Lángoló Gitárok

Legújabb körsétánkat új Fonós lemezek közt bóklászva tesszük, és nem is szaporítjuk tovább a szót időhúzó bevezetésre: első állomás a Cimbaliband és Danics Dóra harmadik közös albuma, az Iram. A tavalyi lemezről azt írtuk, hogy az a végső fal is leomlott, ami a népzene és a pop között húzódik. Ennek a lebontásnak mára már szinte nyoma sem maradt, szépen zöldellő és virágzó mező nőtt a valójában már régóta csak jelképes fal helyére. És bár már a nyitány is igazi sláger, a valódi népzene sem halt be kicsit sem, az abból fakadó sűrű felajzó erő nem engedi a rádióbarátság-ló túloldalárára esni a bandát. Lehet, hogy azért, mert a cimbalmos-zenekarvezető Unger Balázs még mindig kreatívan áll mindahhoz, amit felépített, és nem szeretne a talmi sikerért meghasonulni, de ezt nem tudjuk, csak feltételezzük. Például abból, amit ezen a lemezen hallunk.

39 új fellépő bejelentésével vált teljessé a Fekete Zaj programja. Az idén 10 éves fesztivál egy negyedik nappal, és új helyszínekkel kibővülve, eddigi legbátrabb line-upjával vár minket augusztus 16-19. között a Mátrában, a Sástó partján. A most bejelentett zenekarok között szerepel az Oceans Of Slumber, a Sear Bliss, a Black Nail Cabaret, a Meszecsinka és a Dope Calypso, de a négy nap alatt játszik majd a Twilight Sad, a Tribulation, az IC3PEAK, a VHK, a Repetitor és az Agent Side Grinder is.

Egyes zenészek önszántukból nehezített pályán indulnak a művészi megbecsülés útján, amikor nemhogy popzenésznek állnak, de még azon belül is a boyband alkategóriát választják. Ez az a műfaj amit a kényesebb zenerajongók jó esetben ignorálnak, rosszabb esetben kimondottan lenéznek. Szóban forgó zenészek így készíthetnek bármilyen jó minőségű dalokat, végül a legtöbben csak legyinteni fognak, hiszen egy popdalokat éneklő fiúbandát nem illik komolyan venni. Ebben a zsákutcában alkot immár több mint két évtizede a Backstreet Boys is. (Fotók: Artlasso)

Most, hogy a Telekom VOLT Fesztivál  kezdetét veszi, végérvényesen elindult itthon a fesztiválszezon, amire már rég nem csak lelkileg, sátorilag meg menetfelszerelésileg kell felkészülni, hanem érdemes az embernek a telefonját is fesztiválosítani. (Fotó: Bodorkós Máté)

Nem lehet elfogulatlansággal vádolni, ha az Entombed A.D. zenekarról van szó, hiszen LG Petrov és barátai idén már a harmadik teljes albumot adják ki öt év alatt, ennél jobb érv meg nem igazából kell annak indoklásához, hogy kit mi illet. A néhány napja közreadott felvezető dal, a Torment Remains, és a hozzá kapcsolódó, zenekari snitteket tisztázatlan hátterű és célú pogány szertartással ötvöző videó mindenesetre kitűnő felvezető az augusztus 30-án érkező Bowels of Earth címet kapott új lemezhez, koronghoz, anyaghoz, dalcsokorhoz - a megfelelőt bekarikázhatjátok. Nagy újdonságokra persze nem érdemes számítani, de ez a három percnél is rövidebb dörgedelem pontosan azt tudja, amire a zenekar hagyományaiból következtethetünk: láncfűrészes skandináv death metal gyönyörű zenészekkel, kellemesen gyors tempójú alaptémával, meg egy váltott, meglepően technikás szólóval a két gitárostól. Az a helyzet, hogy Lemmy halála és a Slayer feloszlása után ugyanúgy felértékelődik LG és az Entombed A.D., mint amikor Marlon Brando halála után Al Pacino és a vele egy generációból származó színészek mindannyian egy szinttel feljebb léptek a képzeletbeli ranglétrán. A világ dicsősége nem múlik el, csak átalakul. Valódi és műélvezeti lehetőség a hajtás után! 

Július utolsó napján első ízben ad önálló koncertet Magyarországon a brit Skunk Anansie. Az összetéveszthetetlenül egyéni hangzású alternatív rock/metal zenekar idén egy dupla koncertalbummal és egy ahhoz kapcsolódó turnéval ünnepli megalakulásának huszonötödik évfordulóját. A budapesti állomás a Barba Negra Trackben lesz, a koncertet megelőzően pedig alkalmunk nyílt arra, hogy interjút készítsünk a jelenleg épp új albumon dolgozó zenekar dobosával, Mark Richardsonnal. A beszélgetés során szóba került múlt, jelen, jövő, és az is, mi a titka a jó zenekari kémiának.

