Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nemrég jött a hírt, hogy a kormány részéről tervben van a magyar könnyűzene megreformálása. Első lépésként miniszteri biztossá nevezték ki a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjét, Demeter Szilárdot, akinek a feladata, hogy
koordinálja a magyar könnyűzene megújítását és társadalmiasítását.
Ez borzasztó rosszul hangzik, még a fiatalabbaknak is egyből az ugrik be, hogy volt nekünk egy Erdős Péterünk, aki felülről próbálta megcsinálni a magyar könnyűzenét, kevés sikerrel, de rengeteg bosszúsággal. Azt a szót pedig, hogy társadalmiasítás, nem is nagyon értjük vagyis nem értettük elsőre, aztán a Válasz Online megszerezte Demeter tervét, és abból nagyjából kiderült mit akarnának csinálni.
Egyrészt az eddigiekhez képest jelentősen nagyobb összeget költenének könnyűzenére: csaknem 25 milliárdot öt év alatt. Másrészt a terv leírása alapján valami olyasmit vettek a fejükbe, hogy megjavítják azt, ami sok popzenei megmondó szerint is a magyar könnyűzene rákfenéje már nagyon régen, azaz hogy egy átlag magyar zenehallgató zenei ízlése le van maradva 40 évvel a nyugattól. Ez alatt azt kell érteni, hogy ami mondjuk Angliában a mainstream része lehet, az itthon még simán rétegműfaj. Ott olyan dalok, műsorok mennek a rádiókban, amik itt még csak meggondolás szintjén sem merülnek fel. Ezen akar a leírás alapján változtatni a terv, illetve hogy a könnyűzenét jóval közelebb vigye az emberekhez, aminek egyik sarokpontja az is, hogy megtanítják zenélni őket.
Ez amúgy egyáltalán nem ördögtől való dolog, a Lángoló működése során sok interjút készítettünk például norvég és svéd zenészekkel, akik egytől egyik elmondták, hogy ott az állam gyakorlatilag beleneveli a gyerekekbe a könnyűzene szeretetét, és ezen felül is sok pénz folyik a színtérbe, akár csak úgy, hogy támogatják az induló hangszervásárlást. Arról meg ugye nem kell beszélnünk, hogy mondjuk hány híres svéd vagy finn zenekar van, és igen, ott a rock és a metál is ugyanolyan elismert állami szinten, sőt, egyenesen büszkék rá.
Azt írják a tervben, hogy az alapprobléma, hogy az ágazat
leginkább a szórakoztatóipar összefüggésrendszerében értelmeződik, tömegkulturális produktumként, és nem önálló művészeti ágként, és ehhez idomult a társadalmi recepciója is. Vagyis – némiképp átigazítva a kommunizmus értelmiségére vonatkozó megállapítást –, egy nagy tudású könnyűzenész előtt két út áll: az egyik a celebesedés; a másik járhatatlan.
A fiatalok jelentős része a mozgóképen és a könnyűzenén keresztül jut a kultúrához, és ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű zene jut el hozzájuk és mennyire étik azt, amit hallanak. A közízlés formálása a terv alapvető része, merthogy a rock
identitáserősítő erővel is bír
Azt is leírják, hogy egész pontosan mit értenek az alatt, hogy társadalmasítás:
A társadalmasítás fontos lépése lehetne a könnyűzene ugyanolyan állami/államigazgatási elismerése, mint más művészeti ágaké. Divattá, trendivé kell tennünk a magyar könnyűzenét, mint ahogy lett az elmúlt években a hazai borkultúra, divatvilág vagy éppen a belföldi turizmus válhatott azzá. Ehhez elengedhetetlen, hogy a médiumokban ne csak növekedjen a magyar zenei kvóta, de sikk legyen több magyar zenét játszani, ahogy sikk legyen a magyar fesztiválokra is magyar zenekarokat kiemelt előadóként meghívni.
Van olyan, aki ezzel, ami itt le van írva, nem ért egyet? Az persze más kérdés, hogy ez hogyan valósul meg, de példaként olyan zenekarokat említenek követendő nemzetközi sikereként, mint a Platon Karataev, a Mongooz and the Magnet, a Bohemian, Babé Sila vagy a Belau, amik mind egytől egyig olyan produkciók, amikbe elég nehéz belekötni, ha a minőséget nézzük. Szóval a leírás alapján a terv nem a sokak által vizionált magyar könnyűzene kiherélése, éppen ellenkezőleg, szóval kíváncsian várjuk mi és hogyan valósul meg ebből.
Bővebben a Válasz Online-on lehet olvasni róla, számokkal körítve.
