Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Na, már megint nyavalygunk. Nem lett jó az új Dream Theater (bár ki várt mást?), az új Korn pláne rossz lett és Terry Malts is csak közepes cuccot rakott le az asztalra. A képünkön látható Chvrches viszont odatette magát, és Drake is olyan jó lemezt csinált, ami előtt még az Arctic Monkeys is fejet hajtott. Kritikák gyorsan.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Volt nekünk egy rovatunk régebben Ömlesztett anyag címmel, ami egyszer csak abbamaradt. Idáig, ugyanis most visszahozzuk a mini lemezkritikákat, hogy ne csak hosszan írjunk dolgokról, már amikor, ugye. Szóval alább öt viszonylag friss lemez, olyanok mint a Ministry, a Black Spiders, az Edward Sharpe & The Magnetic Zeros, King Krule és Vakula. Műfaji kapcsolódás igazából nincs, van metál, rock és elektronika is. És ami a legfontosabb, a vélemény mellé raktunk zenét is.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hamarosan nálunk is fellépő Roxette visszatérésén sem csinál semmit, amit korábban ne csinált volna. A szintén visszatérő Social Distortion megöregedett, de ami nagyobb gond, hogy a zenéjük is velük együtt. Gil Scott-Heron és Jamie xx közös lemezén kevés kapaszkodó van, talán túl kevés is. Az Orca Team bemutatja, milyen lenne, ha az Interpol Beach Boyst játszana. Derrick Carter pedig semmi egyebet nem csinál, csak feleleveníti, miért is lehetett régen annyira szeretni a house-t. Mindez egy kattintásra tőled!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sikeres pályafutás után önmagához méltó módon búcsúzik Mike Skinner a The Streets névtől. James Blake bemutatta, miképp lehet a kísérletezést összeegyeztetni a maximális hagyománytisztelettel. Chase & Status mainstream drum&basst csinál a Pendulum vonalán, nagyjából hasonló színvonalon. A Dirtbombs klasszikus detroiti technót dolgoz fel gitárokkal. A Crowbar lemeze hiánypótló a doom színtérnek, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy igazán jó lemez született volna Kirk Windsteintől, és állandóan cserélődő brigádjától.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hú, mit fogunk kapni! Egy lemezt leszámítva a heti termésünkön gyakorlatilag sehol nem szerepelnek gitárok, lemezeket pakolgató potmétertekergetők annál inkább! A Deerhoof tizenegyedik lemezén semmi meglepetés nem található, de ezt ennyi lemez után már ne is várjuk. A Cut Copy néha egészen céltalanul kalandozik el ismeretlen vidékekre. A Modeselektor tagjai haverjaik zenéit rakosgatták fel egy kissé túl terjedelmes lemezre. Shackleton egészen egyedi módon közelítette meg a Fabric-lemezeken megszokott tematikát, de valamiért mégis működik a végeredmény. Ellenben a brazil DJ Marky nem nőtt fel a kihíváshoz, amit egy Fabriclive-mix elkészítése jelent.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A White Liest a legkevésbé sem érdekli, merre halad manapság a gitárzene, ők mindenképp a mostaniból akarnak meggazdagodni. Iron & Wine már megint máshogy szólal meg, mint legutóbb tette, és bár nem ez lesz a Nagy Mérföldkő, azért jó kis lemezt dobott össze. A Cloud Nothings igazán hétköznapi srácok igazán hétköznapi zenéje, és ettől lesz szerethető. A Falkenbach halad a megkezdett úton, tehát ismét kielégíti a zsebgermánok igényeit. Feed Me első lemezét adta ki ezen a néven deadmau5 kiadójánál, és sikerült is felülmúlnia főnökét. Ezen a héten is értekezünk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Smith Westerns ledobta magáról a lo-fi köntöst, és kiadta az idei év első igazán jó lemezét. A Motörhead pontosan olyan, mint a Motörhead, és reméljük, ez még nagyon sokáig így is marad. Az aktuális tinikedvenc Fluor nem túl igényes, de ez nem is elvárása a célközönségének. A Yeasayer belgiumi koncertjének megörökítése példásra sikerült. Marge korábban más néven mozgott hip-hop közeli projektekben, most viszont első szólólemezét végig saját dolgokkal tölti meg. Az eheti válogatásunkban az ötből három lemezhez is ingyen hozzájuthatunk, ráadásul tetszettek is nekünk!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Black Eyed Peas nem csak borzasztó, de ráadásul az idegesítő will.i.am még világrengető újdonságként is harangozza be. A Gorillaz ingyenes lemeze promóciónak nagyszerű, lemeznek annál kevésbé. A Klaxons szintén ingyen hozzáférhető EP-je bemutatja, milyen sokra vihette volna a zenekar, ha bátrabban viselkedik. A Times Of Grace tagokban, és zenében is hasonlít a Killswitch Engage-hez. Az Amplifier sokmindenre hasonlít, viszont mégis hiánycikk az álatala képviselt vonal. Az idei első Ömlesztett anyag egyrészt tényleg pontos, másrészt szakítottunk az eddigi formulával, örüljetek neki ti is!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jól debütál a magyar Grand Mexican Warlock, bár kicsit nagy náluk a hangok egy percre jutó sűrűsége. A korábban Mezítláb a Parkban néven ismert Manökken Proletarz mindent megad, amit manapság egy hippilány kívánhat a serdülőkor vége felé, jellemzésükre pedig még sajtóanyagukból is idézünk. A Simian Mobile Disco minden emberi hangot mellőző lemezétől nem fogunk hasra esni, de szégyenkeznie sem kell miatta senkinek. Az új Ektomorf lemez komolyan gondolja, hogy I am the Cigany, nagyon jól szól, de még mindig túl egyszerű. A The Body jól tagolt, okosan felépített iszonyatos pusztításának gyenge pontja az énekes hangja. Ezen a héten ezeket kritizáltuk.