2019.12.18. 14:00 – Szponzorált Tartalom

Jägermeister Brass Band – Ismerd meg a jelölteket! Ötödik fejezet: Tenorszaxofonosok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

jbb_montage_tens_20191203_v1.jpg

December 19-én, csütörtökön éjfélig tart a Jägermeister Brass Band interaktív közönségszavazása. A kapcsolódó interaktív felületen akár az lehetséges összes felállást meghallgathatjátok, minden zenészt kipróbálva az adott hangszeren. Amíg a szavazás lezárul, folytatjuk a zenekar tagjelöltjeinek bemutatását. A dobosok, tubások, harsonások és baritonszaxofonosok után ezúttal a tenorszaxofon poszt várományosaival, Erdei Sárával, Vidákovich Izsákkal és Kiss Gergővel beszélgettünk. 

Kezdjük egy rövid bemutatkozással, kit honnan ismerhet a közönség?  

Vidákovich Izsák: A legismertebb zenekarom talán a Syrius Legacy, akikkel a legendás Syrius örökségét ápoljuk modern feldolgozások formájában. Játszom egy improvizatív zenei formációban, ez a Seven Seconds In the Future, ahol mindenféle stílussal kísérletezünk, elemezzük és gyakoroljuk az adott műfajok stílusjegyeit. A könnyűzenétől az elektronikus zenékig bármi belefér, általában hetente kétszer szoktunk fellépni. Játszom a tradicionális marokkói zenét játszó Chalaban zenekarban is, emellett heti egy napot tanítok a BMZ - Budai Magánzeneiskolában.

Kiss Gergő: Én a Debreceni Big Bandben játszom első tenorosként, valamint tagja vagyok a budapesti Funk & Soul Joy Bandnek is, ahol nagyon komoly zenészekkel játszhatok együtt. A zenekarozás mellett tanítok a Debreceni Rocksuliban. Azt próbálom átadni, amiről szerintem szól a hangszer - a zeneiskolában általában klasszikus zenét tanulnak a gyerekek, de ugyanilyen fontos, hogy megismerjék az olyan stílusokat, mint a funky, a jazz, a pop-rock, a blues, amelyekért, úgy érzem, ez a hangszer megszületett.

Erdei Sára: Jelenleg nincs állandó zenekarom, de egyre több projektben közreműködöm, ilyen volt a Pink & The Panthers, akiknek a debütáló koncertjén vendégeskedtem. Viszonylag sokat játszom Póka Egonékkal, így léptem színpadra idén tavasszal Hobo életműkoncertjén, és állandó résztvevője vagyok a Lámpásban hétfőnként megrendezett What the Funk?! Open Jam-esteknek.

Hogyan kerültetek a zene közelébe, és miért a szaxofont választottátok hangszereteknek?

Izsák: Zenei pályám indulásában nagy szerepem volt a bátyámnak, aki klarinétozott otthon húszéves kora körül. Volt sok más dolga, más jellegű karrier, szerinte későn is kezdte el, így hobbiszintnél több nem fért bele az életébe, viszont nagyon szerette, és azt mondta: „Izsák, hülye lennél ezt kihagyni, kezdj bele!” Elkezdtem én is gyakorolni, aztán felvetődött, hogy érdemes lenne felkeresni egy zenetanárt, így elvittek ahhoz, akihez bátyám is járt egy félévet. Akkor épp nem volt klarinétja a zeneiskolának, csak szaxofonja, de mondták, hogy ez egy nagyon vagány hangszer, miért nem próbálom meg? Akkor még azt sem tudtam, pontosan hogy néz ki, de belevágtam, aztán már tenorszaxofonnal végeztem el a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolát, ahol felvettem váltóhangszernek a fuvolát, amit szintén nagyon megszerettem, később pedig elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet is.