Bár a viharok és a baktériumok is megpróbálták, csak nem sikerült elrontani az idei Fishing On Orfűt. A fesztivál pont olyan volt, mint szokott lenni: barátságos, önfeledt és jó értelemben véve nagyon kellemes. Na meg egy kicsit profibb, mint eddig bármikor. (Nyitókép: Dancs Enikő Bianka)

A Firkin zenekar külföldi tevékenykedéséről bizonyára már mindenki hallott. Ősszel még „support” turnén voltak a német Saltatio Mortis zenekarral és 4-5000 fős csarnokokban játszottak a nagyérdeműnek, tavasszal pedig visszatértek az érintett városokba egy önálló „headliner” turné keretein belül. Ennek láthatjátok most az összefoglaló videóját, amely a Lángoló Gitárokon mutatkozik be:

Egy héttel ezelőtt indult újra Hajós András Dalfutár című műsora, melynek második évadát már a Youtube-on követheti a közönség. A sorozat egy-egy dupla epizódjában négy egymást nem ismerő alkotó dolgozik egy új dalon, ezzel különleges színfoltot jelent a zenével foglalkozó műsorok között, amelyeket manapság egyébként is nagyítóval kell keresnünk, nem csak a tévécsatornák kínálatában, de az interneten is. Az ötletgazda szerint ugyanakkor a műsor nem is elsődlegesen és feltétlenül csak a zenéről szól. Természetesen nem szalasztottuk el az alkalmat, hogy a második évad kapcsán elbeszélgessünk vele. A folytatásban olyan dolgokról lesz szó, mint a műsor koncepciója, üzenete, az új szerepkörökben való bemutatkozás öröme, emellett szóba kerül az is, hogy érdemes-e szapulni a kereskedelmi tévéket. Nagyinterjú.

Első teljes albumával jelentkezett a thrash/death metalban utazó dánszentmiklósi Needless. A srácok a különböző mítoszokat, vallásokat vizsgálják bemutatkozó lemezükön, a bábeli toronytól a tibeti égi temetkezések rituáléjáig. Az effajta témák, vagy egyszerűen csak marconább metálzenék iránt érdeklődő olvasóink számára a zenekar most dalról dalra is bemutatja az anyagot. Albumpremier a hajtás után! 

Pontosan egy hónap múlva, július 23-án ismét Magyarországon lép fel a Thirty Seconds to Mars, akik, belegondolni is rémisztő, tavaly ünnepelték alapításuk huszadik évfordulóját, és akik két évtized alatt megkerülhetetlen nagyszínpados produkcióvá nőtték ki magukat az "annak a színésznek a zenekara" státuszból. Most induló sorozatunkban a koncertig hátralévő egy hónap alatt felidézzük pályafutásuk főbb állomásait. Az első részben a kezdetekről és az bemutatkozó album megjelenésének időszakáról olvashattok. 

Elhunyt Lőrincz Sándor, azaz ahogy mindenki ismerte Lőrke, az A.M.D. gitárosa. A hír a zenekar Facebook-oldalán jelent meg. A halál okáról nem tudni semmit, a kommentek között írta valaki, hogy beteg volt. Lőrke a magyar hardcore punk színtér meghatározó figurája volt, olyan zenekarokban gitározott, mint a Trottel, a Marina Revue vagy Qss, majd beszállt az A.M.D.-be, amivel ha lehet, még legendásabb lett. A Ne vonulj be! című kazettán már ő játszott, és vele készült az első nagylemez, az A Háború Borzalmai Sőt Még Rosszabb! is. Onnantól kezdve Lőrke kisebb megszakításokkal folyamatosan zenélt az A.M.D. tagjaként, kivéve az 1999 és 2006 közötti időszakot, amikor nem volt aktív a csapat. Egy ideje egyébként a zenekar alapító gitárosa, Füleki Sándor játszik az A.M.D.-ben, a másik gitáros pedig Füleki Wall Of Sleep-es csapattársa, Kemencei Balázs volt, szóval Lőrke nem volt már a színpadon velük. Lőrincznek korábban voltak drogproblémái, de 2012-ben arról beszélt, hogy ha nehezen is, de sikerült rajtuk túljutni. Az utóbbi években addiktológusként is segítette a függőségtől megtisztulni akarókat. Lőrke 52 éves volt.