2020.04.07. 10:00 – Lángoló

Az Öreg – beszélgetés Lehoczki Lászlóval, a legendás Ikarus Művelődési Központ műszaki vezetőjével

40 éve alakult a Kontroll Csoport – 1. rész

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

00-ikarus.jpg

Lehoczki László - Öreg. Az ember, aki a ’80-as évek elején bevitte az újhullámos zenekarokat a majdani törzshelyüknek számító Ikarusba. Az ember, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy számos, lemezfelvételhez nem jutó banda kazettái mégis sokaknak megvoltak otthon. Az ember, aki az Európa Kiadó legendás felvételeit készítette, és aki kollégájával, Kóczán Károllyal a hazai underground virágzó évtizedében nyitottsággal, az ügy elkötelezettjeként és barátként segítette az intézmény technikai hátterével a zenekarokat. A Kontroll Csoport tiszteletbeli tagja, dobosuk, Lehoczki Károly testvére. Az Öreg mesél az ikarusos évekről, és közben az is kiderül, hogy Lagzi Lajcsinak mi köze van a hazai underground zenekarok felvételeinek sokszorosításához.

Budaörsön, a régi Lehoczki házban ülünk. Karcsi a Kontroll Csoport dobosaként vált ismertté, majd jött a Balkán Tourist, a Rés, az Új Nem és a Kistehén Tánczenekar. Emellett az ország egyik legismertebb karikaturistája volt, magyar és a nemzetközi szintéren is díjazott rajzoló. Számos vezető lap hozta le rendszeresen CZKI néven publikált rajzait. A Kontroll Csoport június 13-án, a Kobicuban tartja 40. születésnapi koncertjét. Az eseményt Újvári János szaxofonos és Lehoczki Károly dobos emlékének dedikálják.

01-oreg.jpg

Öreg

A KONTROLL ELŐTT

Hogyan került a zene az életetekbe?

Mindig is szerettük a zenét. Eleinte a Rádió Luxemburgból és a Szabad Európa Rádióból ismertük meg azokat a bandákat, melyekről itthon nem lehetett hallani. Vettem egy Unitra ZK 140-es orsósmagnót és a Csepeli Rádiónál dolgozó ismerősünk másolta nekünk jó minőségben az új albumokat. Karcsi két év gimnázium után átment kárpitosipari szakközépbe és nagyjából ez időben volt, hogy addig nyúzta anyámat, míg végül vett neki egy Medveczky-féle dobfelszelést. Egy téli szünet alatt, ebben a szobában tanult meg dobolni. Minden nap felkelt, reggelizett, 7.30-kor elindította metronómot, elkezdett dobolni, dobolt délután 1-ig, megebédelt, fél órát szusszant és este 6-ig gyakorolt tovább. Két hét alatt fantasztikus dobos lett, legalábbis nagyon jól elsajátította az alapokat. Karcsi rettenetesen tehetséges pasi volt, iszonyatosan szerettem, ahogy dobolt. Ő zenélt a dobbal, nem csak verte. Autodidakta módon tanult meg rajzolni is. Amíg el nem vittek katonának, addig én mutattam neki a zenéket, később ez megfordult. Alakítottak egy zenekart és utána már ő hozta az infókat az új zenekarokról, eseményekről.

Milyen zenéket hallgattatok?

Karcsi szerette a vad zenéket: punk, heavy metal, de nagy Zappa fan is volt. Zappát én is bírtam, mellette: Cream, Jimi Hendrix, Doors. Később jött a Yes, Bowie, Iggy Pop. Sokat jártam nyugatra, mindig intéztem meghívót, volt pár telefonszámom és 100 dollárral a zsebemben évente nekivágtam. Amszterdamban foglalt házakban laktam és egyszer például a Kacsának – aki a ’60-as, ’70-es években egy arc volt-, kellett hazahoznom egy hátizsáknyi lemezt: Sex Pistols, Ultravox, Brian Eno, Roxy Music, Young Marble Giants, Lou Reed, Cabaret Voltaire, meg ilyeneket, de mielőtt átadtam volna neki, átmásoltam magamnak.

Karcsi első zenekara, a Jeep, milyen zenét játszott?