Sára: A szüleim még általános iskola első osztályban beirattak zeneiskolába, de azon kívül is jártam csomó más különórára, kézilabdára, fizika- vagy épp drámaszakkörre. Végül a zene maradt meg. Amikor eljött a pályaválasztás időszaka, elkezdtem gondolkodni, mi az, amit igazán szívesen csinálok, amibe nagyon-nagyon sok energiát tudok fektetni, és csak a zene volt az, amihez elég szorgalmat és kitartást éreztem. Az alapfokú művészeti iskolában először komolyzenével, klarinéttal kezdtem, de később - bár akkor még nem volt akkora rálátásom a műfajokra - már jobban tetszett a könnyűzenei közeg, távolról, jobban élveztem az onnan érkező dolgokat, ezzel a párhuzamosan a szaxofon is nagyon izgatta a fantáziám, ezért választottam azt. Talán merész vállalás volt nulla tapasztalattal beleugrani, de egyáltalán nem bántam meg, nagyon szeretem.

Gergő: Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, 6-7 éves koromban a szüleim vittek el zeneiskolába, hadd tanuljon a gyerek valamit. A püspökladányi zeneiskola épp akkor döntötte el, hogy megveszik az első szaxofont, és úgy esett, hogy engem választottak ki az első szaxofonos növendéknek. A hangszerválasztást tehát a véletlen hozta, de nagyon örülök, hogy így alakult, mert azóta is nagyon szeretem, csodás hangszernek tartom.

Mi az, amit különösen szerettek a szaxofon karakterében?

Izsák: Ahogy már mondtam, szerintem nagyon vagány hangszer, már kisugárzásában is. Ha csillog, azért, ha ütött-kopott, akkor azért néz ki jól!  A hangja pedig nagyon karakteres, könnyen felismerhető, gyakran kerül szólószerepbe, így elég motiváló ahhoz is, hogy az ember folyamatosan gyakoroljon. Ráadásul a hangszercsalád minden tagján ugyanúgy kell fogni mindent, a billentyűk nagyjából ugyanúgy helyezkednek el, csak más hangnemben és hangterjedelemben kell gondolkodni. Nekem a tenor volt a fő, azzal kezdtem, de amikor megvettem a szopránt, négy-öt nappal később már használtam is. Nagyon sokszínű a hangja, hiszen lehet, hogy egy laikus csak a Rózsaszín Párduc zenéjéből ismeri a hangszert, de ahogy kölcsönözhet humoros hangulatot egy zenének, ugyanúgy lehet nagyon sötét is a tónus. Sokféle hangzás elérhető vele, bármilyen zenei közegbe beleilleszthető a jazztől a funkyn át az elektronikáig. Nagyon izgalmas pályát választ, aki komolyan belemerül.

Sára: Nagyon izgalmas, hogy négyfélét is használnak belőle, és mindegyik más karakter. Nagyon sokoldalú hangszer, sokféle arca van, lehet nagyon dögös, de ha arra van szükség, líraian és érzékenyen is megszólalhat.

Gergő: A hangszercsalád egyik előnye, hogy aki tud játszani például alton, az elboldogul baritonon, tenoron, meg szopránon is. A szájtartás ugyanaz, csak a hangolás más. Zeneiskolában leginkább alton tanítanak, én is azon kezdtem a konziban, de mindig is a tenorszaxofon hangzása állt hozzám a legközelebb, szerintem az egyfajta standard, főleg jazz és funky vonalon. El is határoztam, hogy ha egyszer abbahagyom a sulit, és saját elhatározásomon múlik majd, akkor ez lesz a fő csapásirány. Úgy érzem, a tenor eléggé markáns, kicsit mélyebb karakterű mondjuk az altnál, pont annyival, ahogyan én szeretem.

Ki az, aki zenészként hatással volt rátok, illetve milyen zenéket hallgattok általában?

Izsák: Már csak a rengeteg stílusba belekapó Seven Seconds In the Future miatt is sokféle zenét hallgatok. A klasszikusok közül szeretem Liszt műveit, vagy akár Schönberget, aki egészen elvetemült dolgokat csinált néha. Filmzenéket is hallgatok, de mostanában épp az elektronikus stílusokon van a hangsúly, techno, house, drum & bass - figyelem az alkotóelemeket, hallgatom, hogyan működik például a basszus ilyen környezetben, ami nagyon izgalmas dolog. Szaxofonosok közül nagyon szeretem Michael Breckert, Chris Pottert, Joshua Redmant, magyarok közül Tóth Viktort, Dresch Mihályt, vagy Ávéd Jánost. Emellett nagyon érdekelnek a tradicionális ősi zenék, olyanok, ahol akár félórán át csak ütősök vannak, és nincs dallamhangszer, vagy ének. Sok bambuszfuvolás zenét hallgatok, én is faragtam kettőt - ezek ilyen néhány hangot megszólaltató hangszerek, de játszottam már velük koncerten.

