Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Glenn Danzig az utóbb években csak arról volt híres, hogy töketlenkedik. Egyrészt a bulvármédia azon röhögött hetekig, hogy egy nagydarab, de nála kevésbé kigyúrt ember jóformán egy legyintéssel földre vitte a keményen pózoló rocksztárt, másrészt pedig a Misfits az ő közreműködése nélkül rendszeresen turnézgat, és keresi a pénzt, ő meg nyalogatja a sebeit otthon. Illetve múltidő, mert most itt van tőle egy új dal, amit bizonyára nem annak szánt, hogy erejét fitogtassa, ugyanis arra semmiképpen nem jó.
Az elmúlt időben az Idoru három tagja is távozott a zenekarból. A név kezelője, Szalkai Tibor fiatal srácokat gyűjtött maga mellé. Megváltozott a zene karaktere is kicsit, sőt magyar dalokat tettek ki a 
Meghökkentően hosszú szünet után jelenteti meg új sorlemezét az Anathema. Az A Natural Disaster óta hét esztendő telt el, leginkább DVD-k és felesleges(nek tűnő) akusztikus album kiadásával, koncertezéssel, valamint nem kevés ígérgetéssel, bénázással. A cseppet hibbant című 
Max Cavalera igazi túlélő. Amikor a jól működő Sepultura megvált tőle (vagy fordítva) előbb csak gyenge közepes lemezeket készített, talán mert gyenge zenésztársai voltak. Amióta viszont maga mellé vette Marc Rizzót, ő is megtáltosodott. A kölyökképű gitáros kifejezetten zenei dolgokat pakol az új dalokba, és a tufa egyszerűségű riffek is valahogyan jobban hatnak most, mint korábban. A két hete nyilvánosságra hozott Rise of the Fallen minősége talán még ráfogható volt a Greg Puciato (Dillinger Escape Plan-énekes) szereplésének, de a 
Melyik a jobb, újjáalakítani egy zenekart, amelyik régen sok pénzt hozott, vagy benne maradni egy másikban, ami jelenleg is fix pénzt hoz? Scott Weiland egyértelműen az előbbi mellett döntött, vagy talán rákényszerítették a döntésre. A Velvet Revolver ütőképes rockzenekar volt, és ő volt benne az igazi rosszfiú, a többiek már kinöttek a drogokból. Persze mindenütt ő a rosszfiú, így az új életre kelt Stone Temple Pilotsban is, akik májusban dobják piacra az új lemezüket, előtte pedig 
Kész rejtély, hogy a Suicidal Tendencies tulajdonképpen micsoda is mostanában, ugyanis 2000 óta nem adtak ki nagylemezt, csupán válogatásokat, közben pedig folyamatosan aktív a zenekar, vagy legalábbis hír jön róluk viszonylag gyakran, de az sosem stúdióalbumról szól (elvileg idén azért már lesz új, de csak év végén). Egyszer már majdnem ellátogattak Magyarországra az akkor még létező mezőtúri fesztiválra, de Mike Muir énekes hátproblémái miatt törölték a fellépést. Ahogy egy rakás más koncertet, turnét is folyamatosan törölnek betegsége miatt azóta is, de reméljük július 6-án nem lesz semmi baja Cyco Mikónak, és minden harmincas élvezettel ugrálhat fejkendőben és térdzokniban a West-Balkán színpada előtt mondjuk a War inside my headre, még akkor is, ha ennek a felállásnak Muiron és Mike Clark gitároson kívül már semmi köze nem lesz a kilencvenes évek elején megszeretett zenekarhoz. Múltidézés erre:
Az Azokon A Napokon zenekarnak szerencsétlen neve van, rossz ragozni is, de jellemző, hogy a kis, de annál lelkesebb közönségük a név visszatérésére szavazott, amikor a szimplább Napokon névre váltottak. Hozzáteszem, szerintem nem rossz név ez, kifejező, pont olyan, mint a zenéjük minden részlete. A zenészek egyike sem tölt be kísérő szerepet náluk. Talán éppen ettől olyan sokszínű, amit csinálnak. Jelenleg új lemezre készülnek, amiről