2020.02.22. 14:30 – KirschAndrás

Ria-Ria-Eufória - Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül is a Megadeth védjegyévé vált. Ám sajnos nem az ominózus konfliktus volt az egyetlen tényező, mely kétségessé tette, hogy a Big Four említett tagját láthatjuk-e valaha élőben magyar nyelvterületen – vagy bárhol. És bár Dave Mustaine idő közben legyűrte a rákot, legutóbbi sajtófotóján sokkal inkább emlékeztetett a Szomszédok Ernő bácsijára, mint egykori önmagára. Örömmel jelenthetjük, hogy anno kizárólag a csövessapka áldásos hatásának lehettünk szemtanúi, a jó Dave ugyanis – zenekara aktuális felállásához hasonlóan – pazar formában volt. Betegségére csupán egy rövid konferansz erejéig tért ki, miközben a kb. egyórás setlisttel – mely a Dystopia lemez egy-két szerzeménye mellett kizárólag alapvetésekből állt – kilóra megvették az egybegyűlteket. Jól szólt, feszes volt, Kiko Loureiro perfektül hozta Marty Friedman szólóit, de ez az este mégsem róluk szólt – és ezzel szemlátomást tisztában is voltak. (Összes fotó: Artlasso)

A Five Finger Death Punch megosztó mivolta sok mindenre visszavezethető: egyeseknek már az is elég a zsigeri ellenszenvhez, hogy Ivan Moody egy baseballsapkájától megfosztott Fred Durstre hajaz. Másoknak a súlyos zenék történetének egyik legsötétebb vészkorszakát idézi fel, történetesen a poszt-grunge korai 2000-es évekbeli aranykorát, amikor basset hound tekintetű zenészek tömegesen taszították műdepresszióba az amerikai kertvárosok tinédzsereit. Mi a zenekar munkásságát leginkább egy kistérségi lagziban szervírozott erdőmestertortához tudnánk hasonlítani, melynek nincs egyetlen természetes összetevője, mégis megkajáljuk az utolsó morzsáig. Ugyanakkor ritka jelenség, hogy ennyire slágeres és polírozott zene hallatán megjelenjen lelki szemeink előtt Fekete László, amit kőgolyóval játszik kidobóst fiai társaságában.

Mindenesetre ma este a FFDP minden volt, csak megosztó nem. Már a kezdő Lift Me Up is tökéletes egységet teremtett a közel telt házas Arénában, ez pedig a ráadás végén elhangzó The Bleeding utolsó másodpercéig kitartott. A kollektív rehab megtette hatását, Moody nem csupán azzal volt tisztában, hogy melyik bolygón tartózkodik épp, hanem azzal is, hogy zenekarának mely tagja örvend a legnagyobb népszerűségnek. A mikrofon ennek megfelelően többször is Báthory Zolihoz került, aki Téglás vezetéknevű névrokonához hasonló stílusban játszotta a magyar változat munkatársát. És talán ez volt életünk első olyan momentuma, amikor a ria-ria-Hungária kórus hallatán nem tartottunk attól, hogy másodperceken belül egy kőbányais üveg csattan a tarkónkon. A zenekarról eközben ordított, hogy számukra a budapesti nem csupán egy turnéállomás a sok közül, egyedül a cserejátékosként gitározó Andy James exhibicionizmusa vetekedett az Aréna ruhatárosaival. A setlistben a Jekyll And Hide mellett a Wrong Side Of Heaven, a Battle Born, a Coming Down, az Under And Over It és az ultrabumfordi Burn MF is előkerült, a az outroként funkcionáló House Of The Rising Sun alatt pedig a zenekari tagság és az egybegyűltek egyaránt fülig érő vigyorral távoztak.


megadeth five finger death punch



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.