Sára: Nagyon nehéz bárkit kiemelni, hiszen én is rengeteg zenét hallgatok. Egyszerűbb összeszedni, hogy hozzáállásban kik meghatározók számomra. Szerencsére nagyon sok személyes tapasztalatom van, kezdve Csiszár Péterrel és a Kőbányai Zenei Stúdió egész tanári karával, mindenki példaértékűen segítőkész, nagyon tanulságos velük minden beszélgetés. Meghatározó volt számomra első karmesterem a zeneiskolában, illetve a diákokból alakult Csökmői Ifjúsági Fúvószenekarban, Döge Csaba, aki kitűnő zenetanár. Nagyon egyszerűen és érthetően tudja megfogalmazni, mik az elvárások, mitől lesz jó a zene, és mindig arra nevelt minket, hogy minden hang szépen, ízlésesen szólaljon meg. És persze fontos inspirációt jelentenek a diáktársaim Kőbányán. Egymástól is nagyon sokat tanulunk, a zenéről, a lelkiismeretességről, és a hozzáállásról.

A komolyabb szaxofonozás felé egy Marcus Miller koncertfelvétel indított el, amelyen Alex Han játszott, vele nyáron találkozhattam is, amikor itt volt a Müpában, rengeteget beszélgettünk, és nagyon pozitív csalódás volt, hogy valaki, aki ennyire meghatározó számomra zenészként, a való életben is nagyon jó fej, laza és segítőkész. Nagyon szeretem Michael Brecker, Kenny Garrett, Joshua Redman és Chris Potter dolgait is. Sok basszusközpontú zenét hallgatok, szeretem Jaco Pastoriust, és szerencsére nagyon sok inspiráló koncertre jutok el, legutóbb a European Mantrát láttam az Instantban, de Gary Willis, Borlai Gergő, vagy az The Aristocrats koncertje is nagy élmény volt. Nagyon szeretem a metálzenét is, ami sokakat meglep, hiszen vannak, akik nehezen hiszik el, hogy egy szaxofonos a Subscribe vagy a Karnivool lemezeit hallgatja. Egyszer szívesen csinálnék valami progresszív metálos dolgot is, pláne, ha lenne egy EWI-m is. (Electronic wind instrument - elektronikus fúvós szintetizátor és MIDI kontroller, amelynek segítségével a fúvószenészek többek között különféle szintetizátor jellegű hangszíneket is képesek megszólaltatni. - a szerk.) Szeretnék minél több tapasztalatot gyűjteni, minél több zenésszel együtt játszani, sok mindenbe belenyúlni, megismerni, megtapasztalni, amit lehet, és később elindítani valami saját dolgot.

Gergő: Nagy példaképem Gerald Albright és Elen Trottman, eszméletlen technikával, gyönyörű hangszínen játszanak. A magyarok közül említhetem például Zsemlye Sanyit a Hungarian Police Big Bandből, Kuzbelt Pétert, akit a közönség legnagyobb része valószínűleg a Showder Bandből ismerhet, vagy funky vonalon Bársony Bálintot.

Mit tudtok a mostanában egyre divatosabbá váló modern brass band stílusról? Milyen kihívást jelenthet egy szaxofonosnak a Jägermeister Brass Band?

Izsák: Van fogalmam arról, mire képes nyolc elvetemült fúvós, nem szívesen maradnék ki egy ilyen buliból. Ráadásul, ahogy erről már volt szó, kifejezetten érdekel az elektronikus zene akusztikus hangszerekkel történő előadása, itt pedig várhatók ilyen átdolgozások. Ha egy ilyen brass bandnek van alja, teteje, közepe, az - megint ezt a szót használom - nagyon vagány módon szólalhat majd meg. Nyilván sok munka lesz benne, de nagyon jól hangzik a koncepció, és az, hogy a tervek szerint rengeteg fesztiválon, egyetemi rendezvényen ott lesz majd a csapat.