Tánczenét. Ez egy slágeres, utánjátszó zenekar volt, de ő komolyan vette. A Jeep után következett a H.U.R.K.A. Színpad. Itt is volt egy zenekar ugyanis, amelyik a színdarabok előtt, vagy a szünetekben játszott, illetve a darabok alatt effekteket, hangulatokat, háttereket biztosított. Itt már Újvári Jánossal zenélt.

Hogy kerültél az Ikarusba?

Budaörsön kezdődött, a H.U.R.K.A. Színpaddal. Ez egy amatőr színtársulat volt, Takács Feri vezetésével. Én technikusként a kezdetektől benne voltam, de csak később, az Ikarusban kezdtem szerepeket is kapni. A H.U.R.K.A. Színpad nagyon fontos volt az életünkben. Itt tettük fel azokat a kérdéseket, amelyeket máshol nem tudtunk. Úgy kezdődött mindig az évad, hogy nyári tábort tartottunk és egy hétre elvonultunk a világtól és csak beszélgettünk. Ez volt nekünk az eszmélés, itt váltunk tudatos emberekké, alakított bennünket, kerestük kik vagyunk, mit akarunk. Egy meghatározó élménymag lett belőle. Karcsi is benne volt. Ez idő tájt nagyjából 21 voltam, katonaság körül. Ferit kirúgták Budaörsről és kultúrház igazgató lett Nagytétényben, onnan pedig fél év után átkerült az Ikarushoz népművelőnek, ahova vitte magával a H.U.R.K.A. Színpadot és engem is műszaki vezetőnek. Az volt a feltétel, hogy el kell végeznem a technikusit estin. Az Ikarusban akkor Papp Károly volt akkor az igazgató. Nem volt párttag, egy született úr volt, a régi világból való. Elég nagy formátum volt, nagyon bírtam, védett minket. A Kontroll idejében már Molnár Béla állt az Ikarus élén, ő pártag és szakszervezetis volt. Szeretett inni, harcos ember volt, küldetéstudattal.

02-karcsi.jpg

Karcsi a H.U.R.K.A. Színpados években

Hogy jelentek meg az újhullámos zenekarok a művház életében?

Papp Károly fia, Papp Tamás avantgárd forma volt, az ő haverjai voltak a Spions zenekar tagjai, akiket épp kirúgtak a Ganzból. Megkért, hogy adjak nekik próbahelyet. Pár hónapig ott próbált tehát a Spions az Egyetemi Színpadi koncertre. Próbáltam nekik segíteni, nem nagyon volt felszerelésük. Szerettem a zenéjüket, de nem volt dobosuk, el akartam adni nekik a Karcsit, mert tudtam, hogy nagyon jó dobos, de a fellépés előtt már nem akartak beújítani, és végül a keverőben lévő dobgéppel oldották meg inkább a helyzetet. Közben megszűnt a H.U.R.K.A., így a színpad alatti 35-ös helyiség szabaddá vált, bár a nyugdíjas klub nagyon fente rá a fogát. Akkoriban jártam a Kassák Klubba, ott hallottam a Kontroll és az URH-t is. Nagyon bejött. Hallottam, hogy Ágiéknak nincs próbahelyük és kiderült, hogy dobosuk se, így beajánlottam a Karcsit. A Takács Ferit megkérdeztem, hogy próbálhat-e itt a zenekar. Mivel fontos voltam neki, így a következő munkatársi értekezleten szorgalmazta, hogy szavazza meg a művház a Kontroll próbahelyének biztosítását. A Molnár is bevállalta, mert alapvetően vagány csávó volt, próbált fiatalosnak, lendületesnek, jó fejnek látszani. A maga módján nyitott volt.

KONTROLL CSOPORT

Könnyen megtaláltad a hangot a Kontroll tagjaival?

