszerűvé vált, jellemzően minimalista hangszerelésű hiphop alstílus. Ismertebb képviselői a teljesség igénye nélkül Flosstradamus, a Mayor Lazer, vagy Boaz Van De Beatz. – a szerk. 

Mit tudtok a brass band stílusról általában, illetve miért jelentkeztetek a Jägermeister Brass Bandbe?

Ágoston: A történeti dolgokkal nem untatnék senkit, de talán érdekes lehet, hogy az amerikai zenének nagyon fontos kiindulópontja ez a jazzben gyökerező fúvószenekari hangzás, ami pont érdekes abból a szempontból, hogy szóba került a népzene is. Ha egy afrikai népzene és egy európai katonazene találkozik, abból nagyon érdekes dolgok sülhetnek ki. A magam részéről nagyon szeretem, nagyon hatásos, és mindig jól szól együtt a sok fúvós. Mostanában mindenféle stílust átdolgoznak erre a hangszerelésre, és érdekelt, hogy milyen lehet egy ilyen környezetben játszani.

Zsolti: Én az utóbbi két évet egy ír kocsmazenekarban, a Selfish Murphyben töltöttem, évente körülbelül 150 koncertünk volt, 19 országban turnéztunk folyamatosan, abszolút szórakoztatással a fókuszban, szóval abszolút nem idegen ez a közeg számomra. Egy ilyen fokú pörgés után jó volt kicsit megpihenni, és pont jó időben láttam a Jägermeister Brass Band felhívását.

Máté: Amikor megláttam a felhívást, úgy gondoltam, mindenképp szerepelnem kell ebben a formációban, hiszen szeretem az új dolgokat és a kihívásokat, legalább egy próbát megér. A stílusról hallottam már korábban, a neten és élőben is láttam már hasonló koncerteket, mondtam is magamban, hogy jó lenne egy ilyen felállásban játszani sok fúvóssal. Igazából a pop rock csapatban is számos mai zenét feldolgoztunk már, otthon is sokat szoktam gyakorolni elektronikus alapú számokra, szeretek ilyesmikkel kísérletezni, nagyon élvezem.

Az előválogató után volt egy stúdiófelvétel, amikor mindenki rögzítette azt a másfél perces részletet, ami alapján a közönség szavazhat rá. Ez milyen élmény volt?

Zsolti: Jó sokan voltunk, mindenkinek fel kellett játszania az adott másfél percet a maga hangszerén. Kaptunk hangzóanyagot és kottát előtte, de szerintem kicsit mindenki izgult, hiszen egy stúdiózás azért mégis más, mint egy előválogató. Magát a számot nem ismertem korábban, de ilyenkor az ember beül, meghallgatja párszor a dalt, és megpróbálja a tőle telhető legjobbat nyújtani. Általában nagyon komolyan veszem, ami a kottában áll, de itt az volt az instrukció, hogy játsszam, ahogy érzem, és úgy érzem, kicsit saját magam is hozzá tudtam tenni ehhez a rövid felvételhez.

Ágoston: Szeretek stúdiózni, bár kicsit nehezebb dolgom volt, mert én voltam az első, kvázi nekem kellett feljátszani az alapját ennek a dalnak, amiben azért szokatlan az ütemmutató, szokatlan ütemszámok vannak. Nem csak a játéknak kellett jónak lennie, hanem a struktúrának is, hiszen utána sokan játszottak arra, amit feldoboltam, emiatt le kellett ellenőriznem, hogy kijönnek-e a periódusok. Jó volt a hangulat, igyekeztem helytállni a stúdióban, és azon kívül is, az interjún meg a fotózáson.

Máté: Nyilván nagy ilyenkor egy dobos felelőssége, hiszen ránk építkeznek az utánunk következő szólamok, de nagyon érdekes élmény volt. Amikor egy nem annyira begyakorolt dalt kell előadni, az ember igyekszik végiggondolni, hogyan játssza majd el, esetleg lemodellezi a levegőben, vagy a lábain, dobverővel a kézben. Kaptunk kottát is előtte, ami sokat segített, és azt hiszem, sikerült jól megoldanom a feladatot.

Hogy érzitek, személyesen mit tudnátok hozzáadni a zenekar összképéhez?

Zsolti: Úgy gondolom, hogy zeneileg nagyon jó alapot tudnék tenni a többiek alá, emberileg rengeteg jókedvet és humort. És ha netán a szervezési részre is lesz ráhatásunk, nagyon szeretném egyszer hazavinni a csapatot Erdélybe, biztos vagyok benne, hogy arrafelé is lenne rá igény, és lelkes közönség várná a zenekart. 

Ágoston: A ritmust meg az erőt.

Máté: A tudásomon és a tapasztalatomon kívül egy elszánt, csapatban jól működő, fiatalos, energikus tagja lehetnék a Jägermeister Brass Bandnek. 

_dsc5733.jpg

_dsc5798.jpg

_dsc5732.jpg

Ahogy erről korábban már volt szó, rengeteg értékes nyeremény vár mindazokra, akik rászánják az idejüket, hogy besegítsenek a zenekar tagjainak kiválasztásába. A szavazók akár minden nap nyerhetnek egy Mojo fejhallgatót, minden héten egy Jägermeister hátizsákot, illetve egy Mojo Ultimate Buzz hangszórót, fődíjként pedig egy kétszemélyes, berlini Jägermeister-túra várja majd a legszerencsésebb szavazót, látogatással a márka wolfenbütteli gyárában, ízelítővel az igazi underground zenei életből Berlinben. Az utazást, a szállást és a belépőket egy az egyben a Jägermeister állja, nektek csak ki kell választanotok a legszimpatikusabb felállást.

A szavazás határideje: 2019. december 12., csütörtök, 23:59.

Szavazás és további információk a Jägermeister Brass Band weboldalán és a Jägermeister Facebookján! A meghallgatásról készült fotókat itt nézhetitek meg.   


interjú jazz pop szponzoráció dob fúvós experimental jägermeister fúvósok big band lászló zsolt támogatott tartalom jägermeister brass band zenei projekt szabó sipos ágoston gyebróczki máté



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.