Sára: Szeretek mindenféle jó zenét játszani, ez pedig nagyon jó bulinak és tapasztalatnak ígérkezik. Tőlem sem idegen a műfaj, más környezetben már játszottam csak fúvósokból álló zenekarban. Utánanéztem neten is hasonló formációknak, nagyon érdekes az a hangzásvilág, amikor szinte kizárólag fúvós hangszerekből áll össze egy popdal.

Gergő: Ha külföldi példát kell hozni, ismerem a stílus olyan fontosabb zenekarait, mint a Youngblood Brass Band, vagy a Lucky Chops, általuk figyeltem fel erre a vonalra. Leginkább a Youngblood Brass Band megfogott meg, akik nem szimplán áthangszerelnek dalokat, de elég erősen vegyítik a hiphopot és az elektronikus zenét a fúvósokkal. Én is szívesen kipróbálnám magam ebben a világban.

A zenekarvezető gondolatai - A szaxofon szerepe a Jägermeister Brass Bandben

viktor_7_2.jpg 

Kapusi Viktor szerint a szaxofonosok számára is tartogat majd meglepetéseket a zenekar leendő repertoárja: 

„Érdekes kihívás lesz a szaxofonosok és a trombitás számára, hogy az ének- vagy rapközpontú részeket bizonyos esetekben improvizációval fogjuk megoldani. Ilyen szempontból kiindulási alapot jelenthet a remek szaxofonos, James Brandon Lewis munkássága, aki egyik konceptalbumán kísérletezett ezzel a nagyon ritmikus játékstílussal, ahol raphez hasonló hatást kelt a szaxofon, érdemes meghallgatni!”

 

Egy nyolc zenészből álló zenekarban hogyan valósítható meg az az egyensúly, hogy valaki jó csapatjátékos legyen, de közben az egyéni képességeket is megvillanthassa a zenész?  

Izsák: Szerintem az a legfontosabb, hogy egy együtt dolgozó teamként gondoljunk a mindenkori zenekarunk tagjaira. Kell a megfelelő alázat és kompromisszumkészség, hiszen úgyis mindenkinek eljön a maga ideje, amikor megmutathatja, mit tud. Fontos az alázat, de nem érdemes átesni a ló túlsó oldalára, mert annak lehet egyfajta bizonytalan keresgélés az eredménye – fontos az időzítés, az arányérzék, hogy ahol csak lehet, saját magunkat odatéve emeljük a közös színvonalat.

Sára: Az élet minden területén muszáj tisztelettel fordulnunk afelé, amit komolyan akarunk csinálni. Szerintem addig működnek jól a dolgok, amíg bármi, amit a színpadon történik, a zenét szolgálja, és nem azt, hogy magadat told előtérbe.

Gergő: Aki tanult zenész, annak képesnek kell lennie alázatra, hogy ne csak ő szóljon, hanem az éppen szólisztikus szerepet játszó hangszer. Tudni kell kísérni is, nem csak villantani, nem kell a másikat túltülkölni. Csapatmunkáról van szó, egy ilyen zenekar akkor szól jól, ha mindenki tudja hol a helye az adott pillanatban. Ez legalább annyira evidens, mint az, hogy a férfi előreengedi a hölgyet az ajtóban.

Az előválogató után volt egy stúdiófelvétel, amikor mindenki rögzítette azt a másfél perces részletet, ami alapján a közönség szavazhat rá. Ez milyen élmény volt?

Izsák: Kellemes csalódás volt, a hangulat pedig páratlan. Nem számítottam arra, hogy ilyen közvetlen, barátságos és segítőkész légkör vár majd. Kicsit féltem attól, hogy ilyen rövid részletet kell feljátszanunk, de nagyon jól alakult az egész.

Gergő: A stúdiózás nem volt újdonság számomra, ezen a téren is elég rugalmasnak tartom magam. Gyorsan zajlott az egész, megkaptuk a kottát és az alapot, megtanultam, begyakoroltam, aztán már mehettem is feljátszani. Mivel nem budapesti vagyok, nekem annyira sok ismerős arc nem volt, de pár jelentkezővel azért találkoztam már korábban.

