2020.04.08. 12:10 – Rácz Mihály

Szellem a palackból – elolvastuk a Tokió szelleme című képregénykötetet

tokyoghost.jpg

A modern kori képregény egyik csúcsműve, a 2015-ös Tokyo Ghost (Tokió szelleme, Teljes gyűjtemény), az eredetileg tíz füzetes sorozat most egy kötetes, keménytáblás kiadásban jelent meg a Fumax kiadónál, borítógalériával és vázlatokkal megtoldva.

Rick Remender a mostanában megjelenő (és tévésorozatként is futó) Orgyilkos osztály szerzőjeként lehet ismerős, de többek közt írt Venom, Megtorló, X-Men, Uncanny X-Force, Uncanny Avengers és Amerika Kapitány történeteket, dolgozott videojátékokon és animációs filmeken (Titan A.E., Anasztázia). A rengeteg meló és a sokféleség hozadéka szerencsére nem futószalaggyár lett nála, hanem a tömörítési képesség kifinomodása, a karakterek profi vezetése, és az árnyalt látásmód. Sean Murphy, a kötet rajzolója egyébként szerző is, például a Fumaxnál a közelmúltban megjelent Batman: Fehér lovag című kötetet (ami az újkori Batman sztorik közül egyből klasszikussá vált, és alkotóját sztárrá tette) egy személyben írta és rajzolta. Ezen kívül Hellblazer, American Vampire és The Wake sorozatokon is dolgozott, a hatrészes Punk Rock Jesus pedig a New York Time bestsellerlistájára is felkerült. Sean vizuális világának ereje elsősorban a gazdag és sokáig bogarászható részletekben, a lendületes mozgásokban, a jól beazonosítható és karakterfejlődésre is odafigyelő figurákban rejlik. Matt Hollingsworth színező életműve is rendkívül impozáns, atmoszférákat, világokat, történeteket és karaktereket mélységében leképező stílusa egészen kivételes. Most elég ha olyanokat emelünk ki, amelyek magyarul is hozzáférhetőek: először is az előbb említett Fehér lovag is az ő munkája, de „festett” Hellboy, Hulk, Fenegyerek, Prédikátor füzeteket, a Gaiman -féle Halál egyik történetét, valamint az Alias: Jessica Jones sorozatot, amiről itt írtunk.

A Tokyo Ghost a megbicsaklott jövőben, 2089-ben játszódik, a Los Angeles-i szigetek lakossága vajmi keveset törődik már a valósággal, rég alámerült a virtuális létbe, egyszerre függője mindenki az összes létező pótszernek, a szexet is beleértve, de azért a legfőbb mégiscsak az online bekötöttség. Itt már a hagyományos erkölcsöket és morált ne is keressük, a várost uraló nagyvállalati tulaj gengsztermódszerekkel intézi a napi ügymenetet, rocksztár stílusban lengeti nyílt színen méretes péniszét, és a tömegek féken tartására úgynevezett rendbiztosokat alkalmaz. Közülük a legkiválóbbnak Led Dent és Debbie Decay párosa számít, az első fejezet felütése gyorsan berántja az olvasót a történésekbe, egy nyers és brutális akcióorgia közepette tökéletes képet kapunk a szókimondó hangvételről, a kegyetlen és gátjait vesztő városról, valamint a fontosabb szereplőkről – egy körrel letudva világépítést és a karakterek felvezetését. Már itt kiderül, hogy nem véletlenül került a hátsó borítóra a figyelmeztetés: „Csak felnőtteknek!”. Ebben a plasztikusan ábrázolt világban nem számít az emberélet, csak a hatalom, a gazdagság, a külcsín, a dekadencia, a kivagyiság, a tempó és a végtelenített online-trip. Mondhatjuk, hogy innen szép az ébredés, mert a Tokyo Ghost valójában semmi más, mint egy áldozathozatalokkal járó és a szerelem erejével felturbózott beavatástörténet. Nem hétköznapi párosunk ugyanis megkapja az esélyt akaratlanul is minderre, megbízásuk szerint Tokióba kell átugraniuk, hogy a hírek szerint valahogyan édenkertté varázsolt helyet lefölözzék zsarnoki megbízójuk számára. 

A páros valóban egy édenkertet talál és minden bizalmatlanságuk ellenére (ami főleg Dentre jellemző) igaznak bizonyulnak az előzetes hírek. Az új közeghez való alkalmazkodás időszakában Dent poklokat él át az online életről való leválás közben, de még ő is kezd feloldódni a békés és önellátó városban. Debbie pedig még inkább elemében van (eleve azon kevesek közé tartozik, aki sosem volt online bekötve), ő képviseli az igazi szívminőségeket, az odaadó, a közösségért munkálkodó életvitel hétköznapjai tökéletes boldogsággal töltik el. A közbeékelt visszatekintésekben a páros gyerekkori találkozását, együtt növekedését és bimbózó, majd elmélyülő szerelmét is megismerjük. A történet nagyobb részében tragikus fordulatok után visszatérünk Los Angelesbe, ahol a hirtelen megüresedő főgonosz posztját is más kezdi bitorolni, egy maga körül bármit és bárkit beáldozni szándékozó Joker-szerű pszichopata. Az ő figurája – bár mi tagadás, szórakoztató, és neki is jó beszólásai vannak – egyben az egész kötet egyetlen gyengébb láncszeme, valójában nehéz komolyan venni egy a korai James Bond filmekre hajazó antagonistát, aki a modern környezet ellenére a régi recept szerinti egyszemélyes világuralmi terveit dédelgeti. Szerencsére ez a momentum sem vágja haza a Tokyo Ghostot, mert a lényeg úgyis két főszereplőnk megfeszített küzdelmén van, amit ősidők óta úgy nevez a hagyomány, hogy „a hős útja”. Ez a létező legnehezebb út, a legkeskenyebb ösvény, ami nem egyszerűen csak az egó meghaladásáról szól, hanem a másokért való áldozatos munkálkodásról: a többi embert is hozzá kell segíteni a megszabadulás eléréséhez, hogy aztán egy emberibb és valódibb létállapotban élhessenek a mátrixból kilépve. 

Itt a főhős ugyebár nem egyetlen személy, hanem a szerelmespár két tagja, bennük a fontos minőségek szétosztva léteznek, ketten tesznek ki egy egészet. Dent képviseli a külső erőt, Debbie pedig a belsőt. Dent az, akinek szüksége van a törődésre, a morális noszogatásra és a teljes odaadással való elfogadásra, hogy erőre kapjon és legyőzve önmagát átlépjen az önfeláldozás világába. Debbie pedig az, aki képes a teljes önátadásra, nem törődve előmenetellel, biztonsággal és akár az életével, viszont ehhez szüksége van Dentre, mert a róla való gondoskodás a belé vetett mindenek feletti bizalom tartja elsősorban életben és mozgásban. Dent egymagában végleg alámerülne a net-függőség mocsarában és sosem ébredne valódibb önmagára – és enélkül nem is lenne képes az önfeláldozó tettekre. A képregény persze ezek mellett tömve van élvezetes apróságokkal, olyan írói bravúrokkal, amik nem csak szórakoztatóak, de további árnyalatokkal gazdagítják a sztorit és a karaktereket. Például a főgonosz állandóan társfüggőségével cseszteti Debbie-t, hiszen egy pszichopata sosem ismerheti fel a valódi és önfeláldozó szeretetet, Debbie tagadását pedig gúnyosan téveszmének diagnosztizálja.

A Tokyo Ghost ízig-vérig jelenkori sztori, formailag egyszerre posztapokaliptikus sci-fi, ponyva, mágikus-realista regény, és önismereti tézismű. Ugyanez igaz rá formailag is, a történet és a dialógusok szintén megtalálták vizuálisan azt a melegágyat, amiből kivirágozhatott ez a lenyűgöző modern kori beavatástörténet. Amiről ha az eddig körvonalazott rétegeket le is hántjuk, akkor is még kapunk egy radikális akció sci-fit az ember harcáról a technokrata világ uniformizáló és talmi örömeket kínáló mátrixa ellen. Az más kérdés, hogy egyáltalán nem lenne érdemes pont valódi mélységeitől megfosztani, vagy ezt valamiért figyelmen kívül hagyni.

(Talán külön ki se kéne emelni, ismerve már a kiadó profi munkáit, de a magyar kiadás – fordítás, mindennemű szerkesztés és nyomdai kivitel is – nagyon pöpec.)

Beleolvasó




Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.