Én mindenkit nagyon bírtam a zenekarból, barátok voltunk. Az Újvárival már előtte is jóban voltunk. Bár a szomszédos Törökbálinton lakott, hihetetlen módon mégis Krakkóban, a vasútállomáson ismerkedtünk meg. Innen már együtt mentünk tovább Varsóba. János kiválóan beszélt lengyelül és nagyon jó társaság volt. Aztán itthon összehoztam őt Karcsival, és az első pillanattól kezdve szerelem volt, mint két kölyökkutya: elválaszthatatlanok, legjobb barátok lettek. Karcsi lehívta a Kontrollba Jánost, aki eleinte félénken, de elkezdett zenélni velük. Nagyon szépen összesimult a dolog.

Jánosnak fát lehetett hasogatni a hátán, mindent kibírt, mindent fanyarul, de humorosan fogott fel, nem lehetett megsérteni. Az egyik legjobb ember volt, akit valaha ismertem, önzetlen, áldozatkész. Amikor építkeztünk, János többet segített nekem, mint bárki más. Keverte a betont, kubikolt. Nála meg Ákos fiammal kompletten mi csináltuk a villanyt. Jánosra szintén jellemző történet: egy barátunk szeretett volna lengyelül tanulni, de életkörülményeiből adódóan erre nem volt lehetősége. Az Újvári viszont beiratkozott nyelvtanfolyamra a Lengyel Kultúra Házában, és órák után egyenesen ment is fel a barátjához és leadta neki az aznap tanultakat. Hatalmas szíve volt. Ipari alpinizmusból élt, ahogy egy időben Karcsi is. Mindketten dolgoztak fölmérőnél és a gázműveknél is. János annyira sajátosan szaxofonozott, hogy két hangból megállapítottam, ha ő fújt, pedig teljesen alulértékelte magát. Amerikai jazzt hallgatott és mindig mondta, hogy ahhoz képest ő semmi. Szerintem zseniális volt.

03-ujvari.jpg

Újvári János

Amikor a Farkas Zoli és a Karcsi bekerültek a bandába, akkor kezdett megszólalni az egész. Onnantól megvolt a tempó, feszes volt, ami fontos, mert a zene a ritmussal kezdődik. Figyeltek egymásra és jól működtek együtt. Ketten rohadtul rendbe rakták a zenekart.

A Kistamásnak iszonyatos humora van, mindig jó kedélyű volt, jókat lehetett vele ökörködni. Nagyon szerettem emberként is. Ági szuper csaj, pörgős, igyekvős, szerettem. Őrült volt, de én bírtam nagyon. Csabika egész más volt, mint a gitárosok. Teljesen saját világa volt, ő nem is gitáros volt, hanem: zenész.

A próbákat te hangosítottad?

Igen. Akkoriban heti 2-3 próba volt, ment is a zenekar, összerázódott. Minden Kontroll számot szerettem, ugyanúgy a sajátom volt mindegyik, mint a zenekari tagoké. A legtöbb közöm a „Szeretlek” című számhoz van, ezt együtt találtuk ki a Péterrel. Az volt a trükk, hogy a szeretlek szó utolsó szótagját a keverőben lévő visszhang fogja ismételgetni, és így jelenik meg a „betiltott” Lech Wałęsa neve „véletlenül”. Vicces volt, mert a szám erre íródott, de a premier előtt, pakolásnál kieshetett egy csavar a keverőben és egyszerűen nem működött a visszhang. Amikor a Péter elénekelte a szeretlek szót a koncerten: síri csend. Nagyon kínos volt.

A legismertebb, nagy Kontroll demót te vetted fel?

A Bahiánál megjelent 1983 című CD borítóján valamiért az áll, hogy ez az Ikarus stúdiójában készült, de ez nem igaz. A Rádió 8-as stúdiójában történt a felvétel. A Wilpert szeretett volna lemezt, ezért lehozta a Bors Jenőt, a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatóját egy koncertre. A „Szeretlek”című szám miatt a Bors kivonult, így nem lett lemez, de a felvétel elkészült. Végig ott voltam Szita István hangmérnök mellett, aki hagyta, hogy beleszóljak, mert mégiscsak én voltam a zenekar hangmérnöke. Elégedett voltam, korrektül szól, van dinamikája. Utána 19-es szalagon megkaptuk az anyagot, így tudtam sokszorosítani.

Kik léptek fel nálatok?

