Lángoló Gitárok

A Caesar’s Bread zenekart a kőbányai Szent László Gimnázium diákjai alapították 2015-ben. Dalaik emberi kapcsolatokról, a szerelem jó és rossz oldalairól, valamint társadalmi kérdésekről szólnak. 2016 végén jelentették meg első, Attention! címre keresztelt EP-jüket, 2017 májusában megnyerték a Müller Péter Sziámi & Friends által hirdetett dalfeldolgozó pályázatot, így augusztusban Sziámiék vendégei lehettek a Sziget Fesztivál Petőfi Rádió – VOLT Telekom Nagyszínpadán.  A az amúgy egyetemista tagok több, mint negyven koncertet adtak már, idén pedig megnyerték az ELTE-s zenekarok tehetségkutatójának, a Patinának a közönségszavazását, és elkészítették második EP-jüket.

Kanye West egy ideje teljesen rácsavarodott a vallási dolgokra. Na nem úgy, hogy magát Jézusnak aposztrofálja, ahogy szokta a nagy istenkomplexusában, hanem olyan, mint aki tényleg megtért. Jó ideje gyakorlatilag vasárnapi miséket tart Sunday Service címmel (a nevet megpróbálta levédetni, de nem ment), ahol gospelben tolják a popslágereket, még Nirvanát is énekeltek, meg úgy általában imádják Istent. Most a lelkipásztora, Adam Tyson árulta el, hogy egy gyónásban West azt mondta, kiszáll a rapből, mert az az ördög zenéje. Erre Tyson felvilágosította Westet, hogy a rap csak egy műfaji besorolás, és simán rappelhet Istenről, szóval inkább ne tékozolja el az Istentől kapott tehetségét. (Itt felmerül a kérdés, hogy egy lelkipásztor mit beszéli ki azt, aki meggyónt neki, de ne vesszünk el a részletekben.) A lényeg, hogy West továbbra is rappel, és állítólag pénteken jön az új lemeze Jesus Is King címmel, ami egyrészt most kivételesen nem önmagára utal, hanem a bibliai Jézusra, másrészt ezen is gospel lesz, harmadrészt korábban már volt úgy, hogy jön a lemez, mégsem jött, szóval érdemes fenntartásokkal kezelni a dolgot, bár ezt most nem a felesége dumálta el, hanem ő maga tette ki a Twitterre. És még film is lesz belőle, aminek már trailere is van:

Az utolsó Coldplay-lemez 2015-ben jött ki, azóta a zenekar turnézott egy nagyot, majd lassan két éve szinte teljes csendben van. Most viszont elkezdett mozgolódni az angol zenekar, múlt héten fekete-fehér plakátok tűntek fel világszerte rajta a zenekarral, majd a Facebook-oldaluk kezdett változni, és ott már megjelent egy november 22-i dátum is, de nem lehetett tudni, hogy miről is pontosan. Most egy furcsa levélből ez is kiderült, ugyanis jön a zenekar új nagylemeze, ami dupla lesz, az egyik lemez lesz a Sunrise (napfelkelte) a másik a Sunset (napnyugta). A pletykák szerint ez egy experimentális, művészibb lemez lesz, hasonlóan a 2014-ben megjelent Ghost Stories-hoz, amit egy évvel később a popdalokkal teli A Head Full of Dreams követett. Valami hasonlóra készül most is a Coldplay, állítólag jövőre jönne is a még újabb lemezük, tele slágereknek szánt számokkal.

Annak ellenére, hogy borítékolt a bizalom Alan Moore képregényt látva, kicsit tartottam a nyolcvanas években íródott, sci-fi alapvetésnek tartott Halo Jones-tól. Nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag már minden munkáját csúcsremeklésnek mondja az utókor - de nem ironizálok nagyjából én is, Moore a kánon része, pipa. Ráadásul a felpörgött a hazai kiadás miatt könnyű lecsekkolni, a Watchmen, a V mint Vérbosszú, a From Hell, a Különleges úriemberek szövetsége, a Mocsárlény mind elérhető könyvesboltokban vagy webshopokban, és most a Halo Jones-szal egy időben, szintén a Fumaxtól a Britannia Kapitány is kijött, és még nincs vége. 

A Breaking Bad minden idők egyik legjobb sorozata volt, főleg ami az új hullámot illeti; annak a sztorinak azonban 2013-ban vége lett. Most, hat évvel később, kaptunk még egy kétórás ráadást a Netflix-től, amiben Jesse Pinkman története részesül egy kis lezárásban. Az ötlet nem rossz, de sajnos nem fogjuk hanyatt dobni magunkat az élménytől. A néző leginkább úgy érzi magát, mintha egy nagyon luxus vacsora után még hozzávágtak volna egy olcsó desszertet, aminek az íze ismerős volt és talán jól is esett, de közelében nem volt a főfogásnak.

A hazai underground egyik elszigetelt barlangjában (aka sötét Zala) tevékenykedik a Leiru csapata, aminek vezetője nem más, mint Leiru. A papíron 15 éve létező project négy demó és két másik kisebb kiadvány után idén jelenteti meg első nagylemezét Idő címmel. Igen, ez valóban hosszú idő! A zene a hetvenes évek ősmetáljából táplálkozik, amit szívesen lazítanak fel némi blackmetalos hatással.

