Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bár legszívesebben szívlapáttal verném be azoknak az arcát, akik folyton előhozakodnak az "én márpedig az eredeti énekessel bírtam a(z) ____________-t"* szlogennel, szégyenszemre be kell álljak a sorba, mert a Killswitch Engage fénypontja számomra inkább volt az alapító-énekes Jesse Leach, mint Howard Jones. Arról nem is beszélve, hogy a két legutolsó lemezük inkább kerül a felejthető alkotások, mint a metaltörténelem klasszikusai közé. Aki ezügyben együttérez velem (meg az is, aki nem), most boldogan meghallgathatja a Times Of Grace névre keresztelt zenekart és első közkinccsé tett dalukat, a Strength In Numberst. Ugyanis a Times Of Grace nem más, mint a fent említett Leach és Adam Dutkiewicz (Killswitch Engage-gitáros -dobos -köpenyes elmebeteg -góré) közös gyermeke. A projekt létezése mondjuk felvet néhány kérdést, mint pl. 1. Mi a fészkes fenének erőlködnek az anyabandával, ha tudnak jó zenét is írni? vagy 2. Minek csinál projektet, amikor tulajdonképpen tökugyanolyan szinte a zene, mint az eredeti?

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Október 14-én Harcsa Veronika kilépett az Erik Sumo Bandből, ezért a zenekar többi tagja úgy döntött, hogy jelen formájában leállítják a közös zenélést. A közlemény szerint Harcsa már nem érzett olyan lelkesedést az Erik Sumo iránt, mint régebben, így nem is tartják vissza, de azért néhányan haragszanak rá. A meghirdetett koncerteket ugyan lemondták, de szeretnék mindenki tudomásra hozni, hogy a zenekar nem oszlik föl, vannak már új dalok is, amit a jövőben valamilyen formában ki is adnak majd. Addig viszont itt van Tövisházi új, Tariska Szabolccsal közös projektje, az Amorf Lovagok, egy számot már meg is lehet hallgatni tőlük.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemrég jelent meg a Bad Religion Dissent Of Man című új nagylemeze (amiről a Lángoló Gitárok is írni fog hamarosan), és ennek örömére a Myspace és a SPIN kiadott egy tribute albumot Germs of Perfection címmel (már ha albumnak lehet azt nevezni, amikor a Myspace-re három hétig folyamatosan kerülnek fel az újabb számok), amin egy rakás, itthon nem annyira ismert előadó dolgoz fel Bad Religiont. Például a Weakerthans, illetve a Tegan and Sara. Mindkettő kanadai, mindkettő indie, de azért az előbbire akár a punkot is rá lehet fogni néha, ahogy a folkot is, utóbbi meg egy csajduó, aminek külön érdekessége, hogy egy ikerpár alkotja, akik ráadásul mindketten leszbikusok - ezekben a körökben amúgy nagyon menőnek számítanak. A Weakerthans ráadásul még az Epitaph-nál is van, ami Brett Gurewitz Bad Religion-gitáros kiadója, ami eleinte csak punkkal foglalkozott, de ma már nincs stílusokra korlátozódva. A Weakerthans a Sanityt dolgozta fel, a Tegan and Sara pedig a Suffert. Mindkettő rendhagyó, akusztikus átgondolás, előbbi kicsit kongával hippiskedős, utóbbi dobozgitáros, szintetizátorral díszített. Nem rosszak, de persze az eredeti jobb.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A zenei élet egyik legrondább irányzata a crustcore, de a death metalból indult Entombednek köszönhetően elismert stílus a metál undergroundban. A d-beat ütemre, a zörgő gitárokra, a morgó basszusra, és az üvöltöző vokálra épülő hangzás egyik jeles képviselője a szűken ötéves Black Breath. A myspace oldalukon az új lemezükről két szám is fent van. A Kurt Ballou (Converge) szakértelmével készült hangzás pontosan olyan, amit egy ilyen zenekartól elvár az ember. Csúf, és zajos. A Black Breath abban jobb a többi, hasonló zenekarnál, hogy jó dalokat ír. A We Who Cannot Be Named például a stlíusra amúgy is jellemző doom hangulattal indít, amiből egy szokásosnak mondható d-beat csépelés alakul ki. A hangulat, és a lendület példaértékű. Nem mondható, hogy a kórus könnyen beleül a fülbe, de hallhatóan nem is a könnyű befogadás a célja a zenekarnak.