Szinte minden hétvégén volt buli újhullámos zenekarokkal: Kontroll, Citrom, Európa Kiadó, Bizottság, Sex-e-pil. Sokszor megtelt a nagyterem, nem fértek be az emberek. Azért tudta a Molnár Béla ezeket a megtűrt-tiltott bandákat felléptetni, mert szüksége volt a bevételre. Sok rendőr volt a koncerteken, figyeltek minket. Besúgók is, de szerintem nem sokan, olvastam ugyanis jelentéseket később, és láttam, hogy össze-vissza keverték, hogy ki kicsoda, ki melyik zenekarban zenél, milyen számaik vannak. Sok holland is volt a közönségben. Lakást béreltek, vagy ismerősöknél laktak, lejártak a koncertekre, és főleg: sok zenét hoztak magukkal.

04-oregfilm.jpg

Az Öreg Müller Péter Ex-kódex című filmjében Dixivel és Víg Mihállyal

HANGTECHNIKA AZ IKARUSBAN

Az Ikarusnak volt a legjobb stúdiója a budapesti művházak közül…

Talán a nyelvi laborból indult az egész, hogy a nyelvi kurzusok hanganyagainak készítése, vágása miatt kellene venni egy magnót. Így lett négysávos magnónk. Leadtam az igényt, és adtak rá pénzt, nem filléreskedtek. Ha jól megindokoltam, akkor sok mindent vehettem, de számos dolgot meg mi magunk építettünk. Egy jó labor megfizethetetlen volt, így inkább lemásoltunk egyet. A bizóban megvettük a hangszórókat, az alkatrészeket meg az EMO-ban (Elektromodul) és a MEV-nél (Mikroelektronikai Vállalat), és megépítettük a cuccokat. Az Ikarusban megbíztak bennünk, nem nagyon érdekelte őket, hogy mikor hol vagyok, tudták, hogy a munkámat ellátom, nem ellenőrizgettek. Ha kellett a szalag a koncertek vagy demók rögzítéséhez, kértem pénzt és már mentem is a Ramovillba. Sokszor munkaidőben vettünk fel zenekarokat, cserébe hétvégén a koncerteket hangosítottuk.

Hangosításhoz volt egy 6 csatornás Dynacord keverő, 100 Wattos végfokkal. Ezen kívül pedig egy 16 csatornás H&H 16 keverő, amivel a demókat csináltuk. A bizományiban vettünk 2 db olasz Montarbo ládát, 2x6 hangszóró, 28cm-esek, eléggé üvöltött. Harapós cucc, saját végfokai voltak. Ezeken már lehetett valamit alkotni. 6 db Shure mikrofonunk volt, melyeket a nyugatról hazajövő vendéglátósok adtak be a bizóba.

Amikor vidéken léptett fel a Kontroll, saját cuccot vittetek?

Mindig a helyi művház bérelt technikát. Az Ikarusban is csak a próbákat, meg a gyári munkásgyűléseket csináltuk saját cuccal, de a nagyterem bejátszásához már bérelt ládák kellettek.

05-agival.jpg

Ági, Karcsi barátokkal

FELVÉTELEK

Az Európa Kiadó legismertebb felvételeit, melyek később Love ’82 és Jó lesz ’84 néven láttak napvilágot, te rögzítetted az Ikarusban…

A színpad alatti 35-ös teremben történt. Az Ikarus negyedsávos magnója borzalmasan kis cucc volt ahhoz, hogy normálisan lehessen dolgozni, de ebből kellett kihozni a maximumot. A dobot és a basszust egyszerre vettük fel, ezt kapta be a gitár, szintetizátor és ének. Felvettük, visszahallgattuk, és ha jó volt: maradt, később már nem tudtunk sávonként belenyúlni. Egy küzdelem volt, sokáig tartott, Jenő tökéletesre akarta. Zajos cuccok voltak, nagyon kellett bűvészkedni, talán fejhallgatóval kevertem, stúdióhangfal se volt, csak két ORION HS 800-as vagy 280-as. Magyar Peti nagyon jó dobos volt, imádtam, Dönci meg hihetetlen gitáros. Egyszerű srác volt, de lehetett szeretni, nagyon aranyos volt, bírtam. Alázatos volt, ha zenéről volt szó.