A számok beleégnek a füledbe, a riffekre napok múlva is emlékezni fogsz! - fogalmazza meg tömören a kiadó az Idő-ről való tudnivalókat.

Az a megtiszteltetés ért minket, hogy nálunk mutatják be először a Tagadj című számot, ami talán a legslágeresebb tétel lesz a lemezen, ha szabad ilyet mondani egy vérbeli UG-kiadvány kapcsán.

Néhány hete már napvilágot látott a címadó dalhoz készült klip új változata a Watch My Dying nemrég újrakiadott, részben átdolgozott és teljesen újrakevert Fényérzékeny című második albumáról. A jelenleg is friss anyagon dolgozó zenekar az eredetileg tizenhárom éve megjelent album új változatát most teljes egészében meghallgatóvá tette Bandcamp-oldalán. Ennek örömére dalról dalra is bemutatják nektek a lemez anyagát, kaptok régi-új videót, és halomnyi werkfotót is mindezek mellé. Újrafényezett nosztalgiázás a hajtás után.   

Új felállásban készítette el legújabb dalát az Audioshake. A zenekar egy ideje trióban dolgozik, de a Bella Leventéék által játszott zene lényege nem változott: közérthető, kellően slágeres, néhol kifejezetten elektronikus hangszínekkel kísérletező rockról van szó, ami a populáris hangvétel ellenére mindig friss és kellően önreflexív marad. A Negyvenes vagyok szövegében garantáltan sok olvasónk magára ismer majd, ráadásul videó is készült hozzá, ez pedig összességében kitűnő alkalom egy premierhez. Ismerkedési lehetőség a folytatásban!  

Van egy régi zenészvicc: "Hogyan lehet lehalkítani egy gitárost? - Tedd elé a kottát!" Na igen. Vagy hívd meg zsűritagnak egy olyan projekt válogatójára, ahol egy-két kivétellel csupa fúvósokon játszó zenészt kell értékelnie! Persze huszonpár év metálzenekarozás után óhatatlanul ragad az emberre ez-az, de hiába vagy a közepesnél talán jobb ökölvívó, ha párbajtőrözni kell. Így aztán amikor a Jägermeister Brass Band zsűriasztalánál Kapusi Viktor és Ávéd János két meghallgatott között nekiálltak fejtegetni azt, milyen is a jó és elvárt hangképzés egy altszaxofonos esetében, egyetértő bólogatással és érdeklődő kérdésekkel próbáltam leplezni, hogy tőlem akár pont az ellenkezőjét is mondhatnák, akkor is elhinném. Innen szép győzni - még szerencse, hogy nekem nem kellett! (Fotó: Rácz Róbert, Király Lilla Vivien) 

Jövő nyáron ismét Budapesten lép fel Nick Cave és zenekara, a The Bad Seeds. Az ausztrál énekes és dalszerző április végétől turnézik Európában új, Ghosteen című lemezének apropóján. Az október 4-én megjelent, szinte már éteri zenét rejtő, neoklasszikus és ambient elemeket felvonultató album az első, amely teljes egészében fia, Arthur 2015-ben bekövetkezett tragikus halála után készült, a kiadása óta napvilágot látott szakmai vélemények pedig egyöntetűen Cave legjobb, legmegrázóbb munkái közé sorolják. A tizenkilenc országot érintő turné június 2-án ér a Papp László Budapest Sportarénába. (Fotó: Jason Williamson) 

Már a hetvenes években is voltak Magyarországon lakásokban rendezett kiállítások, manapság pedig egyre elterjedtebb a lakásétterem intézménye, az viszont mégsem kifejezetten hétköznapi, hogy valaki egy családi ház kertjébe, vagy akár metróállomásra szervezzen formabontó koncerteket. Gulyás Hanna és a Garden Wonder csapata mégis ebben látott fantáziát, így 2018 januárjától havonta különleges helyszínekre viszik rendezvényeiket, ahol a szokottnál bensőségesebb körülmények között találkozhatnak a fellépők a közönségükkel.  Októberi koncertjükön, mely egyben a CAFe Budapest egyik rendezvénye is, Ed Prosek, iamyank és Lavalu lépnek majd színpadra, de a helyszín még most, alig több mint 24 órával a kapunyitást megelőzően is titkos, csupán annyit tudunk, hogy szombaton, azaz holnap 18 órakor lesz a kezdés. Hannával a Garden Wonder történetéről beszélgettünk, az interjú során pedig egy itthon minden túlzás nélkül egyedülálló szerelemprojektet ismertünk meg. (Fotó: Süveges Noel)

Barabás Lőrinc nevét számos formációból ismerheti a közönség, korábbi zenekarával, az Eklektrickel a popzenében teremtett új stílust, kvartettjével mindössze két év alatt került a hazai jazzszíntér élvonalába, szólóanyagával pedig immár ötödször turnézott az Egyesült Államokban. Az utóbbi időben komolyzenei kompozíción dolgozott, melyet a Budapest Chamber Sinfonietta mutat be a közönségnek szombaton a Várkert Bazárban, az idei CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál sorozatában. A koncert, melynek első felében Barabás Lőrinc legutóbbi algorythms című szólólemezéről játszik, amit a Metamorfózis ősbemutatója követ majd, kitűnő apropót jelentett egy rövid interjúra. (Fotó: Galgóczi Németh Kristóf)