Sára: Nagyon jó volt a hangulat, és nagyon gyorsan haladtunk. Izsákkal és Vitoval (Szelevényi Vito, trombitás) nagyon jókat beszélgettünk. Viktor is nagyon egyértelmű instrukciókat adott, három-négy nekifutásból meg is volt a felvétel. Dolgoztam már többször stúdióban Kőbányán - ott kevés a fúvós, nagy átjárásunk van az osztályok között - meg persze más zenekarokkal is. Mindegyik más tapasztalatot hozott, de most haladtam a leggyorsabban, egyrészt mert csak egy rövid részletet kellett feljátszani, másrészt a többiek nagyon jó alapokat raktak le. Nekünk az altszaxofon szólóját kellett lekísérnünk, amit kicsit mindenki máshogy játszott. Nagyon érdekes volt, hogyan jelenik meg egy tenorszaxofon kísérőhangszerként, én leginkább arra törekedtem, hogy groove-osra vegyem a figurát.

Hogy érzitek, személyesen mit tudnátok hozzáadni a zenekar összképéhez?

Izsák: Nagyon sok jó zenész, jó szaxofonos van, a stúdiózáskor el is voltam hűlve a kollégákon, olyan jól játszottak már a bemelegítéskor. Ugyanakkor nem csak jó szaxofonosnak kell lenni, hanem elsősorban jó zenésznek, hiszen zeneileg is hozzá kell tennünk az összképhez, és ez már nem csak a hangszeres tudáson múlik.  Ahhoz, hogy ebből a projektből még több legyen, fontos a figyelem, az alázat, emberileg pedig szükséges egy kisugárzás, ami megfogja a közönséget - egy kommunikatív személyiség, aki nem csak áll a mikrofonnál és fújja fapofával, hanem képes nyitni a közönség és a többi zenész felé is. Így teremtődhet meg az a közeg, amiben jó érzés játszani, amitől hiteles lesz a produkció.

Sára: Szeretek pontosan felkészülni, lelkiismeretes vagyok, igyekszem mindig a maximumot nyújtani. Nem szeretek kamuzni, és nem engedhetem meg magamnak, hogy a nőiségemre alapozzak. Igazából a női zenészeknek kicsit nehezebb dolguk van, többféleképpen kell bizonyítanunk, nehogy bárki azt gondolja, hogy azért vagyunk ott valahol, mert egy lány jól néz ki a színpadon. Kell a szakmai felkészültség és a kreativitás, de az már teljesen mindegy, hogy egy-egy saját ötlet kitől jön, hiszen úgyis  maga a zene a legfontosabb az egészben, az igazából mindegy, hogy ki játssza.

Gergő: Röviden úgy fogalmaznám meg, hogy a precizitás és a szakmai felkészültség mellett ugyanúgy tudok partiarc is lenni. Nem rontanék el egy jó bulit!

jbb_tenor_01_sm_izsak.jpg

jbb_tenor_02_sm_gergo.jpg

jbb_tenor_03_sm_sara.jpg

Ahogy erről korábban már volt szó, rengeteg értékes nyeremény vár mindazokra, akik rászánják az idejüket, hogy besegítsenek a zenekar tagjainak kiválasztásába. A szavazók akár minden nap nyerhetnek egy Mojo fejhallgatót, minden héten egy Jägermeister hátizsákot, illetve egy Mojo Ultimate Buzz hangszórót, fődíjként pedig egy kétszemélyes, berlini Jägermeister-túra várja majd a legszerencsésebb szavazót, látogatással a márka wolfenbütteli gyárában, ízelítővel az igazi underground zenei életből Berlinben. Az utazást, a szállást és a belépőket egy az egyben a Jägermeister állja, nektek csak ki kell választanotok a legszimpatikusabb felállást.

A szavazás határideje: 2019. december 19., csütörtök, 23:59.

Szavazás és további információk a Jägermeister Brass Band weboldalán és a Jägermeister Facebookján! A meghallgatásról készült fotókat itt nézhetitek meg.    


interjú jazz pop fúvós elektro tenor experimental szaxofon brass jägermeister big band brass band kiss gergő támogatott tartalom jägermeister brass band zenei projekt vidákovich izsák erdei sára



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása