Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Megalakulásának huszadik évfordulójára időzítette új lemezének megjelenését a győri Apnoé. Akik találkoztak már ezeken az oldalakon a zenekar klipjeivel, azoknak nem lesz újdonság, hogy a teljes, SziaBori címet kapott albumon is képesek közös nevezőre hozni a folkot, az indie rockot, a kobozt, a társadalomkritikát, és egy-egy vers megzenésítését. Vagy, hogy őket idézzük, van itt minden a hullócsillagoktól Ady Endrén, Kosztolányi Dezsőn, az éktelen kék égen át Szonjáig - akinek harangoznak - szinte minden. A folytatásban végighallgathatod a teljes anyagot, amit a zenekar dalról dalra is bemutat nektek.
Az Apnoé új albumán a korábbiakhoz képest a szöveg és a zene is személyesebb hangvételű lett. Két versfeldolgozást leszámítva erre a SziaBorira a zenekar saját szerzeményei kerültek fel. Pintér István Attila “Jumbow” szövegeit Takács Gergely, a zenekar frontembere formálta dalokká. Az anyag frissességéről Horváth Barnabás Botond zenei producer gondoskodott. A tizenhárom szerzeményről szintén ők beszéltek részletekbe menően.
SZONJÁNAK HARANGOZNAK
Gergő: Egyértelműen szakítós dal, az is a szarkasztikus fajtából. Az alapdallam kobozon született meg a dalhoz, és egy moldvai népdal ihlette. Aki kitalálja melyik, kap egy csokit.
Jumbow: Az első közös dalunk Gergővel, és azóta is megmosolyogtat ez az eszeveszett alliteráció-torlódás, „Szonja szíve száll a szélben” :-) Sokféle jelzőt kapott már ez a dal, verskorától a demo-koron át, máig, de a kedvencem: „ez egy igazi, antiszerelmes dal”
Barna: Első találkozásunkkor készítettük a demóját, a szövegre annyira nem figyeltem ekkor még, kicsit kispálos volt a dal nekem, de tetszett az alapötlet. Sok verzió is készült belőle, így a végére állt nekem össze egészében. Könnyed búcsú Szonjától.
CSALÓDÍTÓ
Gergő: Szövegében és zenében is nagyon sokrétű dal. Csalódás, megcsalátás, csalódottság, csalás, lódítás, hazugság, átverés. De egyébként csalódás ugye van optikai is... Meg aztán ott a délibáb. Egyszálgitáros dalnak készült, de felnőtt közben.
Jumbow: Táncot jár az ördög lánya, őrjöngve a láncát rázza, csal és lódít, félrevezet, drágán kínál élvezetet, de késő, mire észreveszed…
Barna: Ez a dal is eredetileg kicsit más hangvételű volt, örülök, hogy ebbe az irányba sikerült elmozdítani a Quimby-s kisstibis vonalról.
NEMÁLLAT
Jumbow: Ez egyívású és egynemű is az Üzenet túlról-al. Túl nagy a pörgés, mindenki akar valamit, rengeteg a napi apró trash és crash, … azt hiszem, ezt az érzést is sokan ismerik, és itthon, sajnos sokan türelmetlenséggel és agresszióval reagálnak ezekre a mindennapi küzdelmekre. De mit tehet, aki nem akar részt venni a közösségi erőszakban?! Gyermekkorunk sokoldalú kifejező eszköze, a FITYISZ remek oldószer a nagyok világában is. Akár zsebben is lehet végezni.
Gergő: Korábban nagyon rá voltunk görbülve a népzene és a rockzene fúziójára. Ez a dal egy igazi folk-punk pörgés lett. Szintén kobozon születtek az első dallamfoszlányok.
Barna: Ez volt az a dal, amely első hallgatása közben már egy konkrét elképzelés volt a fejemben, hogy mit szeretnék ezzel csinálni, a téma is abszolút passzolt hozzá, a Foo Fighterst amúgy is szeretem, innen mindenki fantáziájára bízom a többit.
PO-FÁNK
Jumbow: Ne háborúzz! Egyél fánkot! Először azt gondoltam, ezt a dalt nem lehet majd komolyan venni, pedig de.
Gergő: Az első elvonulós dalszerző hétvégénken született ez a móka. Előre nem tervezve, a helyzet adta kiszabadulás energiáiból.
Barna: Ez az egyik kedvencem a lemezről. Kicsit megijedtem, mikor először hallottam a témát, mivel akkor még nem ismertük egymást a zenekarral, az járt a fejemben, hogy “na, mindjárt előkerül egy íj és a ló, majd a hátrafelé íjazás, satöbbi”, de szerencsére teljesen félreértettem a helyzetet. Arra mutattak rá a srácok, hogy a népzenei motívumok használata könnyűzenében nem feltétlen kell, hogy a Nox zenekart idézzék, lehet ezt nem ízléstelenül is csinálni.