Ki döntötte el, hogy végül hogy szóljon?

50 százalékban a technika. Amúgy egyetértés volt. Nekem volt egy hangzásvilágom, amit a Jenő koncertekről ismert. Jellemzően mindenki többet akart magából. A Balázs Béla Stúdió átutalt az Ikarusnak valamennyi pénzt „filmzene rögzítés” címszóval, ebből a pénzből készült a felvétel.

A magyar újhullámos zenék sokszorosításának központja az Ikarus volt…

A diszkóért felelős kollégám arra gondolt, hogy ha Lagzi Lajcsi ilyen jól meggazdagodott abból, hogy haknik után árulta a kazettákat, akkor ő is nyomába lép. Kitalálta, hogy csinál egy kulturális szolgáltatást, aminek kazettasokszorosítás lesz a profilja. Vett hat magnót, én meg csináltam egy elektronikát, hogy ezekre egyszerre lehessen másolni. Megvolt hát az üzletszerű kazettasokszorosításhoz a cucc, de végül nem lett belőle semmi, a magnók viszont ott álltak. Az újhullámos közönség koncert után zacskókban hozta az üres kazettákat, mondták, hogy mit kérnek, én meg felmásoltam nekik, aztán vagy jöttek érte, vagy postán visszaküldtem. Nem csak az Ikarusos koncerteket és demókat sokszorosítottam így, hanem más magyar underground zenéket is, vagy akár Beatricét, aminek szintén nem engedélyeztek az urak saját lemezt. A Hajnóczy Árpi a Kontroll mellett  Trabantban is szaxizott, és (Vető) Jánoskától elkérte az összes Trabant szalagot, én meg válogatásokat csináltam belőle. Heti 30-50 kazettát másoltam.

Mennyi szalag volt az Ikarus szalagtárában?

80-100 db. Több zenekar is készített itt demót, mert máshol nem volt lehetősége, és mert amúgy is az Ikarus volt a második otthonuk.

Minden koncertet felvettél?

Lényegében igen. A keverőről, de atmoszférának azért kiraktunk két kondi mikrofont.

Mi van ezekkel a felvételekkel?

Amikor eljöttem, elhoztam magammal a szalagokat, de később a Csabi elkérte őket. Úgy beszéltük meg, hogy ő kezeli ezeket. ’90-ben csinált is egy sorozatot a Rádióban A Kontroll Csoport és utódzenekarai címmel, ahol sokat leadott ezekből.

Akkor neked már nincsenek szalagjaid?

Van még itt pár, azt hiszem. Megnézem…

És megnézi. A szekrényben talál vagy húsz darab orsós magnó szalagot, mindegyik sokat látott tokban. A legendás Ikarus stúdió eredeti darabjai itt hevernek előttünk az asztalon. Pár nappal később, a szalagok bedigitalizálása után derül csak ki, hogy milyen kincseket rejtett az Öreg szekrénye. Sok ritkaság, kivételes minőségben. Az Európa Kiadó Love’82 demójának eredeti dob és basszus sávjai. Egy nagyon ritka, párszámos Balkán Tourist demó. A Babyline 1988-as mesterszalagja. A Zombie együttes háromszámos demófelvétele. (Ez volt az a zenekar, ami Hegyi Zoltánnak a Sex-e-pilből való 1986-os, fél évig tartó távolléte alatt üzemelt.) A Zombie egy soha be nem fejezett lemezének dob és basszus sávjai. Mind tanúi annak, hogy az Öreg, ezzel a modern mérce szerint kezdetleges technikával is milyen kiegyensúlyozott és ma is vállalható felvételeket készített. Akad még itt egy eddig ismeretlen Beatrice koncertrészlet. Egy Trabant válogatás. Egy teljes Balaton koncert. Ezek azok a szalagok, melyekről szinte nagyüzemben másolták a rajongóknak a kazettákat. Múzeumban lenne a helyük.

06-karcsi.jpg

Lehoczki Károly

A KONTROLL UTÁN

Az utódzenekarok is felléptek még az Ikarusban, sokszor együtt is…

A Kontroll után engem már nem érdekelt annyira a dolog. Karcsi a Balkán Touristban folytatta, de ez már nem volt olyan komoly zenekar. Kistamás csinálta a Deja vu Revue-t, ami jó volt, tetszett. Az Ikarusz halódott, már nem volt pénz, így el kellett küldeniük embereket. Azt mondták nekünk, hogy csak egy technikus maradhat, mi inkább mentünk mind a ketten a Kóczánnal. Egy külsős szervező, elvitt engem a saját cégéhez, a Szférához műszaki vezetőnek, úgy ’87 körül. Itt világosítás, hangosítás volt a dolgom. Az elején borzasztó volt. Képzelheted, a Kontroll után szórakoztató műsorokat hangosítani! De itt lehetett keresni, akkor vettem meg Karcsitól a házat.

Hangosítottam viszont egy európai Kampec Dolores turnét ’84-’86 körül. Szeretem a Csabikát. Izgalmas volt az út, 13.000 km-t mentünk. Berlinben vettünk egy használt Volkswagen kisbuszt, amit a LaVin (Virág László) ausztrál zenésztársai adtak el, akik épp mentek haza. Egy henger nem ment, de így is végigjártuk Európát. Gabikának elég egyedi hangja van, szerettem, a Kampecnek meg egyedi hangzása. A Pere Ubu-vel mentünk. Passzoltunk hozzájuk.

Az új hullám fiatalabb generációjának zenekaraival mit kezdtél?

Azok már zavarosabbak voltak, a Neurotic és a többiek. Nekik már nem jutott az, ami a Kontrollnak. Ők is lázadtak, de ez inkább a piában fejeződött ki. Nem nagyon szerettem a stílusukat, úgy éreztem felsőbb osztály gyerekei, akik onnan elfordultak, de idegenek voltak ebben a közegben is. Nem voltak egy Európa Kiadó, vagy Bizottság. Pajorék ittak, loptak, balhéztak, de nem jobbítani akartak, mint a Kontroll. Ők nem beleálltak, hanem csapkodtak maguk körül.

A Fekete Lyukat a Karcsiék indították el…

Igen, a Balkan Tourist kezdte el, de még a Csabi is benne volt. Rengeteget dolgoztak vele, még én is segítettem, együtt pucoltuk ki a pincét és a mosdót. Színpadot ácsoltunk raklapokból. A Karcsi tervezte a Lyuk logóját is. Nekem tetszett, más volt, mint a puccos kultúrházak, jobban illett ehhez a zenéhez. Jártam kint nyugaton krakkolt házakban, dettó ugyanez volt, de talán itt még iparibb, retróbb volt a környezet. A büféből akarták fenntartani, csak amikor már elég jól beindult, Nagy Gyula egyszerűen kirakta onnan a Balkánt.

07-sexepil.jpg

Karcsi a Sex-e-pil vendégeként 1986-ban

Karcsival dolgoztál később is?

Jártam később Új Nemre, de nem hangosítottam. Fantasztikus zenekar volt, jóban voltam mindenkivel: Gasner, Benő, Molnár Béla és persze az Újvári János. Jó volt velük együtt lenni. Bélának annyira iszonyatos nagy agya volt, hogy nem bírta kiszolgálni a teste. Világszínvonalú zenekar volt, zseniális zenéket csináltak, a szövegeik is kurva jók voltak, Karcsi szeretett velük menni. Gasner is egy iszonyat jó gitáros volt. Az Új Nem után a Kistehén jött Karcsinak. Az elején szerette, mert úgy érezte ugyanaz, mint a Kontroll: mindenki belead, mindenki kap, aztán kiderült, hogy számok a (Kollár-Klemencz) Laci nevén vannak és a bevételek arányai sem voltak éppen arányosak. Elkezdtek morcosak lenni, ez megmérgezte levegőt, mert ez nem az volt, amire számítottak. A Kistehén volt az utolsó nagyobb zenekara, de utána még az Ur Knallal is felléptek, ahol megint együtt zenélhetett a barátaival: Jánossal, LaVinnel. Ezen kívül már csak karikatúrázott. Nagyon szerette a rajzot is, univerzális tehetség volt. Emlékszem, valami pályázaton egy igazi fekete bárányt kapott nyereményként. Egy ideig tartogatta otthon, Budaörsön, aztán valami juhásznak odaadta. Egy időben összejártunk még focizni vasárnaponként. Csendes, jó ember volt, családjára nagyon büszke volt. Neki az szent volt.