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A grunge mesterségesen kitalált stílus, és mégis bárki könnyen felismerheti a kesergő énekről, a hetvenes éveket idéző gitárhangzásról, és a kissé (vagy nagyon) depressziós hangulatról. Az irányzat nem fulladt ki Kurt Cobain halálával, de az biztos, hogy a Nirvana társainak, például a Soundgardennek is lefelé görbült a karrierje aztán. A kiadók nem adták fel, és rátaláltak a grunge szalonképesebb, barátságosabb változatára, a Creedre, majd később a Nickelbackre.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Van nekünk ez a túlzás nélkül túlzó műsorunk, a Megasztár. Az új széria már legendaként emlegeti magát, meg az előző sorozatokban éneklő tehetségeket, de annak kevesen néznek utána, hogy vajon a korábbi szériák "sztárjai" mit is csinálnak most. Az énekesek vagy belebolondultak a semmibe, ami a műsor után fogadta őket, vagy megkeresték, és meg is találták a helyüket. Kandech Evelyne például az Envoyban énekel, és itt nem legenda, nem megasztár, hanem csak egy tehetséges énekeslány, egy zenekarként működő zenekarban.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A Wall of Sleep korábban úgy tűnt, hogy Holdampf Gábor és Füleki Sándor (ének és gitár, mindketten volt Mood-zenészek) megbonthatatlan egységére épül. A zenekaron belüli viták miatt azonban Holdampf elhagyta a zenekart, és azóta már egy új társasággal (Magma Rise) lemezt is adott ki. A gitáros viszont új énekest keresett. Cselényi Csaba párhuzamosan a Stardrive-ban is frontember. A zenekar el is készült a lemezével, amiről egy dal fent van a myspace oldalukon, és jelentős változásokat mutat.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kész csoda, hogy több mint húsz évet kellett várni arra, hogy a nyolcvanas évek négy legnépszerűbb thrash-zenekara, a Metallica, a Slayer, a Megadeth és az Anthrax együtt turnézzon. Teljesen evidens lett volna ez a felállás már 1988-ban is, de valamilyen oknál fogva soha nem jött össze. Viszont most, 2010-ben örülhetett minden európai metálrajongó, mert a Sonisphere fesztiválsorozat keretében, ha nem is minden állomáson, de valósággá vált számukra ez az álom. A bolgár fővárosban, Szófiában olyannyira, hogy nem csak egymás után játszottak a zenekarok, hanem egyszerre is. A Metallica ráadásában, az Am I Evil? című Diamond Head-feldolgozás alatt szinte mindenki egyszerre volt a színpadon. Azért szinte, mert a Slayert csak Dave Lombardo dobos képviselte, igaz a végén történő fotózáshoz már csupán Kerry King gitáros hiányzott a teljes társaságból. Itt a metáltörténelmi esemény felvétele:

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A svéd Soilwork öt-tíz évvel ezelőtt még modern metált játszott, aztán olyan szinten lenyúlták a stílusukat, hogy az ma már mindennek számít, csak modernnek nem. A hátukon olyan zenekarok kapaszkodtak magasabbra, mint a Five Finger Death Punch, akik legfeljebb abban különbözőek, hogy poprefréneket írnak, a hangszeres rész pedig szinte minden kreativitást nélkülöz. Pedig a Soilwork többet érdemelne, amit egy új lemezzel talán meg is kapnak.