CSIGACSONK
Jumbow: Készítettünk egy felmérést: ha egy megkezdett kakaós csigából, megkínálnak valakit, teljesen megjósolhatatlan, hogy az illető a külső karimáját, vagy a belső puha részét fogja-e letörni. A kísérlet ugyan botrányba fulladt, de ez a dal főhajtás a névtelen kutatók emberfeletti teljesítménye előtt.
Barna: Szeretem, mikor teljesen spontán készül valami el úgy, hogy ha azt később a stúdióban reprodukálni szeretnénk, az erőltetett, túlszínészkedett hatást kelt. Hangszerelésben egészítettük ki a dalt, az első mankóéneklést Gergő annyira eltalálta, hogy nem lett volna szabad azt bántani. Úgy jó, ahogy van.
Gergő: Ennek a dalnak az alaptémáját már nagyon régóta játszogattam, igazából nem volt vele tervem. A közös munka során egyik éjszaka eljátszottam a srácoknak, majd másnap visszakérték, mert bemászott a fülükbe. Először csak a hangszeres részeket vettük fel, a szöveg már rég megvolt rá, de a zene és a szöveg még külön utakon járt. Egy hajnali pillanatban előszedtük, mondván ráimprózom az éneket, hogy megnézzük, hogyan passzol a kettő. Na, ez az első felvétel ment a lemezre egy az egyben, a maga hanyag eleganciájával. Hogy szerintem miről szól a dal? Megvan ez a rész a Pinokkióból? "Vattacukooor? Jobban örülnék egy száraz kiflicsücsöknek..."
VAGYATLAN
Jumbow: Switch off! Lejárt a hősök kora, … az utolsó kapcsolja le a villanyt, aztán talizzunk… tudod, a furcsa fák alatt, hanyatt.
Gergő: A harmónia váza és az ének dallamvezetése gitáron nagyon hamar megszületett, a megvalósítás annál nagyobb “cselendzs” volt.
Barna: Az alap gitárriff is nagyon tetszett, kicsit más felfogás, mint a többi, a versszak nekem nagyon előremutató, sokat pofozgattuk az énekdallamot, ahogy emlékszem. Ennek a dalnak is jóval nagyobb lett a vége, mint amire én számítottam ezzel a dallal kapcsolatban.
VIRÁGÉNEK
Gergő: Nem terveztünk versfeldolgozásokat erre a lemezre. A felfokozott alkotói időszakban mégis jobban ki vagyunk hegyezve a minket körülvevő világra. Ez a Kosztolányi vers nagyon eltalálta az akkori hangulatomat, így dal lett belőle, és azt hiszem, ez a versmegzenésítés szakít a konvenciókkal is.
Barna: Ez a kedvencem. Nem is szeretnék sok mindent hozzáfűzni, szerintem egyaránt fantasztikus lett, ahogy építkezik, és ahova aztán kilyukad. Ebben is elborultam kicsit.
ÜZENET TÚLRÓL
Barna: Ennek a dalnak, voltak fázisai jócskán. Eleinte nekem ilyen “töltelékdalnak” tűnt, főleg az eredeti, első felfogásában nem tudtam hova tenni. Mikor már Gergőék kicsit jobban megismertek engem, nagyobb bizalommal kaptam szabad kezet, így nullából, kicsit más megközelítésből építettem újra a részeit a dalnak. Nagyobb lett a kontraszt a részek között és a végét én sem gondoltam, hogy ekkorára fogjuk nyitni. Az egyik hajnalban, amikorra már mindenki kifáradt, hazafelé mentünk Gergőékhez és az autóút alatt raktam össze a hátsó ülésen a végén megjelenő gitárszólós részt.
Jumbow: Az első körben, ezt gondoltam megfelelő címadó dalnak, talán azért, mert jócskán volt – és még van is – társadalomkritika a soraimban, vagy épp közöttük, és ez a dal úgy fejezi ki az elégedetlenséget, hogy az már nem bosszantó tényező, hanem egy elengedett ballaszt. Találó mondanivaló lehetne, ha nem lenne erősebb dal a SziaBori.
SZARKA LÁBA
Jumbow: A bölcsek dala. Köszönünk mindent!