A Sziámi Egyszerű teremtés című gasneres visszatérő lemezén te is segítettél...

A Péter kitalálta, hogy mi lenne, ha megint együtt dolgoznánk. A próbákat hangosítottam, véleményt mondtam. A Filmmúzeum pincéjében próbáltunk, de kijártam a Tom-Tomba is a felvételekre. A Gasner egy zseniális gitáros volt. Nem tudom tudnék-e még valakit mondani itthon, aki hozzá hasonló. Fiatal koromban jártam a Bem rakpartra Orszáczky jammekre, ott volt jó zene és ott hallottam először Tátrai Tibuszt. Ő és a Gasner voltak azok itthon, akik nem egyszerűen megtanultak gitározni, hanem saját lélekből játszottak.

Igazság szerint a Péter a Gasnerrel együtt volt jó. A János merte egyedül azt mondani neki, hogy „hagyd a faszba, ez nem jó”. Egy kontroll volt neki, mindig megkérdezte a véleményét, egyedül rá hallgatott. Szimbiózisban voltak. Péter izgalmas pasi, nagyon szeretem, nagyon színes egyéniség, de a Gasner kellett ahhoz, hogy a Sziámi olyan legyen, amilyen lett.

A JELEN

Mivel foglalkozol?

A Szféra után voltam kijáró tévészerelő, klímás, aztán egy kivetítős céghez kerültem. Már nyugdíjas vagyok, de nem ülök itthon. A fiammal csinálunk lakásfelújításokat, enyém a villanyszerelés része.

Nem hiányzik, hogy zenekarokat hangosíts?

Én a közös ügy miatt voltam ott. Ezek voltak a barátaim, ez nagyon lényeges. Amikor már nem voltak ott, már nem annyira érdekelt a dolog.

Jársz koncertekre?

Nem, de a zenekarokat nagyjából követem, a System of a Down még megvan, a Red Hot Chili Peppers is. Egy időben a RockFM-et hallgattam sokat.

Régiek közül kivel vagy kapcsolatban?

Leginkább senkivel. Kistamással találkoztam egy tüntetésen. Ágival egy időben dolgoztam a Tütü tangóban, ott is hangosítottam zenekarokat, pl. a Besh-O-Dromot, amikor még a zsúfolásig megtelt pincében játszottak csütörtökönként. Egy H.U.R.K.Á.-s összejövetelen találkoztunk a Kóczánékkal, de amúgy nem.

Tovább viszi valaki a szakmád?

Márk fiam a filmiparban fölvilágosító. A többiek mással foglalkoznak: Ákos kulturális szervező, vállalkozó, Judit, Patrícia tanulnak. Karcsi gyerekei közül Liza képgrafika szakra jár a Képzőművészeti Egyetemre, önálló kiállításai vannak, de Géza is nagyon tehetségesen rajzol, Botond pedig basszusgitározik, még a Kontrollban is volt vendég. János gyerekei közül Berci hangtechnikus és DJ, Brúnó kínai szakon végzett, Boldizsár Innsbruckban él.

Eszedbe jutnak a Kontrollos idők?

Persze. A legszebb évek voltak. Örülök, hogy részt vehettem ebben, de egyre távolibb. Elmúlt, nyugodjék békében.

Interjú: Starzyński Zsolt

Köszönöm Lehoczki Liza, Virág LaVin, Újvári Brúnó, Molnár Zsolt Attila segítségét.

Aki bővebben szeretne olvasni a ’80-as évekbeli újhullámos zenekarok felvételeinek hangzásáról, körülményeiről, az olvassa el Szemes Botond tanulmányát A magyar új hullám mediális közege és cselekvőhálózata címmel, melyben az Öreg mellett Menyhárt Jenő, Víg Mihály, Kirschner Péter és Grandpierre Attila is megszólal.

08-karcsijanos.jpg

Karcsi és János, c. 1978


öreg kontroll csoport



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása