2020.02.05. 13:13 – Szűcs_P

Volt már jobb, lesz még rosszabb - Slipknot az Arénában

Beszámoló és galéria egyben

slipknot_artlasso_004.jpg

A Slipknot tegnapi koncertjét végignézve azon gondolkodtam, milyen döntések alapján rakja össze a setlistet egy akkora zenekar? Mert tegnap bőven többségben voltak az aprítós, darálós dalok a nagyívű refrénesekhez képest. Bizonyítani akarnak, hogy „mi még mindig true-k vagyunk!”, „nem fog rajtunk az idő!”, „tessék, egyétek meg!”? Ez a kérdés motoszkál bennem azóta is. Azaz: ők valóban élvezik ezt a fajta és ilyen intenzitású zúzást, amit egyébként valóban jól csinálnak? A későbbi időszak letisztultabb dalainak személy szerint jobban örültem volna, de nem így történt, emiatt maradt is hiányérzet bennem. A ráadásban a (sic)- People = Shit – Surfacing alatt tényleg akkora aprítás volt, hogy a végére azt éreztem, hogy… igazság szerint nem is tudom, mit éreztem már, komolyan. Nagyjából azt, hogy „mindegy, csak ki innen”. Félreértés ne essék: ez természetesen a zenekar dicsérete. (Fotók: Artlasso.hu)

Érdekes dolog a zenekarok evolúciója – a Slipknot esetében ez most 25 évnyi (!!) együtt zenélést és 6 nagylemezt jelent. Hogy hol jár ezen az úton a zenekar? Valószínűleg a csúcson, már jó ideje, de ezt úgy értsd, hogy ennél valószínűleg egyszerűen nincs feljebb. Tegnap este, bár a legfelső karéj le volt függönyözve, de a fennmaradó helyeken többé-kevésbé mindenhol ültek, a küzdőtér csordultig megtelt, azaz úgy 8-9 ezer ember biztos ott volt az Arénában – kérdezem, melyik rock- vagy metálzenekar vonz ekkora közönséget az elmúlt 20 évből? Tökéletesen működő gépezet, elképesztő kivitelezésű show - a két részre osztott, egymástól több méterre lévő bedöntött ledfal zseniális húzás, különösen úgy, hogy ha szembeáll vele az ember, akkor megfelelő szögből a egybeér a kettő, és egy egészet alkot a megosztott képernyő -, a kérdés az, idővel halványul-e majd a varázs és a népszerűség?

Nehéz a tegnapi koncert alapján választ adni erre. Először a hangzásról: ugyan a hátsó részeken, különösen az állóhelyeknél szinte mindenki panaszkodott a kásás és erőtlen, kimondottan élvezhetetlen megszólalás miatt, az oldalsó ülőhelyeken ülve, ha nem is volt annyira tiszta és erőteljes sound, mint az előzenekar Behemoth esetében -  akik tényleg brutálisan szóltak - élvezhető volt a koncert. De nézzük, milyen volt az összkép zeneileg! 

Lehet velem nem egyetérteni, de a 2015-ös pesti bulin is éreztem azt, amit a tegnapi este is megerősített: picit nagy a cipő Jay Weinbergnek, nehéz Jordisont pótolnia. Sokszor spórol, megúszósra veszi a figurát. Nem szeretnék konkrét esetet kiemelni, csak egyszerűen mégsem olyan, amilyennek lennie kéne. A basszeros eléggé szerencsétlenül fest, különösen a fej nélküli basszusgitárjával – egy zenekarnál, ahol a vizualitás ennyire számít, erre jobban kéne figyelni. De hogy ne csak negatívan nyilatkozzunk az újonnan érkezett emberekről , az iszonyú bugyuta módon Tortilla Mannek hívott látványtag  - akiről most már tudjuk név szerint és maszk nélkül, kicsoda - sokkal aktívabb, mint elődje, Chris Fehn. A nyilvánvaló kamu-perkázás mellett hol vokálozik, hol köpködi a szavakat Taylor éneklése alá, Sid Wilsonhoz hasonlóan bejárja a színpadot, vele határozottan nyert a zenekar.

Aki a legtöbb figyelmet hívja magára, az egyértelműen Jim Root gitáros, a 21. századi rocksztár prototípusa: nem lehet levenni róla a szemed, ragad a tekintet a fiilgrán férfitestre, karakteres, már-már uralkodói mozgásával simán megeteti a közönséget. A tegnap bulit azonban ő is rutinból hozta, és sajnos a legtöbb esetben a gitárját nem lehetett hallani, ami elég zavaró volt. Corey beteg volt, láthatóan spórolt is az erejével, de amire ilyenkor szükség van, azt stabilan hozta, akárcsak az eddig nem említettek. Ami viszont biztos, hogy nem ez volt a legemlékezetesebb magyarországi Slipknot-koncert, sőt, szerintem még a jelenlegi a turnén is inkább a kevésbé maradandó esték közé kerül majd.

Térjünk vissza az elején feltett kérdésre! Halványul-e majd a Slipknot népszerűsége idővel? Természetesen erre nem lehet választ adni a tegnapi, eléggé átlagos koncert alapján. Biztosan fog, de még bőven nem most. Akár még 1-2 évtizedig sem, már ha kibírják valahogy addig egymást. De ez nem kizárólag a zenekar érdeme, hanem az úgynevezett „zenebiznisz” névvel illetett valamié is, ami már nem termeli ki a következő, meg következő utáni A-listás világsztárokat a rockzenében.

A végére egy megjegyzés a tegnap estével kapcsolatban minden, ülőhelyes jegyet vásárlónak: nem állsz fel a koncert közben! WC-re, sörért természetesen kimehetsz, de ha lehet, két dal között tedd azt is. Nem "állóhely" van a jegyedre írva. Betűzöm: Ü-L-Ő! Intelligens ember nem teszi tönkre mások élményét – mondjuk a mellettem ülő tízévesforma kisfiúét – azzal, hogy a székéből felugrálva nagymenőt játszik perceken át. Ez ugyanis gagyi és az intelligencia hiányára vall.

Vállaltam reklámtartalomként pedig hozzátesszük cikken kívül, hogy mindenféle Slipknot és Behemoth cucc elérhető a Popshop webáruházában


budapest galéria koncert beszámoló extrém black slipknot metal lengyelország egyesült államok behemoth aréna papp lászló sportaréna



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.