Gergő: Egy dal az elengedésről és az idősek tiszteletéről. Itt a dalszöveg azt hiszem sokkal korábban megvolt mint a dallamok. Nekem az egyik legszemélyesebb dal. Jumbow itt nagyon eltalált nálam olyan dolgokat, amiről nem beszéltem soha, vagy ha tehetem nem is gondolkodok rajta. Nekem ez a dal terápia, és talán sikerült eggyel továbblépni...
Barna: Melankólikus, zongorás dal, olyan is kell.
HOLD A’LA NAPPAL
Jumbow: Kétlem, hogy ezt a nótát el lehet valahogy magyarázni, … van itt mindenféle űrjáró eszköz, például csillagcamping, űrladik, és spacedeszka, mind ingyenesen bérelhető. Tessék csak beszállni és …
Gergő: Flört, kaland, játékosság, fiatalságbolondság
Barna: Egyáltalán nem értettem ezt a dalt, a végére sikerült kicsit közelebb kerülnöm hozzá, de kimondottan nem a kedvencem.
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Barna: Érdekes ez a dal, ennek is készült pár verziója, szeretem a végét ennek is, száznyolcvan fokos fordulat, s a szeptimes körök. Szerintem ez is egy érdekes, szokatlan és izgalmas dal lett.
Jumbow: Ady, az Ady! Egyszer a vasútállomáson várakoztam, könyvárusok árnyékában, és eszembe jutott, hogy nincs nálam semmi olvasnivaló. Szerencsémre olyan korban élünk, amikor szinte a peronon is hozzá lehet jutni, Ady összeshez, mindössze 990 forintért. Nem találtam pontos adatot arra vonatkozólag, hogy hány versből áll a hatujjú életműve, de kb. 1179. Ez azt jelenti, hogy egy Ady vers ára (2015-ben) mindössze 84 fillér volt. Szerintem a hülyének is megéri!
Gergő: Ennél a dalnál megkaptam kritikaként, hogy Ady-hoz nem illenek ezek a dúros dallamok. Na de kérem! Hogy lehet búskomoran, melankóliában nászt járni!
SZIABORI
Jumbow: Egy jól irányzott szerelmes dalnál ékesebb zászlaja nem lehet egy lemeznek, és ez a dal egy igazi, könnyű, nyárvégi szerelmes dal. Minden szokványos nyálelemtől mentesen mutatja meg azt a közismert pillanatot, amikor az a bizonyos nyílvessző eltalálja az embert… a megpillantás élménye. És, Gergő hozta átváltozása után, kortalanná vált a dal múzsája, Bori kora szabadon választható.
Gergő: A közös dalszerzés folyamán azt hiszem ennél a dalnál éreztük a legnagyobb egységben hogy valami születik. Fantasztikus érzés volt az első szövegtöredékek dallá formálása után vigyorogva aludni menni… Így történt.
Barna: Mikor mutatta Gergő ezt az ötletét, úgy érzem egyből sikerült felvennem vele a fonalat. Imádom az egyszerűségét, de mégsem “a négyakkord”-os dal, olyan az egész, mint mikor tavasszal először érzi az ember a nyár közeledtét. Mint egy nagy sóhaj, vagy egy kő, ami leesik az ember szívéről, egy “navégre”.
ÉKTELENKÉK
Gergő: Békesség, megnyugvás, tisztánlátás. Amikor ezeken a dolgokon az ember keresztülment amik eddig írva voltak, van az a pont, mikor az ember elkezdhet lenyugodni és tisztán látni. Miután 5-6 dalt megírtunk közösen, kezdtem felfigyelni a dalok mögötti jelentések kapcsolatára. Simán fel lehet fűzni őket a veszteség megélésétől, a talpra állásig, egy szakítástól, az újabb szerelemig, vagy a gyásztól, a megnyugvásig tartó stádiumokra, amik szerintem ismétlődő körforgásban, minden ember életében jelen vannak. A lejátszási sorrend is ez alapján készült el, de nem akarok utólag ráhúzni koncepciót, lehet hogy csak éppen ebben vagyok most…:)
Barna: A virágénekkel egy körben vettük fel ezt a dalt is, ezeknek a daloknak van egy közös lüktetésük a fejemben, az összesnél van egyfajta kilencvenes évekbeli britpoppos koszolás, leginkább Oasis-es lezserség.
Jumbow: Gergő szerint „vannak versek, amik dalok akarnak lenni”, szerintem vannak olyan gondolatok, amik viszont versekké válnának. Van, hogy a „művész” észre sem veszi, hogy még hiányzik valami, … egészen addig, amíg az a valami orrba nem veri. Így volt ez a vers is, … derült égből rám esett, mert érezte, hogy ott a helye. És tényleg ott van,… aki nem hiszi, járjon utána!
További információk az Apnoé Facebook-oldalán!
